Névnapok: Orbán, Bagita, Bársonyka, Bedecs, Bedő, Csatád, Gergely, Gergő, Gerő, Györe, György, Györk, Györke, Madlen, Madléna, Magda, Magdaléna, Magdó, Magdolna, Mahália, Márk, Márkus, Marléne, Megara, Szofi, Szófia, Urbána, Zsófi, Zsófia
Meghalt Fedák Sári (Fedák Sarolta Klára Mária, 1879–1955) az egyik legismertebb és legsikeresebb magyar színművésznő, énekesnő-primadonna.
Rákosi Szidi színésziskolájának elvégzése után, 1900-ban a Magyar Színházban kezdte meg karrierjét. Pályája során számos magyar és külföldi színházban fellépett. Humoros és jó előadó volt. A legnagyobb operett-primadonna volt, pedig nem volt jó hangja. Sikerei ellenére rendkívül kritikus volt magával szemben, de a másoktól eredő kritikát nem szerette. Tehetsége miatt neve fogalommá vált a magyar színjátszásban. A második világháború után a Népbíróság, a Tanácsköztársaság után még „levörösözött” színésznőt, „nácirajongónak” bélyegezte, és nyolc hónapi börtönbüntetésre ítélte. Büntetése letöltése után már nem térhetett vissza a színpadra.
Ezen a napon született:
Ralph Waldo Emerson (1803-1882)
amerikai esszéíró, költő, unitárius lelkész és a transzcendentalista mozgalom vezetője. 1821-ben, 18 évesen lediplomázott a Harvardon. 1835 szeptemberében Emerson és más hasonlóan gondolkodó értelmiségiek megalapították a Transzcendentális Klubot. Névtelenül publikálta első esszéjét, a „Természet” címűt, 1836 szeptemberében. Mint népszerű előadó kereste a kenyerét, sokféle és változatos témában beszélt. Számos esszéje túlnőtt az előadásain. Nagyon elvont és nehéz íróként jegyezték, aki ennek ellenére nagy tömegeket vonzott beszédei alkalmával (Az emberi szellem képviselői; Szerelem, barátság, a költő; Esszék).
Naim Frashëri (D. Keto, 1846-1900)
albán költő, író, műfordító, újságíró, politikus, az albán nemzeti mozgalomban vezető szerepet vállaló Frashëri fivérek középső tagja. Az albánok nagy nemzeti költője („az albán Petőfi”), a nemzeti romantika korszakának legnagyobb hatású, az albánok nemzeti egységéért hazafias lírával küzdő alakja, a korszerű albán irodalmi nyelv egyik megteremtője. Életművének hatása számottevő a 20. század elejétől felnövekvő albán költőnemzedékek művészetére (A szkipetárok igaz óhaja, Versek kisiskolásoknak, A Paradicsom és a szárnyaló szó).
Dienes Valéria (Geiger Valéria Anna, 1879-1978)
táncpedagógus, Baumgarten-díjas filozófus, az első magyar női egyetemi tanár. A budapesti Erzsébet Nőiskolában szerzett „polgári-iskolai” matematikatanítónői oklevelet, majd 1904 és 1905 között a Zeneakadémián zongorát és zeneszerzést tanult. A Pázmány Péter Tudományegyetemen matematikát és fizikát hallgatott, filozófiából, matematikából és esztétikából doktorált. Párizsban nagy hatással volt rá Henri Bergson mozdulatpszichológiai elmélete. A Duncan-testvérek mozgásművészeti tevékenységének hatására a tánccal kezdett foglalkozni: kialakította mozdulatművészeti rendszerét, melyet orkesztikának nevezett el (A mozdulatról, Hajnalvárás, Orkesztika).
Jászi Alice (1885–1935)
mozdulatművész, koreográfus, táncpedagógus, a korszerű gyógytorna alapjainak megteremtője. 1911-ben tanulmányúton járt Berlinben, majd a norvégiai Lofftusban folytatta tanulmányait Bess M. Mensendieck testkultúra-intézetben. Itt szerzett diplomát is. Módszerét Bess M. Mesendieck és François Delsarte elveiből kiindulva alakította ki (A női testkultúra új útjai).
Várnai Zseni (Weisz Eugénia, 1890–1981)
József Attila-díjas költő, írónő. Első és legismertebb, Katonafiamnak című verse, emiatt a rendőrség vád alá helyezték. Költészetében a politikai mondanivaló mellett megjelentek a lírai témák is, például az anyaság érzése. Kései verseinek fő témája az öregedés, az elmúlás fájdalma, bizalom a szeretetben és a munka öröme (Üldözött versek, Tündérkert, Sorsod foglya vagy).
Bieber Károly (1893–1992)
Munkácsy Mihály-díjas iparművész, műkovács, a magyar vasművesség jeles mestere. 1911-től Bécsben, majd 1914-től Berlinben dolgozott. Kiállításokon 1911-től rendszeresen részt vett. Számos évtizedet átölelő pályája első felében a klasszikus formákhoz nyúlt vissza, alkotásai remekül illeszkednek bármilyen műemléki környezetbe. Munkássága második felében a forma helyett inkább a funkció kiszolgálása dominált.
Horváth Béla (1908-1975)
költő, műfordító, szerkesztő. Egyik alapítója 1935-ben a Vigiliának és 1936-ban a Szép Szónak. 1937-ben jelen volt József Attila temetésén, melyen elmondott verse miatt letartóztatták. 1939-ben Volksbund-ellenes írása miatt lázítással vádolták meg. 1945-ben amerikai hadifogságba került, szabadulása után 1945-1948 között Rómában újságíró. 1962-ben a konszolidálódásra törekvő Kádár-rezsim „örömmel fogadta” hazatérését (Minden mozdulatlan, Hol vagy te nép?, A végkor).
Raics István (1912–1986)
József Attila-díjas költő, műfordító, író, zongoraművész. 1939-től haláláig állandó külső munkatársa volt a Magyar Rádiónak. Fordítóként sok-sok operaszövegkönyvet ültetett át magyar nyelvre (Paul Verlaine verseiből, Kék selyem a lobogónk).
Téri Árpád (1916-1982)
színész, rendező, színházigazgató. A Színiművészeti Akadémián szerezte diplomáját 1937-ben. 1942-ig szegedi, miskolci, győri és kassai társulatoknak volt a tagja. tagja. Ezt követően katonáskodott, majd hadifogságba került. 1958-tól a Nemzeti Színháznál játszott, 1963-tól a szolnoki Szigligeti Színház főrendezője lett. 1965-től egészen haláláig a József Attila Színház szerződtette mint színészt. Színházvezetőként és szervezőként, valamint rendezőként is jelentős munkásságot tudhatott magáénak. Kiváló megformálója volt nagyobb jellemszerepeknek, vígjátéki figuráknak és epizódszerepeknek is.
Bisztrai Mária (1923-2020)
romániai magyar színésznő, Petru Groza román miniszterelnök lánya. 1951-ben végzett a kolozsvári Magyar Művészeti Intézetben, ezután a Kolozsvári Állami Magyar Színházhoz szerződött. Férje, Horváth Béla szintén a kolozsvári színház színésze és rendezője volt. Játszott filmekben is.
Szántó Margit (1924-2010)
Jászai Mari-díjas színésznő. Színészi pályáját Erdélyben kezdte 1941-ben. 1943-tól Győrben és Sopronban szerepelt. 1945-től három évadot a Pécsi Nemzeti Színházban töltött. A Népszínház társulatának vezetője volt 1978-ig. Sokoldalú színésznő, operettekben, intrikus vagy drámai szerepekben egyaránt fellépett, legnagyobb sikereit azonban komikaként aratta.
Rosario Castellanos (1925-1974)
mexikói írónő és költő, Az 1950-es generáció költőivel és íróival együtt az elmúlt évszázad legfontosabb irodalmi alakjainak egyike. Egész életében szóvá tette a nők háttérbe szorultságát a kulturális életben. Bár fiatalon elhunyt, a mexikói irodalmi életben máig vitatott személyiség.
William Bowyer (1926–2015)
brit festő. A Burslem School of Art- ban és a londoni Royal College of Art-ban tanult. Bár 1981-ben a Királyi Akadémikusnak (RA) választották, első londoni egyéni bemutatója csak 1983-ban volt. Munkája „modern hagyományos” figuratív festészet, tájképei a Temze folyóra és a Suffolk-i partra koncentrálódtak.
Robert Ludlum (1927–2001)
amerikai regényíró. Mielőtt író lett, az Egyesült Államok tengerészgyalogosa volt, majd színházi színész és producer. Leginkább a Bourne-trilógia sorozat alkotójaként ismert. 27 könyvének nyomtatott példányszámát 300 és 500 millió közé becsülik és 33 nyelven, 40 országban jelentek meg.
Hidas Frigyes (1928-2007)
Erkel Ferenc- és Bartók–Pásztory- díjas zeneszerző, érdemes művész. Az életműve zömét adó fúvós hangszerekre írott művei révén világszerte az egyik legjátszottabb 20. századi magyar komponista. Igyekezett a hangszercsalád valamennyi tagját előadási és pedagógiai célú darabokkal ellátni. Zeneszerzői tanulmányait 1946 és 1951 között a budapesti Zeneakadémián végezte. 1950–1951-ben az Ifjúsági Színház karmestere volt, 1951-től 1966-ig a Nemzeti Színház zenei vezetőjeként, majd 1974 és 1979 között a Fővárosi Operettszínház zenei igazgatójaként tevékenykedett. Élete további részében független zeneszerző volt. Életműve meghatározó része a fúvós hangszerekre írott versenyművek (Dunakanyar, Intelmek, Megkésett hangok).
Raymond Carver (1938-1988)
amerikai író, költő, a késő 20. század egyik legjelentősebb amerikai írójának tekintik. Az 1980-as évekbeli novellaírás megújításában behatóan nagy szerepet játszott. (Kezdők, Katedrális, Befognád, ha szépen kérlek?).
Sir Ian McKellen (1939)
Golden Globe- és Tony-díjas angol producer, forgatókönyvíró, színész és filantróp, a Brit Birodalom Rend lovagja. Filmes munkássága mellett színházi tevékenysége is rendkívül jelentős, gyakran szerepel Shakespeare-darabokban. A nemzetközi közönség a mozivászonról – elsősorban Gandalfként a Gyűrűk Ura- és a Hobbit-trilógiákból, valamint Magnetóként az X-Men-filmekből – ismerheti.
Kígyós Sándor (1939-2018)
Balázs Béla-díjas filmrendező. 1962-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, majd 1963-ban kezdett dolgozni a Magyar Rádió és Televízió Szórakoztató Osztályán. 1975–1985 között, többedmagával bejárta a világot, az ott élő magyarokról 26 filmet forgattak.
Sudlik Mária (1942–2015)
Liszt Ferenc-díjas énekesnő (szoprán), a Magyar Állami Operaház örökös tagja, érdemes művész. 1961–1964 között a Zeneakadémián tanult, 1967-től volt a Magyar Állami Operaház magánénekesnője. Repertoárja rendkívül széles volt, valamennyi szerepmegformálását nagyfokú művészi elmélyültség jellemezte. Egyaránt fontos volt számára a szuggesztív színészi játék és a tökéletes zenei megformálás. A legnagyobb sikereit Verdi-operák drámai hősnőjeként nyújtotta.
Frank Oz (Frank Richard Oznowicz, 1944)
brit származású amerikai színész, bábmester, filmrendező. Pályája elején a Muppet Show szereplőit keltette életre bábmunka segítségével. A Csillagok háborúja filmekben ő játszotta el az ikonikussá vált idős jedit, Yoda mestert. Rendezőként több mint egy tucat filmet jegyez.
Nagy Gábor (1949)
színész. 1972-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Fabrícius Antalt alakította a Zsurzs Éva rendezésében 1971-ben készült A fekete város című tévéfilmsorozatban. Keleti Márton 1972-ben készítette el Huszka Jenő: Bob herceg című operettjének tévéfilmváltozatát, amelyben a címszereplőt játszotta. 1980-ban a szolnoki Szigligeti Színház társulatához került. Öt évad után lett a Thália Színház, a későbbi Arizona Színház tagja, 1997-ben pedig a Soproni Petőfi Színházhoz szerződött. A Turay Ida Színház társulatának szintén a tagja (Fekete gyémántok; Dóra jelenti; Napló apámnak, anyámnak).
Stan Sakai (1953)
Amerikában élő, harmadik generációs japán képregényrajzoló. Családjával együtt a Hawaii szigetére költözött, majd később itt kapta művészeti diplomáját. Tanulmányát a pasadena-i művészképző iskolán folytatta tovább, Kaliforniában. Azután Los Angelesbe költözött, itt készíti képregényeit.
Mike Myers (Michael John „Mike” Myers, 1963)
kanadai színész, komikus, énekes, forgatókönyvíró és filmproducer. 1992-ben főszerepet kapott a Wayne világa című filmben, 1997-ben a Szőr Austin Powers: Őfelsége titkolt ügynöke címszerepét játszotta. A vígjáték sikeres lett és trilógiává nőtte ki magát. A Shrek címszereplő eredeti hangját ő kölcsönzi.
Anne Consigny (1963)
francia filmszínésznő (Tétova tangó, Karácsonyi történet, Emberrablás).
Anne Heche (1969-2022)
amerikai színésznő, filmrendező, forgatókönyvíró. Első nagyjátékfilmje a Huckleberry Finn kalandjai. 2000-ben debütált első rendezői filmjével, ami Ha a falak beszélni tudnának 2. volt, ennek forgatókönyvét is ő írta. 2001-ben jelent meg könyve a Call Me Crazy (Tűzhányó, Amikor a farok csóválja…, Joker).
Ezen a napon halt meg:
Pedro Calderón de la Barca (1600–1681)
spanyol költő és drámaíró. Irodalmi sikereit az 1620-as években különböző költői versenyeken aratta. Ekkor írta első színpadi művét Szerelem, becsület és hatalom címmel. Drámáinak legnagyobb része vallásos tartalmú, ezeket művelte leginkább, ezek szereztek neki népszerűséget és tették nevét híressé egész Spanyolországban. Mindazonáltal nemzetének és századának költője maradt még akkor is, midőn hőseit a történelemből vette (Az élet álom, A nagy világszínház, Huncut kísértet).
Temlin Mátyás (?-1746)
szlovén származású magyar író. 1731. október 10-én iratkozott be a wittenbergi egyetemre, az orvosi szakra. 1734-ben latin nyelvű munkája jelent meg. Az egyetemen egy róla elnevezett ösztöndíjat alapított.
Stjepan Zanović (1751-1786)
„Albánia hercege”, a „szerb császár”, dalmáciai kalandor, költő és író. Középiskolai tanulmányait Velencében végezte, hajóbiztosítási ügynökként bejárta Itáliát, Franciaországot, Németalföldet, a német tartományokat, Ausztriát, Magyar- és Lengyelországot. Utazásai során kapcsolatba került az európai nemesség és irodalom legfontosabb képviselőivel. Szkander bég leszármazottjának és albán hercegnek vallotta magát. Voltaire, Rousseau és a felvilágosodás más alakjainak hatása alá került. Olaszul és franciául verseket, politikai és filozófiai műveket írt.
Jacob Burckhardt (1808-1897)
svájci kultúr- és művészettörténész. Mivel szülővárosában nem jutott megfelelő álláshoz, 1855-ben a zürichi Eidgenössischen Hochschule művészettörténet-oktatója lett. 1858 tavaszán végül történelemprofesszori katedrát kapott Bázelben (Az olasz renaissance műveltsége, A reneszánsz Itáliában, Világtörténelmi elmélkedések).
Gustav Holst (1874-1934)
angol zeneszerző, zenepedagógus, leginkább zenekari szvitjéről, A bolygókról vált híressé. Legtöbb zenéje egészen egyedi, a hindu spiritizmusból vagy angol népi dallamokból táplálkozik, fesztelen ütemezése és visszatérő melódiái teszik jellegzetessé. Majdnem 200 katalogizált művet, köztük zenekari szviteket, operákat, baletteket, versenyműveket, kórusműveket és dalokat írt (The Perfect Food op. 39. – vígopera; Fantasztikus szvit op. 29. no. 2. – zenekarra; Kings Estmere op. 17. – ballada kórusra és zenekarra).
Asta Nielsen (1881-1972)
dán színésznő. Az 1910 -es évek egyik legnépszerűbb némafilm szereplője és egyike az első nemzetközi filmsztároknak. 74 filmje közül hetven Németországban készült, ahol egyszerűen „Az Asta” néven ismerték. Leggyakrabban erős akaratú, szenvedélyes nőket alakított. Erotikus szerepei miatt filmjeit cenzúrázták az Egyesült Államokban(Mata Hari, Hamlet, Bánatos utca).
Supka Géza (1883-1956)
politikus, újságíró, régész, művészettörténész, az MTA levelező tagja, az Ünnepi Könyvhét kezdeményezője. Régészeti és művészettörténeti tanulmányait a grazi egyetemen végezte. Kolozsvárt doktorált. 1904-től a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárában dolgozott. 1926-ban megalapította és 1938-ig szerkesztette a Literatura című irodalmi és kritikai folyóiratot. 1929. május 12-én az ő kezdeményezésére tartották meg az első Ünnepi könyvhetet. Egyik kezdeményezője volt az Írók Gazdasági Egyesülete megalakításának és az „íróhetek” megszervezésének. 1945-1949-ig a Világ főszerkesztője, az 1980-as évek közepétől több könyvéből válogatást adtak ki (A százéves Régiségtár, A béke és a háború csodái, Egy elforgácsolt tudós-élet).
Fjodor Markelovics Csesznokov (1896-1938)
erza író, drámaíró, a mordvin irodalom meghatározó alakja. 1922-ben jelent meg első elbeszélése Az öreg tanár, mely egy vidéki tanító lelkiállapotát tükrözi a szovjet uralom kezdetekor. Ezt követően számos mordvin nyelvű karcolata és elbeszélése jelent meg több kötetben. Elbeszélései mellett drámaíróként is jelentős, a mordvin nyelvű drámaírás atyjának tekintik.
Esterházy Pál (Esterházy Pál Mária Lajos Antal, 1901-1989)
herceg, a művészet és tudomány támogatója. A képzőművészetet évenkénti vásárlásaival, festészeti és szobrászati díjak adományozásával támogatta. A „felszabadulás” után a Rákosi-korszak elején, 1949. február 8-án 15 év börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték egy koncepciós perben. Az 1956-os forradalom alatt kiszabadult, és Nyugatra menekült.
Robert Capa (Friedmann Endre, 1913–1954)
magyar származású fotográfus. A 20. század egyik legjelentősebb fotósa volt, elsősorban dokumentaristaként, haditudósítóként tartják számon. Rövid élete során öt csatatéren fotózott. Egy francia ezreddel gyalog indultak el a laoszi határvidéken egy felderítő útra, egy kis dombra kapaszkodott fel, hogy látképet készíthessen a környékről. Taposóaknára lépett, amely felrobbanva azonnal megölte (Kissé elmosódva, Így készül a történelem, Budapesti beszélgetés).
Asztalos Sándor (1919–1970)
József Attila-díjas költő, zenekritikus, esztéta. 1951-től a Magyar Nemzet kulturális rovatvezetője lett, 1958-ban az akkor indult Muzsika című folyóirat főszerkesztője lett haláláig. Számos hazai és külföldi tudományos és kulturális szervezetnek tagja, illetőleg tisztviselője volt (A debreceni kollégiumi kórus hangversenyei, Szabad életünk törvénye, Útinapló).
Gyula Kosice (Falk Gyula, 1924–2016)
magyar gyökerekkel rendelkező argentin író, költő, szobrász és teoretikus, a kinetikus szobrászat és a fényművészet egyik úttörője, a MADI művészeti mozgalom egyik elindítója. Számtalan díjat és kitüntetést szerzett, köztük a francia állam Művészet és Irodalom Lovagja díjat, valamint Buenos Aires díszpolgári címét.
Gyarmathy Lívia (1932-2022)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező. 1964-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakán. 1964 óta a Mafilm rendezője, első játékfilmjét 1968-ban készítette Ismeri a szandi mandit? címmel. 1987-ben portréfilmet készített Faludy Györgyről. Recsk 1950–1953 címmel 1988-ban készítette el azt a dokumentumfilmet, amely az egykori munkatáborról és lakóiról szólt. Az Európai Filmakadémia tagja.
Nicholas Clay (Nicholas Anthony Phillip Clay, 1946-2000)
angol színész, filmszínész. A daliás Nicholas Clay tehetségére iskolai tanára figyelt fel, aki pártfogásába vette őt. Az ifjú két évig keményen dolgozott, hogy önerőből teremtse meg színészi tanulmányainak anyagi fedezetét. A Royal Academy of Dramatic Art elvégzése után Laurence Olivier szerződtette az Old Vic társulatához. Rendkívül előnyös megjelenésének köszönhetően a filmesek is hamar felfigyeltek rá (Excalibur, Lady Chatterley szeretője, Lionheart).
Események:
„Törülközőnap”, Douglas Adams angol író (Galaxis útikalauz stopposoknak) emlékére. ––> Ne ess pánikba! – Törülközőnap
1977 – A Csillagok háborúja megjelenik a mozivásznakon.
