a futurisztikus film korának legdrágább alkotása volt
a papiruszportal.hu archívumából [2013]
Szerző: szabói
Izgalmas estét kínált a Budapesti Tavaszi Fesztivál, az orgona szerepelt a középpontban március 23-án: több templomban hallgathatták meg az érdeklődők a hangszer(ek) hangját, improvizációkat, Bach és az északnémet mesterek zenéjét, vagy éppen Lisztét, az Orgonatúra elnevezésű programsorozat szép élményeket kínált. Este filmet vetítettek a Művészetek Palotája Bartók Béla Hangversenytermében, Fritz Lang emblematikus Metropolisát, majd a Fesztivál Színházban a dr. Lonnie Smith Trió lépett fel. Magam a filmvetítésen voltam.
A filmrajongó újra szívesen megnézi az 1927-ben bemutatott Metropolist, hiszen a hangversenyteremben hatalmas vászonról élvezhetjük a némafilmet, az csak a ráadás, hogy élőzenével kíséri valaki az egyetemes filmművészet e darabját. Ez esetben az orgona szólalt meg, az 1971-ben született Stephan von Bothmer zenei illusztrációját kaptuk a film mellé.
A filmek hőskorában zongora kísérte a történéseket, később kisebb zenekari együttes, a hangosfilm megjelenése pedig arra késztette az alkotókat-rendezőket, hogy keressenek olyan zeneszerzőket, akikkel képesek együtt dolgozni. A filmzeneírás önálló ággá vált, mára a zenei aláfestés a filmek alapvető része, akár már létező zeneművet illeszt be a filmzenét jegyző alkotó, akár saját műről van szó. Nem egy komolyzenei darab vált ismertté éppen filmbeli szerepe miatt, ilyen például Mozart C-dúr zongoraversenye, Richard Strauss Im-ígyen szóla Zarathustrája, Ligeti Lontanója, Wagner A valkűrjéről nem is beszélve. Zene és a film eggyé vált, manapság elképzelhetetlenek a filmek zene nélkül.
A zeneszerző, zongora- és orgonaművész Stephan von Bothmer éppen ezért tett szert olyan nagy népszerűségre Németországban mint némafilmek zongoristája, a műfaj reneszánszának lett elindítója. Ahogy olvashatjuk: „Az utóbbi években a berlini Kino Babylonban létrehozott Némafilm-koncerteken (StummfilmKonzerte) a filmtörténet klasszikus alkotásainak egész sora került már bemutatásra, Bothmer zongorán, moziorgonán, illetve egy általa alapított filmzene-együttessel adja elő némafilmekhez szerzett zenéjét. 2007-ben, egy harmincórás némafilm-maratonon Ernst Lubitsch 21 némafilmjét az ő zenéjével és közreműködésével vetítették le.”
A Metropolis korának legdrágább alkotása volt, ekkorra tehető a német filmek aranykora, bár maga a film nem aratott nagy sikert, több (el)ismert ember is bírálta a produkciót. A film viszonylag sok változatban létezik, több kivágott jelenet került elő az évek folyamán. A Metropolis a science fiction előfutárának tekinthető, és talán nem létezhetne a film noir vagy a félelemkeltő alkotások nélküle (gondoljunk csak Rotwang beszédes, Lugossy Bélá-s tekintetére). Izgalmas a társadalmi kérdés is, a nagypolgári létből való nem csak képletes leereszkedés, vagy a gépek lázadása, az üldözési jelenetek, Maria átváltozása.
Némafilm lévén, a Metropolist is élő aláfestő zenével vetítették, a legjelentősebb zenét Gottfried Hupperz jegyzi. Stephan von Bothmer hangulatos zenét varázsolt a filmhez, nem túl előretolakodót, szájbarágóst, a jeleneteket mindenesetre jól megtámogatva. Az orgona effektusai alkalmasak bármilyen érzésvilágot, hangulati elemet erősíteni hangszínnel, hangerővel, ezt a német zenész ki is használta.
Valóban izgalmas estét kínált tehát a Budapesti Tavaszi Fesztivál, azonban volt teljes az élmény. A Müpa nagyterme, annak is csak a földszintje jó, ha félig telt meg, és semmilyen információt nem talált az érdeklődő, meddig is tart majd a vetítés (én is jóval rövidebbre becsültem az interneten való keresgélés alapján a film hosszát). A teremben tudtuk meg, hogy 200 perces a mű, valamint azt, hogy aki a dr. Lonnie Smith Trió koncertjére is váltott jegyet, később bekapcsolódhat. Érzésem szerint az első pillanattól szeretett volna az érdeklődő a koncert részesévé válni, ha már megvette a jegyet.
Az orgonát újra kellett indítani, szerencsére hamar megtörtént, addig is Von Bothmer beszélt a filmről, szívesen hallgattam volna még, mert érdekes dolgokat mondott, angolul. És ha már az angol nyelvnél tartunk, a német film feliratozása az angol változatot tartalmazta, magyar szöveget nem kapott a néző, bár elkelt volna, sokkal több költség nélkül. Az orgona egyes hangjait nem éreztem kristálytisztának, gondolom, az Orgonatúra alatt megfáradtak a sípok. Felemás érzések kavarogtak bennem, a szervezés több sebből vérzett, többekkel együtt én sem vártam meg a film végét.
Comment on “Metropolis, hiányérzettel”