a Pannonhalmi Főapátság
a papiruszportal.hu archívumából [2007]
Szerző: korboncnok
Az előző részben Nagycenk nevezetességeiről és a Széchényi/Széchenyi család nagyjairól írtunk. Északnyugat-magyarországi kalandozásaink utolsó állomása az ezeréves pannonhalmi apátság megtekintése volt. Az ezeréves jelző jelen esetben fenntartás nélkül értendő, hiszen az alapítás 996-os dátumát és az 1001-es felszentelést dokumentumok is igazolják. A Pannonhalmi Főapátság, akárcsak a kirándulásunk során látott többi intézmény/műemlék épület, sok mindent megélt. Hol az ország szellemi-szakrális középpontja volt, hol csak egy kisebb vallási központ, hol pedig sziget az embertelenségben – kortól és politikai rendszertől függően. Kulturális értékei, küldetése azonban hittől, vallási hovatartozástól függetlenül megkérdőjelezhetetlenek.
Hefter Üveggaléria
A 82-es főútról letérve a félreérthető táblák miatt toronyiránt indultunk el a Szent Hegy felé – autóval. A tévedés hamar világossá vált, a sikátorrá szűkült utcában nem sokáig lehetett haladni, az egyik helyi lakos meg is állapította, hogy nem mi vagyunk az elsők. A kis kitérő miatt épp lemaradtunk az idegenvezetésről, így a következőig várnunk kellett. Szent Márton hegyén voltunk: ha már lúd, legyen kövér! Kis érdeklődés után egy galériába indultunk. Nem bántuk meg, néhány perces sétával eljutottunk a Hefter Üveggalériába. A név ismerősen csengett – a hardver, öregszem, nem dobta ki a jó választ –: Hefter László Ferenczy-díjas üvegművész nevét rejti. Az időszaki kiállításon laikusok számára (számunkra) is felfoghatóan különleges, olykor meghökkentő, de mindenképpen színpompás darabokat láthattunk. A két hölgy komolyan vette az ismeretterjesztést, és rövid idő alatt sok mindent megtudtunk nemcsak a kiállított tárgyakról, hanem az üvegrestaurálásról is, hiszen Hefter László az apátság templomának ablakain is dolgozott, s az eredeti állapotot tükröző képekkel összevetve hatalmas és eredményes munkát végzett. A fél óra kevés volt, az apátság megtekintése és körüljárása után vissza kellett térni, s a jegy egy részét le is vásároltuk (nyakláncok, igényes csecsebecsék), a lányaim nagy örömére.
Rövid történet
A 996-ban a Győr melletti, 282 méter magas Szent Márton-hegyen alapított bencés monostor és első lakói feladata volt, hogy a kereszténység egyes ágait ugyan ismerő, de pogány magyarokat szívós munkával kereszténnyé tegyék. A később az Árpád-házi királyok zarándokhelyévé váló templomot és monostort 1001-ben szentelték föl. Ma már tudjuk, hogy a küldetés sikerrel járt, ám azokban az években a vállalkozás kimenetele egyáltalán nem volt ilyen természetes, sőt egy évszázad kellett (néha fegyveres összecsapások, Gellért püspök és mások mártíromsága is) ahhoz, hogy e nem kis, az állam számos területére kisugárzó változás megfordíthatatlanná váljon. Érdekesség, hogy 1096-ban Könyves Kálmán itt fogadta Buillon Gottfried ideiglenesen hazánkban tartózkodó, átvonuló keresztes seregeit.
Az 1200 táján megsérült román stílusú templomot 1224-ben átmeneti stílusban újjáépítették, s a vár a mongol (tatár) támadásnak is ellenállt. Az apátság az utolsó Árpád-házi királyok uralkodása alatt hanyatlásnak indult, a szerzetesek száma csökkent, a területnek sokszor világi birtokosa volt, meg sem közelítette korábbi vallási központ szerepét. Mátyás király például magának foglalta le az apátságot, de a kerengőt újjáépítette (1486). Tolnai Máté főapát érdeme, hogy kongregációba (testvéri közösség) szervezte Szent Benedek követőit, s az 1510-es években Pannonhalma lett a magyarországi bencés kongregáció főapátsága. Az ő idején épült többek közt a templom jelenlegi Szent Benedek-kápolnája. őt azonban kevésbé tehetséges főapátok követték, s a török kor is más, katonai szerepet kényszerített Pannonhalmára: a vár 1594 és 1598 között török tulajdonban volt, de a korszakban végig katonai fennhatóság alatt állt.
A 17. században, főként Sajghó Benedek főapát alatt alakult ki a barokk Pannonhalma. Mária Terézia szerezte vissza Magyarországnak a Szent Jobbot, s az 1771-es, Bécsből Budára vezető út Pannonhalmán keresztül vezetett. II. József 1786. október 23-án rendeletben oszlatta fel azokat a rendeket, amelyek nem végeztek „hasznos” tevékenységet. Az apátság 1802-ig várhatott a visszaállításra (I. Ferenc), ekkor elkötelezték magukat a tanító-nevelői munka mellett. Itt tanult például Jedlik Ányos, Czuczor Gergely, Rómer Flóris.
1896-ban millenniumi emlékművet állítottak a három halom közül a középsőn. A kápolnaszerű építmény freskóját Aba-Novák Vilmos műve díszíti. 1939 ünnepi évében a Szent Jobb újra Pannonhalmára érkezett, s ebben az évben emelték a gimnázium épületét és a főbejáratot is.
A II. világháború alatt az apátság elnyerte a Nemzetközi Vöröskereszt oltalmát, gyógyító feladatokat láttak itt el, s bár néhány lövés eltalálta, helyrehozhatatlan károk nélkül élte túl a világégést – és a szovjet megszállást is. Az apátság 1943-ban kapta a Basilica minor, kisebb bazilika címet. Lónyay Elemér és felesége, Stefánia hercegnő (korábban Rudolf trónörökös felesége) is ide menekült, s javaik, műtárgyaik java részét az apátságra hagyták.
A „fordulat évében” államosították az iskolákat is. Az 1950-es szerzetesrend-feloszlatáskor a nyolc gimnázium között megmaradt a pannonhalmi is, de azt és a rendi részleget is – mint akkoriban az élet minden területét – a politika ellenőrizte. A 70-es évektől már kicsit szabadabb légkörben elkezdődött a monostor felújítása, régészeti feltárása. Kiderült, hogy a Szent István-i templom legalább akkora volt, mint a mai.
A létező szocializmus leáldozása után Pannonhalma is új erőre kapott, 1996-ban a világörökség részévé lett, meglátogatta II. János Pál pápa, III. Schenouda kopt pápa és Alekszij moszkvai pátriárka is, a hegyen újra élénk szellemi-vallási és pezsgő turisztikai élet zajlik, mellette pedig, illetve a domboldalakon – e nemes hagyományt felelevenítve – újra bortermeléssel is foglalkozik az apátság. A millecentenárium/millennium is dinamizálta a munkálatokat, hiszen számos neves eseményt rendeztek (pl. Mons Saccer [Szent Hegy] – Pannonhalma 1000 éve kiállítás) és jelentős világi és vallási vezetőket láttak vendégül. És 1996. december 5-én az ünnepségeket megkoronázta, hogy az apátság a világörökség részévé vált.
Mons Saccer
Az idegenvezetés egy minimál berendezésű (csupasz falak), ám légkondicionált és gyönyörű panorámás vetítőteremben kezdődött, ahol egy rövidfilmmel hangolódtunk rá a programra, s az apátságról és lakóikról a legfontosabbakat már itt megtudhattuk.
A főbejáratnál kívülről megtekintettük a viszonylag fiatal gimnázium épületét, mely az idegenvezető és a film tanúsága szerint puritánsága mellett a legmodernebb oktatási eszközökkel van felszerelve. Ezután a hangulatos, középkort idéző kövezeten jutottunk el a templomig. Monumentális a Páckh János tervezte, 43 méter magas, 1828 és 1932 között épült torony Róth Miksa mozaikjával (1809, 2 m magas és 10 m hosszú, szerepel rajta többek közt Szent István, József nádor, I. Ferenc császár, Novák Krizosztom főapát), amely a rend két feladatát allegorikus formában ábrázolja (Hirdessétek az igét! és Tanítsatok!).
Veres Kálmán a millenniumra készült, állatokkal díszített, szintén allegorikus kapuján lépünk be a kerengőbe, mely őrzi Mátyás-korabeli formáját. Egyes helyeken ki is bontották a falat, mely értékes freskókat őriz. A kerengőből az 1224 előtt készült Porta speciosán keresztül juthatunk be a templombelsőbe, régebben ez volt a főbejárat. A román stílusú nagyszerű Porta speciosa vörös márványból és fehér mészkőből készült, s a timpanonjában látható Szent Márton-kép Storno Ferenc festménye. Az idegenvezető feloldotta a belépőjegyet díszítő rejtélyt is: egy ittjártát megörökíteni akaró (nem Mátyás!) a vörös márványba véste a nevét és azt, hogy mikor látogatta meg a templomot – ez látható a belépőn. Úgy látszik, e szokás már az 1570-es években is dívott Magyarországon.
A templombelső lenyűgöző, ám részletesen jelen cikk keretei közt még csak vázlatosan sem lehet leírni. Az eredeti, román stílusú templom kétszer is leégett. A második leégés után (1200 körül) következett az újjáépítés, majd az 1224-es felszentelés. Az ebből a korszakból a legtöbbet megőrző 13. századi altemplom arról nevezetes, hogy nyugati falában található a Szent István székének nevezett ülőfülke. Nem elképzelhetetlen, hogy ült rajta, hiszen ő, de Imre herceg, Gellért püspök is többször járt itt. Itt temették el kérésükre Lónyay Elemért és Stefániát is.
A mai, háromhajós templombelsőben a pillérek és a boltozatok a 13. századi állapotot tükrözik. Később, Mátyás alatt újabb építkezésekre került sor (pl. kerengő). Pannonhalma 1594-es török megszállása, pusztítása után zivataros idők következtek.
A 18. századi helyreállítást megakasztotta II. József rendelete, s a restaurálást csak a kiegyezés után lehetett megvalósítani. A szószék, az oltárok és a padok Storno Ferenc restaurátor-építész tervei alapján készültek. Storno készítette az 1876-os felújításkor a mennyezet freskóit is. Zengő orgonaszóban jártuk végig a templomot, melyet folyamatosan restaurálnak, renoválnak.
Ezt követően a könyvtár következett, az Árpád-kori kultúr- és nyelvtörténeti emlékek másolatai kellően ráhangoltak a minket váró nagyszerű látványra: templomból a kultúra templomába érkeztünk. Pompás freskók, híres történeti alakok „alatt” lenyűgöző méretek, rengeteg könyv (kb. 300 ezer kötet lehet) és számos kiállított ritkaság. A Szent István-palást kiállított másolata itt csak mellékszerepet kaphatott. Irigykedve állapítottuk meg, milyen lehet egyeseknek e falak között magukba szívni a tudományt. A könyvtár után már csak a bolt következett, ahol ki-ki könyveket, vallási jellegű ajándék tárgyakat vagy akár a néhány éve újra borászkodásba kezdett apátság hegylevéből vásárolhatott magának, szeretteinek. Levezető látnivalóként felsétáltunk a millenniumi emlékműhöz, amelynek belső falán, Aba Novák freskóján szinte az egész magyar ezer év ott van.
Pannonhalma ezeréves, szerencsésen átvészelte a legnehezebb időszakokat is, van mit megmutatnia, és nagyon sokan kíváncsiak is rá. Újabban egyre több és színvonalasabb koncertet is tartanak itt nyaranta. Az igazi az lett volna, ha a napot egy koncerttel zárjuk e hangulatos és felemelő helyszínen. Majd legközelebb.
Felhasznált irodalom:
Sólymos Szilveszter – Hapák József: Pannonhalma. A hegyen épült város. (Budapest, 2000) Magyar Könyvklub – Pannonhalmi Főapátság
