Képzett társítások
a papiruszportal.hu archívumából [2007]
Szerző: frank n. stein
A Képzett társítások – Aegon-estek a Bárkában irodalmi-művészeti sorozat keretében a színház vezetője, Alföldi Róbert kérdezi-faggatja meghívott vendégeit, egy irodalmárt és többnyire egy másik művészeti ág kiválóságát. Mindig van zenei aláfestés-összekötés is, sokszor a szövegek, a beszélgetés ihleti az improvizációt. A második évad második estjén, október 27-én Vámos Miklós író, Palya Bea énekes és Barcza Horváth József nagybőgős-basszusgitáros volt a vendég. A sorozat kedveltségét mutatja, hogy már hetekkel korábban elfogytak a jegyek.
A tavaly alapított Aegon művészeti díjak átadása köré szervezett beszélgetéssorozat Eszéki Erzsébet ötlete volt. Hogy mennyire szükség van ilyen összejövetelekre, azt a sokszor zsúfolásig megtelő Bárka bizonyítja. Mint korábban írtuk, a mindenben újat kereső, számára korábban ismeretlen terepeken is fel-felbukkanó Alföldinek (legutóbb ezt egy operaverseny beharangozóján állapítottuk meg) jól áll ez a szerep. A nézők szerencséjére felkészülten, paksamétával érkezik, s a csillagok kedvező állása és a meghívottak ráhangolódása esetén végig is veszi kérdéseit, elmondja fricskáit, próbál jó értelemben véve kötekedni, és ennek hol szomorkás, hol vidám, hol laza, hol halálosan komoly beszélgetés stb. az eredménye. Olykor a nézők még nagyobb szerencséjére a jól felépített forgatókönyvet az élet, a spontaneitás átírja. Egy Svájcból hajnalban hazaérkező, ezért este kezdetben nem túl frissnek tűnő Esterházy Péterrel például az elején nehezen „bírt” (valóban nem könnyű eset). Ráadásul amikor az író nekiszegezte a provokatív kérdést Figula Mihály borászt maga mellett tudva, miszerint egy jó pacal után vajon mit iszik a direktor úr, arra az „akkor is ásványvizet” nem volt kielégítő felelet az asztalnál ülők számára. De ezek az esetek, amikor a Bárkában a hóhért akasztják, ritkák. Volt ilyen múlt pénteken is, ám kicsit másként…
A bőröndnyi aktatáskájával érkező Vámos Miklós, a „csendes-ülős” televíziós beszélgetős műsorok atyja (csak egy van) ezúttal válaszolóként foglalt helyet. Eleinte az Ab Ovónál megjelent legújabb könyvéről (Utazások Erotikában. Ki a franc az a Goethe?) folyt a szó. Vámos a maga szokásos lassú, ám annál szellemesebb módján elmondta, miért, miből ez a könyveknél ritkaságszámba menő nagy reklámhadjárat újabb írása körül; mennyi az olvasók által biztosan találgatott önéletrajzi elem ebben az erotikát is bőven érintő regényében. Dr. Mester János, a főhős életéből két mozzanatot fedtek föl, egyet Alföldi, egyet a szerző olvasott fel. Az első részletben a gimnazista Jánoska behatóan megismerkedik az NDK-ban a gyűrűs menyasszony Jolanda Trabandttal, aki sok jó tulajdonsága mellett – természetesen – traktort is vezet. Vámos szövege a szerelem humoros ecsetelése mellett teli kihagyhatatlan nyelvi játékokkal: gőte-Goethe, Jolanda-Jolánka; franc-f… stb. A Vámos felolvasta rész már jóval borúsabb és komolyabb hangulatba vitt, a főhős éppen harmadik feleségétől költözött egy emelettel lejjebb, egy Leszba nevű nőhöz, aki egy idő után, megunva a félreérthető névre odasereglők zaklatását, nemes egyszerűséggel egy zeneszerző nevét írta ki a névtáblájára. És így tovább.
A felolvasott szövegekhez/szövegek után a klasszikus zenét is tanult és a Fesztiválzenekarban is megfordult Barcza Horváth József improvizált nagybőgőn, illetve basszusgitáron, s mutatta be kimagasló zenei tudását. Alföldi kérdésére elmondta, hogy gyerekkora óta játszik dzsesszt is. Szerinte dzsesszel a klasszikus tanulmányok mellett fiatalon kell foglalkozni, utána már késő elkezdeni, a klasszikus zenei tanulmányok korlátok közé szorítják a zenészt, amiből már nehéz kilépni.
A 48 évesen hirtelen híressé váló Vámost kezdetben zavarta legfőbb tevékenységében, a bámészkodásban (vö. Esterházy nézdegélése) a nyakába szakadt népszerűség, az addig „senkinek” fel nem tűnő ember pillantására visszamosolyogtak, sőt beszédbe is elegyedtek vele. Jó kérdésekre szellemes, humoros válaszok érkeztek, de az igazi hóhérakasztás ezúttal az Alföldi által csak energiabombaként felkonferált Palya Bea megérkezte után következett.
A 31 éves énekesnő egyéniségével rögtön „rátelepedett” a beszélgetésre, s azzal kezdte, hogy Vámos nem igazán őszinte, amikor azt mondja, hogy ő az olvasói szórakoztatásáért, jobbításáért, épüléséért ír elsősorban. Rögtön kijelentette, hogy ő elsősorban önmagának énekel, s ha ez másoknak is tetszik, az annál jobb. A kérdések során kifejtette, az éneklésben az a jó, hogy kapcsolat jön létre közte, a nézők és egy harmadik, az Isten között. A vehemens, őszinte válaszokkal és lehengerlő habitusával többször sarokba szorította társalgópartnereit. Beszélt víz alatti eljegyzéséről, amiből végül nem lett frigy. Az új, párizsi 1+3 lemezes szerződéséről. Elmondta, hogy újabban már meg tud állni, nem pörög állandóan, képes csendben figyelni magára és a dolgaira két fellépés vagy feladat között.
Alföldi, aki szintén kis faluból indult, arról faggatta, hogyan megy vissza falujába (Bag) immár híresen, hogyan sikerült újra feleleveníteni, tartalommal megtölteni az ottani régi kapcsolatait. Mint kiderült, ez Palya Beának sok vívódás („mélyre szállás”) árán sikerült, Alföldinek viszont, bárhogy próbálta is, nem igazán. A kérdező újabb provokációja – miszerint olyan pózban, újságban látta, ami nem illik hozzá – elérte a kívánt hatást, az énekes elmesélte, hogy a rosszindulatú támadások megviselték, és a maga módján válaszolt rájuk: ezt hónapok múlva egy csípős-csipkelődős dalban fogalmazta meg, amit rögtön elő is adott. Magával ragadó, tisztán hangzó énekével, táncával hamar az ujja köré fonta a hallgatóságot, amely akkor tapsolt és csendesedett el, amikor ő akarta. A végén pedig ráadásként, erre azért számítottunk, az együttesében vendégként hamarosan fellépő Barcza Horváth Józseffel előadtak egy részletet a Palya Bea feldolgozta Psychéből.
Az általam eddig látott Képzett társítások közül az egyik legjobb volt.
Az est fellépői
Vámos Miklós
1975-től 1992-ig az Objektív Filmstúdió dramaturgja volt. Az Ab Ovo Kiadó egyik alapítója, 1992-től 1995-ig igazgatója. Az International Buda Stage művészeti vezetője 1997-től 2003-ig.
Könyveit 16 nyelvre fordították-fordítják, több drámáját külföldön is bemutatták, írt novellákat, portrékat és filmeket is (Csók anyu, Szamba, Ámbár tanár úr). Műsorokat készített (1995-től 2003-ig) a Magyar Televízióban, Lehetetlen, Rögtön és 2 ember címmel. 2005-től a Washington Post internetes rovatának (PostGlobal) kelet-európai levelezője.
Fontosabb művei:
Valaki más (1981), Hanyatt-homlok (1983), Zenga zének (1983), Ki nem küldött tudósítónk jelenti (1985), Félnóta (1986), A New York–Budapest metró (1993), Anya csak egy van (1995), Apák könyve (2000), Sánta kutya (2003), Márkez meg én (2004).
Október elején jelent meg a legújabb regénye Utazások Erotikában (Ki a franc az a Goethe?) címmel.
Honlapja
Palya Bea
Az egyik legsokoldalúbb énekes, magyar, cigány, bolgár és más népzenékkel, indiai zenével foglalkozik, emellett közreműködik világzenei, dzsessz és énekelt vers műfajokban is. A Folkestra, a Kárpátia és a Zurgó együttes alapító tagja volt, sokáig vendégeskedett a Sebő együttesben, Nagy János triójában, a Balázs Elemér Groupban, az Etnofon együttesben.
Az utóbbi években főként saját terveit valósítja meg, rendszeresen koncertezik szólóban és saját együttesével (ez a Palya Bea Quintet) itthon és külföldön.
Első szólólemeze az Ágról ágra (2003), majd meselemezt írt, Álom-álom, kitalálom címmel (2004). Legutóbbi munkája a Weöres Sándor Psyché című versciklusából készült nyolcvanperces zenei anyag, amely 2005 decemberében jelent meg a Hangzó Helikon sorozatban.
2005-ben Tony Gatlif Transylvania című filmjéhez készített zenét, rövid ideig a vásznon is feltűnik. 2006 tavaszán lemezszerződést írt alá a francia Naive céggel (naive.fr), az első cédé jövőre jelenik meg. 2007-ben Palya Bea az európai esélyegyenlőségi év egyik hazai nagykövete.
Honlapja
Barcza Horváth József
1974-ben született Budapesten. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tanárképző Intézetében tanult. 1995-től 1997-ig a Claudio Abbado által vezetett Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar tagja volt, majd 1997–98-ban a Budapesti Fesztiválzenekarral dolgozott.
1995-ben Krakkóban a Jazz Juniors versenyen a „legjobb nagybőgős”, 2002-ben a Magyar Rádió által szervezett „jazzbőgő tehetségkutató versenyen” már ő volt a zsűri alelnöke. Sokféle formációban játszott, például a Franciaországban élő Gadó Gáborral, a Németországban élő Tony Lakatossal, valamint Winand Gáborral, a Kaltenecker Trióval. Játszott olyan neves külföldi zenészekkel, mint Frank London, Erik Truffaz, Palle Mikkelborg – hármójukkal lemezt is készített. Ezek a korongok:
Off Course feat. Erik Truffaz – Tales From The Lighthouse (2002, BMC)
Frank London with David Yengibarjan – Pandoukht (2003, BMC CD 087)
Gábor Juhász with Palle Mikkelborg – 60/40 (2003, BMC CD 098)
