Névnapok: Abigél, Alex, Aladdin, Aladin, Alarik, Apol, Apolka, Apollónia, Ciceró, Cirill, Donald, Erik, Erika, Erős, Hanga, Kirill, Marcián, Marián, Rajnald, Rex, Rinaldó, Ronald, Szabin
Események:
1893 – Giuseppe Verdi itáliai zeneszerző utolsó, Falstaff című háromfelvonásos vígoperájának bemutatója a milánói La Scala operaházban, Edoardo Mascheroni olasz karmester vezényletével.
1918 – Sacha Guitry francia író, drámaíró Deburau című drámájának premierje a párizsi Théâtre du Vaudeville-ben. A 
darab később szerepelt a Brodway és a West End színházaiban is.
1961 – a The Beatles első fellépése a liverpooli Cavern Clubban. Az együttes 2 év alatt közel 300 alkalommal lépett fel ezen a helyen.
1986 – Egyiptomban megtalálták Tutanhamon kincstárnokának, Majának a sírját.
1992 – jódli világrekord – a német Thomas School 22+15 hangot ad ki egy másodperc alatt. A jódlizás főként az ausztriai Tirol és Svájc népies, szöveg nélküli éneklésmódja. Az énekhang időnként csuklásszerűen a magas fejhangokkal váltakozik (torokhang, fejhang).
Meghalt Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (1821–1881) orosz író.
Az orosz irodalom és az egész világirodalom mindmáig legnevesebb képviselőinek egyike, a 19. századi orosz irodalom felemelkedésének kulcsfigurája, a filozófiai-ideológiai regény műfajának megalkotója, a lélektani regény mestere. önmagát a realista írók közé sorolta be, de – bár a valóságból indult ki – mélyebb értelmet keresett benne. Írásaiban a hősök tudatában lejátszódó események megrajzolásával már a 20. század szabadon áramló tudatfolyamát, a szabad asszociációk világát vetíti előre. Szakít a hagyományos realista ábrázolással, elmarad a nyugodt bevezetés, vagy a szereplők fejlődésrajza, helyette új lélekábrázoló módszereket vezet be. A hangsúlyt a hősök belső vívódásaira helyezi át, megteremti a filozofikus-ideológiai regény új típusát. Félt a középszerűségtől, elkészült műveivel sosem volt elégedett (Bűn és bűnhődés, A félkegyelmű, A Karamazov testvérek).
Meghalt Dohnányi Ernő (1877–1960) posztumusz Kossuth-díjas zongoraművész, zeneszerző, karmester, 
zongorapedagógus.
A Magyarországi Tanácsköztársaság idején Bartókkal és Kodállyal együtt a zenei direktórium tagja volt. Korai szerzeményei zongoradarabok, zongorakíséretes hegedű- és csellódarabok, valamint vonós kamaraművek. Később, 14 éves korában már vokális műveket is írt: kórusműveket iskolai alkalmakra, dalokat, sőt még az opera műfajával is megpróbálkozott. Hosszas fontolgatás után döntött úgy, hogy a Bécsi Zeneakadémia helyett az akkor még mindössze két évtizedes múlttal rendelkező Magyar Királyi Zeneakadémiát választja tanulmányai színhelyéül. 1894 szeptemberében felvették a zongora és a zeneszerzés tanszakra. 1903–1905 között Bécsben, majd 1915-ig Berlinben volt a Zeneakadémia professzora. 1919–1944 között a Budapesti Filharmóniai Társaság elnökkarnagya. 1944 őszén feleségével úgy döntöttek, hogy elhagyják az országot. 1949-ben érkezett meg a család az Amerikai Egyesült Államokba, ahol a Florida State University zongora- és zeneszerzés-professzori állást kínált neki. Ő örömmel fogadta el az ajánlatot és haláláig ott is élt (Zrínyi-nyitány, A tenor, Variációk egy gyermekdalra). ––> Maazel és a bécsiek
Meghalt id. Szlávics László (1927-1991) ötvös–szobrászművész. A 20. századi magyar lemezszobrászat egyik elindítója. 1953-tól rendszeresen kiállító művész, többnyire az úgynevezett „tiltott” vagy „tűrt” művészek körébe tartozott. Sajátos, markánsan egyéni hangvételű alkotásai az avantgárd hagyományait őrző, leginkább a szürrealizmus gondolkodásmódjához köthető művek. A fiatalon – rendkívül széles körben – elsajátított, magas szintű kézműves mesterségbeli tudását továbbfejlesztve, már a főiskolai évek alatt a figurális lemezszobrászat került érdeklődése középpontjába. A kőszobrok, és vert érmek készítése mellett ez az a terület, ahol a korai alkotásai között egyre érettebb műveket találunk. Az 1960-as évek elejétől elsőként alkalmazta az alumíniumot. Műveiről, az akkori kritikák szóhasználata szerint, az imperialista művészetet képviselték. Az 1970-es években festeni kezdett. A sajátos, bizarr hangulatú képei egyfajta szürrealista látásmódot képviselnek. Festményein markánsan jelen van a plasztikai gondolkodásmód, ami társul egy rendkívül élénk színkezeléssel (Szörnyecske, Ítélet nincs, Az ifjú mester).
Ezen a napon született:
Skuteczky Döme (Dominik Skutecký, 1850–1921)
magyar festő. 1866-tól a bécsi akadémia történeti festészet szakán tanult, majd 1867-ben elnyert egy olaszországi ösztöndíjat és a velencei akadémián tanult. Bécsben portréfestésből élt. A nyilvánosság először 1875-ben ismerte meg a műveit az osztrák főváros Künstlerhaus kiállításán. Témáit Velencéből, a besztercebányai munkások, bányászok világából merítette, de ábrázolta a katonatisztek és a kispolgári szalonok életét is.
Alban Berg (1885–1935)
osztrák zeneszerző, a modern szimfonikus zene egyik meghatározó alakja, a tizenkétfokú (dodekafon) zeneszerzői technika képviselője. Gyermekkorában költőnek készült, megpróbálkozott a zeneszerzéssel is, noha zenei képzésben nem részesült. Első művei dalok voltak, 1900-ban hármat írt. 1904-ben hivatalnoki állást vállalt, de a komponálást folytatta. Arnold Schönberg magántanulója lett, felügyelete alatt komponálta első „fegyelmezett” darabjait: a Hét korai dalt (Lulu, „Egy angyal emlékének”, „Lírai szvit”).
Hajmássy Miklós László (Hagymássy, 1900–1990)
színész, színigazgató. A színészetet Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában tanulta. 1926-ban Szegedre került, 1927-től 1933-ig a Vígszínházban. 1945 februárjától tábori színházi igazgatói tisztet töltött be Bécsben, Passauban és Münchenben. 1948-tól 1953-ig tagja volt a Magyar Színjátszó Társaságnak Argentínában. 1953 és 1959 között Brazíliában élt, majd 1959-ben Argentínába költözött. 1973-tól már nem vállalt több fellépést. Számos filmben is játszott (Gyurkovics fiúk, Európa nem válaszol, Ez történt Budapesten).
Komlós János (1922-1980)
újságíró, kabaréigazgató, humorista, konferanszié, író, kritikus, műfordító, dramaturg. ÁVH vizsgáló-kihallgató, rendőr és kémelhárító tiszt. Kabaré konferansziéként sajátos stílust képviselt: hosszú, nagyívűen felépített, intellektuális gondolatmeneteket mondott, politikai üzenetekkel, kétértelmű poénokkal, fanyar iróniával. Sikerei csúcsán a pártvezetés személyes kapcsolatrendszerében kivételezett kapcsolatok fűzték a Kádár-rendszer kulturális életének nagyhatalmú vezetőjéhez, Aczél Györgyhöz, a körülötte csoportosuló legszűkebb bennfentes értelmiségi körhöz tartozott (Így írunk mi!, A versenyló halála, Csendesek a hajnalok).
Brendan Behan (1923-1964)
az egyik legjelentősebb 20. századi ír színpadi szerző és író volt, újságíróként is tevékenykedett és IRA-aktivista is volt. Mind angolul és mind írül is írt.
Balla Ica (1927-2009)
Déryné- és Aase-díjas színésznő, a Győri Nemzeti Színház örökös tagja. 1943-ban táncosnői diplomával a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte a pályát. 1949 és 1951 között a Pécsi Nemzeti Színháznál szerepelt. 1951 és 1987 között a győri Kisfaludy Színház tagja volt. 1982-től nyugdíjas. Szubrettként, mezzoszopránként kezdte, majd drámai szoprán, primadonna lett. Minden zenés műfajban, de prózai szerepekben is foglalkoztatták nyugdíjas éveiben is.
Csinády István (1927-1981)
Jászai Mari-díjas díszlettervező, rendező. 1949-ben szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját a Hunnia filmgyárban díszlettervező asszisztensként kezdte, majd 1950-től a győri Dunántúli Népszínház rendezője lett, 1952-től a győri Kisfaludy Színháznál volt díszlettervező. 1965-től a Fővárosi Operettszínház, 1973-tól haláláig a József Attila Színház tagja volt.
Erdélyi Miklós (1928-1993)
Kossuth- és Liszt-díjas karmester, kiváló művész, előadásmódját aprólékos zenei kidolgozottság és líraiság jellemezte. Szakmai felkészültsége, muzikalitása, zenetörténeti és irodalmi tájékozottsága, zenei stílusismerete a legkiválóbb, legsokoldalúbb magyar karmesterek közé emelte.
R. Várkonyi Ágnes (1928-2014)
Széchenyi-díjas történész, művelődéstörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a Rákóczi-szabadságharc, a Zrínyi-mozgalom, a Habsburg-berendezkedés, a történetírás története, az ikonológia és a történeti ökológia volt (A kuruckor hősei, Alternatívák Mohács után, Magyarország keresztútjain).
Frank Frazetta (1928 – 2010)
képregényeiről és könyvborítóiról ismert amerikai fantasy és sci-fi művész. Gyakran emlegetik a „fantasy art keresztapjaként” és a 20. század egyik legnevesebb illusztrátoraként. 2003-ban dokumentumfilm is készült róla Painting with Fire címmel. Bekerült a Will Eisner Comic Book Hírességek Csarnokába , a Jack Kirby Hírességek Csarnokába , az Illusztrátorok Társasága Hírességek Csarnokába, a Science Fiction Hírességek Csarnokába és életműdíjat kapott a World Fantasy Convention-tól.
Fülöp Viktor (1929–1997)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész. 1943-ban a Magyar Állami Operaház tagja, 1949-ben pedig magántáncosa lett. 1956-tól próbavezető balettmester volt. Több külföldi társulatnál is vendégszerepelt. Hímzéssel és restaurálással is foglalkozott, több játékfilmben is játszott.
Lengyel Sándor (1930-1988)
grafikus. A budapesti Iparművészeti Főiskolán végzett. 1949-től dolgozott önálló tervezőként. Az 1960-as évek népszerű, sokat foglalkoztatott reklámgrafikusa. Kereskedelmi kiadványok, kártyanaptárak, plakátok tervezése mellett diafilmkészítéssel is foglalkozott.
Petrovics Emil (Emil Petrović, 1930-2011)
kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, érdemes és kiváló művész. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszakán végezte tanulmányait. 1960-ban Szinetár Miklós és Ungvári Tamás társaságában az első magyar musicalszínház alapítója, zenei vezetője volt. Az úttörő kezdeményezés 1964-ig Petőfi Színház néven működött. Több új magyar zenés dráma létrehozója, zenei szervezője. 1986 és 1990 között a Magyar Állami Operaház igazgatójaként, majd 2003 és 2005 között az intézmény főzeneigazgatója volt. ––> Háború és játék
Thomas Bernhard (1931-1989)
holland születésű osztrák író, drámaíró, a 20. század második felének egyik legjelentősebb német nyelvű szerzője. Írói tevékenysége kezdetén verseket, rövid színdarabokat, prózavázlatokat készített. Fagy című regénye volt első írói sikere. Az ezt követő további prózai írásaiban folytatta a rá annyira jellemző szubjektív-monológokkal tűzdelt stílusát. Téma az általa kaotikusnak érzékelt külvilág, a bűnözés, betegség, halál és általában az osztrák hétköznapok. Színdarabjai ezen témák variációi: pusztulás, halál, romlás, túlélés a destruktív meghiúsult világban (A mészégető, A színházcsináló, Az olasz férfi).
Lőrinczy Éva (1933-2002)
színésznő, leginkább a vidéki színésznők életét élte. 1959-ben végezte el a Színházművészeti Akadémiát. Pályáját a debreceni Csokonai Színházban kezdte. 1977-78-ban a Békés Megyei Jókai Színházban játszott. 1980-85 között a Budapesti Gyermek Színház tagja volt. 1986-tól 2002-ig a kecskeméti Katona József Színház tagja.
Fajó János (1937–2018)
Kossuth-díjas festőművész. Kassák Lajos szellemi örököse, sokáig kimondatlanul, de a művész és a művészet szabadságát és a művészet demokratizálását vallotta. A geometrikus tradíciókból, a konstruktivizmus művészetszemléletéből építkezett. Műveire hatással van az op-art, a minimal art és az „új geometria” programja. Világosan szerkesztett, tiszta és derűs színekkel közreadott alkotásai optimizmust sugároznak.
Barbér Irén (Talabér Irén, 1939-2006)
magyarországi szlovén író-, újságírónő. Vend nyelven írt. 1957-ben létrehozott egy színjátszó csoportot, amely elsősorban komédiákat adott elő. Magyarból fordított vendre ilyen előadásokat és novellákat is elkezdett írni, melyek elsősorban a vendvidéki régi paraszti történetekről szóltak.
Illés János (1940–2009)
Balázs Béla-díjas operatőr. 1969-1973 között végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakán. 1973-tól haláláig a Magyar Televíziónál dolgozott. Dokumentumfilmek, TV-filmek, elektronikus tévéjátékok, mozifilmek operatőre volt (Fogságom naplója, Kismaszat és a Gézengúzok, Julianus barát).
Raj Tamás (1940–2010)
történész, főrabbi. Élete során számos könyvet jelentetett meg, többségét azzal a céllal, hogy a zsidó vallást közelebb hozza és megismertesse a más vallásúakkal. Haláláig a Makkabi Kiadó igazgatója. Tagja volt a Kőrösi Csoma Társaságnak és az Ókortudományi Társaságnak is (Aladdin konyhája, A héber betűk misztikája, Budapest zsinagógái).
John Maxwell Coetzee (1940)
Nobel-díjas dél-afrikai, Ausztráliában élő regényíró, irodalomtörténész, kritikus, nyelvész, fordító és esszéista. Anyanyelve angol, de beszéli az afrikaanst, a dél-afrikai búr telepesek nyelvét is. Az 1960-as évek elején Londonban dolgozott az IBM vállalatnál mint számítógép-programozó. 1971-ben kérvényezte letelepedését az Amerikai Egyesült Államokba, de az amerikai kormány ezt visszautasította a vietnámi háború elleni felszólalásai miatt. Ekkor visszatért a Dél-afrikai Köztársaságba, és a fokvárosi egyetemen angol irodalmat tanított. Regényei mellett Coetzee kritikai munkákat, azonkívül fordításokat holland és afrikaans nyelvekből is publikált (A barbárokra várva, A semmi szívében, Szégyen).
Kránitz Lajos (1943–2005)
Jászai Mari-díjas színész. Színészi tanulmányait 1962–1966 között végezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Diplomája megszerzése után először Szolnokon, a Szigligeti Színháznál helyezkedett el. 1971–1985 között a budapesti József Attila Színház, majd 1985-től haláláig a Népszínház művésze volt. Számos filmben szerepelt, és rendszeres, közismert és közkedvelt szinkronszínész volt: számtalan tv- és mozifigurának kölcsönözte jellegzetes hangját (Az erőd, Keménykalap és krumpliorr, Szamárköhögés).
Joe Pesci (1943)
Oscar-díjas amerikai színész, komikus, énekes és zenész. A díjat az 1990-es Nagymenőkben (Goodfellas) nyújtott alakításáért kapta. Általában erőszakos gengsztereket játszott, de zsörtölődő vagy szeretetreméltó személyként is láthatták a nézők. Pesci olyan nagy mozikban szerepelt, mint például a Nagymenők, Dühöngő bika, Vinny, az 1ügyű, JFK – A nyitott dosszié, Reszkessetek, betörők!, Halálos fegyver (több részben) vagy a Casino.
Alice Walker (Alice Malsenior Walker, 1944)
Pulitzer-díjas afroamerikai író- és költőnő, a feminista mozgalom egyik képviselője. Fő irodalmi témái közé tartoznak az amerikai társadalom faji és nembeli konfliktusai. Legismertebb műve az 1982-es Bíborszín (The Color Purple) című Pulitzer-díjas regény, melyet 1985-ben Steven Spielberg filmesített meg, hasonló címmel.
Mia Farrow (Maria de Lourdes Villiers-Farrow, 1945)
Golden Globe-díjas amerikai színésznő. 1963-tól szerepelt színpadon. Egy ideig a Királyi Shakespeare Társaság tagja volt. 1964-től szerepel filmekben. Élettársa volt Woody Allennek, akinek több filmjében is szerepelt, közösen több gyermeket is örökbe fogadtak. 2000-től a UNICEF jószolgálati nagykövete, aki számos jótékonysági és segélyezési akcióban vett részt, főleg Afrikában.
Najmányi László (1946–2020)
író, díszlettervező, képző- és performanszművész, filmrendező. 1972–1976 között a Kovács István Stúdióban színdarabokat készített. 1971–1972 között tervezőmérnök volt, majd a Veszprémi Petőfi Színháznak készített díszletterveket. 1978–79-ben a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 1979-ben Párizsba emigrált. 1980–1985 között Kanadában, 1985–1996 között New Yorkban élt. 1996-ban tért haza Magyarországra.
Erdőss Pál (1947–2007)
Balázs Béla-díjas filmrendező. Pályáját a Magyar Televízióban kezdte. 1967-től 1972-ig a Mafilm-nél rendezőasszisztensként dolgozott. 1972–1980 között a Magyar Televízió, 1980–1986 között a Társulás Filmstúdió rendezője, majd a Hétfői Műhely Stúdió igazgató-helyettese volt. Számos tv-filmet rendezett és irányításával készültek a televízió Megidézett történelem és A 20. század vitatott személyei című történelmi sorozatai is (Én vagyok Jeromos, Utazás Jakabbal, Üvegfal).
(Ifj.) Bodnár István (1950–2008)
televíziós rendező. 1968-ban lett a Magyar Televízió állandó külsős munkatársa. Állandó rendezője volt 1981 és 1996 között Juhász Előd Zenebutik című műsorának. 1997-től szabadúszó lett, a kereskedelmi televíziózás megindulásakor kilépett a Magyar Televízióból és szerepet vállalt mindkét nagy kereskedelmi televízió megszervezésében. A Kamera Hungária 2000 fesztiválon a díszbemutatón került a közönség elé Szekszárdi mise című tévéjátéka, amelynek forgatókönyvét is ő írta. Színészként, kisebb szerepekben is feltűnt.
Koltay Gábor (1950)
Balázs Béla-díjas filmrendező, színigazgató, érdemes művész. 1975–1979 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola diákja volt. 1979–1981 között a Magyar Televízió, 1981–1986 között a Mafilm rendezője volt. 1987-ben létrehozta a Szabad Tér Kiadót (István, a király, Honfoglalás, Sacra Corona).
Basa István (1956-2018)
színész, bábszínész. 1974-től a kecskeméti Katona József Színházban kezdte pályáját. Színészi diplomáját 1980-ban kapta meg a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1981-től a Veszprémi Petőfi Színház, 1983-tól az Arany János Színház tagja volt. 1990-től a debreceni Csokonai Színházban játszott. 1994-től 2005-ig a Budapest Bábszínházban szerepelt. Gitáron játszott és faszobrokat is készített.
Weiler Péter (1974)
képzőművész, író. Amerikában a The Art Institute of Philadelphia(wd) főiskolán végezte tanulmányait, majd 1995-ben visszatért Magyarországra, és Budapesten folytatta a festést. A Márai-véletlen című könyve 2008-ban jelent meg, hónapokig szerepelt a könyv eladási toplistákon. A mű német kiadása két évvel később jelent meg Márais Todesreiter címmel.
Jancsó Dóra (1978)
színésznő. Érettségi után felvételt nyert a budapesti Theatrum Színiakadémiára, itt színész II. minősítéssel végzett 1999-ben. Ezután a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött. Miskolcon 2011-ben és 2012-ben Az év színészének választották. 2015 óta szabadúszó. 2016-2019 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakos hallgatója volt.
Mena Suvari (Mena Alexandra Suvari, 1979)
amerikai színésznő, divattervező és modell. Pályafutása elején modellként dolgozott, illetve televíziós sorozatokban vendégszerepelt, majd az 1997-es Út a pokolba című filmmel debütált a mozivásznon. Nemzetközi hírnévre az Amerikai szépség című filmdrámával tett szert (Amerikai pite, Domino, Holtak napja).
Tom Hiddleston (Thomas William „Tom” Hiddleston, 1981)
Golden Globe-díjas angol színész, producer és zenész. 2017-ben Éjszakai szolgálat című sorozatával megnyerte a Golden Globe-díjat, amely az ötödik színészi elismerése. Legismertebb szerepe Loki, akit a Marvel-moziuniverzum filmjeiben, elsőként a 2011-ben bemutatott Thor című filmben alakított. 2021-től Lokit a szereplőről elnevezett sorozatban is főszereplőként alakítja.
Tarr Judit (1983)
színésznő. Az Újszínház stúdiójában tanult. 2006–2010 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt. 2010-től szabadúszó, szinkronizálással is foglalkozik.
Bata Éva (1987)
színésznő. 2005–2009 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója. 2009–2017 között a Vígszínház tagja volt, 2017-2024 között szabadúszó. 2024-től a Radnóti Színház tagja.
Ezen a napon halt meg:
Jules Michelet (1798-1874)
francia történetíró és bölcsész, elkötelezett demokratikus és köztársasági nézetei miatt sok kellemetlenségnek és üldöztetésnek volt kitéve (A tenger, A franczia forradalom története, D’Arc Johanna).
Adolph Menzel (Adolph Friedrich Erdmann von Menzel, 1815-1905)
német festőművész. Már 15 éves korában Berlinbe került, ahol alkalmi rajzok, kőnyomatú újévi üdvözletek, étlapok stb. készítésével kereste kenyerét. 1833-ban Künstlers Erdenwallen címmel litográfia-sorozatot adott ki, mely keresetlen, őszinte realizmusával nagyon elütött az akkor divatos, mesterkélt romanticizmustól. Útján tovább haladva, készítette 400 pompás, a kor szellemét szinte hihetetlenül visszatükröző rajzát, mely egyrészt a német művészetben újra meghonosította a realizmust, másrészt új lendületet adott a fametszés pangó művészetének (A vashengermű, Vasútifülke, Bálterem).
Bartalus István (1821-1899)
zenetörténész, népdalgyűjtő, az MTA levelező tagja. A magyar zenetörténeti kutatás egyik megindítója volt, s munkássága alapvető a magyar zenetudomány történetében. Mint népdalgyűjtő és kutató korának legjelesebb úttörője. Számos zenetörténeti, zenepedagógiai művet írt, és zenetörténeti forráskutatásokat is végzett. Nevezetes a népdalgyűjteménye.
Hajmássy Miklós (1900-1990)
színművész, színigazgató. Gazdatisztként munkálkodott, a színészetet Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában tanulta. 1926-ban Szegedre került, 1927-től 1933-ig a Vígszínházban, 1933–34-ben a Fővárosi Operettszínházban lépett fel. 1945 februárjától tábori színházi igazgatói tisztet töltött be Bécsben, Passauban, Münchenben. 1948-tól 1953-ig tagja volt a Magyar Színjátszó Társaságnak Argentínában. 1953 és 1959 között Brazíliában élt, majd 1959-ben Argentínába költözött. 1973-tól már nem vállalt több fellépést (Maga lesz a férjem, Európa nem válaszol, Házassággal kezdődik).
Luigi Dallapiccola (1904-1975)
olasz zongoraművész és zeneszerző. Zenéjét elsősorban műveinek intenzív líraisága, mély spirituális és eszmei tartalma jellemzi. Richard Wagner muzsikája inspirálta, hogy komolyan elkezdje a komponálást, és Claude Debussyé, hogy abbahagyja. Amikor az ausztriai száműzetésben hallotta a Bolygó Hollandit, a fiatalember ráébredt, hogy a zeneszerzés az élethivatása. Ferruccio Busoni neoklasszikus műveinek lenyomata érződik későbbi művein, de a legnagyobb befolyással a második bécsi iskola eszméi, elsősorban Alban Berg és Anton Webern zenéje voltak rá (Éjszakai repülés, Börtön-énekek, Az én földemről).
Gazdag Erzsi (Sebesi, 1912-1987)
József Attila-díjas költő. Első versét 13 éves korában írta, diákként színésznő szeretett volna lenni. Büszkén vallotta magáról, hogy 14 éves korától önálló kereső. Az önfenntartás nehézségeivel is magyarázható, hogy tanulmányait gyakorta megszakította. Míg gyermekverseiből a derű és a humor árad, élete egyre inkább komorabb lett, és a társnélküliség, a magány kiérződött felnőttverseiből is, melyek sokáig csak folyóiratokban jelentek meg. Élete alkonyán kezdte összerendezni ezeket a műveket (Üvegcsengő, Ringató, Volt egyszer egy Mesebolt).
Földes Andor (1913–1992)
magyar származású amerikai zongoraművész. A nyolcéves csodagyerek Mozart B-dúr zongoraversenyét játszotta a Zeneakadémián a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarával. Tanulmányait magánúton végezte, hogy minden idejét a zenélésnek szentelhesse. 16 éves volt, amikor Dohnányi Ernő felvette mesterkurzusába. A zongora mellett zeneszerzést tanult Weiner Leótól. A Zeneakadémián találkozott Bartók Bélával is. 1941-ben debütált New Yorkban, 1948-ban megkapta az amerikai állampolgárságot.
Ignazio Spalla (Pedro Sanchez, 1924-2005)
szicíliai származású olasz karakterszínész, az egykori spagettiwesternek közismert mellékszereplője. Tizenöt éven át dolgozott a filmiparban és kifejezetten specializálódott a vadnyugati szereplők karakterére, ezen belül vaskos, ápolatlan, torzonborz és durva arcvonásokkal bíró, minimálisan intelligens mexikói nehézfiúkat formált meg (Brady aranya; A fekete Zorro; Hé barátom, itt van Sabata!).
Bill Haley (1925-1981)
amerikai dalszerző, énekes, gitáros. Egyike volt az első rock ‘n’ roll előadóknak bandájával, a Bill Haley & His Cometsszel. Róla nevezték el a 79896 Billhaley nevű kisbolygót. Előbb „cowboyzenét” játszott zenekarával, de egy idő után jött a stílusváltás és producerei javaslatára, Haley zenészeivel együtt külsőt váltott és modern zenét játszottak (Rock Around the Clock, Mambo Rock, Crazy Man).
Orosz László (1925-2016)
irodalomtörténész. Első írásai az Illyés Gyula által szerkesztett Válaszban jelentek meg. 1956-ban a Forradalmi Bizottság tagja. Az 1956-os forradalom szellemi előkészítésének vádjával 8 hónap előzetes letartóztatás után, felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Fő kutatási területe a felvilágosodás és a reformkor magyar irodalma, elsősorban Katona József és Berzsenyi Dániel munkássága (A magyar verstani eszmélkedés kezdetei, Kecskemét irodalmi öröksége, Kérdőjelek).
Ian William Richardson (1934–2007)
brit (skót) színpadi, film- és televíziós karakterszínész, a Royal Shakespeare Company alapító tagja. Jellemző vonása a finom arisztokratikus stílus és hanghordozás (Brazil, A király és én , 102 kiskutya).
Mirella Freni (1935–2020)
olasz operaszoprán, aki fél évszázadot töltött a főbb nemzetközi operaházak színpadán. Nemzetközi figyelmet először a Glyndebourne-i Fesztiválon kapott. 1961-ben először a londoni Royal Opera House-ban lépett fel, 1965-ben a New York-i Metropolitan Opera színpadán.
Chick Corea (Armando Anthony Corea, 1941-2021)
többszörös Grammy-díjas amerikai jazz-zongorista és zeneszerző. A fúziós zene egyik úttörője. Egészen fiatal korától fogva napi szinten körülvette a jazz, az akkori bebop műfajt művelő csillagok zenéje későbbi munkásságára is kihatott. Eleinte nagy zenészek műveit játszotta, később New Yorkba költözött. Élvezte a nagyváros zenei zsongását, ami majd a szakmai előmenetelének lett kezdő állomása. Az 1960-as években kezdték megismerni a nevét. 1971-ben jött létre a Return To Forever (Stanley Clarke, Al Di Meola, Lenny White, majd Airto Moreira, Stanley Clarke, Joe Farrell és Flora Purim). A 80-as évek elején Chick Corea főként a zeneszerzéssel foglalkozott. Hatvanötször jelölték Grammy-díjra és ebből 23 alkalommal nyerte el.
Jóhann Jóhannsson (1969-2018)
Golden Globe-díjas izlandi zenész, zeneszerző. Több filmzenéjét jelölték rangos filmes díjakra, és 2015-ben a A mindenség elmélete című film alá komponált zenéjéért Jóhannsson elnyerte a Golden Globe-díj-at a legjobb eredeti filmzene kategóriában. (Sicario – A bérgyilkos; Érkezés; A hentes, a kurva és a félszemű).
