a papiruszportal.hu archívumából
Szerzők: Mika Róbert & Kristóf
Ha véletlenül nem ismernék a fenti rövidítést: jelen esetben ez nem egy számítástechnikai és főleg nem egy hadászati kifejezés. Az angol role-playing-game magyar fordításban egy speciális kaland-, jobban mondva szerepjátékot takar.
Larry Elmore a szerepjátékosok és a fantasyirodalmat kedvelők körében az egyik legismertebb és legkedveltebb grafikusművész.
Szerep-játék
A szerepjáték legfontosabb eleme magában a névben található meg. Szerepet vállalunk, eljátszunk egy szerepet. A lénynek, amelyet megszemélyesítünk, több alapvető tulajdonsága lehet. Nem véletlenül írtam lényt, és nem embert, mert feladattól, kalandtól is függ, hogy milyen fajjal, kaszttal oldjuk meg. A modern szerepjáték gyökereit a Minnesotai Egyetemen dolgozta ki Dave Wesley és Dave Ameson, két régebbi háborús (wargame) gyermekjáték, a Cowboyok és indiánok, valamint a Playing House felújításával 1960 körül. A körökre osztott, miniatűr figurákkal játszott játék már hordozta az RPG egy-két fontos elemét. A játéktechnikai részletek mellett a történelmi korokba helyezése, rugalmas történetvezetése tette izgalmassá. A játék megszületésekor nem kerülhetjük meg azokat az eseményeket, amelyek közrejátszottak a kialakulásában. Véget ért a második világháború, újabb veszélyekre hívják fel az első katasztrófafilmek a figyelmet. A (hadi)technika fejlődése már kiegyenlíti a harcos és harcos közötti különbséget. Már túl vagyunk a fantasy-, sci-fi, horror- és más, a „nem tipikusan” klasszikus irodalom első (és nem utolsó) reneszánszán. Sokan tartják úgy, hogy H. G. Wells munkássága meghatározó volt a játék történetében. A fiatalok az ő, illetve kortársaik műveit használták forrásként. A ma már klasszikusnak számító kalandjáték definícióit 1974-ben fektették le az Egyesült Államok Wisconsin államában, ahol a Lake Geneva nevezetű városban lakó Gary Gygax, Jeff Perren és barátai megalkották a Chain Mail nevezetű háborús, levelezésen alapuló játékot, ami később az első szerepjáték elődje lett.
Az új helyzetben új hősök kellettek
Az első igazi szerepjáték megjelenése forradalmasította a game-et. A Dungeons & Dragons (Kazamaták és sárkányok) szabályai először tették lehetővé, hogy a játékos egy karaktert személyesítsen meg. A figurák szerepe már korábban megszűnt, a dobókocka, a papír (a karakterlap) lett a játék legfontosabb tárgya. Mivel a D&D (D’nD) világát a fantasyművek adták, a fegyverek középkoriak, az eseményeket mágia, kísérteties lények színesítik. A játék elemeiben felfedezhetjük Tolkien világát is. Azonban a tudományos-fantasztikus elemek sem maradtak ki, legendává nőtt az első varázslás szerepjátékba való illesztése. A fent említett Dave Wesley ruházta fel elsőként druidáját egy villámcsapás varázslattal, melynek ötletét az akkor induló Star Trek sorozatból vette (phaser). Az évek során a játék klónjainak tömege jelent meg, sőt maga a D&D is több ráncfelvarráson esett át (manapság a D&D hármas változatát használják).
A szerepjáték elérte csúcspontját, vírusként terjedt el a világban. Az eddig az irodalomból építkező RPG megfordította a múltat, és külön utakat nyitott meg a fantasy- és gótikus irodalomnak. A TSR Inc. kiadó cég gyorsan felfedezte a kiaknázható lehetőségeket, és főként a szerepjátékosok közül kikerülő, amúgy is nagy mesélőkedvű írókat inspirált a játék imázsának népszerűsítésére. Közülük is kiemelkedik Margaret Weis és Tracy Hickman. Természetesen az írók mellett fő szerepet kaptak más művészeti ágak képviselői is, a legjelentősebb közülük Larry Elmore, aki a D&D képi világáért felelős.
Larry Elmore
Kentucky állam Liusville városában született 1948. augusztus 5-én. Tanulmányait is ebben az államban, a Bachelor of Fine Arts Degree Egyetemen végezte. 1971-ben két évig szolgált a hadseregben. Már bevonulása előtt is jelentek meg munkái különböző magazinokban, ahol elsősorban középkori emberek (kelták, lovagok) és tájképek, kastélyok illusztrációival hívta fel magára a figyelmet. A sereg után a kormányzat számára készítette illusztrációit. A hetvenes években egyre keresettebb a művész. 1981-ben utazott Lake Geneva városába, hogy eleget tegyen a TSR meghívásának. A megbeszélésnek hosszú együttműködés lett a vége. 1987 után sem maradt munka nélkül, sőt egy új iparág is kereste kegyeit. A számítástechnika, a játékkiadó cégek kérték fel munkára. Természetesen a magazinok illusztrációjáról, képregények rajzolásáról sem mondott le. Megrendelései olyan méreteket öltöttek, hogy művészeti stúdiót alapított.
Jelenleg a Kentucky állambeli Leitchfield városában él feleségével (Betty), fiával (Jeremy), lányával (Jennifer) és Max nevű kutyusával. Imádja a csirkés szendvicset és a feketekávét. Szereti a történelemmel foglalkozó könyveket, ami végigkísérte életét, és a mozit (egyik kedvenc filmje a Ryan közlegény megmentése). Valamikor baseballozott a kollégiumi csapatban, de 57 évesen már inkább csak zenét hallgat. Kedvencei a rock és a blues. Különleges és drága hobbit választott, imádja a veterán autókat. Saját bevallása szerint ébren töltött idejének 95 százalékát munkával tölti, így csak az alvás terhére tud némi időt kiszakítani másik kedvenc időtöltésére, a játékra.
Teljesíts 200 százalékon, dolgozz keményen!
Festőnek tartja magát elsősorban, de az élet úgy hozta, hogy illusztrátorként lett népszerű. Így festményeit saját örömére, míg illusztrációit mások számára készíti. Példaképei a realisták nyomdokait követő európai és amerikai, késő 19. és kora 20. századi festők, mint N. C. Wyeth, Maxfield Parrish. Nem tagadja, hogy nagy hatással volt rá a Frank Frazetta művészete, de szereti Jeff Jones különleges látásmódját is. Képeit legtöbbször fára, vizes bázisú festékkel készíti. Első alkotása 1978-ban jelent meg (Trojan Horse), ha megemlítik, már csak jót derül rajta. A szerepjátékkal Fort Knoxban (ahol felügyelősegédként dolgozott) ismerkedett meg, munkatársa csaknem egy évig nógatta, hogy játsszon. Mint oly sokan, ő is beleszeretett a játékba.
Lassan negyed évszázada kezdett el dolgozni a TSR Inc. kiadónak, amely a szerepjátékkal és az ahhoz kapcsolódó könyvekkel foglalkozik (az önálló kiadót ne keressék, már felvásárolta a Wizard Press, majd azt a Hasbro szerezte meg). Amíg itt tevékenykedett (1981–1987), az ő útmutatásai alapján alakították ki a D&D képi világát, a szabálykönyvek, illetve a Sárkánykrónikák (Dragonlance) könyvsorozat illusztrációit. A könyvek főszereplőinek (Raistlin, Tanis, Tasselhof és Laurana karaktere) vizuális megjelenítése mind az ő keze nyomát viseli. Munkáit olyan elismerés övezte, hogy a mai napig keresett a játékkészítők, a képregények, magazinok világában, a tudományos-fantasztikus és fantasykönyvek kiadóinál, valamint a számítógépes játékok és azok borítóinak tervezőinek berkeiben is (legutóbb az Ever Quest). A TSR elhagyása után mint szabadúszó 19 órákat dolgozott, hogy megrendeléseit teljesítse. Egészen addig, amíg 1991-ben agyvérzést kapott. A kilencvenes évek végén visszahívták (jóval kedvezőbb feltételek mellett) a TSR/Wizardhoz, hogy elkészítse többek között a Magic the Gathering nevű, szerepjátékhoz köthető népszerű kártyajáték lapjait. Jelenleg is szabadúszó, elképesztő mennyiségű megrendeléseit háromtagú művészeti magánstúdiója próbálja meg teljesíteni. Megrendelői között találjuk többek között a Sonyt, a Lucas Filmst, a Mattelt is.
Larry Elmore szeretetre méltó, rajongói és kollégái gyakran hívják meg, amit ha tud, szívesen teljesít. Képeivel örökre beírta magát a fantasyirodalom és az RPG történelmébe. Jelmondata: teljesíts 200 százalékon, dolgozz keményen!
Szerepjáték a gyakorlatban
Hogy egyszerűbb legyen követni a klasszikus RPG szabályait, az (Advanced) D&D alapján írjuk le a szerepjáték leglényegesebb elemeit. Azok, akik a szerepjátékot ismerik, talán megbocsátják nekünk, hogy terjedelmi okok miatt csak némi áttekintést tudunk nyújtani olvasóinknak e szép, ámde bonyolult játékról. Számukra, kárpótlás gyanánt, némi betekintést próbálunk adni Larry Elmore műhelytitkaiba.
Kapcsolatok, feldolgozások
A szerepjátékot sokféle módon feldolgozták. Kialakultak helyi szabályok is, Magyarországon a legnépszerűbb a Mágus szerepjáték, melynek szabálykönyvét nemrég igazították a D&D legfrissebb változatához. De létezik a szerepjáték kártya-, társas- és számítógépes játék formában. Ez utóbbi szinte végigkísérte a szerepjáték útját. És nemcsak azért, mert a szerepjátszók és a szoftverfejlesztők egyazon környezetből kerültek ki, hanem azért is, mert a rengeteg döntési mechanizmust felvonultató RPG kiválóan alkalmas volt a számítógépes intelligencia gyakorlati alkalmazására, szimulálására. Így a még gyerekcipőben járó számítástechnikában igen korán megjelentek az első szöveges kaland-, illetve szerepjátékok. Jelenleg sem kell nélkülöznünk az effajta játékokat, a D&D-re épülő, Magyarországon is most már aránylag elérhető áron megvásárolható Neverwinter Nights talán a legjobb példa erre. Sőt, a virtuális térben is egyre több és érdekesebb szerepjátékot találunk. Hazánkban talán legismertebb a Thrillion kincsei nevű honlap, ahol több ezer játékos fordul meg naponta.
Kalandmester és a játékosok
A játéknak több különböző feladatú szereplője van. A mesélő vagy más néven kalandmester találja ki az alaptörténetet (vagy meséli el az előre megírt, ún. kalandmodult), irányítja a játékosokat, segíti, avagy hátráltatja őket, feladatokat ad, és korlátlan hatalmú döntőbíró, moderátor a játékban. Ebből is látszik, hogy hatalmas a felelőssége, rendkívül gyakorlottnak és felkészültnek kell lennie. A játék jellegéből adódóan alapvető tulajdonsága a jó mesélőképesség. Mivel a játék virtuális térben (és időben) játszódik, a rugalmatlanság, a rendkívül gyors ítélőképességnek és határozottságnak a hiánya az egész partit tönkreteheti.
A fentieken kívül a mesélő feladata az ún. „nem játékos” karakterek irányítása is, bár nem kell belebújnia a bőrébe, ahogyan a játékosok teszik a saját karakterükkel. Ritkán, de előfordul, ha túl kevesen vannak, vagy a feladatot több játékosra szabták, hogy a kalandmester is megszemélyesít egy semleges karaktert, de ebben az esetben nem vesz részt a játékosok döntéshozatalában, és nem befolyásolhatja lényegileg a játék menetét.
A játék másik főszereplője, jobban mondva főszereplői maguk a játékosok. A kalandmester útmutatása szerint választ(anak) fajt (pl. ember, törpe, elf, félelf, ork, félork stb.) és kasztot (pl. harcos, lovag, pap, varázsló, tolvaj stb.). A választott karakternek alapvető tulajdonságai vannak (pl. erő, ügyesség, állóképesség stb.) és számos kiegészítő tulajdonsága lehet (pl. szakértelem, harcmodor stb.). Ehhez jönnek még bizonyos szabályok szerint és a szerencsétől függően erősítő vagy éppen gyengítő pontok. A szerepjátékosok által alakított karakterek a kalandozások során tapasztalati pontokat gyűjtenek. Bizonyos tapasztalati pont fölött szintet lépnek, ekkor lehetőség adódik a pontok újraelosztására, sőt, az új szabályok szerint akár arra, hogy bizonyos feltételek mellett kasztot váltson, a régebbi (kaszt)tulajdonságok megtartásával.
A cél eléréséhez, például egy varázslattal lezárt ládában lévő tárgy megszerzésére tett kísérlet esetében, nem feltétlenül egy harcos bátorságára és harci tudására van szükség. Ebből következik, hogy a játék nemcsak harcra, hanem más, logikai és mentális elemekre is épül.
Az általában csoportba verődő játékosok, ha mind harcosok, azt a bizonyos ládát csak nagy nehézségek árán, végső esetben egyikük kasztváltásával fogják kinyitni.
Milyen egy ilyen játék a gyakorlatban?
Elvileg a játék gyermekkortól kezdve játszható a standard játékszabályok némi módosításával, és addig, amíg öregségére ki nem ejti reszkető kezéből az ember a ceruzát, művelheti. Legnépszerűbb a játék kialakulásának a helyén, az egyetemeken. Mivel a kaland általában legalább négy órát tart, illik felszerelkezni néhány alapvető szükségleti cikkel, például élelemmel (ami legtöbbször valami rágcsálni-, illetve innivaló). És persze kell egy nyugis hely. A játékosok általában magukkal viszik kedvenc dobókocka-készletüket is, amelynek tartalma a négyoldalútól egészen a húszoldalúig terjedhet, játéktól függően. E kellékről érdemes néhány szót ejteni. Az események alakulásában döntő szerepe lehet a dobókockának, ami befolyásolja és egyben korlátozhatja a karakter cselekvéseit. A szabályok, a karakter szintjének függvényében szorzókat és pluszpontokat kap a dobáshoz, az erőket így teszi hihetővé a szabálykönyv. Mert a játék szabálykönyvére és más kiegészítőkre (pl. bestárium) is szükség lehet, jó, ha kéznél van, akár vitás esetekben is. Hogy még izgalmasabb legyen, sokan a helyszínt is előkészítik, kellemes félhomály, gyertyák és a háttérben középkori dallamok viszik a fantázia birodalmába a játékosokat. A szerepjátékot nem könnyű elkezdeni és megérteni, de aki egyszer is átélte annak hatását, soha nem fogja elfelejteni a sokszor hajnalig tartó kalandokat.
