Steve Reich
a papiruszportal.hu archívumából[2006]
Szerző: Lehotka Ildikó
Steve Reich egyike azoknak a ma élő zeneszerzőknek, akiket az egész világ ismer, elismer. Hetvenedik születésnapja alkalmából több nagyvárosban rendeztek koncertet, Budapest a sorozat utolsó állomása. Steve Reich a zenei minimalizmus képviselője, zenéjének ritmus- és hangzásvilága egyedi. A koncertet nagy érdeklődés előzte meg. A közönség soraiban nemcsak a magyar komolyzenei élet prominens képviselőit, hanem a dzsessz- és popvilág előadóit is láthattuk, politikus sem hiányzott a nézők közül.
Rengeteg fiatal eljött megnézni, meghallgatni a nagy öreget, akinek zenéje, művészete – nem túlzás – kultuszszámba megy. A harmadik emeleti állórész is tömve volt, nemcsak a drágább helyek. Hosszú idő óta először voltam úgy koncerten, hogy a lezserebben öltözöttek (bakancs, sapka, földig érő sál) voltak többségben. Hiába, haladni kell a korral. Steve Reich a földszinti széksorok közepén lévő részben, a keverőpult mellett ült laza szerelésben, az elmaradhatatlan baseballsapkában. A koncert kezdése előtt a nemrég rangos díjat kapott Jeney Zoltánnal beszélgetett a nézőtéren.
A koncert a szokásos tíz perc késés helyett húszpercnyivel később kezdődött. Még fél kilenckor is érkeztek nézők, sokan közülük valószínűleg a rockkoncertek kezdésének csúszását vették alapul. Azt, hogy milyen zenét vártak, el nem tudom képzelni,mindenesetre meglepett, hogy a modern zenei koncerteknek szinte alig volt/van látogatottsága, bár amióta megnyílt a Művészetek Palotája, volt ilyenre példa. Az áhítatos csendet túl gyakran zavarta meg papírzörgés, beszélgetés zaja, az obligát köhögésroham azonban elmaradt.
Az első darab az 1973-ban íródott Music for Mallet Instruments, Voices and Organ című mű volt. Mint Reich oly sok művében, itt is az időtartam növelése és csökkentése fejleszti a minimáleszközökkel élő zenei anyagot. A húszpercnyi zene egyetlen pillanatig sem unalmas, a ritmikus felépülések állandó változást hoznak a dallamban is. Az ütőhangszerek az egyre gyorsabb folyamat hatását keltik, meghatározott időben egy-egy erőteljesebb hang hallatszik. Ahogy gyorsul az ütőhangszerek ritmusa, úgy csökken az elektromos orgonáé, a metallofoné és az éneké. A különleges ritmika mellett az énekhang szerepe a legmeghatározóbb, az ’i’ hangzó szinte összeolvad az orgonával, egészen egyedi effektet hangoztatva.
A zeneszerző Magyarországon talán legismertebb művét (a Clapping Music mellett), az 1973-ban készült Music for Pieces of Woodot az Amadinda és Steve Reich előadásában láthattuk, hallhattuk. Az egyszerű, de különféle hangmagasságú ütőhangszerek más-más ritmikája fantasztikus kombinációt adott. Öt ember állt a hatalmas színpadon, sok ember előtt, és élvezte a közös játékot. A zeneszerző semmilyen teátrális manírral nem színezte az előadást, ő is egy volt, egyenrangú társ a zenészek közül/között.
Az 1978-ban készült Music for a Large Ensemble című darabot Reich a Holland Fesztivál megrendelésére írta. A zeneszerző művei közül ebben használja a legnagyobb együttest, az összes hangszercsoport szerepet kap benne, sőt a női hang is. A Music for a Large Emsemble két régebbi mű továbbfejlesztése, az egyik éppen a kezdő darab, és a Music for 18 musicians. Valaki hangosan fel is kiáltott, hogy ez már volt. Érdekes összevetésre nyílt lehetőség a már hallott és az éppen fejlődő zene kapcsán, mennyire eltérő lehet más hangszerelésben (és persze némi változtatással) egy már megfogalmazott zenei anyag. A trombiták tartott és erősödő hangja, hangszíne mintegy koronaként ült a dallam és ritmus fölött, számomra az időtlenséget jelentette az állandó mozgásban. Ahogy az első Musicban, itt is a hangzáskép volt kifejezetten egyedi.
Szünet után Kepes András méltató szavai után Steve Reich átvette Schneider Mártától a Magyar Köztársasági érdemrend középkeresztjét.
Zárószámként egy magyarországi bemutatót hallhattunk, a You Are (Variations) című négytételes művet. A hangszerelés itt is változatos, az énekhang ismét fontos szerepet kap. A Schola Cantorum Budapestiensis – művészeti vezető: Bubnó Tamás és Mezei János – nemcsak a legrégebbi zenében mozog otthonosan, hanem a XX. század kísérleti zenéjében is. Az elhangzott művek egyfajta fejlődési ívet is mutatnak, a 2004-ben komponált You Are talán egy új korszak nyitánya is. A kórus által előadandó szólamok és a zenekari hangzás talán ebben a darabban még jobban erősítették egymást. A héber szövegeket és fordításait, valamint Wittgenstein szavait tartalmazó mű pátosszal teli, sokszor himnikus. A nyolc variáció a zeneszerző spontán intuícióit követi, a tonalitás is jelen van. Tartalmazza a L’Homme armée című, a reneszánszban közkedvelt, sokszor feldolgozott sanzont is, így egyfajta stílustörténeti összegzést is vélünk felfedezni a kompozícióban.
A koncerten a nagyszerű Amadinda mellett az UMZE Kamaraegyüttese szerepelt Rácz Zoltán vezényletével. Rácz Zoltán, az ütőegyüttes alapítója sokat tett az ütőhangszerek népszerűsítése érdekében, emlékszem, vagy huszonöt évvel ezelőtt egyik első koncertjükön a Lúdanyó meséit játszották. Nagyon féltek a fogadtatástól. Azóta világszerte keresett együttessé váltak, nemcsak az egzotikus, különleges hangszerek használata miatt, hanem a kortárs zene szakavatott és elszánt bemutatásáért, elfogadtatásáért is. A nehéz és fárasztó feladatot az UMZE zenekar élvezettel teljesítette, Reich el is mondta a darab előtt, hogy ez a legjobb együttes.
A Steve Reich műveiből rendezett koncert remek volt, öröm, hogy ennyien eljöttek. A fiatalabb korosztály remélhetőleg a kortárs zenét is fogja értékelni.
Hogyan is hangzik az utolsó szám negyedik idézetének szövege?
„Beszélj keveset, és cselekedj sokat!”
Reich zenei eszköze, a minimalizms és annak szinte végletekig való kibontása párhuzamban áll a gyönyörű és igaz héber idézettel, mással nem is lehetne jobban kifejezni a reichi életművet.
Tribute to Steve Reich – Művészetek Palotája, 2006. december 6.
Music for Mallet Instruments
Voices and Organ
Music for Pieces of Wood
Music for Large a Ensemble
You Are (magyarországi bemutató)
Közreműködött:
Steve Reich,
Amadinda Ütőegyüttes
UMZE Kamaraegyüttes
Schola Cantorum Budapestiensis (művészeti vezetők: Bubnó Tamás és Mezei János)
