Kikucsi – Hakii – ifj. Kurtág – Madaras – Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Szerző: Lehotka Ildikó
Fotók: Hrotkó Bálint
A Kurtág Györgyöt ünneplő eseménysorozat szerdai, február 25-i koncertjét a Zeneakadémián tartották. A műsor mindössze három művet tartalmazott. Kurtágot a kis formák mesterének tartják, és éppen ez a koncert világít rá arra, hogy nagyobb, hosszabb terjedelmű léptékű művekben is otthonosan mozog. Gondoljunk csak a Fin de Partie, vagy a 99 évesen komponált, és a Kurtág100 fesztiválon hatalmas sikerrel bemutatott Die Stechardin című operára.
Nyitó darabként a Zwiegespräch szólalt meg. A mű eredetileg vonósnégyesre és elektronikára készült, ami meghökkentő lehet azért, mert a vonósnégyes mint műfaj a bécsi klasszikában kristályosodott ki Haydn műveiben, és a műfaj napjainkban is él, erre például Kurtág vonósnégyesre írt kompozíciói is tanúskodnak.
Az elektronikus zene csak a 20. században vált – ha nem is gyakorlattá – a zeneszerzői gondolkodás részévé. Kurtág 1958-ban találkozott először az elektronikus zenével, fia gyakran él a megszólaltatható színek, a hangszereken nem kifejezhető hanghatásokkal. Az elektronika használata improvizációs lehetőségeket is nyújt, ifj. Kurtág György innen is megközelíti a hangzásokat. Kurtág Zwiegespräch-ja most zenekari átdolgozásban szólalt meg. Maga a mű rendkívül változatos, de nem mozaikszerű, kis darabokból összerakott, hanem egy teljes egészet képez.
Az elektronikus megoldások megjelenítették a zajt, a zörejeket, különféle effekteket hallottunk, a szélgép is többek között a hangszerelés része volt. Természetábrázoló ez a zene, a népzenei hangütést is felismerhette a hallgató. Érdekes, különleges, a mai közönséget megszólító művet hallottunk.
Kurtág leghosszabb, szólóhangszerre írt darabja következett. A hegedűre komponált Hipartita (Op. 43) nevében egyrészt a barokk korszak egyik műfaja, a partita, másrészt Hiromi Kikucsi nevének első két betűje szerepel. A mű 2000 – 2004-ben keletkezett, az ajánlás ’Hirominak’ szól. A ciklus 8 tételből áll, a tételek időtartama kurtági mércével hosszabbak. A címek változatosak: *** (sostenuto, doloroso); …après une lecture de Rimbaud… – to Anne Longuet-Marx; [oreibasía] – …hegyet hágék, lőtöt lépék…; Gonda György emlékezete; Ήρακλείτος …θυμώ μάχεσθαι… [Hérákleitos: thumôi máchesthai] – Hérakleitosz: Indulat ellen harcolni nehéz; Teneramente; …perpetuum mobile…; Heimweh – Hommage à Eötvös Péter.
A színpadon 11 kottatartót láttunk, kissé félkörívben, a látvány, a mozgás – a kottatartók előtti elsétálás is jelezte az atmoszférát. A félórás darabot taps szakította félbe, talán a gyakran lassú tempó, az elgondolkodtató zenei anyag miatt. Hiromi Kikucsi tolmácsolása mutatta mindazt a zenei elképzelést, miszerint minden hangnak jelentése van.
77 éves korában, 2002-2003-ban írta Kurtág a hegedűre, csellóra és brácsára írt …concertante… (Op. 42) című darabját, amelyet 2006-ban átdolgozott. A mű egyik különlegessége a mű végén megszólaló rezonálótest nélküli szólóhangszerek intim hangja. A Hirominak és Kennek ajánlott ötrészes, de egytételes kettős verseny Kurtág Márta szavaival „egykicsit az egész változik”. Ebbe persze nem tartozik bele a nézőtéren megszólaló mobiltelefon hangja. Az előadás most is izgalmas volt, szép színekkel, hangzással.
Madaras Gergely vezényelt az esten, nagyon felkészülten irányította a zenekart. Pontos intései nem csak a tempót, a belépéseket jelezték, hanem a zenei anyag mozgását, haladását, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának nagyszerű játéka segítette a művek befogadását. Fazekas Gergely ezen a koncerten is ismertette a műveket, azok keletkezéstörténetét, Kurtág György is jelen volt.
A koncertet az éppen egy éve elhunyt Rados Ferenc emlékének ajánlották.
A Kurtág80 című BMC kiadványról, melyben a koncerten megszólaló három mű is szerepel, itt olvashatnak.
