Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • „Csak így tovább” Archívum
  • „Titkos évezredek mélyéről emlékszem reá” Archívum
  • Georg Friedrich Händel Archívum
  • Carmen, tévúton – mindent vagy semmit Archívum
  • Én kedves hattyúm Archívum
  • A disszonancia, avagy társunk: az önigazolás Archívum
  • A nagyszebeni királybíró Archívum
  • „Az utolsó század asszonyi tüneménye” Archívum

Barenboim és az egyházi művek

Posted on 2023.02.20.2023.02.18. By admin Nincs hozzászólás a(z) Barenboim és az egyházi művek bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából [2009]

Szerző: szabói

Mozartot és Brucknert egy lemezre venni nem mindennapos, a közös a karmester, Daniel Barenboim személye, és az, hogy egy-egy egyházi művet hallhatunk a Great Recordings of the Century sorozatban. Mozart Requiemje az egyik legismertebb egyházi mű, különös tekintettel a Lacrymosa tételre, filmekben is előszeretettel idézik, és ugyebár az a bizonyos kezdő nyolc ütem volt Mozart utolsó kézírása. Bruckner Te Deumja rövidebb, él a romantika világias eszközeivel is, azonban a zeneszerző – mint gyakorló orgonista – teljesen tisztában volt a műfaj követelményeivel.

Mozart utolsó, torzón maradt műve számtalan felvételen létezik, ezért jóval könnyebb a hibákat észrevenni, mint egy kevéssé ismert mű esetében, kritikusabb a hallgató. Barenboim Mozart Requiemjét egy nagy tablónak ábrázolja, valószínűleg közrejátszik a felvétel elkészültének dátuma is, a 60-as, 70-es években még a lassabb tempó, a vastagabb hangzás a jellemző.

A Kyrie eleison tételben zavaróan nincsenek együtt a szólamok, így egy masszát kapunk, a Dies irae tempója friss, sajnos, összezúg, ahogy a Domine Jesu Christében is, itt a fúga szinte alig érzékelhető. A tolmácsolást sokszor inkább lelkesnek, mint a szöveghez illőnek érzem. A Lacrymosa sóhajai nem azt az intimitást hozzák, amit egy elszálló lélektől várnánk. A Hostias váratlanul bensőséges hangzása a legszebb pillanatokat jelenti. A Benedictus túl vastag, itt a négy szólista lenne a fontos, a Recordare tétel hegyes, hangsúlyozott hangjai nem engedik érvényesülni a kibontakozó csodát: azt a légies zenekari bevezetőt, ami olyan csodálatos.

Dietrich Fischer-Dieskau a bariton szólamot énekli, a Benedictusban fantasztikusan. Nicolai Gedda a felvételen is azt a tőle megszokott érzékeny éneklést mutatja, ami oly jellemző rá. Janet Baker csodálatos sötét hangja kiragyog, a Tuba mirum tételben szeretne egy kicsit előrébb járni, mint a karmester. Sheila Armstrong szopránja gazdagon, telten szól, gyönyörű szólókat hallunk, csodálatos ívet rajzol például a Benedictusban.

A John Alldis Coir (karigazgató: John Alldis) a lehető legnagyobb – és a Barenboim által elvárt – pátosszal énekel, hangerő tekintetében kiegyensúlyozott, a pianók is szépek, a kórustételek bizonyítják az énekkar kifejezőerejét.

A tempók tekintetében vegyes a kép, van, ahol az előadás indokolja a gyorsabb-lassabb tempót, de több helyen nem, vannak tempóváltások is. Az English Chamber Orchestra (nem is annyira kamarazenekar) ellátja feladatát, szép hangszínek (már amikor nem zúg össze minden), szép hangszerszólók hallhatóak.

A felvételt nem tisztították meg alaposan, a hangzáskép visszhangosabb, összezúg. A felvétel fölött eljárt az idő, a maga megjelenésekor még nem nagyon voltak egyéb elképzelések, a tradíció meghatározta az előadásmódot. Természetesen vannak olyan felvételek, melyek ma is megállják a helyüket. Manapság pedig rengeteg jó lemezt találunk, különféle megoldási módokkal.

Bruckner Te deumjának első vázlatai 1881-ből valók, a tényleges munkát két évvel később kezdte el, hetedik szimfóniájának megírása után. A mű gyönyörű, egyetlen felesleges ütem sincs, Bruckner szűk terjedelmi keretek közt tudta tartani a Te deumot, szimfóniáihoz képest. A hangzás hol misztikus, hol a középkori, hol a reneszánsz vonásokat mutatja, monumentális köntösbe ágyazva. Barenboim elemében érezhette magát a felvételkor, rengeteg olyan finomságot hallunk, ami a Mozart-műben rejtve maradt, a mű lélegzik, a forte-piano ellentéte kiáltó, az agogikai, dinamikai váltások, ívek nagyszerűek, a hegedűszóló éteri, az oboa, fuvola rövid szólói érzékletesek. Barenboim kétségtelenül a romantikában otthonosabb. A szólamok kiemelése is nagyobb szerephez jut, az énekeseket nem nyomja el a zenekar-énekkar.

Mind a négy énekes, Anne Pashley, Birgit Finnila, Robert Tear és Don Garrard kivételesen jól formálja szólamát, gyönyörű, simogató Garrard mély basszusa. Egyetlen megjegyzés: a második tétel énekes-szólós rész kicsit lecsúszott.

A New Philharmonia Chorus (karigazgató: Wilhelm Pitz) tömör hangzása mellett a pianókat is jól hozza, a basszus szólam mélységével sincs gondjuk. A New Philharmonia Orchestra kiváló képességű zenekar, az énekkarral együtt az euforikus állapotig képes elvinni a hallgatót, melyhez Barenboim irányítása is kellett.
Kizárólag a Bruckner-felvétel miatt érdemes beszerezni a lemezt, mind a mű, mind az előadás miatt.

EMI Classics, 2008, 5099921271823

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Február 20.
Next Post: A gótikus Gormenghast atmoszférája, rítusai és mániái

Related Posts

  • Amerikai zenehíd – Juhász Előddel Archívum
  • Schumann zongoraversenye és Mendelssohn Lobgesangja Archívum
  • Alsóviszti Fogarasi János – nyelvész Archívum
  • Anne B. Ragde: Berlini nyárfák Archívum
  • Végh, Camerata Salzburg, Schubert Archívum
  • Tamkó Sirató Károlyt idézve – Tengerecki Pál Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Bari Károly
  • Chris Sohre és a The Malvinas lemeze
  • Október 1.
  • Zenevarázslat kicsiknek
  • Gutenberg élt, él és élni fog

Legutóbbi hozzászólások

  1. Kékszakáll francia módra szerzője Október 1. – papiruszportal.hu
  2. A Mesemondó – Benedek Elek szerzője Szeptember 30. – papiruszportal.hu
  3. Nem csak habos torta: Hollywood hercege – Tony Curtis életrajza szerzője Szeptember 29. – papiruszportal.hu
  4. Humperdinck, Richard Strauss és Mahler a Művészetek Palotájában szerzője Szeptember 27. – papiruszportal.hu
  5. Bartók Béla (1881, Nagyszentmiklós – 1945, New York) szerzője Szeptember 26. – papiruszportal.hu
  • December 31. Naptár
  • Roger király az Eiffel Műhelyházban Papiruszportal
  • Nyilván tartottak – Szőnyei Tamás könyve titkos szolgákról, megfigyeltekről Archívum
  • Február 20. Naptár
  • December 8. Naptár
  • Jo Nesbø: Doktor Proktor pukipora 2. Archívum
  • Mikrocsodák tömkelege – az ember néha belül ír Archívum
  • Saga van – Grecsó Krisztián: Tánciskola Archívum

Copyright © 2003-2022 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme