Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Heti papiruszok (2322) Egyéb kategória
  • Cseh Tamás-nap Kőbányán Archívum
  • XVIII. Lord Dunsany (1878. július 24. – 1957. október 25.) Archívum
  • Olvas(s)atok − Galilei Németh László életében Archívum
  • Pelléas és Mélisande Archívum
  • Cserna-Szabó András – Darida Benedek: Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan Archívum
  • Galambbegytől kadarkáig Archívum
  • Iskola a végeken – Podolin Archívum

Egy konzervatív újító – Richard Strauss

Posted on 2023.06.11.2023.09.09. By admin Nincs hozzászólás a(z) Egy konzervatív újító – Richard Strauss bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából

Szerző: Lehotka Ildikó

A nem zeneértők közül többen a bécsi Strauss családhoz (ifjabb és idősebb Johann Strauss) tartozónak gondolják. Az elgondolás nem is olyan rossz, hiszen műveiben, kiváltképp az operákban, egyfajta operettes hangzás is felfedezhető, a harmóniavilág, illetve a keringő(s motívumok) miatt. Viszonylag későn, 1894-ben írta betegsége alatt Görögországban és Egyiptomban első operáját (Guntram, nem sokat játsszák). A főszereplő énekesnőből nem sokkal később Straussné vált.

A Feuersnot című énekes költeménnyel együtt e darabok még a wagneri hatásokat mutatják. Első operasikerét harmadik darabja, a Salome hozta meg számára (Flaubert Heródes című műve nyomán Oscar Wilde librettója). E művel követ dobott a német opera állóvizébe, s megmutatta a tovább vezető utat. Két részlet önállóan is szerepel a koncertek műsorán: a csókjelenet és a Hétfátyoltánc.
Az Elektra (Szophoklész drámája nyomán Hugo von Hoffmanstahl librettója) pszichologizáló darabja a Saloméhoz hasonlóan egyfelvonásos, sötét, tragikus témán alapszik. Ezt a Rózsalovag (Der Rosenkavalier, Hoffmannstahl szövege) követi, mely mű sokak tiszteletét, de ellenszenvét is kivívta. Derűs téma, könnyed, sokszor az operett és az opera határmezsgyéjén egyensúlyozó, többször (számomra) vicces, a jó értelemben vett giccses zene, melyet kezdő operalátogatóknak is ajánlhatunk. Ebben a műben már nem találhatók wagneri hatások, azonban világsikert biztosított.
Későbbi operái (Ariadné Naxosban, Az árnyék nélküli asszony, Arabella, Intermezzo, Capriccio) régi korszakok stílusát hívja elő, Strauss szavaival „a játék, a kedély” jegyében fogantak.
Strauss másik, nagy ívet felölelő műfaja a szimfonikus költemény. Talán a legismertebb a Nietzsche nyomán írt Imígyen szóla Zarathustra (Also sprach Zarathustra), mely filmzeneként is ismeretes, de szigorúan csak néhány taktus erejéig – és lehet, hogy rossz a hallásom, de a bőgők kvintjét eddig még nem sikerült felfedeznem (2001 űrodüsszeia). Egy profi bokszolónál is bevonulási zeneként használják. Álversenyműve, a csellóra és zenekarra készült Don Quixote a ritkán játszott, ám jó művek kategóriájába sorolható. A Till Eulenspiegel egy flamand mondát jelenít meg, egy „csókolnivaló gazemberről”, akinek halál lesz a jussa. A legutóbbi karmesterverseny egyik darabja is volt. Viszonylag ismert szimfonikus költemény a Lenau alapján írt Don Juan, szintén közismert a kezdő néhány taktus.
Ezekben a művekben és szimfóniáiban Strauss előszeretettel alkalmaz nagyméretű zenekart. A csak rá jellemző zenekari flitterszerű hangzás teszi egyedivé műveit. Különleges hangszert is bevet a Don Quixote-ba és a Simfonia Domesticába a jobb hangzás érdekében. Sőt, szaxofont is előír, igaz, csak megerősíteni a fúvósrészleget, szólóhangszerként még nem.
Művei sorában még meg kell említeni az Alpesi szimfóniát, a Hősi életet, A halál és megdicsőülést, melyre utólag írt „programot” Ritter. A vokális művek jelenléte sem elhanyagolható művészetében.
A zeneszerző nagy erénye, hogy meg tudta újítani a századforduló zenéjét, új utat talált, előkészítette a későbbi mesterek – Bartók, az új bécsi iskola három képviselője – számára az atonalitást és a merész stíluskeveredést.
Azt pedig, hogy tagja volt-e a náci pártnak vagy sem, bízzuk a történészekre.

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Gene Wilder
Next Post: Heti papiruszok (2323)

Related Posts

  • Ráth György és munkássága Archívum
  • Wagner, Wagner – a Művészetek Palotájában Archívum
  • Dr. Kubassek János: A Szahara bűvöletében Archívum
  • Beethoven, nyáron Archívum
  • Gene Wilder Archívum
  • Gerald Durrell: A részeg erdő – hogy magunk mellé emeljük a föld élőlényeit Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • A zene gyönyörűsége
  • Mentés másként
  • Szeptember 25.
  • Végh, Camerata Salzburg, Schubert
  • „Még eszem is van”

Legutóbbi hozzászólások

  1. Pygma-Lyon szerzője Szeptember 25. – papiruszportal.hu
  2. Tersánszky Józsi Jenő: Két zöld ász szerzője Szeptember 24. – papiruszportal.hu
  3. Pelléas és Mélisande szerzője A szavakon túl – papiruszportal.hu
  4. Benedek Marcell szerzője Szeptember 22. – papiruszportal.hu
  5. Szereti ön Széchenyit? szerzője Szeptember 21. – papiruszportal.hu
  • Múltkóstoló – Szigethy Gábor kötete Archívum
  • Offenbach és a cigánylány Archívum
  • Tennstedt: a szorongás szobra Archívum
  • „Én majd a hátadat védem!” Archívum
  • Július 29. Naptár
  • Együtt kezdtük – mikor lesz folytatása? Papiruszportal
  • Vonalak géniusza – Gustave Doré Archívum
  • Diszkrét báj és kitárulkozás Archívum

Copyright © 2003-2022 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme