Névnapok: Malvin, Bazsó, Diké, Euridiké, Ludovika, Malvina, Remig, Rémus, Rémusz, Rómeó, Teréz, Tereza, Teréza, Terézia, Teri, Terka, Tessza
Megszületett El Greco (Domenikosz Theotokopulosz, 1541-1614) görög származású reneszánsz festő, a spanyol manierizmus legnagyobb mestere.
Valószínűleg már Krétán elkezdte tanulni a mesterségét, majd huszonhat éves kora körül Velencébe mehetett. A Krétán elsajátított bizánci stílus mellett Tizianótól tanulta a színkezelést, a dramaturgiát, a testek mozgásának kifejezését. A manierizmus központja Rómában volt, ahova 1570-ben érkezett meg. A fiatal festő érezte, hogy itt nem tudna érvényesülni, 1575-76 körül Spanyolországba utazott. Toledóban sok portrét készített barátairól, ismerőseiről, ezek széles, könnyed, lendületes ecsetvonásaikkal, szürkés és okker színeikkel készültek. Sok megbízást kapott az egyháztól is. Egész munkássága alatt fennmaradtak képein a bizánci eredetű stílusjegyek. Festményeit sokszor átdolgozta, soha nem érezte őket befejezettnek. Műveiről kisebb méretű másolatokat készített. Élete vége felé egyre kevesebbet festett, pedig anyagi gondjai nem szűntek, újabb és újabb adósságokba verte magát (Az ötödik pecsét feltörése, Az utolsó vacsora, Laokoón és fiai).
Meghalt Pierre Corneille (1606–1684) francia klasszicista drámaíró, a francia klasszicizmus első jelentős tragédia írója, de a komédia műfajában is örökérvényűt alkotott.
1630 és 1637 között minden évben előállt egy-egy új vígjátékkal, tragikomédiával. Ezek a darabok alapozták meg hírnevét. Cid című tragédiája minden addigi sikerét felülmúlta. A darab a közönség tetszése mellett kiváltotta a szakma ellenszenvét is. Pierre Corneille a tizenhetedik századi francia irodalom első igazán jelentős drámaírója volt. Fiatalkori darabjai balettok és pasztorálok szövegkönyvei voltak, még jellegzetesen a barokk stílust képviselt, témájuk a látszat és a valóság viszonya. Később már olyan darabokat alkotott, amelyekkel végleg a közízlés, a hivatalos irodalmi irányzatok szolgálatába állt (A Horatiusok; Cinna, vagy Augustus kegyelme; Hazug).
Megszületett Bárdos Lajos (1899–1986) Kossuth-, Erkel Ferenc- és Bartók–Pásztory-díjas zeneszerző, zenetudós, karnagy, kiváló művész.
Kodály Zoltán tanítványa, majd a Zeneművészeti Főiskola tanára. A magyar kórusművészet egyik legkiemelkedőbb egyénisége. A Zeneakadémia zeneszerzés szakán végzett. Kezdetben a hangszeres zene érdekelte, főként a kamarazene, diplomamunkája is egy vonósnégyes volt. Első karnagyi állásában, a Cecilia Kórus vezetőjeként kezdett el kórusműveket komponálni, végül ez lett zeneszerzői pályafutásának fő iránya. Minden korosztály számára komponált, nemcsak a zenét szerette hanem az énekeseket is, szem előtt tartva az énekesek lelki-hangi igényeit. Gazdag életművének jelentős részét alkotják magyar, illetve latin nyelvű egyházi kórusművei, amelyek nagy részét liturgikus használatra írta (Életet az énekbe!; Modális Harmóniák; Kicsinyek kórusa).
Megszületett Walter Matthau (Walter John Matthow, 1920-2000) Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színész.
Főleg vígjátékokban játszott. Számtalan filmben szerepelt együtt kollégájával, Jack Lemmonnal, akihez élete végéig szoros barátság fűzte. Bár már az 1950-es években megkapta első filmes szerepét a Kentucky vadász című westernben, igazán a hatvanas évektől kezdte jegyezni a nevét a szakma, az olyan filmekért, mint az Amerikai fogócska és a Bombabiztos. Majd 1966-ban szerepet kapott a Sógorom a zugügyvéd című komédiában, és ezért az alakításáért nyomban elnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat. Ebben a filmben szerepelt először együtt Jack Lemmonnal (Napsugár fiúk, A szomszéd nője mindig zöldebb, Dennis, a komisz).
Meghalt Charles Aznavour (1924-2018) örmény származású francia sanzonénekes, zeneszerző és színész.
A legendás francia sanzonénekesek egyik kiemelkedő egyénisége a 20. század második felében. A francia sanzon a művelt világ nagy részét meghódította a 19. század végén és 20. században. A francia sanzonok, s azok tolmácsolói, köztük Charles Aznavour a francia nép összetartozási erejét erősíti szórakoztató, sokszor humoros eszközökkel, de a világszínpadot is rengető deszkákon hozzájárul a népek barátságához. 2008-ban megkapta az örmény állampolgárságot, majd 2009-ben Örményország svájci, illetve az ENSZ genfi szervezeteihez akkreditált nagykövetévé nevezték ki (Izabelle, She, Les Bons moments).
Megszületett Házy Erzsébet (1929–1982) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas opera-énekesnő, kiváló művész.
Kezdetben lírai, majd az 1960-as évektől drámaibb szerepeket is énekelt, jelentős részt vállalt új magyar operák bemutatásában. Legnagyobb sikere a Manon Lescaut (Puccini) címszerepe volt, Ilosfalvy Róbert partnereként, alakítását az évszázad Manonjaként emlegetik. A premiert követő évben több mint negyven, telt házas Manon-előadást tartottak, amire csak ritkán akadt példa az Operaház történetében. A mozivásznon is emlékezeteset alakított, például a Gerolsteini kaland, a Felfelé a lejtőn és az Új Gilgames című filmekben.
Ezen a napon született:
Giacomo Barozzi da Vignola (1507-1573)
itáliai építész a 16. századi manierizmus egyik fő képviselője. Michelangelo halála után, 1564-ben a Szent Péter-bazilika építésze lett. Az antik formákat határozott szabályokba öntötte, úgyhogy az ő művészeti módja hosszú időn át irányadó volt Rómában és különösen a jezsuita rendnél. Ő a katolikus reformkor legkiválóbb építőmestere, akinek szigorúan klasszikus iskolája a barokk stílust sokáig ellensúlyozta.
gróf Ráday Gedeon (1713-1792)
költő, műfordító és politikus. A magyarországi felvilágosodás előkészítője, egyik vezéregyénisége. Örökölve apjának magyar könyvek iránti szeretetét, továbbra is szorgalmasan igyekezett könyvtárába megszerezni nemcsak a régi századok, hanem saját korának új és felvilágosodott szellemű hazai irodalmát és a külföldi könyvtermelés szép és értékes kiadásainak megszerzésére, enciklopédikus érdeklődésének az összes tudományszakokat képviselő könyvek által való kielégítésére törekedett. Maga is elsősorban irodalmár volt, akinél a gyűjtés szenvedélye részben ebből a mélyen fekvő irodalmi ösztönből fakadt. Nemcsak irodalomkedvelő volt, hanem maga is írt, igazi „poeta doctus” volt.
Pierre Baillot (Pierre Marie François de Sales Baillot, 1771-1842)
francia hegedűs és zeneszerző. Művészi erényei az erőteljes játék, tömör hang, merész, nagyszabású előadás és utolérhetetlen technika voltak. Zeneművei általában igen nehezek és nagy felkészültséget igényelnek. 1814-ben az első vonósnégyes-hangverseny megrendezése Párizsban. Hegedűtanárként is nagy hatással volt.
Karl von Piloty (1826-1886)
német festő, az akadémikus német festészet jellegzetes képviselője. Pompás, kosztümös, színpadias, anyagszerű festési módjával hamar sikereket aratott, a freskó-festésben is élen járt. Már az 1850-es évek közepén beválasztották a müncheni akadémia tagjai közé, különös tekintettel az ő Seni Wallenstein holtteste előtt című történelmi festményére (Caesar meggyilkolása, Nero szemléli az égő Rómát, A girondisták).
Paul Dukas (1865-1935)
francia zeneszerző, zenekritikus, zenetudós és tanár. A megfontolt, zárkózott természetű muzsikus maximalista és nagyon önkritikus volt, számos művét sutba dobta és megsemmisítette. Legismertebb műve A bűvészinas című szimfonikus scherzo, melynek fénye elhalványította összes többi fennmaradt művét. Zeneszerzői pályája mellett zenekritikusként is tevékenykedett: legalább öt francia újságba írt rendszeresen tudósításokat (Esz-moll zongoraszonáta, Ariadné és a Kékszakáll, Himnusz a naphoz). ––> Kékszakáll francia módra
(M.) Medek Anna (Medek Anna Erzsébet Hildegard, 1885-1960)
opera-énekesnő (szoprán), az Operaház örökös tagja. 1908. január 11-én még vendégként debütált a budapesti Operaházban. Két és fél évtizeden át volt a társulat egyik erőssége. 1932-ben, mindössze 47 évesen volt kénytelen búcsút mondani a színpadnak, mert látását csaknem teljesen elvesztette. A Nemzeti Zenede énektanára lett.
Turóczi-Trostler József (1888-1962)
Kossuth-díjas irodalomtörténész. Behatóan foglalkozott a német irodalommal, elsősorban germanista volt, ismerte a kortárs német irodalmi és művészeti iskolák képviselőit és kutatóit. Az európai és a magyar irodalom kapcsán a nagy művészeti korszakokat (barokk, klasszicizmus, romantika) elemezte. A magyar irodalomban Vajda Péter, Katona József, Petőfi Sándor életműve gyakorolt rá mély benyomást (Goethe, mint természettudós, A magyar nyelv felfedezése, A magyar irodalom európaizálódása).
Marianne Brandt (1893–1983)
fémtervező, szobrász. A Bauhaus fémfeldolgozó műhelyének egyik legtehetségesebb munkatársa volt. Kiemelkedő korai darabok fűződnek a nevéhez, például kannák és ezüstkészletetek.
Vladimir Horowitz (1903–1989)
orosz zongoraművész. A 20. század egyik legkiemelkedőbb zongoraművésze; az ő színre lépésével nagyban átalakult a zongorázás egésze. Elképesztő virtuozitásával, játékának tónusával sokat formált a zenei gondolkodáson is. Már kilencévesen a kijevi konzervatóriumban tanult, és már nagyon fiatalon, az 1917-es forradalom után segélykoncerteket adott, ezzel is támogatva a körülötte élőket. 1940-ben az Egyesült Államokban telepedett le. Repertoárján a teljes romantikus zeneirodalom megtalálható volt; több mint 150 hanglemezt készített.
Pártos Ödön (1907-1977)
magyar-izraeli brácsaművész, zeneszerző, egyetemi tanár. Csodagyereknek tartották, hegedülni Ormándy Jenőnél tanult. Az Anschlusst követően Palesztinába távozott. Brácsára és zenekarra írt rapszódiája Izrael állam nagydíját, vonósnégyese Coolidge-díjat nyert (Látomások, Fantázia jemeni témákra és zenekarra, Hálaének).
Gellért Endre (1914-1960)
Kossuth-díjas színész, rendező, főiskolai tanár, érdemes- és kiváló művész. A Nemzeti Színház színésze, később segédrendezője, majd rendezője, 1950-től főrendezője lett. 1945-től óraadó tanárként tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 1946-tól rendes tanára lett. Nevéhez fűződik 1954-ben, az addig betiltott Az ember tragédiája színpadra állítása.
Bese Lajos (Ligeti, 1926-1988)
orientalista, nyelvész. Tudományos érdeklődése rendkívül széles körű, publikációi sokrétű műveltségéről árulkodnak. Alapvetően a mai mongol nyelvek szerkezetével, azok ikerszavaival, igekötőivel és az azokban előforduló részleges duplikáció problémáival foglalkozott behatóan. Külföldön elsősorban az északi mongol nyelvek, elsősorban a burját szakértőjeként ismerték.
Kurtág Márta (Kinsker, 1927-2019)
zongoraművész, zenetanár, Kurtág György zeneszerző felesége. Nagy reményekre jogosító zongoraművészi pályáját Kurtág György nemzetközi elismertségének növekedése hatására feladta, koncerteken csak vele együtt lépett fel.
Táncsics Mária (1930-1993)
színésznő, a Magyar Televízió első bemondónője. Színészi oklevelét 1947-ben kapta meg a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1948-ban a Nemzeti Színházban kezdte pályáját. 1960-tól a Pest megyei Petőfi Színpad művésze volt. 1964-től az Állami Déryné Színház, illetve 1978-tól a jogutód Népszínház színésznője volt 1985-ig (Semmelweis, Gázolás, Te rongyos élet).
Ormos Mária (1930-2019)
Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár, akadémikus. Kutatási területe a 20. századi magyar és egyetemes történelem volt, fő hangsúllyal az európai szélsőjobboldal történetére. Tudományos munkássága kezdetén Franciaország 20. század eleji történetét kutatta, később több monográfiában foglalkozott Adolf Hitler és Benito Mussolini életével. Foglalkozott a trianoni békeszerződést követő időszakkal is. Közel kétszázharminc tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője (Diktátorok, diktatúrák, Magyarország a két világháború korában, Megroppant világrend).
Philippe Noiret (1930-2006)
francia színész. Nem volt alkalmas romantikus főszerepekre, ezért általában mindennapi embereket alakított. Ennek ellenére nem utasította el a fajsúlyosabb szerepeket sem. Legismertebb szerepe Alfredo volt a Cinema Paradisóban és Pablo Neruda a Neruda postásában.
Sir Richard Harris (Richard Saint-John Harris, 1930-2002)
Golden Globe-díjas ír színész. Lindsay Anderson Egy ember ára című filmjében tűnt fel a nemzetközi porondon, majd miután ezért az alakításáért elnyerte az 1963-as cannes-i filmfesztivál legjobb férfi alakítás díját, valamint a BAFTA-díjat, Oscar-díjra is jelölték. Második Oscar-jelölését a The Field című filmben nyújtott teljesítményéért kapta. Golden Globe-díjat kapott a Camelotért. Nemcsak színész és rendező, de költő és énekes is volt, több lemeze is megjelent (Navarone ágyúi, Gladiátor, Harry Potter).
Julie Andrews (Dame Julie Elizabeth Welles, 1935)
Oscar-, többszörös Golden Globe- és BAFTA-díjas angol színésznő, énekesnő, a A Brit Birodalom Rendje (DBE) birtokosa. Híressé olyan Broadway musicalszerepei tették, mint például a My Fair Lady és a Camelot, valamint musicalfilmek, köztük A muzsika hangja és a Mary Poppins, amiért Oscar-díjat kapott. A filmtörténelem egyik kiemelkedő egyénisége.
Balázs Árpád (1937)
Erkel-díjas zeneszerző, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja, a Magyar Fúvószenei- és Mazsorett Szövetség alapító- és örökös elnöke, érdemes művész. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1959-től tanult zeneszerzést, ahol 1964-ben szerzett diplomát. Írt hét zenés színpadi művet, négy oratóriumot, tizenöt kantátát, huszonnégy zenekari darabot, mintegy kétszáz kórusművet, hangszerszólókat, kamaraműveket, filmzenéket, színpadi kísérőzenéket, népdalfeldolgozásokat és pedagógiai jellegű darabokat, valamint három zenei témájú könyvet.
Jean-Jacques Annaud (1943)
francia író, filmrendező. 1976-os első filmjéhez, a Fekete-fehér színesbenhez saját élményeit használta fel, melyeket kameruni katonai szolgálata során szerzett. A film megkapta a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat, Elefántcsontpart nevezésében. A tűz háborúja két César-díjat nyert, a legjobb film és a legjobb rendező kategóriákban. A Heinrich Harrer életén alapuló Hét év Tibetben című munkája miatt élete végéig szóló kitiltást kapott Kínából, akárcsak a film teljes stábja, köztük a főszereplők, Brad Pitt és David Thewlis.
Molnár Piroska (1945)
a Nemzet Színésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Prózai szerepek mellett, számos zenés darab főszereplője is. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen színpadi beszédet tanított, osztályvezető tanár volt, 2017-től Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanít. A következő évadtól már nem játszik sehol, visszavonul.
Patty Shepard (1945-2013)
amerikai-spanyol színésznő, élete zömét Spanyolországban töltötte és spanyol, francia és olasz filmekben alakított. Több horrorfilm szereplője is volt, feltűnik még spagettiwesternekben is (A vámpírok éjjele, Kedves gyilkosom, Különben dühbe jövünk).
Veres Mariska (Maria Elizabeth Ender, 1947–2006)
apai ágon magyar származású holland énekesnő, a Shocking Blue rockegyüttes énekese. Feltűnő megjelenéséről (pl. hosszú, koromfekete haj, ami amúgy paróka volt), különc előadásmódjáról, érdekes, egyedi hangjáról volt híres – a fiatal Cher-hez hasonlították.
Bari Károly (1952)
Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, folklórkutató, grafikus. Még gimnazista volt, amikor első, viharos sikert kiváltó verseskönyve megjelent, egymás után két kiadásban. Azóta több kötetet publikált. Politikai tartalmú verseiért az 1970-es évek közepén meghurcolták és az egyik legszigorúbb magyarországi börtönbe, a szegedi Csillagba zárták. Kiszabadulása után évekig a társadalom perifériájára szorult. Verseket ír, fest, folklórkutatással foglalkozik, s műfordításokat készít a kortárs külföldi költészetből, valamint a cigány lírai és epikus néphagyományból. 2019. január 22-én tartotta székfoglaló előadását a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián.
Ezen a napon halt meg:
John Blow (1649-1708)
angol barokk zeneszerző és orgonista, az angol opera egyik atyja. Munkásságát beárnyékolta tanítványának, Henry Purcellnek a hírneve és tehetsége. Ennek köszönhető, hogy amíg Purcell Dido és Aeneas-a hamar az angol zene klasszikusa lett, addig az utókor Blow egyetlen operáját, a Vénusz és Adoniszt csak 1902-ben fedezte fel, pedig Purcell operája nagyrészt ezen alapszik. 1677-ben elsőként kapta meg a Canterbury Egyetem Doctor of Music címét, majd a Királyi Kápolna egyik orgonista állását is elnyerte. 1679-ben lemondott a Westminsterben betöltött állásáról, tanítványa, Henry Purcell javára. 1687-ben a Szent Pál Katedrális karnagya, majd Purcell halála után ismét a Westminsteri Apátság orgonistája lett.
Émile-Antoine Bourdelle (1861-1929)
francia szobrász, Auguste Rodin mellett a 20. század elején a francia szobrászat legnagyobb jelentőségű mestere. Hatása kiterjedt a külföldi szobrászatra. Munkáinak hatása a kifejező mozdulaton és az egész formarendszer tömör egyszerűsítésén alapul (Nyilazó Herkules, Pénélope, Alvear tábornok hatalmas lovasszobra).
Schmidt József (1868-1933)
indogermanista, nyelvész, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja. 1910-től a budapesti egyetemen az indogermán összehasonlító nyelvészet nyilvános rendkívüli, 1914-től rendes tanára. A Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartása miatt lemondásra kényszerült. 1924-ben nyugdíjba vonult. Számos indogermanisztikával foglalkozó cikke jelent meg. Jelentősek fordításai is. Latin-magyar és magyar-latin szótárt szerkesztett (Buddha élete, tana és egyháza; A szanszkrit irodalom története; Nyelv és nyelvek).
Lázár Mária (Czartoryski, 1895–1983)
színésznő, érdemes és kiváló művész. 1915-ben végzett az Országos Színészegyesületi Színészképző Iskolában. 1921-től 1925-ig a Vígszínház tagja volt. 1948-tól 1983-ig a Madách Színház tagja volt. Tíz évig volt elnöke a Magyar Színházművészeti Szövetségnek (Az új földesúr, Budapesti tavasz, Herkulesfürdői emlék).
Szandai Sándor (1903–1978)
Munkácsy-díjas szobrászművész. Pályája első nagy korszakában főként kisplasztikát és portrét készített. A 30-as években alkotott paraszti témájú kisplasztikáit sajátos groteszkség, expresszív formavilág jellemzi. Az 1940-es évektől műveiben erős torzítások, s ezzel párhuzamosan kubista próbálkozások jelentkeznek. 1958-ban művészi fordulat következett be pályáján, új plasztikai szemléletével összhangban, művészi mondanivalóját nonfiguratív művekben, az op-art szellemében, új anyagokkal, technikákkal fogalmazza meg (Anya gyerekkel – Budapest; Groteszk tánc; Csobogókút – Kalocsa).
Járay József (1913-1970)
operaénekes (tenor), a Világ Igaza-díj birtokosa, a Magyar Állami Operaház örökös tagja. Igazi olaszos spinto tenor volt, ezért legemlékezetesebb alakításait Puccini operáiban nyújtotta. Az októberi nyilas hatalomátvétel után a lakásában rejtette el három üldözött ismerősét. Ő az Operaház óvóhellyé alakult pincerendszerében vészelte át Budapest ostromát.
Richard Avedon (1923-2004)
amerikai fotóművész. Olyan hírességekről készített portrét, mint Brigitte Bardot, Samuel Beckett, Björk, Marlon Brando, Charlie Chaplin, a Dalai láma, Bob Dylan, Dwight D. Eisenhower, Alfred Hitchcock, Buster Keaton, Nastassja Kinski, Malcolm X, Marilyn Monroe, Pablo Picasso, Ezra Pound, Arnold Schwarzenegger és Andy Warhol.
Csergezán Pál (1924-1996)
grafikus, festő, illusztrátor. Tanulmányait 1950-1953 között folytatta a Magyar Képzőművészeti Főiskola grafikai szakán. Grafikusként, illusztrátorként dolgozott, eközben került közel hozzá a vadászat témaköre. Mint grafikus tankönyveket, Kittenberger Kálmán és Fekete István könyveit illusztrálta. Kedvenceit, a lovakat, és az erdei vadakat rajzolta, festette egész életében. A mozgás kiváló ábrázolója volt.
Ország Lili (Majlát Györgyné, 1926–1978)
festőművész, grafikus, képzőművész. 1937-ben határozta el, hogy festő lesz, rajzolni tanul, szénrajzokat, csendéleteket, szobrokat készített. 1945-ben felvették a Képzőművészeti Főiskolára. 1957 és 1959 között bulgáriai utazásának hatására festette ún. ikonos képeit. 1962-es prágai utazása után a zsidó temető sírköveinek inspirációjára festészetének központi motívumává váltak. 1973 és 1978 között festette összegző fő művét, a 48 táblaképből álló Labirintus sorozatot (Kóró, Jeruzsálem falai, Múltba nyíló kapuk).
Czigány Judit (Wiener Judit Mária, 1930-2000)
színésznő, előadóművész. 1952-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Pályája az Ifjúsági Színházban indult 1952-ben, 1954-ben a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött 3 évre. 1962–1967 között a Bartók Gyermekszínház társulatának tagja volt, majd a Pannónia Filmstúdióhoz illetve a Magyar Szinkron- és Video Vállalat társulatához került. Gyakran szerepelt a Magyar Rádióban, kellemes beszédhangjának és szép orgánumának köszönhetően népszerű szinkonszínésznő volt, kiváló versmondóként irodalmi műsorokban is szerepelt (Tűzoltó utca 25., Kabala, Napló szerelmeimnek).
Giuliano Gemma (1938-2013)
olasz színész, a spagettiwestern műfajának egyik legnépszerűbb alakjaként szerzett világszerte hírnevet. Kaszkadőrként kezdte pályafutását, westernben először 1965-ben szerepelt. Több tucat olasz vadnyugati filmben játszott (Ben Hur, Az angyalok is esznek babot, Ezüstnyereg).
Karel Gott (1939-2019)
cseh énekes, a Kelet Sinatraja, „Prága aranyhangja”. Már fiatalkorában hamar népszerűségre tett szert, legismertebb száma, a Lady Carneval.
Tom Clancy (1947-2013)
amerikai író, akit leginkább a hidegháború alatti és utáni időszakban történő kémkedési és katonai regényeiről ismernek. A sikeres Tom Clancy neve egy idő után márkanévvé vált és a könnyebb értékesíthetőség érdekében mások az ő neve alatt és engedélyével jelentettek meg több film forgatókönyvet, regénysorozatot illetve videójátékot. Idehaza a rendszerváltásig nem jelen(het)tek meg művei. A Vadászat a Vörös Októberre, a Férfias játékok, a Kokainháború és a Rettegés arénája sikeres hollywoodi filmek alapjául szolgáltak (Elnöki játszma, A Kardinális, Vörös vihar).
Események:
1941 – Megjelent a Magyar Csillag című irodalmi és kritikai folyóirat első száma a Nyugat utódjaként, Illyés Gyula és Schöpflin Aladár szerkesztésében.
1966 – Megkezdi működését ideiglenes helyén, a Hevesi Sándor téren a Nemzeti Színház.
1975 – Yehudi Menuhin javaslatára minden év október elseje a zene világnapja.
1991 – Az Idősek világnapja.
