Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Szerelem, halál, barbarizmus, korál Archívum
  • Monteverdi, az újító – Madrigals Book 6 Archívum
  • Magasiskola – Jean-Paul Fouchécourt Rameau haute-contre (férfialt)áriákat énekel Archívum
  • Olvas(s)atok – Álomművek, avagy a Tóték változatai és Örkény Archívum
  • Nem csak habos torta: Hollywood hercege – Tony Curtis életrajza Archívum
  • Velázquez árnyékában Archívum
  • Forró lengyel, forró angol: Szymanowski és Britten hegedűversenyei Archívum
  • Az elátkozott vadász, Boszorkányszombat, három költemény Archívum

Haydn: A halászlányok (Il pescatrici)

Posted on 2023.06.02.2023.05.31. By admin Nincs hozzászólás a(z) Haydn: A halászlányok (Il pescatrici) bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából [2010]

Szerző: Lehotka Ildikó

Az opera műfaja volt talán az egyetlen, mely nem teljesedhetett ki Joseph Haydn művészetében. Annak ellenére tartják ezt így a zenetörténészek, hogy Haydn viszonylag fiatalon már komponált kísérőzenét A sánta ördög című komédiához, a mű elveszett. Az Eszterházyak szolgálatában sorra-rendre kellett újabb operákat írnia, a zeneszerző Porporánál töltött évei tehát nem voltak hiábavalóak. Haydnról úgy tartják, hogy operái nem olyan minőségűek, mint más műfajokban írtak, talán azért gondolják ezt, mert Mozart uralta a színpadot zseniális darabjaival.

A halászlányok (Il pescatrici), műfaját tekintve dramma giocoso Haydn egyik korai operája, a mester szerint az addigi egyik legjobb. Ha meghallgatjuk a háromfelvonásos művet, egyet kell értenünk Haydnnal, hiszen remek dallamokat, izgalmas együtteseket hallhatunk, a zenekari anyag nagyon jó. Sajnos, ez a kiváló mű a sikeres 1770-es eszterházai bemutató ellenére nem maradt a repertoár része, csak igen kevés Haydn-operát játszanak világszerte.
A librettót Goldoni írta, ahogy a korábbi operáét, A patikusét is. Carlo Goldoni szövegkönyve alapját F. G. Bertoni már írt egy nagy sikerű vígoperát, bár vannak változtatások, leginkább a recitativókat kurtították, áriákat hagytak ki, illetve pótolták a verseket. A librettó átdolgozásában nagy része lehetett a tenorista Friberthnek, talán azért is feltételezik, mert saját és felesége zenei anyagát változatlanul hagyta.
A halászlányok zenei anyaga nagyon változatos, hangfestő effektusok, pasztorális fúvós kíséretek, paraszttánczene-jellegű részek is találhatók, életvidám, buffó- és furoreáriák, illetve a mélységes bánatot kifejező recitativo és moll kavatina. Nem hiányoznak a mesteri váltások, a legizgalmasabb a harmadik felvonás kvartettje. Érdekes megfigyelni a később Mozartra jellemző dallamfordulatokat, a mannheimi stílus erőteljes jelenlétét. Érdekes módon sokszor az jutott eszembe, hogy egy-egy ária alatt a versenyművek kíséretét hallom.
A Hungaroton The Label of Discoveries sorozatában megjelent lemez megismerteti a hallgatót ezzel a nagyszerű művel, azonban az előadás nem áll arányosságban a darab erényeivel. Az énekesek közül még a legjobb is csak átlagosnak mondható (jóindulattal), a recitativókat mintha olvasnák az énekesek, semmi hangulatos nyelvtörő hadarás, vagy suttogás, az énekbeszéd gyorsítása-lassítása. Mintha akkor ismerkedtek volna a szöveggel, ott bogarászták volna a szavakat. Lesbina szerepét Ramuté Tumuliauskaité énekli, több-kevesebb művészi megoldással. Az opera legnehezebb áriája is az övé, a második felvonás Che vi par? kezdetű részlete rendkívül bravúros, hatalmas ugrásokkal – egyvonalas D után kétvonalas H-t kell énekelni, skálák is sorjáznak – tarkított, koncertáriának is beillik. Első felvonásbeli áriájában (kavatinájában), a mozartos Vogliao amar e vuo scherzaréban esetlegesek a leugrások, hamiskásak a dallamok, a nagy legatóknál ez igazán zavaró, lógnak a levegőben egyes motívumok. Nincs egy határozott íve az áriának. Nerinát Jolanta Ciurilaité énekli, a szép hang nem társul megfelelő kifejezőeszközökkel; a magas tartományban élesen szól, visít, a nagy ugrások nincsenek jól megfogva. Nála is uralkodik az esetlegesség, ami egy stúdiófelvételnél megengedhetetlen, élő előadásban (gyanítom, hogy a lemez koncertfelvétel) túl sok. Az eltűnt királykisasszony, Eurilda megszemélyesítője Laima Jonutyté, a talán legszebb áriát – mindenesetre a legmegindítóbbat – ő énekli. Alt hangja a középregiszterben szép, bár nem nagyon sötét, a mély hangok, már a kis H is, nem erőteljesek. Frisellióként Littay Gyulát halljuk, ő az, aki megbízhatóan tolmácsolja az áriákat, de igazi érzelmet nem vált ki a hallgatóból, bár a sötétes tenorhang kellemes. Helyenként erőltetettek a magas hangok például a Lesbina, ben trovata kezdetű duettben, ahol Lesbina is ugyanilyen problémákkal küzd. Burlotto szólamát Alexandr Agamirzow tolmácsolja, kínlódva a magas hangokkal, elkapkodva a lezárásokat. Első felvonásbeli áriája gyönyörű zenekari bevezetőt kapott, helyenként cikázó zenei anyaggal, a kürt elsőrendűen szól.
Vytautas Juozapaitis Lindoro szólamát kapta, a remek Sturm und Drang-os Varca il mar in sponda in sponda ária jól megoldott, de a mély hangok nem testesek, a vibrato túlságosan gyors, a kifejezőerő és a virtuozitás azonban segít elfeledni ezeket. Mastriccio szerepét Genedij Bergorulko énekli, első felvonásbeli buffóáriája tekintélyes hangon szól.
A Litván Opera Énekkara (karigazgató: Ceslovas Radziumas) szintén átlagos, a nyitó férfikar nem tiszta, a későbbiekben az egész kórusról ez derül ki. Az előadás motorja a zenekar, a Litván Opera Zenekara nagyon jól játszik Géczy Olga irányítása alatt. Nagyszerű hangszínek, hangulatábrázolások, tiszta, pontos vonósjáték, gyönyörű oboaszólók és fafúvós állások teszik igazán élvezetessé a felvételt. Géczy Olga a haydni gesztusokat, dallamokat tökéletesen ismeri, képes úgy elénk varázsolni a valószínűleg korabeli hangszereken játszó együttes élén, hogy meg sem fordul a fejünkben, hogy másképp is elő lehetne adni a művet.

Hungaroton, 2010

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Június 2.
Next Post: Fejtő Ferenc: A magyar tragédia – könyvbemutató a Pallas Páholyban

Related Posts

  • Maazel és a bécsiek Archívum
  • „Népi dallamokkal bánni tudni…” Archívum
  • Szeretetszakadékok Archívum
  • A 12 legszebb magyar vers – az Esti kérdés a Fűzfa Balázs-poézismenetben Archívum
  • Ciprus – ahol a kultúrák találkoznak Archívum
  • Rapszódia és Akiko Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Helga Weiss: Helga naplója
  • „Beszélj keveset, és cselekedj sokat!”
  • Október 3.
  • Snatches
  • Finomra hangolt kapcsolatok

Legutóbbi hozzászólások

  1. James Herriot: Az állatorvos is ember szerzője Október 3. – papiruszportal.hu
  2. „A könyv a lelke az elmének” szerzője Október 2. – papiruszportal.hu
  3. Kékszakáll francia módra szerzője Október 1. – papiruszportal.hu
  4. A Mesemondó – Benedek Elek szerzője Szeptember 30. – papiruszportal.hu
  5. Nem csak habos torta: Hollywood hercege – Tony Curtis életrajza szerzője Szeptember 29. – papiruszportal.hu
  • Február 22. Naptár
  • A38: After Crying SBB után Archívum
  • Tárulj, világ Archívum
  • Richard Wagner – Bayreuth varázslója Archívum
  • Január 27. Naptár
  • Február 23. Naptár
  • Rádiózenekar – Vajda Gergely Archívum
  • Az ördög álarcosbálja – Marilyn Manson az arénában Archívum

Copyright © 2003-2022 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme