Interjú Balázs Istvánnal, az Animus vezetőjével
a papiruszportal.hu archívumából [2007]
Szerző: leho
Vége! Kijött a nyomdából és a polcokra került az utolsó, hetedik kötet is angolul. Nagy felhajtás előzte meg és kísérte a megjelenést. Az írott és a virtuális napisajtó kiemelt helyen közli az épp aktuális híreket: az interneten jól értesültek már hónapokkal korábban sírba juttatták a varázslótanoncot, a nyomdában egy szemfüles és dörzsölt alkalmazott lefilmezte az egész könyvet oldalanként stb. A sorozat végén itt az ideje egy kis számvetésnek. Balázs Istvánnal, a hazánkban a Harry Potter-könyveket kiadó Animus vezetőjével beszéltünk az itthoni fogadtatásról és az olvasásra gyakorolt hatásáról.
– Már biztosan olvastad, hogy tetszett az utolsó? J. K. Rowling tudott még újat adni a hetedikben is?
– Bocs, de még nem olvastam. Ugyan a Harry Potter-sorozat kiadónk első számú produktuma, de számos más és teljesen másféle könyvet is adunk ki. A legsürgősebb pedig mindig a soron következő. A Harry Potter-kötet magyar fordítása pedig csak jövő februárban jelenik meg. Azt azonban persze tudom, mi lesz a könyv vége, ki hal meg, hogyan alakul a főszereplők sorsa. Ezek elől az információk elől nem lehetett elbújni. Arra azonban, hogy tudott-e az írónő újat adni, majd azután tudok válaszolni, ha valóban olvastam a kötetet.
– Nincs mindenki tisztában az adaptálás körülményeivel. Mikor kapjátok meg a kéziratot mint a könyv magyar kiadója?
– Csak az angol kiadás megjelenésével egy időben, egy nappal sem korábban.
– A minap olvastam egy a magyar gyerekkönyvkiadásról szóló statisztikát. A külföldi szerzőjű ifjúsági és szépirodalom kategóriában – 2005–2006-ban – A félvér herceg 182 012 példányban fogyott el, messze megelőzve a második Twist Olivért, melyből 35 ezret adtak el. Hogy ment a többi kötet?
– A többi – azaz a korábbi – kötetből nyilván nagyságrenddel kevesebbet adtunk el, de összességében még mindig az első kötetből fogyott a legtöbb, hiszen az lassan már tíz éve forgalomban van, s akad, aki elkezdi a sorozat olvasását, de aztán nem folytatja.
– Az utolsó kötetből 2 millió darabra érkezett internetes előrendelés világszerte. Mire számítasz itthon, fokozódik a helyzet, megdől az eddigi csúcs?
– Fogalmam sincs. Vagy talán mégis. Én inkább arra tippelnék, hogy nem dől meg. Ez nem Anglia vagy Amerika.
– A 2005. májusi interjúnkban említetted, hogy az addig megjelent köteteket tekintve túlléptetek az összesen egymilliós példányszámon. Mekkora ma ez a szám?
– Már a 1,5 millió felé közelít.
– A számháború után beszéljünk a sorozat hatásáról! Minek tulajdonítod a nagy, nem szűnő sikert? Melyek a sorozat erényei? Miért lehet okvetlen ajánlani a gyerekeknek?
Megtörténhetne ez egy nem angolszász kézirattal is?
– Az üzleti siker – nem csupán könyvek esetén – azon múlik, hogy a produktum gazdája felismer-e egy létező igényt. A Harry Potter-sorozat egy, a gyerekekben – és nem csak a gyerekekben – mélyen benne élő vágyra válaszolt azzal, hogy átjárhatóságot teremtett egy csodavilág és a valóságos világ között. Azaz: a hétköznapi – mugli – környezetben is történnek csodák, a varázslat ott is működik, ám Roxfortban sem varázsütésre száll a tudás a tanulók fejébe, s a fiú- és lányvécé is hasonlóképpen néz ki (leszámítva az ott is honos szellemeket), mint egy közönséges iskolában. A történet gerincét a gonosz elleni küzdelem, összefogás adja, amely nagyon ősi, erőteljes elem, azután ott van a történet filmszerűsége, akciódússága, karaktereinek kidolgozottsága, valamint humora. Ezek az elemek külön-külön sok-sok történetben fellelhetőek persze. Az óriási siker titka a zseniálisan eltalált adagolás-vegyítés. Mindezt persze nyújthatja egy nem angolszász kézirat is – hozzátéve, hogy a világsikert egy nem angolszász szerzőnek ezerszer nehezebb elérnie. Gondoljunk csak itthon százezeres példányszámban fogyó bestseller íróinkra, akik közül egyik sem lett nemzetközileg ismert szerző, vagy akár a remek magyar rockzenészekre, akik ugyancsak ismeretlenek maradtak a nagyvilágban.
– Tavaly kiadtatok egy fontos kötetet, a címe Kiből lesz az olvasó? A Harry Potter tökéletesen megfelel a rászoktatásra. Sőt, már az első köteteknél sokan arról panaszkodtak (írók is!), hogy a gyerek láncolvasó lett, egymás után többször is elolvassa a harrys történeteket. Ezt többszörös apaként hogyan látod?
– Ahogyan mondják, suszternek lyukas a cipője, pedagógusnak neveletlen a gyereke. Az én gyerekeim személyes fejlődési ritmusukat tekintve valahogy aszinkronban kapták Harry Pottert, egyik sem nagy rajongó a három közül, s talán az is befolyásolta őket, hogy láthatták a kétségtelenül nagy siker mögötti kemény munkát, az elkerülhetetlen sok-sok idegeskedést, feszültséget is.
– Min mérhető le, lemérhető-e egyáltalán, hogy többet olvasnak-e a gyerekek ma, talán éppen a Harry Potter hatására?
– Ezt a kérdést könyvtárosoknak és pedagógusoknak kellene feltegyétek. Talán többet olvasnak, de elsősorban a lányok. A fiúkat még Harry Potter sem tudta annyira elmozdítani a számítógép elől, mint amennyire az üdvös volna.
– A Harry Potter a kiadó sikere is. Anyagi szempontból mit jelent az Animusnak a nagyon jól fogyó sorozat, hiszen a kötetekből várhatóan még évek múltán is sokat el fogtok adni, ráadásul kötelező/ajánlott olvasmánnyá is válhat egyre több tanintézményben?
– Nyilvánvaló, hogy a könyv anyagi szempontból is siker, hiszen minél nagyobb a példányszám, egy adott cím annál rentábilisabb. Remélem, arról nincs szó, hogy a sorozat kötelezővé válna, bőven elég, ha ajánlják – nem akarok én rosszat a könyvünknek.
– Hogy ne csak erről essen szó, hiszen számos más gyerekkötetet is kiadtok: mi a sláger a Harry Potteren kívül 2007-ben az Animusnál? Mivel jöttök még elő az idén?
– Egyre több a gyerekkönyvkiadó és egyre kevesebb a gyerek. A kínálat óriási, igencsak nehéz nagyot dobni. A gyerek- – pontosabban ifjúsági – könyveink közül idén nagy kedvencem volt a nemrégiben megjelent Majd újra lesz nyár, Meg Rosoff igencsak realista, háborús körülmények között zajló szerelmi története, s ha valamit tizenöttől kilencvenig is ajánlhatok: ez Raana Raas Csodaidők című fantasztikus regénye. ősszel jelenik majd meg Staton Rabin Betsy és a császár című történelmi fantáziája arról, hogyan próbálta megszöktetni egy tizenöt éves lány Szent Ilonáról a nagy Napóleont.
