Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Északi és déli bábok Archívum
  • Monteverdi, az újító – Madrigals Book 6 Archívum
  • A Szent István-bazilika [és kupolája] Archívum
  • Newbery Medal – Az ismeretlen Serédy Kató Archívum
  • Veszprémbe vagy Veszprémben lakom? Archívum
  • Posztmodern marhaság, vagy karikatúra? – Király Ferenc: A Csillagok hegyén Archívum
  • Olvasó olvas – Esterházy Péterre emlékezünk Archívum
  • Sztravinszkij és a fekete zongora Archívum

Radu Lupu Beethovene, Fischer Iván Brucknere

Posted on 2023.04.19.2023.04.17. By admin Nincs hozzászólás a(z) Radu Lupu Beethovene, Fischer Iván Brucknere bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából [2008]

Szerző: szabói

Radu Lupu ismét a Budapesti Fesztiválzenekar vendége volt három koncert erejéig, amelyen Beethoven IV., G-dúr (Op. 58.) zongoraversenyét játszotta, a március 29-i koncertet hallottam. A csodálatos versenymű után egy másik, nagyszabású darab hangzott el, Bruckner egyik legkedveltebb szimfóniája, a VII., A-dúr. A két mű fényévnyire van egymástól, az egyik a klasszika stílusában íródott, némi előremutatással a romantika felé, míg a majd 70 perces szimfónia a romantikus bilincsektől akar megszabadulni, de a forma hagyományos maradt. Mi köti össze a látszólag ellentétes, különböző műfajú művet?

A túlcsorduló érzelem. Míg a zongoraversenyben szűk keretek közt lehet csak kibontani (stiláris elemek, rendkívül kötött forma) a dallamot, a szimfónia remek lehetőséget ad az ötletek megvalósítására, sorakoztatására, a transzformálásra, az egyedi jegyek (kvint, kvart, a Bruckner-ritmus rendkívül jellegzetes, soha el nem maradó használata), a hangszerelési megoldások (Wagner-tubák, emlékezésként a hőn szeretett példaképre) tárházára.

Beethoven G-dúr zongoraversenye a bemutatón a szerző szólójával hangzott el. A szerző a maga „képére és hasonlatosságára” formálta a művet, a személyes érzelmeket kihallhatjuk a tételekből. Beethoven nem lenne Beethoven, ha ebben a művében sem térne el a hagyományoktól. A nyitó ütemeket a zongora játssza, majd a zenekar veszi át a merengő dallamot, a zenekari témabemutatások helyett. A második tétel vége felé hallható recitativoszerű zenei anyag is egyedülálló a klasszikus stílusban. Csupa újdonság, váratlan fordulat szerepel a zongoraversenyben, ami Radu Lupu és a Fesztiválzenekar előadásában a lehető legmélyebb rétegig megmutatkozott. Radu Lupu, a nagyszerű román zongoraművész és zeneszerző szinte végig hátradőlve, de elmélyedve játszotta a versenyművet, olyannyira a zenében élt, hogy a zenekart, szólókat is beintette. Az együttes felé fordult, jelezve, hogy közösen alkotják újra a művet. Játékára a rendkívül plasztikus hangzás jellemző, a forte csak a legindokoltabb esetben szerepel nála. Előadásában talán a lassú tétel szólt a legszebben: a zenekar sürgető dallamára lágyan válaszol, de sohasem azonos töltéssel, a zenekar és a szóló egymásra találását, majd eltávolodását képzeletbeli vonalzóval lehetett volna megrajzolni. Zongorajátéka a melankolikus, esdeklő hangzást gyönyörűen fejezte ki, elhittük, hogy Hadészt majdnem megindította játéka (a kortársak Orfeusz könyörgését és alvilági útját sejtették programként). A versenymű minden pillanata koncentrált volt, minden dinamikai, ritmikai, dallamív a zenei anyagra felelt. Ritkán hallható ennyire magával ragadó tolmácsolás, öröm volt Radu Luput hallani.

Bruckner VII. szimfóniája komoly sikert aratott az 1884-es bemutatón, azóta is folytatja diadalmenetét Fischer Iván és a BFZa IV., és a IX. mellett. A Fesztiválzenekar Fischer Iván vezényletével úgy tudta tolmácsolni a művet, hogy a Bruckner zenéjét nem kedvelők is találtak a műben szépséget. Az első tétel főtémája a zeneszerző állítása szerint álmában ötlött fel benne. A hosszú mű másik különlegessége a Wagner halálára való emlékezés a lassú tételben, Wagner-tubákkal. A szimfóniában szereplő sokszínűséget aprólékosan kiemelte, más-más karakterrel játszotta a zenekar. Hatalmas tömbök szakadtak ránk, a hangulatok ébredése, kialvása, ezek körforgása tette emlékezetessé a koncertet. A mű elején a kürtök szinte éteri pianója egyszerre szólalt meg, mintha egyetlen hangszer játszott volna. A vonóskar tisztán, pontosan játszott, énekelt, menetelt. A dinamikai ívek teret adtak az egyéni elképzelésnek, Fischer Iván – ahogy a többi nagyromantikus mű vezénylésekor – azt a pluszt hozta ki a zenéből, ami túlmutat a hangok lejátszásán. Ami miatt szeretjük a zenét.

Radu Lupu (1945. november 30. – 2022. április 17.)
román zongoraművész, korának egyik legnagyobb zongoristájaként ismerték. 6 évesen kezdett zongorázni. 1966 és 1969 között megnyerte a világ három legrangosabb zongoraversenyét: a Van Cliburn Nemzetközi Zongoraversenyt (1966), a George Enescu Nemzetközi Zongoraversenyt (1967), valamint a Leedsi Nemzetközi Pianoforte Versenyt (1969). Ezek indították el nemzetközi karrierjét. Fellépett az összes jelentős zenekarral, valamint a világ összes jelentős fesztiválján. Háromszor jelölték Grammy-díjra , 1996-ban Schubert-zongoraszonátkat tartalmazó albumért meg is nyerte. 2016-ban a Brit Birodalom Rendjének (CBE) parancsnokává nevezték ki zenei teljesítményéért. 2019-ben vonult vissza.

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Vaszary János gyűjteményes kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában
Next Post: Plinius – Pompeji, az eltemetett emlékezet

Related Posts

  • Noé mondta, mi isszuk: bornépek dalai Archívum
  • Antonín Dvořák és Aram Hacsaturján évfordulójára Archívum
  • Somlyó György (1920–2006) halálára Archívum
  • Olvas(s)atok – Závada Pál: Jadviga párnája Archívum
  • Hídavatás, avagy a Széchenyi lánchíd sem úszta meg Archívum
  • A barokk operák hangulatának újrateremtője: Philippe Jaroussky Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Bari Károly
  • Chris Sohre és a The Malvinas lemeze
  • Október 1.
  • Zenevarázslat kicsiknek
  • Gutenberg élt, él és élni fog

Legutóbbi hozzászólások

  1. Kékszakáll francia módra szerzője Október 1. – papiruszportal.hu
  2. A Mesemondó – Benedek Elek szerzője Szeptember 30. – papiruszportal.hu
  3. Nem csak habos torta: Hollywood hercege – Tony Curtis életrajza szerzője Szeptember 29. – papiruszportal.hu
  4. Humperdinck, Richard Strauss és Mahler a Művészetek Palotájában szerzője Szeptember 27. – papiruszportal.hu
  5. Bartók Béla (1881, Nagyszentmiklós – 1945, New York) szerzője Szeptember 26. – papiruszportal.hu
  • A Sámson Bécsben, lemezen Archívum
  • The Next Tango Archívum
  • Rádiózenekar – Vajda Gergely Archívum
  • Május 12. Naptár
  • Fiatalos lendület a progresszív rock nagy öregje, Keith Emerson koncertjén Archívum
  • „Az én Mózesem (…) egyáltalán nem emberi” Archívum
  • Április 16. Naptár
  • Kísértethistória a Müpában Archívum

Copyright © 2003-2022 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme