Névnapok: Lukrécia, Bereniké, Detre, Eleonóra, Fausztia, Fausztina, Félix, Gotfrid, Hajna, Koppány, Leonóra, Margit, Marina, Marinella, Marinetta, Nóra, Réta, Vera, Verbéna, Verita, Veron, Verona, Veronika, Veronka
Események:
1357 – IV. Károly (Luxemburgi Károly) német-római császár jelenlétében lerakják a prágai Károly-híd alapkövét. 
A Moldván átvezető híd Európa egyik legrégibb hídja, Prága egyik szimbóluma. 1870-ben kapta mostani nevét, addig egyszerűen Kőhídnak (Kamenný most) hívták.
1955 – a Bill Haley-féle Rock Around the Clock kislemeze lett az első rock and roll felvétel, amely a Billboard popslágereinek élére került. A dal nyolc hétig maradt ezen a helyen és a világ többi listáin is első helyre került.
1962 – a Los Angeles-i Ferus Galériában először nyílik meg Andy Warhol kiállítása. A pop art művész itt mutatja be a Campbell’s Soup Cans című alkotását, amely a Big Campbell’s Soup Can with Can Opener (Vegetable) festményére épült.
2016 – Hajdu Szabolcs Ernelláék Farkaséknál című filmje nyerte a Kristály Glóbuszt az 51. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon.
Meghalt Pósa Lajos (1850-1914) író, a magyar gyermekirodalom klasszikusa, dalszerző.
Mint egyetemi hallgató óraadással és a lapokba írogatással tartotta fenn magát. Öröme, vigasztalása a költészet volt; sőt feláldozta ez ábrándjának már-már biztosított életpályáját is. Írói pályáját a Tóth Kálmán szerkesztette Bolond Miska című humorisztikus képes hetilapnál kezdte az 1870-es évek elején, mint rendes belső munkatárs. Majdnem kivétel nélkül minden napi és hetilapba s folyóiratba írt, a fővárosiakon kívül számos vidékibe is. Szegeden arany tollal tisztelték meg, eljövetelekor gyermekek arcképeivel egy albumot nyújtottak át neki és a város elitje búcsúünnepet rendezett a tiszteletére. Ezt követően Budapesten dolgozott, Benedek Elekkel együtt megindította az első irodalmi értékű gyermeklapot Az Én Újságom címmel. A gyermekköltészet mellett a hazafias lírát művelte, nevezetes politikai események alkalmával gyakran adva kifejezést a hazafias érzésének. Számos verskötete és több mint 50 kötetnyi gyermekverse jelent meg. Mintegy 800 dalt írt, ebből vagy 400 meg van zenésítve (Zengő arany ábéczé, A világszép nádszál kisasszony, Nagyapó mesekönyve). ––> A Pósa-szobor és a Pósa-asztal
Megszületett Tom Hanks (Thomas Jeffrey Hanks, 1956) kétszeres Oscar-díjas és négyszeres Golden Globe-díjas 
amerikai színész, producer, író, filmrendező, aki pályafutása során sok népszerű és elismert filmben szerepelt már.
A Magas, barna férfi felemás cipőben, a Legénybúcsú és a Pénznyelő egyaránt bebizonyították, hogy a tehetség nem olvad el akkor sem, ha a film nem a műfaj csúcsa. 1988-as Segítség, felnőttem! című filmben Tom egy felnőtt férfi testébe zárt kisfiút formált meg olyan sikerrel, hogy Oscar-díjra jelölték érte. Még ebben az évben a Punchline-ban is bizonyította tehetségét, a filmben egy önpusztító, vitriolos humorú komikust alakított. A Philadelphia – Az érinthetetlen főszerepe bátorságát bizonyította. Ez volt az első eset, hogy egy vezető hollywoodi színész egy neves stúdió produkciójában készült alkotásban az AIDS egyik meleg áldozatát alakította, egy ügyvédet. Hanks filmbeli barátját Antonio Banderas játszotta, aki akkoriban költözött az Egyesült Államokba. Tom Oscar-díjat kapott, s köszönő beszéde az utóbbi évek díjkiosztásainak legpoétikusabb megnyilvánulása volt. Arról is ismert, hogy képes a „szépfiús” szerepeket melegséggel megtölteni, mint például A szerelem hullámhosszán című romantikus vígjátékban, de képes egy bérgyilkos szerepét is hitelesen megformálni, mint például A kárhozat útjában. Az egyik legkeresettebb férfi főszereplő Hollywoodban (Forrest Gump, Ryan közlegény megmentése, A Da Vinci-kód).
Ezen a napon született:
Zsemlics István (1840-1891)
magyarországi szlovén római katolikus pap és író. A teológiát részben magánúton tanulta, majd 1863. július 20-án felszentelték. Alsószölnökön fejezte be még Belatincon elkezdett írását, A bérmálás szentségének tana című vallási munkáját, amit 1871-ben adott ki Grazban.
Ottorino Respighi (1879-1936)
olasz zeneszerző, zenetudós, karmester, a zenei impresszionizmus jeles képviselője. Fő művének a Róma kútjai című zenekari darabja tekinthető, amelyet neves karmesterek vettek fel repertoárjukba. A siker hatására elkészítette a Róma fenyőit, majd később a trilógia harmadik darabját, a Római ünnepeket is. A hangszerelés technikájának magas szinten való elsajátítása felismerhető egész életművén.
Siménfalvy Sándor (1892-1988)
színész, érdemes művész. Szülei szintén színészek voltak, az ő példájukat követve tette le 16 éves korában a színészegyesületi vizsgát. Ezután artistaként és állatszelídítőként dolgozott, bejárta az egész akkori országot. 1911 után már táncos-komikusi tehetségét kamatoztatta különböző vándortársulatoknál és vidéki színházakban. 1950-ben a budapesti Nemzeti Színház szerződtette. Egyedi karaktere, habitusa miatt elsősorban parasztszerepekben jeleskedett, ízes beszéde jellegzetes arcberendezése karaktert kölcsönzött neki. 1950-től számos film és tévéjáték mellékszereplője volt (A nagyrozsdási eset, Szegénylegények, Az alvilág professzora, A sírásó és a bába).
Barbara Cartland (Mary Barbara Hamilton Cartland, 1901–2000)
angol írónő, a világ egyik legtermékenyebb írója, több mint 700 megjelent könyvvel és egyes források szerint 750 millió, mások szerint több mint egymilliárd eladott példánnyal. Ezzel a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült. Regényei általában a 18–19. században játszódnak, a hősnő szűzies és gyönyörű, aki valamely egzotikus helyszínen ismerkedik meg a gazdag és jóképű főhőssel. A párnak rengeteg akadályt és intrikát kell legyőznie, ám a történet mindig boldog végkifejlettel zárul. Mivel a történetek alapszituációi hasonlóak voltak, a részletek kidolgozásával tette izgalmassá a műveit (A szerelem küldönce, A szerelem lángja, Szívek párbaja).
Bálint György (1906-1943)
író, újságíró, kritikus, műfordító. A humanizmus, a polgári és demokratikus értékek egyik legjelentősebb őrzője és képviselője, a publicisztika kiemelkedő alkotója a két világháború közti magyar irodalomban. Versei kevésbé voltak sikeresek, mint prózája. Kiemelkedőek tárcái, szatirikus cikkei és egyes prózai műfordításai. A humanizmus volt az életeszménye, írásaival küzdött a fasizmus térhódítása ellen és a szegénység felszámolásáért. Ostorozta a népi írók és az urbánusok ellentétét (Az idő rabságában, Emberi méltósággal, Rapszódia az íróasztal mellett).
Vincze Ottó (1906-1984)
Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, karnagy. 1922–1929 között a budapesti Zeneművészeti Főiskolán tanult. 1928-tól a felszabadulásig színházi karnagy és karmester volt. 1945-ben az Igazolóbizottság feddésre ítélte. 1957–1960 között a Budapesti Operettszínház, majd 1961–1966 között a Petőfi Színház zenei vezetője és karnagya volt. Sok filmzenét, komoly és könnyed jellegű dalokat írt zenekarra. Műveiből 8 hanglemez készült.
Mervyn Peake (1911–1968)
angol író, képzőművész, költő, illusztrátor. Kínában született, ahol apja misszionárius orvosként dolgozott. Legismertebb művei a Gormenghast-regények, amelyek több fantasy-íróra is hatottak. A kínai kultúra mély benyomást tett rá, hatása tetten érhető műveiben is. Képzőművészeti tanulmányait 1929-ben, a Croydon művészeti iskolában kezdte, majd még az év decemberében a Királyi Akadémián folytatta. ––> A gótikus Gormenghast atmoszférája, rítusai és mániái
Keres Emil (1925-2016)
Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, színigazgató. Négy évvel azután, hogy elvégezte a Színiakadémiát (1950), már a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója lett. 1956-ban a Vígszínházba került, majd 1961-től a Jókai Színházban játszott. Ezután ismét igazgatóvá nevezték ki, ezúttal a Thália Színház élére. Több mint egy évtizedig igazgatta a társulatot, majd 1973 és 1985 között a Radnóti Színpad igazgatója. Jellegzetes orgánumával kiváló, népszerű versmondó volt, a Költészet Napja alkalmából évente verset mondott. A színpadon elsősorban klasszikus és modern darabok karakterszerepeit játszotta el, a figurát általában távolságtartóan, intellektuális hűvösséggel formálta meg (Szemüvegesek, Csudafilm).
Gosztonyi János (1926-2014)
Jászai Mari-díjas színész, rendező, érdemes művész, drámaíró, dramaturg, egyetemi tanár. Holokauszt-túlélő. 1945–1949 között a Színművészeti Főiskola hallgatója volt. 1949–1960 között a Nemzeti Színházhoz szerződött színészként. 1950-től tanított beszédet a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, valamint az egyetem docense is volt. 1962–1976 között a Thália Színház rendezője volt. 1976-tól 10 évig a Radnóti Színpad főrendezője volt.
Krencsey Marianne (1931-2016)
színművésznő, színházi rendező. 1951-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendezői főtanszakára került. 1954-ben a vizsgarendezésének napján otthagyta a debreceni színházat és Budapestre ment, csak két évvel később szerzett diplomát. 1966-ban férjével együtt emigrált, 1971-ben megkapták az amerikai állampolgárságot (Szegény gazdagok, Az aranyember, Meztelen diplomata).
Elem Germanovics Klimov (1933-2003)
szovjet-orosz filmrendező és forgatókönyvíró. Az 1950-es évek végétől rendezett, 1964-től játékfilmeket is forgatott. Leghíresebb alkotásai: Hurrá, nyaralunk!, Agónia, Jöjj és lásd!.
Csala Zsuzsa (1933-2014)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. 16 évesen a gimnáziumi színjátszócsoport előadásán figyelt fel rá Pártos Géza, s tanácsára jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. 1954-ben az Állami Déryné Színházhoz szerződött, 1955-től 1960-ig pedig az egri Gárdonyi Géza Színházban játszott. 1960-tól 2000-ig a Vidám Színpad tagja volt, majd haláláig a Budaörsi Játékszín tagja. A kabaré műfajának egyik legfajsúlyosabb komikája volt (Szent Péter esernyője, Kár a benzinért, Hatholdas rózsakert).
Komlóssy Erzsébet (1933–2014)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas opera-énekesnő (alt). Tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végezte. 1955–1958 között a Szegedi Nemzeti Színházban szerepelt. 1958–1988 között a budapesti Operaház magánénekese, 1988-tól énekmestere, 1991 óta örökös tagja volt. Külföldön is nagy sikerrel vendégszerepelt.
Oliver Sacks (1933-2015)
brit származású amerikai neurológus, író, több bestseller írója volt, amelyek közül az 1973-ban megjelent Ébredések című könyvéből azonos című, Oscar-díjra jelölt filmadaptáció is készült 1990-ben, Robin Williams és Robert De Niro főszereplésével (Fél lábbal a földön, Hallucinációk, Mozgásban).
Brian Dennehy (1938-2020)
amerikai színész. Több ismert filmben játszott emlékezetes karakterszerepeket, főleg a nyolcvanas és a kilencvenes években. Filmes karrierje 1977-ben kezdődött. Először különböző tévésorozatokban szerepelt, mint például a Kojakben, de felbukkant a Dallasban is. Első filmje a szintén 1977-es Nappalok és éjszakák volt (Rambo, Törvényszéki héják, Gladiátor).
Mendelényi Vilmos (1939-1984)
színész. 1962-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1964-től 1974-ig a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt,[1] 1974-77 között a Vidám Színpadon lépett föl. 1958-tól filmezett, alkatához, kamaszos vonású arcához a kamaszszerepek álltak közel. Hamar feltűnt természetességével, könnyed humorával, az 1960-as évek elején szinte minden filmben szerepelt (A harangok Rómába mentek, Hattyúdal, A kenguru).
B. Nagy János (1940-2007)
Kossuth-díjas operaénekes (tenor). Tanulmányait 1961-től 1965-ig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végezte. Pályafutását 1963-ban a Honvéd Művészegyüttesben kezdte. 1971-es operaházi debütálása óta az olasz és francia repertoár valamennyi tenor szerepét elénekelte. Az 1980/81-es évadtól kezdve B. Nagy János a Magyar Állami Operaház mellett a Duisburg-Düsseldorfi Rajnai Német Operában is rendszeresen fellépett. A két anyaszínház mellett, rendszeresen szerepelt Európa vezető operaházaiban is.
Dean R. Koontz (1945)
amerikai író. Nyolcévesen kezdett el írni, tizenegy évesen pedig huszonöt dollárt nyert egy novellájával. A ’60-as és ’70-es évek fordulóján kifogyhatatlan fantáziával és kitűnő írói érzékkel kezdett el írni. Az azóta eltelt évek alatt több mint 70 regényt írt. Sokan abba a hibába esnek, hogy egyszerűen horrorírónak tekintik, pedig sokkal inkább horrorisztikus elemekkel átszőtt pszichothrillereket ír. Műveire jellemzőek az egyszerű, hétköznapi főszereplők, akik ezek ellenére hősies tetteket hajtanak végre (Összetörve, Virrasztók, A szerzetes).
Pelsőczy László (1947)
színművész, műsorvezető, a Nemzeti Kamara Színház örökös tagja. Repertoárjában szerepelnek musicalek, operettek, tragédiák, vígjátékok, tévésorozatok, valamint önálló estek és gyermekelőadások. Egyik legismertebb szerepe az István, a király címszerepe (Varga Miklós énekhangjával). A Nemzeti Színház stúdiójában kezdett színészetet tanulni 1968-ban, és 1972-ben végzett. 2002-ben részt vett a Nemzeti Kamara Színház megalapításában.
Román Kati (1948-2009)
bábművész. Tízéves korától rengeteget olvasott, több száz verset tudott könyv nélkül, szinte minden iskolai ünnepélyen sikerrel mondott verset. 1973-ban sikeresen felvételizett a Bábszínészképző Tanfolyamra. 17 évig tájelőadásokon játszott el több száz alkalommal, tizenöt-húszféle szerepet. 1992-2000-ig a Budapest Bábszínház művésznője (Szerelmes biciklisták, A bérház történetei, Makk Marci címszerep).
Szögi László (1948)
Széchényi-díjas történész, levéltáros, könyvtáros, a budapesti Egyetemi Könyvtár főigazgatója. Kutatóként a magyar felsőoktatás 19. századi történetével, a magyar diákok külföldi egyetemjárásával, történeti földrajzzal és az egyházigazgatás történetével foglalkozik. Tíz magyarországi egyetem levéltári forrásainak összegyűjtését és rendezését végezte el.
Kovács Nóra (1955)
színésznő. 1978-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A diploma megszerzése után a Vígszínház szerződtette. A 2004/2005-ös szezonban a Soproni Petőfi Színház tagja volt. A legtöbbet foglalkoztatott szinkronművészek egyike. Hatszáz alkotáshoz kölcsönözte hangját.
Jimmy Smits (1955)
Golden Globe- és Primetime Emmy-díjas amerikai színész. Leginkább televíziós sorozatokból ismert, de több mozifilmben is fontos szerepet kapott. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Tüzes alkony, Farkangyal, Csillagok háborúja-filmek).
Babják Annamária (1956)
színésznő. A Magyar Rádió Gyermekkórusában énekelt. ORI vizsgán szerzett előadóművészi végzettséget. 1996-ban végzett Pártos Géza mesterkurzusán. 1995-től a Ruttkai Éva Színházban, 1997-től a Polgári Kézműves Színkörben szerepelt. 1998-tól a Holdvilág Kamaraszínháznak volt tagja. Tanítással is foglalkozik, színjátszó stúdiót vezet.
Kelly McGillis (Kelly Ann McGillis, 1957)
amerikai színésznő. Legismertebb és kritikailag is legsikeresebb filmjei az 1980-as évek folyamán készültek. Huszonhat évesen kapta első filmes mellékszerepét. 1985 hozta meg számára az áttörést A kis szemtanú című bűnügyi drámával (Top Gun, Pánik az irányítótoronyban, Vámpírok földje).
Harmath Imre (1961)
színész. 1983-ban jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, 1986-ban végzett operett-musical szakon. 1986 és 1991 között a Józsefvárosi Színház tagja volt. Zenés és prózai vígjátékokban játszott. 1991-től szabadfoglalkozású színész volt, 1998-tól a Budaörsi Játékszín tagja. Modellként, reklámfilmszínészként, vágóként, zeneszerzőként dolgozott és 150 filmhez adta a hangját. Zongorán és gitáron is játszik.
Pataki Szilvia (1988)
színésznő. 2007-től a Pesti Magyar Színiakadémia növendéke volt. 2009-2012 között a Miskolci Nemzeti Színház, 2012-2016 között a József Attila Színház tagja volt. Szabadúszóként több színházban is dolgozik.
Ezen a napon halt meg:
Jan van Eyck (1390 körül – 1441)
flamand festő, a korai németalföldi festészet egyik legkiemelkedőbb alakja. A németalföldi táblaképfestészet egyik megteremtője és a flamand tájképfestészet előfutára, a flamand reneszánsz első képviselőinek egyike. Általánosan elterjedt hit volt a XIX. századig, hogy Jan van Eyck nemcsak a flamand tájfestészet előfutára, hanem az olajfestés feltalálója is. Annyi igaz belőle, hogy perfekcionizmusra tett szert benne, és új, figyelemre méltó hatásokat alkalmazott ebben a technikában.
Edmund Burke (1729-1797)
ír író, esztéta, államférfi. ír író, whig párti politikus, politikai gondolkodó, a modern brit konzervatív politika egyik megteremtője volt. Fő politikai munkája, a Töprengés a francia forradalomról az 1789-es francia forradalommal foglalkozik. Ellenségesen fogadta a franciaországi fejleményeket, és a csőcselék erőszakának, valamint a francia társadalmi szerkezet felbomlásának veszélyeire figyelmeztetett.
Gilbert Stuart (Gilbert Charles Stuart, 1755–1828)
amerikai festőművész, portréfestő. Bár nem kedvelte a történelmi képeket, és mindenáron portréfestő akart lenni. Habár leghíresebb munkáinak egyike-másika egész alakos, megrendelőit leginkább csak deréktól fölfelé ábrázolta. Élete végére több mint ezer amerikai politikus portréját – köztük több elnökét – készítette el, népszerűségét mutatja, hogy alkotásait sokan másolták.
Ács Lipót (Auerbach, 1868-1945)
festő, keramikus, etnográfus. a Képzőművészeti Főiskolán Lotz Károly mesteriskolájában tanult és rajztanári oklevelet szerzett, 1895-ben. Velencében, Firenzében, Münchenben és Bécsben volt tanulmányúton. A Tolna vármegyei Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményének gondozója (1896–1912), a Magyar Néprajzi Múzeum munkatársa (1912–1921). Szekszárdon kerámiaműhelyt alapított, Őcsényben háziipari telepet létesített, majd Fischer Emil Majolikagyárának tervezője. Kerámiákat, díszítményeket, vázákat, korsókat készített.
Vészi Endre (1916–1987)
Kossuth- és József Attila-díjas író, költő. Első verseskötete 1935-ben jelent meg. Első regénye, a Felszabadultál 1937-ben elnyerte a Pantheon könyvkiadó Mikszáth-díját. 1942-től munkaszolgálatos, koncentrációs táborok foglya, 1945-ben tért haza. 1948-tól folyamatosan jelentkezett kötetekkel, hangjátékokkal, színdarabokkal, filmekkel, tévéjátékokkal (Tériszony, A hosszú előszoba, Angi Vera).
Rod Steiger (1925-2002)
Oscar-díjas amerikai filmszínész. Az 1950-es évek elején színházban játszott és élő tévéműsorokban szerepelt. Az 1954-es Waterfront című filmben nyújtott alakításáért jelölték a legjobb mellékszereplő díjára. 1959-ben az Al Capone című filmben alakította a címszerepet. Az 1967-es Forró éjszakában című filmben Bill Gillespie-t megformálta meg, amiért Oscar-díjat kapott (A názáreti Jézus, Doktor Zsivágó, A rakparton).
Varga Vilmos (1931-2016)
erdélyi magyar színművész, rendező. Főiskolai tanulmányait a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán végezte. A diploma elnyerése után a temesvári színház magyar tagozatához szerződött. Innen került 1968-ban a nagyváradi színházhoz, amelynek 27 évig vezető színésze volt. 1983–85-ben a bukaresti I. L. Caragiale Film- és Színművészeti Akadémia Rendezői Karán rendezői diplomát is szerzett. Az országos elismerést színházi alakításain kívül egyéni irodalmi estjeivel szerezte. A nagyváradi Fáklyában a nyolcvanas évek derekától Színházi noteszlap címmel jelentek meg glosszái.
Vántus István (1935-1992)
Erkel-díjas zeneszerző. 1955 és 1960 között zeneszerzést tanult a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. 1960-tól 1966-ig a szegedi Zeneművészeti Szakiskolában tanított zeneszerzést és zeneelméletet, 1966-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozatának tanára volt. Zenekari műveket, két operát és számos kórusművet szerzett. Verseket zenésített meg Balassi Bálint, Juhász Gyula, József Attila, Tóth Árpád és Weöres Sándor művei közül. Művei kitűnően szerkesztettek, formái feszesek, szűkszavúak, a korszerű kompozíciós munka belső törvényei érvényesülnek bennük (A három vándor, Aranykoporsó).
Marosi Ernő (1940–2021)
Széchenyi-díjas művészettörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1991 és 2000 között az MTA Művészettörténeti Intézetének igazgatója, 2002 és 2008 között az MTA társadalomtudományi alelnöke. 1991 és 1996 között az UNESCO művészettörténeti bizottságának (CIHA) volt a vezetőségi tagja.
Veress Miklós (1942-2019)
József Attila-díjas költő, műfordító, kritikus, szerkesztő. 1960-1965 között végzett a Szegedi Tudományegyetem magyar-orosz szakán. 1965-1966 között elvégezte a MÚOSZ Újságíró Iskolát. Felkészültsége, a magyar költői hagyományhoz való visszanyúlása, a költő-szerep etikai meghatározása különböztette meg líráját nemzedéktársaiétól. A rapszódiák, hosszú-versek zaklatottsága később ironikus, kiábrándult hangra változott. Költészetében hangsúlyos a szerelem mint alapérték, mint a belső szabadság területe (Bádogkirály, Csalogató, Csodák és micsodákok).
