folytatva, megújítva
a papiruszportal.hu archívumából [2007]
Szerző: leho
Závada Pál méltán elismert a szépirodalom berkeiben és a nagyközönség előtt is regénytrilógiájával. Tavaly azonban egy, az eredeti foglalkozásához közelebb álló művel rukkolt elő újra, egy szociográfiával. A Kulákprés a két világháború között újnak számító és sok vihart kavaró szociográfiák sorába illeszkedik, és egy – a rendszerváltásig politikai okok miatt – még mindig nem eléggé dokumentált korszakot, társadalmi réteget és vidéket vesz górcső alá. Az írónak könnyebb és nehezebb dolga volt, mint például Illyésnek vagy Györffy Istvánnak, hiszen sokkal több adatból és jobb feltételek között dolgozhatott.
Rendhagyó könyvbemutató a Bárkában
Október végén jelent meg a Magvetőnél Závada Pál régi-új könyve, a Kulákprés. Sokan akkor ismerték meg Závada nevét, amikor megszületett a Jadviga párnája. Ezt követte a Milota, majd A fényképész utókora. Azonban még jóval e három regény előtt kiadták Závadának egy izgalmas szociográfiai kötetét, Kulákprés – dokumentumok és kommentárok egy parasztgazdaság történetéhez: 1986-ban látott első ízben napvilágot (majd átdolgozva 1991-ben másodszor), s egy család, illetve falu történetét mutatta be 1945 és 1956 között, a kuláklisták, a beszolgáltatás, a padlássöprések idején. A helyszín ismerős a Závada-regényekből és Deák Krisztina filmjéből: Tótkomlós. A főszereplők pedig a Závada család tagjai – tehát aki nem olvasta 20 évvel ezelőtt a Kulákprést, most visszamenőleg is megismerkedhet a sikeres regények szociográfiai-történeti hátterével.
Závada Pál 1983 őszén egy tótkomlósi padláson találta azokat a dokumentumokat és leveleket, amelyeket válogatni, rendezgetni kezdett, majd ezekből született meg a Kulákprés, amely a sztálinista parasztpolitika magyarországi helyi megnyilvánulásait érzékelteti.
Már a Jadviga párnája olvastakor gyanítható volt, hogy a regény születését, a pontos történelmi látleletet komoly műhely- (padlás-) munka előzhette meg. Azóta sok minden kiderült a mű keletkezéséről, a szerzőről, a helyszínről. Závada a második Bárka-esten (2006. október 27.) mesélt család- és faluszociográfiájáról, melyet először még a Művelődéskutató Intézet adott ki, majd az átdolgozott újabb kiadás 1991-ben jött ki a nyomdából. A cím és a tartalom miatt politikai és nyomdaprés is sújtotta kezdetben az írást, mely most javított kiadásban, szép köntösben, új fotóanyaggal (mivel a régi megsemmisült), de változatlan tartalommal jelent meg. Az író csak apróságokat javított benne, mint mondta, nem akarta átírni az 1991-es művet.
Mint minden könyvnek, ennek is története van, Az 1991-es kiadáshoz Závada szatyorban vitte be a kéziratot és a dokumentumokat, fényképeket a már halódó – és hamarosan felszámolt – üzemi nyomdába, s a vadprivatizáció korában egyáltalán nem egyedi esetként soha nem látta viszont a csomagot. A családi fotók jó részéről volt másolata, és segített az azóta helyben megalakult digitális fotóarchívum is, így az új kötetet már csak tótkomlósi felvételek illusztrálják. Úgy véli, ezzel a könyv még nyert is, jobb lett a fotóanyaga. A modern technikának köszönhetően a Bárka vendégei kivetítőn láthatták a Kulákprés egyes fotóit, nevezetes helyszíneket (templom, főtér, Komló szálloda), személyeket (a család tagjai, kulákok, helyi notabilitások stb.) és eseményeket.
Lehet-e a paraszt depressziós?
Kezdi az egyik fejezetet a szerző. Elgondolkodtató kérdés. Ma már talán igen, de a vizsgált korszakban és előtte egészen biztosan nem.
Az szövegből és a nmellékelt adathalmazból, a korabeli fotókból és az újságcikkrészletekből nagyon jól kidomborodik, mi jellemezte a korszakban a paraszttársadalom egészét, egyes rétegeit és a „kulákságot”. Závada mintegy körön belülről jellemzi az egyes paraszti rétegeket, birtoknagysággal, a háztájival, a tanyával, állatállománnyal, mindennapi teendőkkel. Helyi és családi példákon mutatja be azt is, hogy egyes kuláknak nevezett családok – bár a nincsteleneknél persze jóval jobb helyzetből indultak –, mennyire nem vagy alig voltak a korábbi és a tárgyalt rendszer haszonélvezői.
Tótkomlós XX. századi története kicsiben az egész ország történelmi lenyomata. Megelevenedik a századelő, az első világháború előtti bizakodás, majd a háború mindenkit kijózanít áldozataival és következményével. A második világégés előtti országgyarapodás újra megdobogtatja a szíveket, pulykatollas leventék feszítenek a képen, s nem sejtik, milyen évek jönnek. A vesztett háború és feldúlt ország egy új rendszerrel és bizakodással vág neki az újjáépítésnek. Tótkomlós (egy időben Szlovákkomlós) annyiban egyedi helyzetűnek tekinthető, hogy jelentős számban szlovákok (tótok) lakták; s a Csehszlovákiával folytatott rossz emlékű lakosságcsere idején sokan elgondolkodtak a lehetőségeiken, s új hazába költöztek. Egy másik, még fontosabb sajátosság a birtokszerkezet megoszlása, mely még az országnál kedvezőtlenebb átlagú Békés megyében is a legrosszabbak közé tartozott.
A felosztható nagyobb földbirtokok hiánya is sújtotta a települést, a kommunista párt hiába ígért az egész országban földosztást, ez a helyi „szabad” földek hiánxa miatt nem elégíthette és elégítette ki a földéhséget.
És következnek egymás után a sorscsapások, ahogy élesedik az osztályharc, úgy egymást érik az ipari csaták és egyre több lesz a belső ellenség. Padlássöprés, beszolgáltatás, nem létező termények után adózás, lefoglalás, bíróság, kitelepítés. Ha a paraszt depressziós lehetett volna, akkor a falu nagy része azzá vált volna…
Závada szociográfiája követi a nagy elődök nemes hagyományát. Sötéten, minden jellemzőjét felvillantva kirajzolódik egy korszak. A nem csak szakembereknek, szociológusoknak, történészeknek izgalmas kötetet érdemes volt újból kiadni. Az átlagember, ha nem is követi végig a számsorokat, nem veti bele magát a táblázatokba, nagyon jó tükröt kap a kulákságról egy család történetén keresztül. A könyv egy szlovák nyelvű település mindennapjairól és azon keresztül a Rákosi-korszakról nyújt nem általánosított-elvont, ködös megállapításokkal tarkított, hanem egyedi látleletet. Mind a Jadviga párnája, mind a Kulákprés nyert a másikkal. A regény a Kulákprés miatt lehetett annyira pontos, élő helyszínű, jól megrajzolt figurákkal teli; míg a Kulákprés a Jadviga konjunkturális helyzetét kihasználva jóval szélesebb olvasóközönségre számíthat. Nem jellemző nálunk, ritka eset, amikor két egymást követő, ráadásul jó mű születéséből mindenki proftál, a szerző, a kiadó és legfőképpen az olvasóközönség.
Závada Pál
- december 14-én született Tótkomlóson. A Pécsi Közgazdaságtudományi Egyetemen, majd az ELTE szociológia szakán szerzett diplomát 1982-ben. Előbb a Pécsi Tudományegyetem gyakornoka volt (1978-tól 1982-ig), majd az MTA Szociológiai Kutatóintézet szociológusa 1993-ig. 1990 óta a Holmi szerkesztője.
Könyvei:
Kulákprés – dokumentumok és kommentárok egy parasztgazdaság történetéhez, Művelődéskutató Intézet, 1986
Statárium – szociográfia (Sipos Andrással), Szociológiai Kutatóintézet, 1989
Kulákprés – Család- és falutörténeti szociográfia, Tótkomlós, 1945–1956, Szépirodalmi–Széphalom, 1991
Mielőtt elsötétül – regény, elbeszélések, Jelenkor, 1996
Jadviga párnája – regény, Magvető, 1997
Milota – regény, Magvető, 2002
A fényképész utókora – regény, Magvető, 2004
Úton a budaörsi Ótemetőbe – Szüts Miklóssal 2006
Főbb díjai:
Móricz Zsigmond-ösztöndíj – 1989, a Magyar Rádió Nívódíja – 1995, József Attila-díj – 1998, az „év könyve” – 1998, Déry Tibor-díj – 1998, Krúdy Gyula-díj – 1999, Márai Sándor-díj – 2000, Kossuth-díj – 2005
Závada Pál: Kulákprés. Család- és falutörténeti szociográfia, Tótkomlós 1945–1956
Harmadik, átdolgozott kiadás
Magvető, Budapest [2006]
Kötött, 124×175 mm, 470 oldal
Felelős szerkesztő Dávid Anna
Tervezte Pintér József
Műszaki vezető Bezúr Györgyi
Nyomás Gyomai Kner Nyomda
ISBN: 9789631425284
