Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Akinek a zenéje összeforrt Hollywooddal Archívum
  • Hommage à Ligeti Archívum
  • Prégardien, az Evangélista Archívum
  • Nagy sikerű koncert a Nemzeti Hangversenyteremben Archívum
  • A Tinta Nebuló II. szótárcsomagja Archívum
  • Villáminterjú Hamar Zsolttal, Archívum
  • Vengerov, a hegedűs és a karmester Archívum
  • Mario, Kékszakállú és Bábel tornya Egyéb kategória

Maazel és a bécsiek

Posted on 2023.07.13.2025.03.07. By admin 3 hozzászólás Maazel és a bécsiek című bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából [2008]

Szerző: Lehotka Ildikó

A világ egyik legjobb zenekarának tartott együttes jött Magyarországra, a világ egyik legnagyobbnak tartott karmesterével. Csendben teszem hozzá, hogy a koncert a világ egyik legjobbnak tartott akusztikájú épületben zajlott, zsúfolásig megtelve a sorok. A zenekar a Bécsi Filharmonikusok, a karmester Lorin Maazel volt, a műsor – kedveskedve nekünk, a volt Monarchia-országnak – Dohnányi, Kodály és Brahms egy-egy művét ígérte.

A programajánlóban megjelent művek sorrendjét megcserélték, így az első rész Brahms II. szimfóniájával telt ki/el. Johannes Brahms szimfóniái veretes alkotások, de nehezen adják meg magukat. Brahms alig egy évvel az első szimfóniája után írta a másodikat, jóval nagyobb sikert aratva, Richter János értő vezényletével mutatták be. Az akkor már Bécsben élő zeneszerzőt is megérintette Bécs hangulata, maga a keringő műfaja is érezhető az Op. 73-as D-dúr szimfóniában. Kevésbé nyomasztó a többi Brahms- szimfóniánál, az arányok is mintha nagyobb egyensúlyban lennének. Ebben a műben is fellelhető a beethoveni egyszerű dallamvezetés, harmónia.
A Bécsi Filharmonikusok előadásában az arányok egyensúlya nem jelent meg. Kifejezetten lassúnak tűnt az első tétel, de nem a tempó miatt. A tétel közepe felé egyenesen leült a zenei anyag, holott a zenekar szépen, bár az elvárhatónál több pontatlansággal játszott. Egy ilyen patinás együttes – 160 éve működnek, minden karmester és szólista álma, hogy velük játszhasson – nem engedhetett volna meg ennyi bakit. Hogy ezt szóvá teszem, az a szinte fantáziátlan előadás miatt van. Volt forte, volt piano, volt dinamika, volt áhítat, hiába, Brahms és Maazel nagy mester, de finom por lengedezett a Brahms-tétel fölött. A lassú tétel sokkal jobb kondícióban hangzott fel, a csellók gyönyörűen szóltak az elején, nemhiába magyar a(z egyik) szólamvezető. Csodálatos volt a fúvósállás is, puha, nemes hangokat hallottunk, a kürt is nagyszerűen játszott. A tétel zárása álomszépen történt. A scherzo karakterei közül a lágy téma tetszett, a játékos, dévaj viszont csak a többszöri megjelenítés után sikerült egyszerre, biccent, döccent. A záró tétel hasonló kérdéseket vetett fel bennem, mint az első, pontatlanság, különösen a hegedűk részéről, a lélek hiánya – bár ez utóbbi a bombasztikus zárásnál, köszönhetően a rézfúvósok hangerejének, méltóságteli, a szimfónia során a legerőteljesebb hangzással – ült az Allegro con spiritóra.
Szünet után Dohnányi Op. 12-es, szintén D-dúr csellóversenyét hallottuk a bécsiektől, a szólót az a Nagy RóbertNagy Róbert játszotta, aki a zenekar szólócsellistája. Dohnányi csellóversenye nem igazán ismert mű, pedig invenciózus dallamaival, technikai kihívások nélküli játékmódjával hódíthatna (középiskolások játsszák). A koncertdarab azonban túl hosszú, csak a melankolikus és lírai hangulatot sugározza. A zenekar hangzása igazán nagyszerű volt, sejtelmes, szinte álomba vesző. A vonósok puhasága, gyengédsége szinte érzékeltette Dohnányi búcsúját beteg apjától. Nagy Róbert a versenyművet szépen játszotta, de nem győzött meg arról, hogy a mű valóban tartogat meglepetéseket. Nagy Róbert csellójának hangja nemes, a C-húr dús, erőteljes. A szólista – a mű elején kiváltképp – rácsúszásokkal éreztette a szentimentális hatást, vibratója fokozatosan indult, mindkét megoldás indokolt, de csak csipetnyi fűszerként, esetünkben modorosnak hatott. A rendkívül magas szólista ujja le-lecsúszott a húrról, gondolom, a lámpaláz így befolyásolta játékát. A nagy taps ellenére nem játszott ráadásnak semmit. Megható volt a pillanat, mikor kezet fogott a csellószólam vezetőjével. Két magyar egy neves zenekarnál, ugyanabban a szólamban, nem is tudom, volt-e már ilyen.
Kodály Galántai táncok című műve kétségtelenül a kirakatdarabok egyike. Előszeretettel játsszák a hozzánk látogató zenekarok – Deutsche Kammerphilharmonie Bremen, Gulbenkian Zenekar – ízlelgetik, morzsolgatják a kissé különös hangulatú, unikumnak tűnő (mint voltak az ungarescák, a verbunkosok) busongó-szilaj darabot. A klarinétszóló hozta a keservest, a hegedűk – pontatlanul, de mély tűzzel – tépték a vonót, a fúvósok remekeltek. Maazel a Galántai táncokban érezte a legjobban magát, talán a zenekar is. Ráadásnak az elmaradhatatlan brahmsi magyar táncokból kaptuk az 5.-et és az 1.-t, a közönség viharos tapsa közepette.
A Bécsi Filharmonikusok talán nem a legjobb napot fogták ki a szereplésre. A hegedűszólamok nagy hibaszázalékkal játszottak, az első hegedűs hangja sorra-rendre kilógott, az oboa hangja kemény volt. A brácsák, csellók viszont szépen szóltak, a kürt a koncert folyamán nagyszerű volt. Lorin Maazel továbbra is energikus (bár a Brahmsban ez nem érződött), továbbra is szimpatikus. Várjuk decemberben, egy harmadik zenekar élén.

Művészetek Palotája, 2008. május 27.

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: „Az én Mózesem (…) egyáltalán nem emberi”
Next Post: Július 14.

Related Posts

  • Nagy szamárfül – „nem IÁbavaló” Archívum
  • The Next Tango Archívum
  • Kossuth-bankókat is szállított a Titanic? Archívum
  • Herbert George Wells Archívum
  • Tosca, szerelem Archívum
  • Múltkóstoló – Szigethy Gábor kötete Archívum

Comments (3) on “Maazel és a bécsiek”

  1. Visszajelzés: Február 9. – papiruszportal.hu
  2. Visszajelzés: Március 6. – papiruszportal.hu
  3. Visszajelzés: Július 13. – papiruszportal.hu

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Idomeneo, Mozart és a stílus
  • Joyce és Bryn
  • Mária és Erzsébet, Erzsébet és Mária
  • Don Carlos és a lépcsők
  • Ínyenc szendvics

Legutóbbi hozzászólások

  1. A mi lányunk szerzője News
  2. A ló és a láda esete szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  3. Te Deumok, versenyművek szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  4. Rosszfiútól rosszfiúig szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  5. Két mű, két világ szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  • Október 7. Naptár
  • Fele-fele – karmester és oboaművész Papiruszportal
  • 3500 nap – A Gulag rabtelepei Archívum
  • Kalózok pedig vannak Archívum
  • Május 8. Naptár
  • Spiró György: Kémjelentés Archívum
  • Rejtélyek a magyar múltból Archívum
  • Tihany – a Balaton csodálatos koronája Archívum

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme