Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Pozsonyi papiruszok 14. Archívum
  • Dr. Kubassek János: A Szahara bűvöletében Archívum
  • Gutenberg élt, él és élni fog Archívum
  • Kronogrammák nyomában Archívum
  • Beethoven és Brahms Archívum
  • Az elfeledett Steffani-opera: Niobe regina di Tebe Archívum
  • Mahler: Titán Archívum
  • Tamkó Sirató Károlyt idézve – Tengerecki Pál Archívum

Magasiskola – Jean-Paul Fouchécourt Rameau haute-contre (férfialt)áriákat énekel

Posted on 2023.06.01.2023.05.30. By admin Nincs hozzászólás a(z) Magasiskola – Jean-Paul Fouchécourt Rameau haute-contre (férfialt)áriákat énekel bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából [2008]

Szerző: Lehotka Ildikó

Túlzás nélkül mondhatom, hogy a francia énekes lemeze azon felvételek közé tartozik, ami minden tekintetben a legmagasabb színvonalú. Nem sok olyan kiadvány van, amiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, évente ha tíz ilyen jelenik meg, az már egy jó szezon. Jean-Paul Fouchécourt és az Opera Lafayette Ryan Brown vezetésével valami olyan csodát alkotott, hogy a barokkot, az énekeseket nem szeretőknek is meglágyul a szíve.

A barokk operák másodvirágzásukat élik, soha nem látott mennyiségben kerülnek piacra a lemezek, az énekesek a virtuóz áriákat tűzik műsorukra, a régizenei előadói gyakorlat vadhajtásai kezdenek megszűnni, a korstílus lassan a helyére kerül a lemezek számát tekintve, de koncerteken még mindig a romantika (közönségnek, előadóknak nagyon hálás) művei az uralkodóak.
Az haute-contre hangfaj sokáig feledésbe merült, nem volt rá szükség, hiszen leginkább Rameau operáiban kapott szerepet, általánosságban a francia barokkban és egy-két klasszikus műben, bár Britten is írt erre a hangfajra, Rossini Almaviváját is beszoríthatjuk ebbe a kategóriába (tenore di grazia). A magas tenor/férfialt sajátossága, hogy nem falzett énekel, így nem is nőies a voce. Általában karakterszerepet kapnak, semmi hősiesség, inkább a humor felé hajlanak. Hogy világossá váljon a hangfaj lényege, hiszen a kontratenor szót is előszeretettel használják, talán nem szentségtörés, ha Freddie Mercury nevét említem meg, ő a tipikus magas tenorhang-tulajdonos. Napjainkban talán Mark Padmore-t ismerik leginkább, nálunk is járt.
A Naxos cédéje Pierre Jélyotte-ra, az 1713-ban Dijonban született és 1797-ben meghalt híres francia énekesre hívja fel a figyelmet. Ez a zenei emlékállítás, retró egyre kelendőbb, Cecilia Bartoli Maria Malibrannak állít emléket, nemkülönben Marilyn Horne dupla lemeze (Souvenir of a Golden Era), De Philippe Jaroussky is készített egy tribute to lemezt, így az elfeledett énekesek-énekesnők technikájáról valami képet alkothatunk. Jélyotte hangterjedelme F’-től d’’-ig ível, ami nem mindennapi, általában az altok hangterjedelmével egyezik meg a kívánt tartomány. Jó húszéves pályafutása alatt Jélyotte a Párizsi Opera ünnepelt csillaga volt. Jean-Paul Fouchécourt egyike a speciális barokkénekeseknek, hangfaja különleges, hajlékony, behízelgő. Több mint hetven lemezen énekel, rengeteg díjat, elismerést kapott, nem érdemtelenül.
Jean-Philippe Rameau operaterméséből kapunk egy csokrot, színeset, illatosat, nyolc műből 13 áriát. Többségük a hagyományos ABA, da Capo-formát követi, a hangszerelés sem hoz túl sok újat, a zene viszont friss, rendkívül változatos, nem nélkülözi a virtuozitást, a humort, ez persze az előadókon is múlik. Az első négy és az utolsó ária a Platée-ből való. Az első arietta ráhangolódása után jön a következő, nagyon jól megoldott részekkel; ugyan az A rész kicsit zilált, a középrész zenekari nyávogása igazán hangulatfestő. Az összes áriában nagyon tetszik, hogy nem veszik magukat komolyan az előadók, van erő vagy kedv a fricskákra. Természetesen nem könnyű a dolga sem a zenekarnak, sem Fouchécourt-nak, merik vállalni a hibákat is, hogy az érzelembemutatás ne sikkadjon el. A harmadik ária nagylélegzetű, több részből áll, talán a legjobban elkapott előadást halljuk: a humor mellett a virtuóz éneklés (a sztereó hatás is érvényesül), zenekari játék megragadja a zene lényegét. Jók az állathangutánzások, a sírás, az egyetlen falzetthang ebben az áriában szerepel. A természetutánzás a mennydörgést, villámlást is beveti, Vivalditól kölcsönvett zene erősíti a hatást. A La Guirlande de fleurs-ből egy áriát találunk, a hangulat az elhagyott szerelmes lelkivilágát tárja elénk. A mozgalmasabb középrész kissé szétesik a zenekar miatt, a zárás viszont szép. Rameau talán legismertebb operája a görög mitológiából vett Castor és Pollux, egy airt hallhatunk a műből. Nagyon szomorú, rezignált, képszerűen ábrázolt, az előadók ki tudják tölteni a lassú tempót, úgy, hogy nem lesz vontatott, nem lesz unalmas. A Naïs című operából Neptune áriáját énekli Fouchécourt, ez az a típusária, melyet a barokk operák kötelező jelleggel tartalmaznak: a hős a tengerparton szomorkodik, itt az égen csillagok ragyognak, hallható is a zenekari szólamokban. A Prélude-hoz tartozó ABA formájú arietta virtuóz, oldja a fájdalmas dallamot. A másik arietta egy jó kis viharért esedez, némi rosszindulattal, a virtuozitás itt sem hiányzik.
A Les fêtes de l’hymen et de l’Amour Osiris újra a keservet mutató szerepe után a Dardanus-ből a címszereplő egyik áriája következik: Dardanus a börtönben senyved. A téma újra a szomorúságot kívánja, az air az egyik legszomorúbb felvétel. A tolmácsolás abszolút érzékelteti Jupiter fiának kilátástalan helyzetét, a basszus szólam helyenként nagyon mély, Fouchécourt szinte a felkiáltásig megy el a fájdalom ábrázolásában. A Zoroastre-ban ismét egy szabadságától megfosztott embert hallunk. A Zaïs-beli ária középrészének pompás zenekari játéka a barokk fénykorát mutatja, a virtuóz éneklés ismét kiváló. Zaïs egy bűvös csokorral a kezében várja, hogy kívánsága valóra váljon, mi más lenne, mint hogy viszonozzák a szerelmét. A záró, könnyed ária a Platée-ből van, ezúttal Thespis szólítja Bacchust. Szintén kitűnő hangulatábrázolás, a dugó durranása az utolsó hang előtt találó.
Nagyszerű a lemez, egy letűnt kort hoz elénk, zenekar, szólista hihetetlent produkál. A francia nyelv prozódiája, komikumábrázolási képessége előtérbe kerül. A lemezhez egy alaposan megírt kísérőfüzet is tartozik, röviden leírja az ária előzményét – Rameau munkássága, a hangfaj sajátosságai, Jélyotte és Fouchécourt életrajza mellett.

Rameau: Operatic Arias for Haute-contre
Naxos, 2008

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Június 1.
Next Post: Újraolvasva – Szabó Magda: Abigél

Related Posts

  • Carl Nielsen zenekari darabjai, lemezen Archívum
  • Olvas(s)atok, néz(z)etek – Cyberpunk sűrűn, keverve Archívum
  • KulTúra Északnyugat-Magyarországon V. Archívum
  • Ne ess pánikba! – Törülközőnap Archívum
  • „…ismert aztán tényleg nem vagyok” Archívum
  • Liszt, Dubrovay és Brahms egy este Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Idomeneo, Mozart és a stílus
  • Joyce és Bryn
  • Mária és Erzsébet, Erzsébet és Mária
  • Don Carlos és a lépcsők
  • Ínyenc szendvics

Legutóbbi hozzászólások

  1. A ló és a láda esete szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  2. Te Deumok, versenyművek szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  3. Rosszfiútól rosszfiúig szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  4. Két mű, két világ szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  5. Ludwig Múzeum: Maurer Dóra – Szűkített életmű szerzője Június 11. – papiruszportal.hu
  • „Üdvöz légy, Március! Köszöntlek!” Archívum
  • Kis nép, kis lélek? – Húsvét-sziget II. (Kőkolosszusok) Archívum
  • Iskola a végeken – Podolin Archívum
  • A hallgatag asszony, és ami mögötte van Archívum
  • Augusztus 7. Naptár
  • Pletnyov – a zongorista, a karmester, a zeneszerző Papiruszportal
  • Mendelssohn és az oratórium Archívum
  • A Bókember és a jógi Archívum

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme