Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Már megint szingli Archívum
  • Mandel Róbert: Magyar népi hangszerek – a Kossuth albuma Archívum
  • Heti papiruszok (2318) Egyéb kategória
  • Robert D. Hare: Kímélet nélkül Archívum
  • Galambok, hősök, terek – Parti Nagy Lajos Szombathelyen Archívum
  • Maazel és a bécsiek Archívum
  • Ütős buli volt: a Carl Palmer Band az A38 gyomrában Archívum
  • Richter Magyarországon, 1954 és 1993 közt Archívum

Ostrom, szőr mentén

Posted on 2024.07.21.2025.04.21. By admin Nincs hozzászólás a(z) Ostrom, szőr mentén bejegyzéshez

Donizetti: Calais ostroma

(a papiruszportal.hu archívumából [2015])

Szerző: Lehotka Ildikó

Donizetti Calais ostroma című nagyoperája nem tartozik az ismert művek közé, bár nem sokban marad el a többitől. Ezért is volt érdemes az Armel Operafesztivál sorozatának második estéjén elmenni a Thália Színházba. A zene nagyon jó, az énekesek megfelelőek voltak, a színpadkép végig sötét, a rendezésen érezhető volt, hogy az English Touring Opera – ahogy a nevében is szerepel – a viszonylag könnyen szállítható, gazdaságos díszletekre törekszik. Az együttes lehetőséget ad arra, hogy a „különféle zenei tapasztalatokkal és képességekkel rendelkező résztvevők számára” színpadi lehetőséget biztosítsanak.

A Calais ostroma a Lammermoori Lucia után egy évvel íródott, de sosem ért el olyan sikert, melyet az őrületben menekülő nő története. A Calais ostroma terve (és megírása) a szerző addigi legbecsvágyóbb darabja volt, benne a balettbetétekkel, hatalmas tablókkal, nagyzenekarral – a tervet a kor meghatározó igazgatója, Domenico Barbaja is támogatta. Az operát azonban a kitűzött időpontban nem tudták előadni, nem találtak megfelelő főszereplőt. Ismerve a darabot, a mezzo szólam kifejezetten nyaktörő, lehet, hogy ezért nincs műsoron?
Az English Touring Opera a háromfelvonásos, Luigi Marchinonni drámája, Luigi Henry balettje alapján Salvatore Cammarado librettóját használó művet redukálta, az utolsó felvonás, benne a királynő megbocsátásával, nem szólalt meg –játszották így is régebben. Az ismertető kiadványban nem kaptunk erről információt. Különösen hasznos lett volna valamiféle fogódzó, hiszen magyarországi bemutatót láttunk-hallottunk.

A színpadképet egy félbetört betonhenger uralta, a zsinórpadlásról rongyok lógtak, a nagyon pesszimista látványtervet a ruhák is erősítették. A világítást a minimálisra csökkentették, végig az előadás során, ezt sajnáltuk. A szereplők mozgatása illett a cselekményhez, ez talán mégis statikusnak tűnt.

A versenyszerepet, Edoardóét Nicholas Merryweather énekelte, csak az I. felvonásban volt színpadon. Az angol énekes tudásáról csak egy nagyon általános képet kaphattunk, végig ült, így színészi megoldásról nem beszélhetünk – bár ha igazán karizmatikus egy szereplő, oda kell rá figyelni, üljön, feküdjön, vagy csináljon bármit. Nicholas Merryweather megbízható énekes, de különösebb hatást nem tett a nézőre, baritonja szép, a kellemes hangon kívül már érdekességet nem mutatott.

Eustachio de Saint-Pierre, Calais polgármestere szólamát Craig Smith-től hallottuk, az énekes hangja ha nem is kopott, de a szerep egy kifejezőbb, erőteljesebb hangot kívánna. Smith jól érzékeltette a nyakas, de tiszta lelkű vezető szerepét, aki kész meghalni (és a halálba vinni) városáért. A polgármester szerepe nagyon fontos, és az opera legkidolgozottabb, legárnyaltabb figuráját ismerheti meg az érdeklődő – a féltő nagyapát, a szerető apóst, a vezetőt, a lelkesítőt, a kitartásra késztetőt. A szerep jelentős, ahogy Aurelióé is, ezt a szólamot Catherine Carby tolmácsolta. Az énekesnő hangszíne kellemes, a mély hangok sajnos kevéssé jöttek át, a koloratúrakészsége létezik, de ez a zenei anyag rendkívül nehéz. Szép pillanatokat kaptunk Eleonorával, a darabbeli feleségével közös jelenléte során. Carby nem mindig tudta a férfiképet hozni, mikor aláírta a papírt, hogy önként megy a kivégzésre, inkább egy lelkes fiúcskát láttunk, a korosztályra jellemző túlbuzgósággal, nem a mártíromságot, az önfeláldozást. Carby is megbízható énekes, lehet rá építeni.

Giovanni d’Aire – Andrew Glover által megszemélyesítve – ezen az előadáson az egyik olyan szerep volt, amire érdemes emlékezni. Bár a színpadon az érzelmeket felnagyítva játszott, de egy magas hőfokú előadásban érthető lett volna. Jól formálta meg az afroamerikai Peter Brathwaite a kém szerepét, ebben a kórusnak is érdemi részt tulajdoníthatott a néző – ez a jelenet volt a legizgalmasabb az előadás során.

Eleonóra szerepében Paula Sides lépett színpadra, teljesítményét végig kiegyensúlyozottnak érezhette a hallgató, hangja szép, és képes volt magasabb hőfokú érzelmeket is közvetíteni. őt éreztem az előadás legjobbjának.

A maroknyi kórus éneklése az előadás langyosságához képest jó volt, a Pannon Filharmonikusokat (akiket különdíjban részesített a zsűri) Jeremy Silver vezényelte, tökéletes középszerrel.

Az estet mégis kár lett volna kihagyni, a zene miatt.

Thália Színház, 2015. június 30.

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Dr. Kubassek János – Jeles világjárók nyomdokain
Next Post: Lufi és a zűrös vakáció

Related Posts

  • Kiszin és Szkrjabin Archívum
  • Rapszódia és Akiko Archívum
  • Könyv a könyvben – Thomas Wharton: Szalamandra Archívum
  • Könyvfesztivál 2005: Szembesülés Archívum
  • Anno Archívum
  • Krúdy Gyula szerelmeskönyve Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Idomeneo, Mozart és a stílus
  • Joyce és Bryn
  • Mária és Erzsébet, Erzsébet és Mária
  • Don Carlos és a lépcsők
  • Ínyenc szendvics

Legutóbbi hozzászólások

  1. A mi lányunk szerzője News
  2. A ló és a láda esete szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  3. Te Deumok, versenyművek szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  4. Rosszfiútól rosszfiúig szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  5. Két mű, két világ szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  • Június 12. Naptár
  • Egy kaptafára Archívum
  • November 21. Naptár
  • Arénázzunk: Slayer meg a death Archívum
  • Hommage a Yehudi Menuhin Archívum
  • Kegyes halál Archívum
  • Franciakrémes, kétszer Archívum
  • Vaszary János gyűjteményes kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában Archívum

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme