Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • A Földközi-tenger – a nyugati civilizáció bölcsője Archívum
  • Miért jó? – Fűzfa Balázs: Miért szép Archívum
  • Fiatalos lendület a progresszív rock nagy öregje, Keith Emerson koncertjén Archívum
  • Heti papiruszok (2306) Egyéb kategória
  • James Lord: Egy Giacometti portré Archívum
  • Indián mesék – a vadnyugat vadászmezőinek határáról Archívum
  • Heti papiruszok (2304) Egyéb kategória
  • Schubert: rövid élet, gazdag életmű Archívum

Franciakrémes, kétszer

Posted on 2023.01.30.2023.01.28. By admin Nincs hozzászólás a(z) Franciakrémes, kétszer bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából [2012]

Szerző: Lehotka Ildikó

Úgy hozta a véletlen, hogy rövid időn belül két olyan zenekari estet kínáltak, melyekben francia szerzők művei szólaltak meg. Míg a Budapesti Fesztiválzenekar Marc Minkowski vezényletével mutatott be eleddig jószerivel ismeretlen műveket a Művészetek Palotájában (magam a november 2-i koncerten voltam), a Pannon Filharmonikusok vezető karmesterükkel a már ismertebb darabokat választotta, egy üdítő kivétellel, Offenbach csellóversenye volt az unikum.

A Fesztiválzenekar háromszor játszott koncertje a hagyományos felépítést követte, nyitányként Gabriel Fauré Pelléas és Mélisande szvitjét (op. 80.) Francis Poulenc kétzongorás versenyműve követte, a koncert Roussel III. szimfóniájával zárult. A sok zeneszerzőt megihlető Maeterlinck-drámát először Fauré öntötte hangokba, kísérőzeneként. A bemutató azonban nem aratott osztatlan sikert, a 17 számból Fauré végül négyet illesztett a szvitbe (később, negyedikként került be a Sicilienne, mely a legkedveltebb lett).
Csodálatos előadásban szólalt meg a szvit, a Prélude elején a piano egészen valószínűtlenül jelezte a hangulatot, később a nyugalom és a szenvedély megjelenítése tetszett. Csordogált, hömpölygött a tétel, a vonósok természetfestése, a fafúvósszólók nagyon jók voltak, ahogy a La Fileuse oboaszólója és a remek hangszínek. A zárótételben (Mélisande halála) a fájdalom kifejezése láttató volt, a zenekar csodálatos pianóval zárta az összes tételt. Számomra a koncert legjobb pillanatait jelentette az előadás.
Francis Poulenc Versenymű két zongorára és zenekarra című műve igen érdekes, némi mozarti idézettel és a rahmanyinovi hangzásvilágot a középső tételben, a gamelánzenét, a dzsesszt is felfedezhetjük a zavarbaejtően mozaikszerű, de érdekes zárótétel mellett. A darab kétségtelenül legszebb része az első tétel lassú szakasza, ahol „időtlenül lebegő”, éteri hangzásképet kaptunk. Két fiatal zongoristát ismerhettünk meg, mindkettejük előtt fényes jövő állhat az eddigi felkérések alapján. A színpadias Guillaume Vincent és David Kadouch érzékenyen tolmácsolta a művet, egymásra és a zenekarra is figyeltek, a zárótételt, a közönség tapsát megköszönve, megismételték.
A harminc-egynéhány év francia zenei terméséből a tengerészből lett, nálunk alig ismert Albert Roussel III., g-moll (op. 42.) szimfóniája hangzott el (a kísérőfüzetben most csak egy korabeli elemzést kaptunk a műről, ami inkább a hallgató benyomását, semmint a zenei anyag jellemzőit taglalja). Roussel mértéktartóan hosszú műve (a haydni szimfóniákéhoz hasonlóan körülbelül 25 perces) nagy sikert aratott a bemutatón, gramofonlemezen is megjelent, a szerző ebben a darabjában sem fukarkodik a keleti kolorittal. Nagyon jól szólalt meg a II. tétel a nyitó ütemek fuvola-oboa szólójával, a tarka zenei szövetből kiemelkedett a toborzószerű zene a következetesen megismételt motívumával és az unikális keleti színezet. Szellemesen rövid III. tételt hallottunk, a IV., indulószerű anyagot is tartalmazó rész a fúvósok tétele volt.
A régi zenével is aktívan foglalkozó Minkowski ragyogó zenei elgondolásával örvendeztette meg a közönséget, ráadásként elhangzott a szimfónia zárótétele. A közönség a francia zenéhez közelebb kerülhetett, bár a szervezők nem a tipikus francia hangzást állították középpontba, talán a Fauré-művet kivéve.

*

A Pannon Filharmonikusok november 16-i, szintén a Művészetek Palotájában megtartott koncertjén Honegger 1923-ban komponált Pacific 231 című szimfonikus költeménye melegítette be a közönséget, de nem teljesen. A mozdony nehézkes indulását, a dinamizmust (a Trombitás szimfóniában is megjelenő hasonló korálszerű dallammal és filmzenés effektusokkal tarkítva) a zenekar kicsit papírízűen tolmácsolta, a nagy fokozás nem folyamatosan zajlott, hanem az utolsó pillanatban.
A koncert érdekessége egy Offenbach-mű volt, a Concerto militaire. A kalandos sorsú mű igencsak különös, a szerző nem hazudtolta meg önmagát, a csellóverseny tobzódik a könnyed dallamokban, eleinte ez izgalmas volt, vajon hogy illeszti össze a szerző két műfaj, az operett és a koncert sajátosságait – ám igen hosszú(nak tűnt). Ezért nem is véletlen, hogy a csellóirodalom szűkössége ellenére nem játsszák a helyenként ötletes, de technikailag igen nehéz darabot.
A szólista a francia Jérôme Pernoo volt, több verseny díjazottja és nyertese, „nyitott és eklektikus” zenész. Vonótechnikája bámulatos, kettős fogásai viszont olykor hamisak voltak, és nem csak azok, a modoros rácsúszások sem tetszettek. A művész pianói viszont igen, a műből a zenei érzékenység nem igazán jött át. Mindenesetre végre hallhattam a csellóversenyt, és ráadásként a művésztől Bach Esz-dúr szvitjének Sarabandje-ját is.
Szünet után szimfónia helyett két rövidebb darabot kínált a zenekar, Raveltől a Lúdanyó meséit, valamint Dukas A bűvészinas című remekbeszabott szimfonikus költeményét, kis pantomimmal a karmester részéről. Talán a Ravel-mű az, melyben a francia zene jellegzetes vonásai fedezhetőek fel a legjobban, a kicsit impresszionista, kicsit légies, könnyű, karcsú zene. Az öttételes szvit kellemesen szólalt meg, de ismert művek esetében ez nem elég, nem állt el a lélegzetünk a Tündérkertben. Dukas A bűvészinas című nagyszerű darabja is közkedvelt, tele várakozásteli pillanattal, ezt nem mindig érzékeltük. Nagyobb ellentéteket, dinamikát vártam, így ez a mű is csak kellemesen, ám nem izgalmasan szólalt meg.
Ráadásként egy másik francia, Berlioz Faust elkárhozása című drámai legendájának emblematikus Rákóczi-indulója szólalt meg, ez volt a koncert fénypontja, itt a zenekar (és a karmester) megmutatta, hogy milyen képességekkel-készségekkel rendelkezik. Itt érezhettük a feszültséget, a fokozást, a feszesen tartott tempót. Bogányi Tibor és zenekara érezhetően lelkesen muzsikált, várjuk a következő Müpa-beli koncertjüket.

Nyolc szerző különböző műfajú darabját hallhattuk, egy-két kivétellel nem a tipikus műveiket, talán kicsit közelebb kerültünk ezzel a különös, nálunk kevésbé felfedezett francia zenéhez, mely mindig is a maga útját járta.

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: A hangos halak jelleme – Durrell hangoskönyvön
Next Post: RPG és Larry Elmore – Új hősök kellettek

Related Posts

  • Kis nép, kis lélek? – Húsvét-sziget II. (Kőkolosszusok) Archívum
  • Képes Zenetörténet gyerekeknek – a Rózsavölgyitől Archívum
  • Tamkó Sirató Károlyt idézve – Tengerecki Pál Archívum
  • Romantikus Puccini, romantikus Domingo
    Plácido Domingo Sings Romantic Puccini
    Archívum
  • Lemezek a tengerentúlról: Catie Curtis és Diane White Archívum
  • A kor: ó, a kór: korrupció – Eladó város ez… Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Lully és a szerelem, operában elmesélve: Armida
  • Báró és lovag − Sir Andrew Lloyd Webber
  • Dr. Kubassek János: A Szahara bűvöletében
  • Március 22.
  • Heti papiruszok (2312)

Legutóbbi hozzászólások

  1. William Somerset Maugham (1874–1965) szerzője Heti papiruszok (2310) – papiruszportal.hu
  2. A kor: ó, a kór: korrupció – Eladó város ez… szerzője Heti papiruszok (2310) – papiruszportal.hu
  3. Abe Kóbó (1924–1993) szerzője Heti papiruszok (2310) – papiruszportal.hu
  4. Valóság, só – Karthágó szerzője A kor: ó, a kór: korrupció – Eladó város ez… – papiruszportal.hu
  5. „Isten és sátán közötti alku” szerzője Március 5. – papiruszportal.hu
  • Heti papiruszok (2310) Egyéb kategória
  • Szerencsés tévedés Archívum
  • A semmi regénye
    Grendel Lajos: Négy hét az élet
    Archívum
  • Valóság, só – Karthágó Archívum
  • Ne állj meg soha! – Interjú Balázs Fecóval, a Korál vezetőjével Archívum
  • December 31. Naptár
  • Életútban, elbeszélésben és alkotásban megjelenő párhuzamok Archívum
  • Vivaldi, az olasz barokk mestere Archívum

Copyright © 2022 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme