Szerző: Papiruszportál
Szilveszter estéjét és éjszakáját ma is – hasonlóan, mint régen, de igazodva a mai korhoz – ünneplések és rendezvények ölelik körül. Még ma is él az alábbi mondás: Amilyen az újév napja, olyan lesz az egész esztendő is. Ez a nagy fogadalmak ideje, amiket – attól függően, mennyire tartjuk be a magunknak adott szavunkat – ideig-óráig meg is szoktunk tartani.
Bisztray Ádám
Óév
Mulasztásaim súlyosak,
nem az érdem, nem is a vétek,
elszámoltat esztendő vége,
a kicsi halál,
mely a nagy egészről hasad le,
és omlik rád, mint égő forgács,
kerted is!
Fáid ha nőttek az aszályban arasznyit,
lusta volt a kacor,
véletlen a hűtlen szándék,
föltenni piros cserepet.
Habarni kék mésszel össze
sárga homokot.
Kapudról a rozsda mállik magától.
A házszám, a név is hiányzik.
Hadd keressék vándorok a névtelent.
A szilveszter és az újév talán a leggazdagabb babonákban, még a hitetlenek is „varázsolnak” valamit ezen a napon. Álarcot húznak, hogy elijesszék az óévet magával vivő szellemet, vagy szerencsepénzt tesznek a tárcájukba. Sok családban szokás ezen a napon a szerencsepogácsa sütése. A legjobb nap ez a gazdagság varázslásra, gazdaggá teszi az új esztendőnket, ha ilyenkor pénzt találunk.
A szerencsepogácsa úgy készül, hogy a sima pogácsák egyikének közepébe érmét teszünk, és aki megtalálja, azt éri abban az évben a legnagyobb szerencse. Fontos azonban, hogy a pogácsa még az óévben elfogyjon.
A hagyományos ételek fogyasztása is bőséget, szaporaságot, főleg anyagi gyarapodást varázsol. A lencse, a bab, vagy bármilyen apró szemes étel fogyasztása szerencsét hoz. A malac előre túrja a földet, vagyis „kitúrja a szerencsét”, sőt kunkori farkát meg is lehet markolni, így aztán garantálhatjuk a szerencsénket a következő évre. A lábasjószág, csirke, vagy tyúk fogyasztása azonban tilos, mert az hátrafelé rúg, elkaparja a szerencsénket.
Ma tilos a mosás, teregetés, mert az valaki halálát hozza. Ma tilos levinni a szemetet, mert kiöntjük vele a szerencsét a házból. Azt tartják, a szilveszteri álom beteljesedik, így ne mulassuk át az egész éjszakát, hanem hagyjunk időt egy jósálomra is! Ezen a napon nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet. A szilveszter éjjelén megfájduló fog valaminek a halogatását jelöli, amit már nem szabad tovább görgetnünk az új esztendőben.
Ma este szokás az ólomöntés, vagy – ez az egészségre kevésbé veszélyes, ám ugyanolyan hatékony módszer – a faggyúöntés. Az egyiknél ólmot olvasztanak, a másiknál gyertyafaggyút, vagy viaszt. Minkét eljárás azonos. A felmelegített anyagot hideg vízbe öntik, és megnézik, milyen alakot vett fel. Az alakok formák jellegzetességei utalnak a jövendőre, a formák egymásutánisága az időben előre haladó eseményeket vetíti előre.
Éjfélkor az első óraütéskor elfújják a gyertyát, és csak az utolsó óraütéskor gyújtják meg újra (ekkor durran a pezsgő dugója is!). Aki ilyenkor hátra nézve nem látja meg a saját árnyékát, az bizony megrendelheti a koporsóját.
Távol lévő szerelmesek ilyenkor egy kicsi pezsgőt öntsenek ki a földre – azért ne a háziak féltett perzsaszőnyegére – mielőtt a többiekkel koccintanának, hogy a kedvessel egész évben együtt maradjanak. Egyes hagyományok szerint ez azért is hasznos, mert ha ilyenkor valamit kiöntünk a földre, akkor „dől a lé” egész évben. (Tóth József – Harmonet)
J. R. R. Tolkien
Bombadil csónakba száll (részlet)
Barnulóban volt az Óév; Nyugati Szél zúgott,
bükklevelet fogott Toma, mely az Erdőn hullott.
„Fogtam egy víg napot! Szellők hozták nékem!
Miért várnék az újévig? Ha úgy tetszik, kérem!
Csónakom ma kijavítom, s útra kelek sebten,
fűzfa-folyón le nyugatnak, ha úgy hozza kedvem!”
(Uhrman Iván fordítása)
Hejgetés
A moldvai csángó legények hejgetéssel búcsúztatják az óévet. A hejgetés mondókákkal, varázslattal, furulyával, dobbal, ostorpattogtatással, harangszóval, köcsögdudával meséli el a kenyér történetét a gabonamagvak elvetésétől a kenyér elkészültéig. Természetesen, elsősorban a lányos házakat látogatják, bika hangját utánozva a hejgetők, ami nem véletlen…
Sarkady Sándor
Újévi köszöntő
Ránk virradt reggele
Az újév napjának,
Aranyat, ezüstöt,
Vasat a gazdának.
Fillérje ezüstből,
Forintja aranyból,
Csak az egészsége,
Csak az legyen vasból!
Újév napja
A télközépre eső, karácsonyi, újévi évkezdés a napév szerinti időszámítással együtt honosodott meg Európában, s a római birodalomból sugárzott szét. Az egységes január elsejei évkezdést azonban sok nép csak az utolsó évszázadokban fogadta el, hazánkban is csak néhány évszázad óta kezdődik ezen a napon az év.
Feltételezhetjük, hogy a honfoglaló magyaroknál az évkezdés őszre vagy tavaszra eshetett. A nomadizáló pásztornépeknél a két időpont jelentőségét növelte a nyári legelőkre vonulás és az őszi, téli legelőkre, szállásra való visszavonulás gyakorlata. Ennek a régi, tavaszi-őszi évfordulónak emléke az őszi és tavaszi pásztorünnepekben maradt fenn, ezek azonban egy évezred alatt más jelleget öltöttek, „európai” ünnepekké váltak.
Az évkezdő újévi szokások főként abból a hitből nőttek ki, hogy a kezdő periódusokban végzett cselekmények analógiás úton maguk után vonják e cselekmények későbbi megismétlődését, ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeztek csupa kellemes dolgot cselekedni. Közismert szokás az is, hogy az óévtől hatalmas lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúznak el. E zajkeltés ősi oka sokféle lehetett: a gonosz hatalmak, az óév kiűzése, vagy csak az általános ünnepi féktelenség.
A jósló szokások közé tartozik a hagymakalendárium készítés (12 gerezd fokhagymába sót tesznek; amelyik gerezd reggelre nedves lesz, az annak megfelelő hónapban sok eső vagy hó fog esni), a szilveszteri ólomöntés (a frissen öntött ólom formájából jósolnak), a gombócfőzés (a lányok papírszeletekre férfineveket írnak, ezeket gombócokba dugva vízbe dobják; amelyiket először dobja fel a víz, az lesz a leány jövendő férjének a neve).
Babits Mihály
Újév
Szabad vagyok én! a legszabadabb!
Banyaként a kandallónál
többé sohasem ülök!
Ihaj! Tyuhaj! fehér a vidék:
fúj a szél, vágyaim szele:
a szél szárnyán röpülök!
Ropog a zúzmara lábam alatt.
Ihaj! Tyuhaj! fehér a vidék!
Lám most van az új esztendő.
- Szabad vagyok én, a legszabadabb!
Szerencsémnek büszke kovácsa,
parancsomra vár a jövendő.
Mily nagy vagyok én! Isten vagyok!
Imádnak a fák, a bokrok,
bár én rájuk fütyülök –
Fúj a szél, vágyaim szele,
hajlongnak a fák a bokrok,
de én tovább röpülök.
Ihaj! Tyuhaj! Fehér a vidék!
Lehullt az ég börtönfala:
belátok a végtelenbe!
Tovább, tovább! Szellőparipám!
Tovább! Túl a csillagokon!
A lét gyomrába kerengj be!
Ott, emberi szem nem látta helyen
ezen az újév-éjjelen
táncolnak a boszorkányok.
Az egyik épen szeretőm –
de különben mind szeret engem,
s szebbek, mint földi leányok!
S ma éjjel mind ölelni akar
és mind tüzes! És mind fiatal!
(bár mind van ezres is – évben: –
perc nekik az év és év a perc)
mikor Heraklit volt a nevem,
már akkor is értük égtem.
Ihaj! Tyuhaj! Fehér a vidék!
Fúj a szél! Szellőparipám,
lám most van az új esztendő!
Szeretőim felé sietek!
Mit nékem idő? Isten vagyok!
Parancsomra vár a Jövendő.
