Szerző: Lehotka Ildikó
2022.10.02.
Kísértethistória, szellemtörténet, horroropera és hasonló elnevezések olvashatóak a Henry James kisregénye alapján komponált Benjamin Britten opera ismertetése kapcsán. A történet továbbgondolásra érdemes, hiszen nem tudjuk, hogy a Nevelőnő vagy a gyermekek képviselik-e a (Fischer Iván szavaival) objektív világot. Két alkalommal szólalt meg a darab a Müpa nagytermének színpadán (szeptember 9-10.).
Benjamin Britten A csavar fordul egyet című operáját 1954. szeptember 14-én mutatták be a velencei Teatro de Fenice színpadán, nagy sikerrel. A mű a Velencei Biennálé felkérésére született. Britten rohamtempóban komponálta a művet, annak ellenére, hogy csak bal kézzel írhatott, másik kezének égési sérülése miatt.
Britten figyelmébe az opera későbbi librettistája, Myfanwy Piper ajánlotta Henry James kisregényét. A librettó szerint új Nevelőnő érkezik a Bly házba, hogy két gyermek gondozásában vegyen részt. A gyermekek távol lévő nagybátyjukkal a Nevelőnő nem veheti fel a kapcsolatot. A Nevelőnő több alkalommal látni véli a korábbi inast, Peter Quintet és az előző Nevelőnőt, Miss Jesselt. A házvezetőnő, Mrs. Grose elmondja, hogy mindkét alkalmazott elhunyt. A Nevelőnő szerint Quint él, és a kisfiúért, Milesért jön, Miss Jessel pedig Florát akarja elvinni. A Nevelőnő meg van arról győződve, hogy a gonosz jelen van. Erre utal szerinte az is, hogy a levelet, melyet a gyermekek nagybátyjának ír, eltűnik. Később Miles zongorán gyakorol, és eltűnik Flora, de megtalálják a kislányt. Mrs Grose elviszi Florát, Miles a Nevelőnővel marad, és a fiú bevallja, hogy ő tüntette el a levelet. Quint jelenik meg, és magának követeli a fiút. Miles felkiált: „Peter Quint, te ördög!” A Nevelőnő megnyugszik, hogy a volt inas szelleme eltűnt, majd észreveszi, hogy Miles halott.
A kétfelvonásos opera hét, illetve nyolc jelenetből áll, rendkívül feszes szerkesztésű a darab mind a szöveget, mind a zenei szövetet és a történet folyamát tekintve – ahogy a csavart srófolják. Érdemes megemlítenünk, hogy a Nevelőnő nem visel nevet, csak a foglalkozása alapján szerepel a műben. A zenei anyaga összetett, a kvintek, kvartok és a tercek szerepe rendkívül fontos (amelyekből egy tizenkétfokú, de nem a schönbergi szigorral szerkesztett téma épül). Az összes, alcímet viselő jelenetben e téma különféle variációja szólal meg. A gyermekdalok, Miles zongorázása, a Malo-dal, a kísértetek zenei anyaga rendkívül plasztikusan mutatják a szereplők lelkében végbemenő változásokat. Az ének szólamok „kíséretét” mindössze tizenkét hangszeres művész szólaltatja meg.
Miah Persson énekelte a Nevelőnő szerepét. A szoprán többször szerepelt a Fesztiválzenekarral, lemezfelvételen is. Persson rendkívüli érzékenységgel tolmácsolta szerepét. Csodálatos pianói, a lélek rezdüléseit kifejező zenei megoldásai kivételes pillanatokat nyújtottak. Miss Jessel szólamát Allison Cook tolmácsolta. Szintén remek tolmácsolást élvezhettünk: az őrület, a „kísértetlét” bemutatása remekbe szabott volt. Laura Aikin (Mrs Grose) erőteljes hangi alakítása helyenként soknak tűnt számomra, vélhetően a szerep részeként szolgált a túlfűtött előadás. A Prológus és Peter Quint szólamát Andrew Staples énekelte. A hajlékony hangú tenor alakítása is meggyőző volt. Flora szerepét egy 11 éves kislány, Lucy Barlow kapta, Milest a 12 éves Ben Fletcher énekelte, fiatal koruk ellenére mindketten komoly zenei múlttal rendelkeznek. Gyermeki tisztaságuk láttán-hallatán a közönség nem asszociált arra, hogy gonoszak lennének. A mű legmegrendítőbb pillanata Fletcherhez kötődik: a halála előtti felkiáltás rendkívül hiteles, szívbe markoló volt.
A Fesztiválzenekar művészeiből álló kamaracsoport szuggesztíven, a pillanatnyi hangulatot, a szereplők érzésvilágát pontosan, érzékletesen láttatta, vitte előre a cselekményt. A díszlet egyszerűsége ellenére nem hagyott kívánnivalót maga után. A szellemek megjelenítése kísérteties volt, a színpad jobb oldalán elhelyezkedő kert a vélt idilli életet ábrázolta. Az estek megálmodója, karmestere és motorja, Fischer Iván ez alkalommal is kivételes produkciót irányított. Az igényes kísérőfüzet a cselekmény leírása mellett interjúkkal, az énekes szólisták életrajzával ismerteti meg a kíváncsi közönséget.
