Pálos György: Sztornó
a papiruszportal.hu archívumából [2006]
Szerző: Frank N. Stein
„A főhős élete, mely kockázatoktól és nőktől sem mentes, a szemünk előtt hullik darabjaira, és rohan az elkerülhetetlennek hitt drámai végkifejlet felé…”
November 16-ától a mozikban Pálos György Sztornó című filmje, főszerepben a Kispál és a Borz, valamint újabban a Kiscsillag frontemberével, Lovasi Andrással. A november 14-i díszbemutatón az Uránia Nemzeti Filmszínház zsúfolásig megtelt dísztermében jól szórakoztunk, csemegéztünk az előételen és a főmenün is.
Szalon
A Sztornó díszelőadása előtt a kísérőfilmet rendező Szirmai Márton szalonjában foglaltunk helyet: levetítették a Közgáz Vizuális Brigád (KVB) és az Instant Filmek Műhelye közös művét, a Szalontüdőt. A hétperces zseniális történet operatőre Pohárnok Gergely, s a főszerepben Anger Zsolt mellett Ascher Tamást láthattuk. Hiteles helyszín, környezet, arcok, fergeteges végkifejlet. A filmben sűrűn fogyasztott nagyfröccsöktől és a történettől kellemes, szalonspicces hangulatba kerültünk.
Szalontüdő (16 mm, 7 perc, 2006)
Zene: Végső Zoltán; hangmérnök: Kőporosy János; gyártásvezető: Győri Csilla; producer: Pálos György, Czabán György
A kisjátékfilmek közt is low-budgetnek számító produkció nevét már egy étel is felvette. A film hamarosan a mozikban, előétel gyanánt. „A szalontüdő lehet ruganyos, savanyú, állott, édes, ebben a filmben épp közös nevező. Kinek olcsó és laktató koszt, kinek a nosztalgiázás egyik kelléke. Egy letűnt kor finom darabkája találkozik két sokat látott emberrel. Szavak nélkül is megértik egymást.” (Szirmai Márton)
Útvonal-nyilvántartás
„Lehet, hogy az a feltevés, mely szerint paranoiásak vagyunk, de minket tényleg üldöznek, nagy ritkán igaznak bizonyulhat?”
A film Európa most már hivatalosan is 2010-es kulturális fővárosában, Pécsett játszódik. A Budapest-centrikus kulturális életben már ez is hír, s a couleur locale-t nemcsak a helyszín, hanem a fő- s a további mellékszereplők, pillanatra feltűnő statiszták (Rátgéber László) is erősítik. Üdítő a Lánchíd, a Parlament, a Hősök tere stb. helyett a pécsi dzsámit, székesegyházat, tereket, cukrászdákat látni.
A történet közel áll hozzám, egy időben történelemtanárként – az első után és a harmadik előtt – volt két gyerekem, ismerős lakásproblémákkal küzdöttem, s fölvetődött, hogyan lehetne a szakmát fizető foglalkozásra cserélni, azaz vállalkozni. (Azóta, több váltás után, nosztalgiával tekintek vissza a békebeli tanári életre, a „szabad” – tanulók nélküli, de a zsebpénzért másutt igen gürcölős – nyarakra, szünidőkre.)
A kényszervállalkozók tízezreinek mindennapi a film alapproblémája: bejelentkezik a hivatal, s a maga lassú, empatikusnak aligha nevezhető, de annál kegyetlenebb módszereivel bedarálja az amúgy valóban (többnyire kisstílű) adócsalót – azzal természetesen senki nem foglalkozik, a hivatal végképp nem, hogy az adócsalásra kényszerített kis- és mikrovállalkozók miért csalnak, s hány családot tesznek tönkre a nagy ügyekhez képest pitiáner, összességében néhány száz ezerre, 1-2 millióra rúgó csalások.
Akut helyzet: a mellékállásban vállalkozó tanár főhőst rádöbbentik, hogy nem vezet (micsodát?) útvonal-nyilvántartást, s ez lesz mindennek a rákfenéje. A kamu útvonal-nyilvántartás kitöltése ugyan rutinművelet lenne, de meghaladja hősünk képességeit, s a lavina elindul…
Lovasi élvezi a szerepet, nem lehet neki idegen a téma, olykor lubickol benne. Megfelelő társai is akadnak (Tóth Ildikó a meg nem értett és kihasznált feleség, Lázár Kati az anyós, Hollósi Frigyes az igazgató és a vendégmunkás Bojtár B. Endre egy debil lakásvásárló szerepében telitalálat), valamint a kezdő és záró Kispál-szám, s a film közben az utalásszerű dallamok is dobnak a hangulaton.
A KVB hatodik, de már átlagos játékfilmes költségvetéssel készült alkotása ugyan nem lesz Oscar-díjas, de közép-európai díjat besöpörhet, s valószínűleg sokaknak, és nem csak a pécsieknek, tetszeni fog. Magyar vállalkozás az ezredfordulón, mindenkinek ismerős helyzetek, sok humor, másban sztár fő- és több, épp csak e filmre beugró mellékszereplő. Nézhető film.
Szinopszis
„Amikor mindez megtörtént, harmincas éveimnek közepén jártam. Történelmet tanítottam egy budapesti gimnáziumban, feleségemmel és a két gyerekkel boldogan éltünk két és félszobás lakótelepi lakásunkban. Erősnek éreztem magam, tele tervvel, ambícióval. Közeledett a tanév vége.
Egy napon, akkor még számomra érthetetlen okokból, összefogott ellenem a külvilág. Az események úgy kezdődtek, hogy kibírhatatlanul meleg volt a lakásban. A panel, hogyha átmelegszik, hosszú ideig megtartja a meleget. Szorongásos álom kerített hatalmába, amitől később sem tudtam szabadulni. Később levelet kaptam az APEH-tól. Egy jelentéktelen adategyeztetés kapcsán kértek, fáradjak be. Eközben a hétköznapi élet apró-cseprő, elintézetlen ügyei mind összetorlódtak a fejem fölött. Mindig is tudtam, hogy egy napon a kisebb-nagyobb stiklikért meg kell fizetnem. De soha nem gondoltam volna, hogy mindennek ez az ára. Gyanússá vált a viselkedésem a családom, a kollégák és a hatóság számára.
Elkapott az örvény: minél inkább kapálóztam, annál mélyebbre húzott le.”
Ezekkel a mondatokkal kezdődnének a film főhősének visszaemlékezései, amennyiben rákényszerülne, hogy összefoglalja a történet két hónapjának eseményeit.
Lassú, lélektani krimiszerű összeomlást kísérhetünk végig, melyből látszólag nincsen menekvés. A krimi megjelölést úgy kell érteni, hogy noha nincs gyilkosság és klasszikus értelemben vett bűntény, az első perctől kezdve folyamatosan és fokozatosan no a feszültség, annak tükrében, hogy milyen lélektani folyamatok mennek végbe a főhős lelkivilágában. A »suspense« érzést időközönként lazább, derűsebb részek váltják fel, de csak azért, hogy a visszazuhanás még mélyebb legyen.
A 30-as értelmiségi pokoljárása azonban nem torkollik tragédiába. A fordulatos történetnek, mely tele van ugyan szorongással, fóbiával, mégis építő eleme az életet igenlő humor, legyen az akár fekete is.
A történet, dramaturgiailag egy ritkán alkalmazott kihívással kíván megbirkózni: a főhőst szinte egyetlen percre sem engedjük eltávolodni tőlünk, szinte vele együtt éljük át a zuhanását, és a talpra állását. Ez annyit jelent, hogy noha „kívülről” láttatjuk az eseményeket, azaz nem szubjektív kamerán keresztül, mégis a főhős szemszöge az egyetlen nézőpont.” (Pálos György Ali)
További szerepekben: Láng Annamária, Kovács „egy-egy-egy-egy” Patrícia, Naszlady Éva, Csákányi Eszter, Tilo Werner, Ficzere Béla, Dózsa Erzsi és Till Attila
Link:
www.sztorno.hu, www.kvb.hu
Pálos György (1959) filmográfiája
Mozifilmek:
(operatőri munkák)
– Európa kemping, r. Szőke András, 35 mm, Hunnia Filmstúdió, 1991. 1992: Magyar Filmszemle Kritikusok Különdíja
– Nyugatról-keletre… r. Dárday István, Szalai Györgyi, 35mm, MIT&A, 1994
– Kiss Vakond, r. Szőke András, 35 mm, Budapest Filmstúdió, 1994
– A kis utazás, r. Buzás Mihály, társrendező: Pálos György 35 mm, KVB, 2000. 2000 Magyar Filmszemle, a Közönség díja
– Feri és az édes élet, r. Czabán György, pr.: Győri Csilla, Pálos György. KVB, 2001
(rendező-operatőr)
– Ilyen az élet, játékfilm, r. Czabán–Pálos, 86 p, KVB, 1994
– A kenyereslány balladája, r. Czabán–Pálos, 35 mm, KVB, 1996
– Országalma, r. Pálos–Czabán, 35 mm, KVB, 1998. 1998: Magyar Filmszemle a Zsűri Különdíja
– Sztornó, r. Pálos György, 35 mm, KVB, 2006 (Forrás: http://www.filmunio.hu/object.428b3366-51e7-4b5e-bd96-a300c1e9ec6f.ivy)
