Gigantikus szobrok az amerikai kontinensen
a papiruszportal.hu archívumából
Szerző: Mika Róbert
Az Egyesült Államok és Brazília 1963-ban azt tervezte, hogy a dél-amerikai ország nemzeti ünnepére titokban és meglepetésképpen kicserélik szimbolikus, gigantikus szobraikat. A barátságos gesztust 60 napig készítették elő, a USS Hendersen szállítóhajó leszállította időre a szobrokat, amelyeket renoválás címen eltakartak a látogatók elől. A braziloknak azonban nem tetszett a csere, ráadásul Kennedy elnök meggyilkolása miatt az észak-amerikai államban is úgy gondolták, nemcsak az emlékmű, hanem a szerencséjük is délre hajózott. Így a lehető leggyorsabban visszakerült helyére a New York-i Szabadság-szobor és a riói Krisztus-szobor (A Megváltó szobra).
A hír természetesen nem igaz! A mese, hogy az Egyesült Államok kormányzatának archívumában létezett volna ilyen terv (Freedom of Information Act – Kolosszus hadművelet), amit az Amerikai Kulturális Szövetség Igazgatósága támogatott (és megvalósított) volna, nem csupán politikailag kivitelezhetetlen, de technikailag is megvalósíthatatlan. Az emberek fantáziája azonban határtalan, ezt a szoboróriások megálmodása is bizonyítja, még akkor is, ha ilyen kolosszusok nem ritkák az emberiség történetében.
A két szobor „életében” számos hasonlóságot fedezhetünk fel. Mindkét mű az amerikai kontinens keleti partján van, s szinte egy időben, ötven éven belül avatták fel őket, Franciaországban tervezték és készítették az elemeit és – ezért is foglalkozunk most velük – gigantikus méretűek. Egyebekben viszont szinte semmi hasonlóságot nem találunk közöttük: az egyik női alak, a másik férfi-, az egyik világi, a másik egyházi indíttatású, különböző anyagból készültek, ezért technikailag is más-más felépítésűek. Ennek ellenére a két műtárgy mégis azonos érzelmi kötődéseket-érzetet vált ki, hiszen amellett, hogy a saját népük imádják ezeket a kolosszusokat, az idegeneknek egyfajta befogadást, törvényességet, biztatást sugallnak.
Az idősebb szobrot 1886. október 28-án avatták fel 21 ágyúlövéssel, hajókürtök hangorgiájával, pazar tűzijátékkal. A francia nép ajándékát 1884. július 4-én, a függetlenség napján adták át hivatalosan az Egyesült Államok nagykövetének. A szobor Edouard de Laboulaye akadémikus vezette csoport ötlete volt. A társaság III. Napóleon császársága idején, a császárság megszűnését és egy új francia köztársaság létrejöttét kívánta. A Szabadság-szobor ennek megfelelően az óceánon túli köztársasággal való barátság elmélyítését jelentette – és a francia viszonyoknak szóló célzást.
A kivitelező Frédéric-Auguste Bartholdinak már volt egy terve a Szuezi-csatorna világítótornyára, amely egy hatalmas nőalakot formált, kezében egy fáklyával, jelképezve, hogy a haladás nem csak Európára vonatkozik. Így a fiatal elzászi szobrász kapva kapott az alkalmon, és nagy lelkesedéssel kezdte meg a munkát. A kivitelezéshez megnyerte Alexander-Gustave Eiffel mérnököt, akinek zseniális, csigalépcsőt rejtő rugalmas vasszerkezetére került a hihetetlenül vékony, mindössze 2,4 milliméter vastagságú, ám az időjárásnak ellenálló, vörösrézből készült bevonat. Eiffel neve nem ismeretlen számunkra sem, hiszen ki ne hallott volna Párizs büszkeségéről, a világcsodának számító Eiffel-toronyról, de hazánkban az ő tervei alapján készült a Nyugati pályaudvar tetőszerkezete is.
Az elkészült alkotást szétszedték, bedobozolták és áthajózták az óceánon. Helyét a bevándorlók által oly ismertté vált Bedloe szigetén jelölték ki, mely az Ellise-sziget közelében van. A sziget ekkor kapta a Szabadság-sziget nevet. A 47 méter magas talapzatot, amelyre az óriási szobor került, Richard Morris Hunt tervezte, 1972-ben itt nyílt meg az a múzeum, ami a sok millió, az óhazát elhagyni kénytelen bevándorlónak állít emléket.
A szobor négy lényeges jelképet hordoz. Az alak csaknem 13 méteres jobb kezében fáklyát tart, ami Delacroix híres festményét idézi: Szabadság vezeti a népet. A szobor lábánál a zsarnokság lehullott bilincsei vannak, bal kezében a függetlenségi nyilatkozat látható. A hétágú „korona” a hét tenger szabadságát jelképezi.
Nem véletlen, hogy a monumentális műalkotás az Amerikai Egyesült Államok talán legismertebb szimbóluma.
Rio de Janeiro és a brazil nép büszkesége, A Megváltó szobra (Cristo Redentor) 709 méter magasságban, a Corcovado csúcsán áll. A brazil állam 1822-ben lett független Portugáliától, és az egyetlen ország Dél-Amerikában, ahol ma is a portugál nyelv a hivatalos (a spanyol–portugál konkvisztádori vetélkedés végének, az 1494-es tordesillasi egyezménynek a következménye). Fővárosa ma az ország belsejében található Brazília, de 1960-ig Rio de Janeiro volt a központi törvényhozás székhelye.
Vince atya, eredeti nevén Pedro Maria Boss, 1859-ben szállt partra Rióban, és szinte azon nyomban beleszeretett a helybe. A Corcovado csúcsára Izabella hercegnő emlékművét álmodta meg, és rögtön neki is kezdett vasutat építtetni a hegyre. A vasút hosszú évtizedek alatt meg is épült, ám a brazilokban egyre jobban kihalt az anyaország, Portugália iránti tisztelet. Ugyan tervbe vették, hogy a Guanabara-öböl bejárata fölé magasodó jellegzetes és meseszép Cukorsüveg-hegyre Kolumbusz Kristóf szobrát fogják felépíteni, de egy népszerű hetilap 1921-ben pályázatot írt ki Brazília függetlenségének centenáriumára, nemzeti emlékhely megtervezésére. 1922-ben megszületett a győztes pályamű, Hector da Silva Costa óriási, kitárt karú Krisztus-szobra (és az azt körülvevő sétány és kilátó terve).
Az emlékhely ötletét szinte azonnal felkarolta az egyház, és Kolumbusz-szobor helyett a mélyen vallásos brazil emberek támogatásával gyűjteni kezdte a megvalósításhoz szükséges pénzt. Hatalmas lelkesedéssel, bízva az összegyűjtött adományokban, Hector Costa és csapata megkezdte a mérnöki és kivitelezési munkákat a Corcovadón. Biztosítani kellett, hogy a hatalmas szobor az időjárás viszontagságainak ellent tudjon állni.
Párizsban építészek, mérnökök és szobrászok gyűltek össze, hogy megvitassák a lehetséges megoldásokat. Végül 1927-ben a lengyel származású francia szobrászművészt, Paul Landowskit bízták meg a szobor elkészítésére. Ahogy Eiffelnek, Landowskinak is van magyar vonatkozású műalkotása. A svájci Genfben álló Református fal ún. Szablyás Bocskai szobrát ő készítette.
Tíz év alatt gyűlt össze a pénz a szoborra, és 1931. október 12-én adták át ünnepélyes keretek között a 220 lépcsővel megközelíthető, kivilágított emlékművet. Természetesen az idők során több változtatást is végre kellett hajtani, főként a megközelíthetősége miatt – kötélvasút, majd nemrég lift- és mozgólépcsőrendszer segíti az érdeklődőket –, de a szobor maga rendületlenül, azóta is jelképe Rio de Janeirónak.
Néhány jellemző adat a két gigantikus szoborról
Szabadság-szobor:
Súlya: 205 tonna
Anyaga: fém
Magassága: 46 méter (talapzattal együtt 93 méter)
A szoboralak csípőátmérője: 10,6 m
A fáklyát tartó mutatóujj hossza: 2,4 m
A Megváltó szobra:
Súlya: 1145 tonna
Anyaga: kő, beton
Magassága: 30 méter (talapzattal együtt 38 méter)
A kezek közötti fesztávolság: 27 m
A fej súlya: 35,6 tonna
(Összehasonlításul: a Gellért-hegyi Szabdság-szobor magassága 14 méter, a tatabányai Turul szárnyfesztávja 15 méter.)
Comment on “Kolosszus hadművelet”