Névnapok: Előd, Admira, Inge, Ingeborg, Kordélia, Koren, Korina, Korinna, Mária, Mirabel, Mirabella, Szalóme, Szulamit, Várkony, Vilibald
Események:
1883 – Gounod: Faust című művének előadásával megnyílik a New York-i Metropolitan Operaház (MET). ––> Az ördög és a részletek – Gounod: Faust
1964 – Jean-Paul Sartre megkapja az irodalmi Nobel-díjat, de visszautasítja a kitüntetést.
1987 – Irodalmi Nobel-díjat kap Joszif Brodszkij.
Meghalt Alessandro Scarlatti (1660–1727) olasz barokk zeneszerző.
Zeneszerzőként 1679-ben hallatott magáról először, egy oratórium komponálásával bízták meg. Az igazi sikert azonban legkorábbi ismert operája, a Gli equivoci nel sem’biante hozta meg számára. A hatalmas siker hatására 1683-ban Nápolyba költözött és 1702-ig a nápolyi alkirály udvari zeneszerzőjeként működött. Elsősorban a vokális zene területén alkotott maradandót: közel 40 oratórium, 115 opera, 700 kantáta, számos egyházzenei mű mellett elenyésző számú zenekarimű alkotja műveinek jegyzékét. Operái szinte kivétel nélkül háromfelvonásos darabok, sok tekintetben Monteverdi kora barokk, velencei operáit követik. Oratóriumait és kantátáit már gyakrabban mutatják be, ezek közül több is hozzáférhető. Túlnyomórészt szerelmi történeteket vagy mitológiai témát dolgoznak fel. Zenekari művei közül említésre méltóak szimfoniái és operanyitányai (Gli equivoci nel sem’biante, Mitridate Eupatore, La Rosmere).
Meghalt Arany János (1817–1882) költő, tanár, lapszerkesztő, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára.
A magyar irodalom egyik legismertebb és egyben legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő és kiemelkedő Shakespeare fordító, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének. Irodalmi pályafutása 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal indult, de igazán ismertté az 1846-ban készült elbeszélő költeménye, a Toldi tette. Már pályája kezdetén is foglalkozott a közélettel, és politikai tárgyú cikkeket írt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban nemzetőrként vett részt, majd a Szemere Bertalan által vezetett belügyminisztériumban volt fogalmazó. A bukást követően egy ideig bujdosott. Irodalmi munkássága kihatott a talán addig kevésbé ismert történelmi szereplők ismertségére is, hiszen a műveiben megformált alakok közül több neki köszönhetően vált igazán halhatatlanná. Petőfi Sándor kortársa és barátja is volt egyben (Őszikék, A walesi bárdok, Vörös Rébék). ––> Őszi-kék felhők
Megszületett Liszt Ferenc (1811–1886) zeneszerző, zongoraművész, karmester és zenetanár.
Minden idők egyik legkiválóbb zongoraművésze, aki egyben a 19. századi romantika egyik legjelentősebb zeneszerzője. 1822. december 1-jén mutatkozott be Bécsben, a 11 éves Liszt első koncertje nagy feltűnést keltett. Itt találkozott Beethovennel, itt is jelent meg nyomtatásban első műve, variációi ugyanarra a Diabelli-témára, amelyekre Beethoven híres zongoraművét írta. Rendkívüli zeneszerző volt, életébe közel 1400 művet komponált (beleszámolva eredeti műveit, átiratait stb.), amivel minden idők egyik legtermékenyebb zeneszerzője. A programzene lelkes támogatója volt. Zenei átiratokkal is foglalkozott, és az olyan legbonyolultabb zenekari művekkel is megbirkózott, mint például Beethoven szimfóniái. Művei a világ minden részén elmaradhatatlan elemei a koncertprogramoknak. Zenei munkássága mellett rengeteg esszét írt különböző témákról: zeneszerzők társadalmi helyzete, műelemzések stb (Tengerész himnusz, Hungaria-kantáta, Transzcendens etűdök). ––> Liszt és Dante
Meghalt Paul Cezanne (1839–1906) francia festőművész, a 19. századi festészeti irányzatokat radikálisan átalakító, a modernizmust megelőlegező posztimpresszionizmus jeles alakja.
Védjegyévé vált a szenvedélyes, elnagyolt ecsetkezelés, ugyanakkor a határozott, kemény megjelenítés. Az 1870-es évektől impresszionista kortársai hatottak művészetére, színei könnyedebbek és érzékletesebbek lettek, de a cézanne-i szigort ezek ellenére is érvényesíteni tudta képein. Tájképein a meleg színek és a hideg árnyékok tónusváltakozása ötvöződik helyenként az impresszionistákra jellemző fényárral. Az „aix-i remete”-ként is emlegetett Cézanne ábrázolásmódja az 1880-as évek második felére érte el művészi csúcspontját, ekkor készültek legismertebb képei (Reggeli a szabadban, A marseille-i öböl, Nagy fürdőzők).
Meghalt Pablo Casals (Pau Carles Salvador Casals i Defilló, 1876-1973) katalán származású spanyol csellóvirtuóz, karmester, komponista.
Mind a kamarazene, mind a versenyművek tolmácsolása terén a 20. század egyik, ha nem a legjelentősebb gordonkaművészének számít. Komponistaként kevésbé ismert. Búcsúhangversenyét 1967-ben, kilencvenegy évesen adta, de három évvel később még New Yorkban száz csellistával a tiszteletére adott hangversenyen elvezényelte egyik saját művét (La vision de Fray Martin szimfonikus költemény, El pesebre oratórium, Miserere).
Meghalt Venczel Vera (1946-2021) Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Gyermekkora óta tudatosan a színészi pályára készült. Gimnazistaként játszott első két filmjében(Karambol, Egy csónak visszafordul). A Színház- és Filmművészeti Főiskolára elsőre felvették és már a másodév végén szerepelt a Vígszínházban. A kritika ígéretes tehetségnek tartotta, s a Vígszínházban és a filmekben még többet tanult az akkori színészóriásoktól. Kezdetben naiva szerepek egész sorát osztották rá a rendezők, megjelenése, törékeny alkata ilyen szerepekre predesztinálta. Későbbi évadokban még mindig a tiszta női, lírai alakok találták meg, de szerepjátéka sokkal mélyebbé, drámaibbá vált A mozi tette országosan ismertté olyan filmekkel, mint a Kárpáthy Zoltán, az Egy szerelem három éjszakája, a Tanulmány a nőkről, az Egri csillagok. Később a televízió sorra adta a jobbnál jobb feladatokat. 1970 és 1980 között egyetlen mozifilmben sem, míg 36 televíziós alkotásban kapott többnyire főszerepet. Végül a film újra felfedezte, többévi szünet után ismét látható volt a hazai mozikban (Szabó István: Rokonok, Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?).
Ezen a napon született:
Obernyik Károly (1814–1855)
író, a magyar társadalmi dráma egyik megteremtője, Petőfi Sándor barátja, a Tizek Társaságának tagja. 1843-ban a Főúr és pór című társadalmi drámája keltette fel az akadémia figyelmét (Nőtelen férj, Örökség, Obernyik Károly szépirodalmi összes munkái).
Orlai Petrich Soma (1822–1880)
festőművész, a történeti festészet jeles alakja. Tanulmányai egy részét Petőfivel és Jókaival töltötte, hatásukra írogatott is. 1846-tól festészeti tanulmányokat folytatott Bécsben. 1861-től az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgató-választmányi tagja, olyan neves festők társaságában, mint Barabás Miklós, Zichy Jenő, Than Mór (II. Lajos király holttestének megtalálása a Csele patakban, Petőfi a szüleinél, Salamon királyt anyja megátkozza).
Leopold Damrosch (1832-1885)
porosz karmester, a New York Symphony Society megalapítója, a Metropolitan Opera igazgatója, az amerikai zenei életben jelentős zenész dinasztia alapítója volt. Hegedűművészként kezdte zenei pályáját. 1871-ben egy a német zenét támogató amerikai társaság, az Arion Society felkérésére elhagyta a kontinenst és New Yorkba költözött.
Ivan Alekszejevics Bunyin (1870–1953)
Nobel-díjas orosz író, költő, a 19. századi orosz klasszikus irodalom, Turgenyev, Goncsarov és Tolsztoj prózájának hagyományát folytatta. Elsősorban realista prózai műveivel vált híressé, melyek fő témája az októberi forradalom előtti vidéki élet Oroszországban, a nemesi élet és az orosz természet ábrázolása. Érettebb elbeszéléseinek témája Oroszország történelmi sorsa és az orosz falvak pusztulása. Sikeres költőként és íróként nagy utazásokat tett az első világháború előtt. Az 1917-es októberi forradalmat ellenségesen fogadta, 1918-ban elköltözött Moszkvából, először Ogyesszába vonult vissza, majd a Franciaország felé tartó utolsó hajóval elhagyta Oroszországot. 1933-ban (első oroszként) irodalmi Nobel-díjat kapott, azért a magasrendű művésziségért, amellyel a klasszikus orosz prózaköltészeti hagyományokat továbbfejlesztette (A szerelem szentsége, Sötét fasor, Az emésztő tűz).
Jacobi Viktor (1883-1921)
zeneszerző. Már gimnazistaként sikereket ért el szerzeményeivel. A kezdet kezdetétől a könnyű múzsának hódolt. Anglia után az USA-ba telepedett át, ahol hazai színpadi sikerei átültetésén és zongoradarabok komponálásán dolgozott. A Broadway egyik beszállítója lett. 38 éves korában leukémiában halt meg (A rátartós királykisasszony, Leányvásár, Szibill).
Kozma József (Joseph Kosma, 1905–1969)
zeneszerző, filmzeneszerző, karnagy, a francia sanzon megújító mestere. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, zeneszerzés és karmester szakon végzett. 1933-ban a nácik hatalomra kerülése miatt Párizsba menekült. Leghíresebb szerzeménye Marcel Carné Az éjszaka kapui című filmjében felcsendült Hulló levelek. A filmzenéken kívül írt balettzenét, baletteket és pantomimeket Marcel Marceau-nak (Párizs lámpafénynél, A zöld kesztyű, Fájdalom nélkül).
Robert Capa (Friedmann Endre, 1913–1954)
magyar származású fotográfus. A 20. század egyik legjelentősebb fotósa volt, elsősorban dokumentaristaként, haditudósítóként tartják számon. Rövid élete során öt csatatéren fotózott. Egy francia ezreddel gyalog indultak el a laoszi határvidéken egy felderítő útra, egy kis dombra kapaszkodott fel, hogy látképet készíthessen a környékről. Taposóaknára lépett, amely felrobbanva azonnal megölte (Kissé elmosódva, Így készül a történelem, Budapesti beszélgetés). ––> Robert Capa-kiállítás a Ludwig Múzeumban
Botond Bolics György (1913-1975)
író, mérnök. Íróként ifjúsági ismeretterjesztő művek és tudományos-fantasztikus regények fűződnek nevéhez. Népszerű rádiósorozata volt a Mikrobi (Ha felszáll a köd…, Korunk csodái, Ma csoda… holnap valóság!).
Joan Fontaine (Joan de Beauvoir de Havilland, 1917-2013)
Oscar-díjas brit származású amerikai színésznő. Egyike az 1930-as évek utolsó hollywoodi film nagyasszonyainak. Fontaine az egyetlen színésznő, aki Oscar-díjat nyert egy Alfred Hitchcock-film főszerepében (Gyanakvó szerelem). Még kétszer jelölték Oscar-díjra (A Manderley-ház asszonya, The Constant Nymph).
Doris Lessing (Doris May Tayler, 1919-2013)
Nobel-díjas brit író. Dadaként dolgozott, eközben az őt alkalmazóktól kapott könyvekből képezte magát. Korai emlékei, a nélkülözések és a kemény munka későbbi műveiben is megjelennek. Az apartheidrendszer elleni tiltakozásai miatt kitiltották Zimbabwéből (Eldorádó, A fű dalol, Megint a szerelem).
Szűcs Mihály (1922–1990)
Kossuth-díjas hegedűművész, egyetemi tanár. Az 1946-ban alapított Tátrai-vonósnégyesnek 1954 és 1968 között volt a második hegedűse. Idősebb korában a Zeneakadémián tanított.
Robert Rauschenberg (Milton Ernst Rauschenberg, 1925-2008)
amerikai festő, a pop art művészet kezdeményezője és jeles képviselője. Az egyik leghíresebb tagja volt az 1950-es években annak a társaságnak, amelyik nem hagyományos anyagokat és tárgyakat alkalmazott újfajta kombinációkban. Mialatt a kompozíciók hagyományosan festményekből és szobrokból álltak az amerikai absztrakt expresszionista festőknél, addig Rauschenberg fényképekkel, nyomtatott anyagokkal, papíranyagokkal és performance-okkal dolgozott (Forrás , Lovagló biciklik, Rím).
Dévavári Zoltán (Dér, 1928-2007)
vajdasági magyar író, irodalomtörténész, újságíró. Csáth Géza és Kosztolányi Dezső életének és műveinek kutatója, írói hagyatékaik gondozója. A jugoszláv kommunista hatóságok internálták, fogsága után könyvelő lett, majd a szabadkai Városi Múzeum történeti osztályát vezette. 1959-től nyugdíjba vonulásáig a szabadkai 7 Nap hetilap szerkesztőségében dolgozott. Első verseskönyve Az öröm felé címmel 1954-ben jelent meg Szabadkán. Verseskötetei mellett dokumentumregénye, ifjúsági regénye, szín- és hangjátékai, művelődési jegyzetei, fordítások és számos tanulmánykötete jelent meg (Emlékek aknamezőjén, Szembesülések, Perben a pusztulással).
Pomogáts Béla (1934–2023)
Széchenyi-díjas kritikus, tanár, irodalomtörténész, az irodalomtudományok doktora. Részt vett az 1956-os forradalomban. 1959–1960-ban internálótáborban volt. 1990 óta a Literatura főszerkesztője, a Vigilia, a Nyelvünk és Kultúránk, a Valóság, a Kisebbségkutatás szerkesztőbizottsági tagja volt (Májusfák, Irodalom a korfordulón, Kihívások).
Kocsis Ernő (1937-2016)
festőművész. 1985-ben Ausztriában, Svájcban, Németországban, 1994-ben Hollandiában volt tanulmányutakon. Több szakmai szervezet tagja volt. Festészetében a tájból merítette művészi inspirációit, de készített absztrakt képeket is. Különösen a dél-szlovákiai, Duna menti síkság és a táj változásai jelennek meg a képein, egyre inkább stilizálva, mértani formákra egyszerűsítve. Képzőművészet-elméleti és művészetpedagógiai tanulmányokat publikált (Az ifjúság; Napfény, remény, szeretet; Virágzás).
Christopher Lloyd (1938)
háromszoros Emmy-díjas amerikai színész. 1975 óta szerepel filmekben. Első nagy alakítása a Száll a kakukk fészkére Taber karaktere volt. 1985-ben a Vissza a jövőbe bogaras feltalálóját játszotta (Dennis, a komisz, Alice Csodaországban, Az elnök emberei).
Derek Jacobi (1938)
Emmy-díjas angol színész. Az 1960-as években került az angol nemzeti színház kötelékébe, ahol számos ismert Shakespeare-szerepet játszhatott el. A nemzetközi filmvilágban neve kevésbé ismert. „Mesteréhez”, Laurence Olivier-hez hasonlóan a dán és a brit lovagrend tagja (A Sakál napja, Gladiátor, A király beszéde).
Catherine Deneuve (Catherine Fabienne Dorléac, 1943)
francia színésznő. Az egész világon úgy tekintenek rá, mint az utóbbi negyven év legnagyobb francia színésznőjére. Kivételes filmszínészi életművével nemzetközi hírnévre tett szert. Az összes nagy európai filmrendező őt keresi; neve véglegesen összeforrt a filmkészítés 20. századvégi történetével (Cherbourgi esernyők, Menni vagy meghalni, Fel a fejjel).
Mikó István (1950)
Jászai Mari-díjas színművész, rendező, zeneszerző, érdemes művész. 1969–1973 között a Kaláka alapító tagja volt, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1977-ben végzett. 2003 óta a Turay Ida Színház színésze, rendezője és szakmai igazgatója. Jelenleg a Mindhalálig Beatles nevű együttes tagja, népszerű szinkronszínész (Egészséges erotika, A Zebegényiek, Mikkamakka, gyere haza!).
Jeff Goldblum (Jeffrey Lynn Goldblum, 1952)
amerikai színész. Elutazott New Yorkba, hogy színész legyen. 1974-ben mutatkozott be a filmvásznon a Bosszúvágy című filmben, ahol Charles Bronsonnal játszott együtt. Olyan nagy költségvetésű filmekből ismert, mint a Jurassic Park, A függetlenség napja, Az elveszett világ: Jurassic Park, A függetlenség napja – Feltámadás és a Jurassic World: Bukott birodalom.
Valeria Golino (1966)
olasz színésznő és filmrendező. Európában és Hollywoodban is filmezett. Ismert az Esőemberben, a Pee Wee nagy kalandjaiban és a Nagy durranás két filmjében játszott szerepeiről. 2013-ban megrendezte első saját nagyjátékfilmjét, Miele (Méz) címmel, 2018-ban az Euforiát..
Ezen a napon halt meg:
Louis Spohr (1784-1859)
német romantikus zeneszerző, hegedűs és karmester. Kiváló zeneszerző és korán egyik legünnepeltebb hegedűse volt. 1813-ban Spohrt kinevezték a bécsi Theater an der Wien színház zenekarának a vezetőjévé. Az osztrák fővárosba érkezve felvette a kapcsolatot a korszak legnagyobb, akkor még élő zeneszerzőjével, Ludwig van Beethovennel. Életének egyik főműve volt Faust című operája, a művet három évig komponálta (Versenymű vonósnégyesre; Nonett fuvolára, oboára, klarinétra, kürtre, fagottra, hegedűre, brácsára, csellóra és nagybőgőre; c-moll mise).
Baumann Károly (Grünbaum Lipót, 1871-1920)
színész, dalénekes, az első magyar nyelvű kuplék előadója. Olyan korban mert magyarul énekelni amikor Magyarországon a német volt a hivatalos nyelv. Divatba hozta, sikeressé tette a magyar dalokat. Tehetségének, énekhangjának és vidám kisugárzásának köszönhetően hírnévre tett szert és Magyarország vezető színész-énekese lett.
Nadja Boulanger (1887-1979)
francia zeneszerző, karmester, zenepedagógus. Zeneszerzést és orgonajátékot tanult kilencéves korától kezdve. Elvégezte a párizsi konzervatóriumot. 1918-tól mindenestül a zenepedagógia és a zene propagálása kötötte le, valószínűleg a kor legfontosabb zenepedagógusa volt.
Kosáry Emmi (1889-1964)
operadíva, operettprimadonna, filmszínésznő, Középiskolai tanulmányai elvégzése után zongoraművésznek, opera-énekesnőnek készült. 1908-ban kezdte pályafutást a Király Színházban. 1912-ben a budapesti Operaház tagja lett. Itt 1915-ig koloratúr énekesnőként működött. A Csárdáskirálynő szerepében volt a legnagyobb sikere (Tatárjárás, Az okos mama, Varjú a toronyórán).
Ève Curie (Ève Denise Curie Labouisse, 1904-2007)
francia és amerikai újságíró, zenekritikus, haditudósító, író, diplomata, Pierre és Marie Curie leánya. Nem érdekelték a tudományok, zenével és irodalommal foglalkozott. Ignacy Jan Paderewskinél tanult zongorázni, 21 évesen koncerteket adott Franciaországban és Belgiumban. Egy amerikai kiadó kérésére megírta édesanyja élettörténetét. A könyv 1937-ben jelent meg, és elnyerte a Nemzeti Könyvdíjat életrajz kategóriában. 1941-ben a Vichy-kormány megfosztotta állampolgárságától. Londonból az Egyesült Államokba utazott, hogy újságíróként harcoljon a nácizmus ellen. Nagy szerepe volt a NATO stratégiájának kidolgozásában a hidegháború idején.
Wictor Charon (Scherbak Miklós Viktor, 1907-1976)
filozófus, zeneszerző, író. Kosáry Jánosnál tanult zenét, akit nagyra becsült, majd elvégezte a zeneakadémiát. 52 ezoterikus-irodalmi művet alkotott, amelyek jelentős szellemi hatást gyakoroltak a hazai ezoterikus és újkori gondolkodásra és szellemi iskolákra, de ezen kívül meséket és modern mitológiát is írt. Rendkívül sokoldalú alkotó volt (Az ember két élete, Az Alkonyi Bárka misztériuma, Mágia és misztika).
Szendrő József (1914–1971)
Jászai Mari-díjas színész, rendező, műfordító, színházigazgató. 1960-1961-ben a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője volt. 1963-tól 1964-ig a Petőfi Színház, 1964-től 1966-ig a Fővárosi Operettszínház, 1966-tól 1971-ig a Nemzeti Színház tagja volt. Szendrő József fiatal tehetségek elindítója, gyámolítója volt. Többek között Hofi Gézával is ő kötött először szerződést. Társulataiban indult el a pályán: Gordon Zsuzsa, Máthé Erzsi és Latinovits Zoltán is (Meztelen diplomata; Az oroszlán ugrani készül; Hahó, Öcsi!).
Lino Ventura (Angiolino Giuseppe Pasquale Ventura, 1919-1987)
olasz származású francia színész. A háború után szabadfogású birkózóbajnok lett, de továbbra is nehéz fizikai munkát végzett, többek közt filmgyárakban is. Itt Jacques Becker felfigyelt rá, aki 1953-ban elindította a filmszínészi pályán, amikor Az utolsó akció című filmjében adott neki szerepet. Ventura, a színészi pályája alatt kezdte el felépíteni kemény gengszter filmbeli alakításait, amelyben gyakran játszott barátja Jean Gabin oldalán. Karrierje során, az egyik legnépszerűbb francia filmek szereplője volt (Kalandorok, Cosa Nostra, Egy dühös ember).
Szakáts Miklós (1920-1984)
színész. 1941-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskola diákjaként. 1943-1944 között a Madách Színház színésze volt. A második világháborút követően a Vígszínházban, a Nemzeti Színházban, a Művész Színházban és az Ifjúsági Színházban játszott, majd ismét a Vígszínház tagja lett. 1956-ban aktívan részt vett a forradalomban. 1957-ben letartóztatták, Kistarcsára való internálásakor az állambiztonsági szervek beszervezték, ekkor maga kérte ügynöki fedőnevéül az utóbb valóságosan is eljátszott szerepálmát, a „Cyranót” (Fel a fejjel, Oldás és kötés, Egri csillagok).
Für Lajos (1930-2013)
történész, az MTA doktora, politikus. A Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem szakára járt, ahol 1954-ben végzett. 1956-ig a Kossuth Lajos Tudományegyetem Történeti Intézetének tanársegédje volt. Közreműködött a debreceni forradalmi követelések megfogalmazásában és ő nyújtotta át ezeket a kormánynak 1956-ban. A forradalom leverése után a szovjetek rövid időre internálták. 1971-ben nyerte el a történelemtudomány kandidátusa címet. 1983-ban a történelemtudományok doktora lett. Szakterülete Magyarország 19-20. századi agrártörténete, kisebbségtörténet a 19-20. században, valamint a történeti demográfia (Kertes tanyák a futóhomokon, Magyar sors a Kárpát-medencében, Búcsú a parasztságtól).
Sárközy Zoltán (1934-2019)
Jászai Mari-díjas színművész, a debreceni Csokonai Színház örökös tagja. 1950-ben miniszteri korengedéllyel, Gellért Endre tanácsára, felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. 1951-ben a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. 1959–60-ban a szolnoki Szigligeti Színház tagja, 1960-ban ismét a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, és haláláig tagja maradt. Ez alatt az 53 év alatt igen sok szerepet játszott, többnyire nagy karakterszerepeket, de szívesen kirándult olykor-olykor a zenés műfaj világába is.
Jakabos Ödön (1940-1979)
erdélyi magyar író, utazó. Kölcsönkért motorkerékpáron a Duna-deltától Máramarosig többször bejárta Romániát, majd 1968-ban kerékpárral Magyarországot és Csehszlovákiát is beutazta. Elhatározta, hogy Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain elindul Indiába, és felkeresi a sírját. A kilenc hónapos útra a felszerelése mindössze egy hátizsák volt. Útinaplója könyv alakban is megjelent Kőrösi Csoma Sándor nyomában, Indiai útinapló címen 1983-ban.
Leszek Engelking (1955-2022)
lengyel költő, író, esszéista, kritikus, műfordító. 1984 és 1995 között a „Literatura na Świecie” – idegen nyelvű irodalommal foglalkozó lengyel folyóirat – szerkesztőségének tagja volt. 1997-1998-ig a Varsói Egyetem előadója, jelenleg a Łódż-i Egyetemen tanít (Kalligráfia mester és más versek, Ötödik ház, Gyermekkori Múzeum).
