„Mindig a halál torkában járt”
a papiruszportal.hu archívumából [2009]
Szerző: leho
Július 3-ától október 11-éig a Ludwig Múzeumban látható, majd országos körútra indul a Robert Capa-nagykiállítás, a fotós több mint kétszáz művével, több korabeli folyóiratszám a képeivel, portréival, valamint hagyatékának egyes részeivel. A magyar állam 2008-ban vásárolt meg egy 937 darabból álló sorozatot, melyből három készült, egy New Yorkban, egy Tokióban és egy Budapesten található. Többévi tárgyalás eredményeképp tehát július 3-ától itthon is nagyszabású Capa-kiállítást láthatunk.
Előzmények
Március 6-ától 16-ig lehetett látni ízelítőt a Magyar Nemzeti Múzeumban (MNM) a legendás fotóművész alkotásaiból rendezett Elő/kép című kiállításon (kurátor: Baji Etelka és Cs. Lengyel Beatrix). 2008-ban a kormány az MNM-nek 300 millió forint támogatást nyújtott a 937 darabból álló, Robert Capa életművét reprezentáló gyűjtemény megvásárlására, valamint az azt bemutató első magyarországi kiállítások megrendezésére. A gyűjtemény megvásárlásáról több mint két évig folytatott tárgyalást az OKM a világ egyik legjelentősebb fotótörténeti múzeumával, a New York-i székhelyű International Center of Photographyval (ICP).
Az MNM így megvett 48 eredeti, egykorú Robert Capa-fényképet – eredeti papírpozitív (vintázs) kópia – és a Robert Capa Mestersorozat (Definitive Collection) III. számú gyűjteményét, amely 937 db 40×50 cm-es, Capa szárazbélyegzőjével ellátott fotográfiából áll, s egy műtárgyegyüttest képez.
1990 és 1992 között Cornell Capa [Friedmann Kornél, 1918–2008, az öcs] és Richard Whelan, Robert Capa életrajzírója átnézte a fotóművész több mint 70 ezer kontaktképét, és kiválasztott 937 felvételt, 1932-től 1954-ig tartó karrierjének legkiemelkedőbb fotóit, amelyek reprezentálják munkásságának legfontosabb állomásait. 1995-ben a kiválasztott 937 negatívról három egyforma, kiváló minőségű sorozatot állítottak össze, egyúttal meghatározva, hogy több sorozat nem készülhet. A három sorozatból egy maradt New Yorkban, a második a tokiói Fuji Múzeumba került, a harmadikat pedig a magyar kulturális kormányzat vásárolta meg és helyezte el a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményében (mint Páldi Lívia, a Műcsarnok főkurátora elmondta, a vétel a negatívokra nem vonatkozik).
Az ICP ajándékaként került a múzeum gyűjteményébe a mestersorozatot kiegészítő 20 nagyobb méretű, a megvásárolt sorozatban is meglevő Robert Capa-fénykép, valamint a fotográfust ábrázoló 5 portré.
Ludwig Múzeum: az első Robert Capa-nagykiállítás
A Ludwigban megrendezett tárlat célja kortárs kép kialakítása Capa munkásságáról, illetve megmutatni, mit jelent a hagyatéka 2009-ben. A tárlat a széles közönségnek és a szakmának is számtalan újdonságot, érdekességet kínál majd a rendkívüli életműből. A július 2-i sajtótájékoztatón Hiller István köszönetet mondott többek között William E. Hartshornnak, az ICP főigazgatójának, munkatársainak; a Ludwig munkatársainak; a Capa-kiállítás kurátorainak; Orsós László Jakabnak, a New York-i Magyar Kulturális Központ igazgatójának, akik az elmúlt években azon munkálkodtak, hogy Robert Capa fotóival gazdagodjék a magyar kulturális kincsestár. A miniszter rámutatott, a Capa-hagyaték Magyarországra kerülése új lendületet adhat a magyar fotóművészetnek és a magyarországi fotográfusképzésnek. Kérdésre válaszolva elmondta, hogy egy az ICP tevékenységére hasonlító, tervezett magyarországi intézmény létrehozásáról még korai szólni, de tárgyalnak róla. Reményét fejezte ki, hogy a kiállítást nagyon sokan megtekintik, s egy olyan folyamat indul el, amiért érdemes Magyarországra, Budapestre látogatni, s a Capa név vonzza majd a látogatókat. Willis E. Hartshorn főigazgató köszönetet mondott Hiller Istvánnak az együttműködésért (címidézetek tőle).
A szép szavak után pedig Páldi Lívia vezetésével „robogtunk át” a kiállításon, hiszen a közel 300 kiállított műtárgy megtekintéséhez egy óra egyáltalán nem elég; arra azonban igen, hogy a kiállítás koncepcióját, nagyobb tematikus egységeit átlássuk, és a világhírű fotókat – A milicista halála, D-day, John Steinbeck, az első híres képe Trockijról, egyik szerelme, Ingrid Bergman stb. – kutyafuttában megnézzük.
Páldi Lívia kurátorA már említett 1010 kép szolgált a Ludwig kiállításának alapanyagául. Gerincét a Mestersorozatból válogatott képcsoportok alkotják. A 206 kép az életműből kiemelt témákon keresztül, kronologikus sorrendben követi Robert Capa haditudósítói karrierjének meghatározó állomásait. A tárlat három nagyobb részből áll, képek a Mestersorozatból, a 48 vintázsból 11 látható, 5 róla készült portré, illetve van a nemzetközi magazinanyag (kb. 20) és a magyar anyag (50-60 fotó az MNM saját gyűjteményéből, illetve 2 az 1989-es Cornell Capa-ajándékból, és több mint tíz fakszimile, kölcsönzések). A kurátor úgy állította össze az anyagot az MNM Történeti Fényképtára munkatársainak segítségével, hogy az további kutatásokhoz is alapot nyújthasson, hiszen a számára rendelkezésre álló 5 hónap, illetve a tíznapos ICP-vendégedkedés kevés volt egy kutatási kiállítás megrendezéséhez, a tárlat a kutatási és a fotótörténeti kiállítás határmezsgyéjén helyezhető el. A tárlat a kronológiát követi a nagyobb állomásokkal: magyar korfestő képekkel kezdődik, a hagyaték elemeivel – családi képek, portrék, anyjának Párizsból írt levelének fakszimile változata, igazolvány –, a nevét híressé tevő Trockij-sorazatból néhány darabbal, útkeresésével stb.
Majd a spanyol polgárháború és a kínai–japán háború következik, az életmű legmeghatározóbb időszaka (1936–1939), mely alatt Friedmann Endre/André Friedmann Robert Capává, a világ leghíresebb háborús fotóriporterévé válik. A továbbiakban a világháborús hadszínterek következnek: Észak-Afrika, Szicília, Dél-Olaszország és 1944. június 6-a, a normandiai partraszállás, a híres D-nap-sorozat. Itt láthatók többek közt a kollaboráló francia nők meghurcolását, majd Párizs felszabadítását dokumentáló képek, illetve az ardenneki offenzíva és a szövetségesek németországi előrenyomulásának fotói.
A világháború utáni munkásságából láthatunk a három izraeli útjáról képeket (felvetette a letelepedést is, de ez csak hirtelen ötletnek bizonyult), 1947-ben John Steinbeckkel tett a Szovjetunióba propagandautazást („Vodka-kör”), majd 1948–1949-ben Kelet-Európa következett, budapesti állomással. A kronológiai sort az indokínai képek és közvetlenül a tragikus halála készített, 1954. május 25-ei felvételek zárják.
Külön részt kaptak a fotóriporteri munkájával elválaszthatatlanul összefonódó társasági életének képi dokumentumai. Megszokott életvitelét, örök bohémként, a fronton sem adta fel, erről az ott elkapott békés-derűs pillanatok fotói tanúskodnak. A háborús tudósítások mellett született portréi a korszak számos nagy alakját és a számára fontos személyeket – kollégákat, barátokat és szerelmeket – örökítik meg, köztük Pablo Picassót, Ingrid Bergmant, John Steinbecket és Ernest Hemingwayt.
Életrajz – „Capa tulajdonképpen partizán volt”
- október 22-én született Budapesten Friedmann Endre Ernő néven, jómódú szülők második gyermekeként. A következő gyermek Kornél volt, aki később Cornell Capaként vált ismertté.
Robert Capának baloldali értelmiségiként hamar el kellett hagynia Budapestet, 1931-ben érkezett Berlinbe, ahol a Dephot Fotóügynökségnél helyezkedett el. Első fényképezőgépét Kepes Györgytől kapta. 1933-ban Berlinből is el kellett költöznie, Párizsban telepedett le, ahol André Kertész állt mellé, de Gisèle Freund, Chim, Henri Cartier-Bresson is jó ismerősei közé tartozott. Az 1932-ben készített egyedülálló Trockij-sorozata hozta meg számára az ismertséget. 1934-től szignálta képeit Robert Capaként.
1936–1937-ben részt vett a spanyol polgárháborúban, s ekkor készítette az őt halhatatlanná tevő A milicista halála című felvételét. 1938-ban a japán megszállás idején hat hónapot töltött Kínában, majd Párizs, Spanyolország következett. 1939-ben az Egyesült Államokban telepedett le. A II. világháború kitörése után Angliában, afrikai hadszíntereken, Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban és Németországban fényképezett. Nevéhez fűződik az amerikai partraszállás megörökítése is. 1947-ben John Steinbeckkel hosszabb időt töltött az egykori Szovjetunióban. 1947-ben megalapította a Magnum Fotóügynökséget, melynek vezetését halála után testvére vette át. 1948-ban hat hetet töltött Magyarországon. 1954-ben a Life magazin felkérésére Indokínába utazott, ahol egy taposóakna okozta a halálát.
Robert Capát művész helyett a fighter (harcos) kifejezéssel illették, hiszen fiatal korától kezdve a háborúk határozták meg az életét és művészetét. 18 év alatt öt háborúban vett részt, de – noha vonzotta a veszély – gyűlölte a háborút, amely végül az életét követelte. A hitelesség, a háború okozta szenvedés együtt érző bemutatása képeinek egyik legnagyobb erénye. Elkötelezett fotográfus volt, mindig az áldozatok oldalán állt. Mottója szerint „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel” – azaz a témához közel kell menni, csak úgy hiteles.
Capa számos amerikai és európai ügynökségnek dolgozott, fotóriportjai többek közt a Vu, a Regards, a Ce Soir, a Life, a Picture Post, a Collier’s és az Illustrated hasábjain jelentek meg. Ugyanakkor a Magnum egyik megalapítójaként riporteri munkája mellett elsődleges fontosságú volt számára a fiatal fotósok kinevelése és támogatása.
Halála után (1954) öccse, Cornell Capa saját fotóriporteri munkája mellett igyekezett bátyja és elhunyt kollégái életművét megőrizni és megismertetni a világgal. Először a még 1956-ban többedmagával létrehozott alapítványát bővítette ki, majd tíz évvel később megalakította az International Fund for Concerned Photographyt, 1974-ben pedig saját igazgatása alatt létrehozta az International Center of Photographyt (ICP), amely a világ egyik legfontosabb, fotográfiával foglalkozó intézménye: egyszerre múzeum, iskola és archívum.
Robert Capa – 2009. július 3. – október 11.
A kiállítást rendezte: Magyar Nemzeti Múzeum
A kiállítás kurátora: Páldi Lívia, a Műcsarnok főkurátora
A kiállítást tervezte: Bak Andrea
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum
Nyitva: kedd–vasárnap: 10–20 óra
Hétfőn zárva
Robert Capa-kiállítások a közeljövőben
2009 novemberétől egy országos vándorkiállítás keretében mutatnak be egy válogatást a gyűjteményből az alábbi városokban: Salgótarján, Miskolc, Sárospatak, Szolnok, Békéscsaba, Szeged, Szombathely, Győr, Székesfehérvár, Dunaújváros, Paks és Pécs.
Kurátor: Páldi Lívia (Műcsarnok) és Cs. Lengyel Beatrix (MNM)
