(portrévázlat)
a papiruszportal.hu archívumából [2009]
Szerző: Szűk Balázs
Bari Károly költő, színműíró, műfordító, grafikus, forgatókönyvíró, etnográfus 1952. október 1-jén született a Bükkalján, egy Miskolc környéki faluban, Bükkaranyoson, a cigánysoron, a Rákóczi út 20.-ban, 8 testvér közül a negyedikként. Vékonydongájú, alacsony, ébenfekete hajú, égő szemű, törékeny alkatú, szépen és választékosan beszélő gyerek volt, az ősi nemzetség utolsó vajdájának unokája, aki magát táltos fiúként is jellemzi, s bár nem akart látomásoktól szenvedő költő lenni, a bezárt cigánysors reménytelensége kényszerítette azzá.
Első verse nem véletlenül Barsi Dénes: Eltűnt a vajdakincs című regényének ösztönzésére készült elbeszélő költemény, egy cigánykaraván életéről. Korábban egy telepen laktak, s ezután költöztek a kedvezményes „CS” lakásba; de a nagy sár miatt az esős időszakban ide sem lehetett bejutni. Édesapja korábban bádogos volt, ekkortól lett éjjeliőr, 840 forintból tartotta el családját. A legnagyobb fiú elment katonának, így kevés volt az otthoni segítség. A családi pótlék a könyvtárba járó Karcsié maradt: autóbuszbérletre, ebédre, uzsonnapénzre. Néha újságot is vett belőle, s ezeket nem engedte eltüzelni édesanyjának. A család este 10-ig összehúzódott, hogy ő a másik szobába tudjon tanulni. Karcsi nagyon szeretett olvasni, egy nap alatt túljutott a legvastagabb könyvön is. Második osztályos korától járt a falubeli könyvtárba, minden kölcsönzési nap egy halom könyvvel hazatérve. Ha szakadt a hó, csizmában hordta össze a könyveket. „Első olvasmányaim mesék voltak, és úgy érzem, a hatásuktól máig nem tudtam szabadulni. A mesék hősei mindig küzdenek valamiért, vagy a boldogságért, elveszett királyságukért, vagy csupán az emberi alaphelyzetük visszaszerzéséért (…), a költészetet először a népdalok hozták el számomra. Megragadott az a nagy kifejezőerő, az a döbbenetes őszinteség, amivel a népköltészetben találkoztam”.
Shakespeare Hamletje miatt szeretett volna színész-rendező lenni, de ugyanúgy elmélyült Zola, Dosztojevszkij, Camus regényeiben és Petőfi, József Attila fojtott indulatú költeményeiben. Miskolcra járt a Kossuth-gimnáziumba, mindennap busszal, mivel nem vették fel a Petőfi-kollégiumba, nem volt meg a 35 km-es távolság. Bár jól érezte ott magát, de idegenségérzete sohasem múlt el.
1969 tavaszán tűnt fel a sárospataki diáknapokon saját költeményeivel és szavalatával. Somos Ágnes a tanulmányi verseny egyik győzteseként a Magyar Ifjúságban készített vele riportot. Felbátorodva levelet írt Domokos Mátyásnak, az Élet és Irodalom akkori főszerkesztőjének, s elküldte neki verseit. A kéziratot megismerve Juhász Ferenc, Kálnoky László, Lator László, Nagy László, Németh László, Vas István, Zelk Zoltán is támogattak egy nagyobb publicitású megjelenést. Iskolai kockás füzetbe fogalmazott első verseit a Napjaink és az Alföld közölte. Másodikos gimnazista és 17 éves volt, amikor napvilágot látott első verseskötete, a Holtak arca fölé (1970), 31 költeménnyel, 3 ciklusba rendezve. „…ilyen mélyről még senki sem érkezett soha a magyar költészetben, és ilyen fiatalon is alig”– írta róla felfedezője. A Helló, fiúk, helló, lányok című népszerű televízió-műsorban negyedórás beszélgetést iktatott be Barival a szerkesztő Hárs György. Hisztérikus siker vette körül, Kodály Zoltán, Csoóri Sándor, Latinovits Zoltán üdvözölte, ő volt az első fiatal költő, akit azonnal lefordítottak olasz nyelvre. Majdnem bele is roppan ebbe a közprédaszemlébe. „Mi vagyok én? Mindenféle elmebeteg intézmény palánkjait átugrani kényszerülő ló?”– fakadt ki Domokos Mátyásnak írt levelében, Száműzetés című verse megjelenése után.
Bari Károly 1970-ben visszajött a Szovjetunióból, de hazatérte után 3 hétig kórházban feküdt, veleszületett idegrendszeri betegsége miatt. 1972-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakára, de egy év múlva otthagyta. Bár szerződést kapott egy filmszerepre, s rendezővizsgáján Németh László VII. Gergely című drámáját igazgatta volna Latinovits Zoltánnal a főszerepben, de ez sok kellemetlen helyzetet eredményezett számára.
Olvasott, fordított, s folytatta 1972-ben megkezdett cigány népköltészeti gyűjtését. 1972-ben Máriapócson, többedmagával egy nagyecsedi cigány lakodalomra tartva, Bari meglátogatta Erdélyi Zsuzsanna kutatót, akinek adatközlője lett: régi karácsonyi énekeket és egy kántálót adott elő, amelyeket még Bükkaranyoson hallott, s a cigányoktól tanult. Mindezeket Erdélyi közölte a kibővített „Hegyet hágék, lőtőt lépék” (1978) köteteinek Függelékében. „Ez időben ajánlottam fel Bari Károlynak, hogy tervezett kántáló-kötetem előkészületi munkáiba, elsősorban a föltáró, gyűjtő munkába kapcsolódjék be, s akkor közösen jelentetjük meg az anyagot. Fontosnak tartottam az együttműködést, mert nemcsak a magyar nyelvűeket, hanem a cigány szövegeket is össze akartam szedni, ismervén azok értékét, ősiségét. E kiadványba szántam a hazai nemzetiségeink körében végzett gyűjtéseim rítusénekeit, köszöntőit (kolindák, koledák). Szükségem volt bőséges anyagra már archaikus műfajok közötti összehasonlító vizsgálatok elvégzéséhez is. Azt is tudtam, hogy a hetvenes évek öregeivel szinte az utolsó nagy adatközlő nemzedék húz ki a folklór mezejéről. Még Víg Rudolfot, a neves cigánykutatót is bevontam a tervezgetésbe. Bari Károlynak tetszett az ötlet, és ígérte is a közreműködést, azonban rövidesen vidékre távozva, élete más irányt vett, s a közös kötetből nem lett semmi.” (Erdélyi Zsuzsanna)
Politikai tartalmú verseiért az 1970-es évek közepén meghurcolták és börtönbe zárták. Kiszabadulása után évekig a társadalom perifériájára szorult.
1975–1977 között Debrecenben a KLTE néprajzi tanszékének hallgatója volt. Bari valószínűleg ismerte Vekerdi József A cigány népmese (1974) című elemzését és gyűjteményét, ahol említtetik a cigányul is tudó, gyenge idegzetű, gyógypedagógiai iskolát végzett 18 éves Rostás Béla oláh cigány, aki rendszeresen magyar nyelven mesélt a néprajzhallgatóknak. Az elmondott mesék több mesetípusba is besorolhatók voltak: ördöggel és kísértettel való találkozás, álomlátás, hiedelmekkel kapcsolatos egyéb babonás történetek. Magyarul Gunda Béla jegyezte fel, cigány nyelven Mohay András készített róla magnófelvételt 1972-ben.
Bari 1977 óta szabadfoglalkozásúként elkötelezte magát a néprajzzal: gyűjtött népmeséket, balladákat, fordított népköltészetet és mai francia költőket, tanulmányokat, bevezetőket, jegyzeteket írt, autentikus színes grafikákat készített köteteihez, antológiáihoz, s ezekből kiállításokat is rendezett itthon és külföldön, lemezt adott ki, forgatókönyvet írt ismeretterjesztő dokumentumfilmhez, rendezvényeket szervezett népművelőként a roma kultúra népszerűsítésére. Folklorista tevékenységét kiegészítette nyelvészeti, irodalmi s történeti kutatásokkal, hogy a vizsgált terület interdiszciplináris követelményeinek is eleget tegyen. A műfajiságon túllépve a cigányság teljes szellemi örökségében gondolkodott, személyes sorsa is stabilizálódott, nagyszerű társra lelt, családot alapított és Pestre költözött. A hazai kiváló cigánykutatókkal szemben előnye volt, hogy belülről jött, a hagyományt hordozók köréből. Nemcsak a nyelvet, hanem az egyes nyelvjárásokat is ismerte. Bari gyűjtéseinek ideálképe egy cigány mitológia rekonstrukciója, a roma népi kultúrának a nemzeti kultúrába való beemelése, azaz a roma etnikai identitás státusának immár időszerű elismertetése. Ezt mutatják a gyűjtésen túllépő közreadás tartalmi és formai jegyeit. E tekintetben Bari talán Benedek Elek és Illyés Gyula szellemi hagyományainak örököse, amennyiben könyvei anyagát igyekezett úgy válogatni, hogy hű képet adjon a cigány folklór sokszínűségéről és gazdagságáról; a fordítás során igyekezett egységes stílust kialakítani, megőrizve az adatközlők másságának és eltérő előadásmódjának jegyeit. Adaptációinak nem volt célja a szó szerinti hűség, csupán a tartalmi azonosulás, amelynek kifejezésére az oláh cigányok által beszélt archaikus magyar nyelvi fordulatokat is felhasználta.
I. Verseskötetei, színművei, színházi írásai, képversei:
Holtak arca fölé (1970)
Elfelejtett tüzek (1974) – 22 vers
Add tovább! (1976) – antológia eddigi köteteiből
A némaság könyve (1983)
A varázsló sétálni indul (1985) – válogatott és új versek, rajzok, képversek
12 képeslap (1992) – képek, képversek, versek
21 vers (1992)
Díszletek egy szinonimához (1995) – vizuális költemények
Csányi János, Színházi ember (1996)
Poemes (1997)
II. A versek külföldi kiadásai:
Verso il viso dei morti, Bologna (1972)
Lendemain et autres poémes, Párizs (1991)
Gedichten, Rotterdam (1993)
Winter Diary, San Francisco (1997)
Vom Gellen der Geigen, Berlin (1997)
III. Grafikai kiállítások:
Gödöllő, Debrecen, Budapest, Párizs, Berlin, Strasbourg
IV. Fordítások:
Tűzpiros kígyócska című fordításkötetének eredeti cigány szövegei, Gödöllő (1985)
Le veseski dej (1990) (Az erdő anyja című fordításkötetének eredeti cigány szövegei)
Pontos hely. Műfordítások a kortárs külföldi költészetből (1993)
Madarak aranyhegedűn. Európai cigány költők és írók művei (1996)
Álomtanya. Európai költők és írók művei cigányokról (1996)
V. Mesék, népköltészeti gyűjtemények:
Tűzpiros kígyócska. Cigány népmese, népköltészet (1985)
Az erdő anyja. Cigány mesék, hagyományok (1990)
Az üvegtemplom. Cigány népmesék, balladák (1994)
Tizenkét királyfi. Cigány népmesék (1996)
VI. Lemezek:
Bari Károly verseit mondja (1992, LP)
A Nap és a Hold története. Cigány népmesék (1991, LP)
Chants tziganes. Gypsy Folk Songs (1991, CD, LP, MC)
Antologhy of Gypsy Folk Songs I–IV. (1996, CD, válogatás 25 év magyarországi és romániai folklórgyűjtéséből)
Gypsy Folklore I–X. (1999, CD)
Díjai:
József Attila-díj, 1984
Déry-jutalom, 1992
A Soros Alapítvány Irodalmi Életműdíja, 1992
Bezerédj-díj, 1996
A Közép-európai Irodalmi Társaság díja (C.E.T.-díj), 2000
Kodály Zoltán-díj, 2001
Kossuth-díj, 2001
Pro Ethnographia Minoritatum emlékérem, 2003
Hazám-díj, 2004
Felhasznált irodalom:
Bari Károly: A Tűzpiros kígyócska. Budapest, 1985. Gondolat.
Bari Károly: Az erdő anyja. Budapest, 1990. Gondolat.
Bari Károly: Madarak aranyhegedűn. Budapest, 1996. Gondolat.
Bari Károly (szerk.): Tanulmányok a cigányságról és hagyományos kultúrájáról. Gödöllő, 1998. Petőfi Sándor Művelődési Központ.
Vekerdi József: A cigány népmese. Debrecen, 1974. KLTE.
Comment on “Bari Károly”