Névnapok: Tünde, Paulina, Angéla, Fortunát, Gracián, Graciána, Graciella, Hortenzia, Júnó, Jusztián, Jusztin, Konrád, Kunó, Kurt, Paméla, Pamfil, Pandóra, Simeon, Szemirámisz, Torda, Tündér
Események:
1495 – az első ismert írásos utalást John Cor szerzetes teszi egy adag skót whiskyre, egy latin nyelvű kincstárjegyen.
1828 – Brunszvik Teréz grófnő Budán Angyalkert néven megnyitja a Habsburg Birodalom, ill. Magyarország első kisdedóvó intézményét (óvodáját).
1857 – megjelenik Charles Baudelaire francia költő és művészeti esszéíró-kritikus A romlás virágai című egyetlen verseskötete, 100 verssel. A kötet megjelenése nagy felháborodást váltott ki a korabeli sajtóban, a versekben megjelenő dekadencia és erotika miatt.
1871 – kibocsátották az első Magyarországon nyomtatott postabélyeget.
1911 – megalakult a Hunnia Biograph Társaság, az első magyar filmvállalat. A társaság 25 méter széles és 50 
méter hosszú üvegcsarnok műtermét Budapesten, a külső Lipótvárosban, a Sziget utca és a Pannónia utca sarkán építette fel, és Hunniának nevezte el (Pannónia műterem).
1951 – a Massey Bizottság (Royal Commission on National Development in the Arts, Letters and Sciences) kiadja mérföldkőnek számító jelentését Kanadában, amely a kulturális tevékenységek széles körének finanszírozását szorgalmazza. A jelentés később a Kanadai Nemzeti Könyvtár megalapítását eredményezte.
1968 – az első Grammy-díjas rockdal Simon & Garfunkel Mrs Robinson című kislemeze.
1986 – megjelenik Danielle Steel amerikai írónő Kalandvágy című romantikus regénye.
2008 – a Universal Studios Hollywood hátsó telkén kitört tűzvész elpusztítja számos film ikonikus látványosságát, például a Courthouse Square-t, a Vissza a jövőbe című film óratornyát és a King Kong-i kiállítást. Ezen felül 40-50.000 archivált digitális videó, filmmásolat és mesterkazetta semmisült meg, amelyek az 1920-as évekig nyúlnak vissza.
2014 – A magyar régészet napja – , hogy minél szélesebb körben megismertessék a magyar régészeti kutatások friss eredményeit.
2017 – Christopher Tolkien összeállítja és kiadja apja, J. R. R. Tolkien be nem fejezett vagy archív szövegeiből álló Beren és Lúthien című könyvet. A kötetet Alan Lee, a Gyűrűk ura filmtrilógia egyik díszlettervezője illusztrálta.
Megszületett Mihail Ivanovics Glinka (1804–1857) orosz zeneszerző, az orosz zenei hagyomány megteremtője.
Családjában élénken érdeklődtek a kultúra, a zene iránt. Gyermekkorát apja birtokán töltötte, itt kapta első zenei élményeit, de a műzenén kívül nagy hatással volt rá a dadájától és a jobbágyoktól hallott népzene is. Nevelőnőjétől németül és franciául tanult, de kapott földrajz-, zongora- és hegedűórákat is. 1814-ben hallotta Bernhard Crusell Op. 2-es klarinétkvartettjét, mely élmény hatására végleg elhatározta, hogy zeneszerző lesz. Rendszeres zenei képzésben azonban nem részesült, ezért mindvégig autodidakta muzsikus maradt. Részt vett a szentpétervári elit társadalmi eseményein, és első zenei zsengéit az ottani szalonokban adta elő, ahol egyre kedveltebb előadó lett. 1830-ban orvosi tanácsra Olaszországba utazott. Milánóban megismerkedett a kor olasz zenéjével, Rossini, Bellini és Donizetti operáival. Emellett az ellenpontozásos technikával ismerkedett, a konzervatóriumban vett órákat. Ezután Bécsbe utazott, ahol hallotta zenélni Liszt Ferencet. 1837-ben Glinkát kinevezték a Cári Kápolna Kórusa vezetőjének. 1855-ben Szentpéterváron megismerkedett a még fiatal Balakirevvel, akiben zenei nézetei lelkes követőjére talált. Hamarosan csatlakozott hozzájuk Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov és Kjui. A fiatal szerzők zenészkört alakítottak az orosz zene megújítására, akikhez később társult még Borogyin is, így alakult ki az Ötök csoportja – Glinka támogatásával (Ruszlán és Ludmilla). ––> Dalok és románcok – orosz módra
Meghalt Feszty Árpád (Rehrenbeck Árpád Szilveszter, 1856-1914) festőművész.
Tehetségének korán jelét adta. Iskoláit Komáromban, Pozsonyban, majd a Budai Főreáltanodában végezte, innen azonban távoznia kellett, mivel több társával politikai és irodalmi kört alapított. A 16 éves fiú ekkor vándorszínésznek állt, majd 1874-ben Münchenbe ment, ahol főleg a képtárakat tanulmányozta. Később tanulmányai folytatása céljából Párizsba ment, és 1878-ban a nemzetközi világtárlaton sikert aratott. Velencébe ment, ahol laguna-képeket festett; velencei tartózkodása nagyon jó hatással volt művészetének fejlődésére, és amúgy is eleven színérzéke még jobban kifejlődött. 1880-ban ösztöndíjat nyert, és három évig Bécsben tartózkodott, ahol Lichtenfels iskolájában tanult. Itt festette Golgota című híres képét. Ő festette az Operaház és a Törvényszéki Palota faliképeit is. 1896-ban a millenniumi kiállításra festette a Magyarok bejövetele című hatalmas panorámáját. Festészeten kívül irodalommal is foglalkozott. Könyve 1897-ben jelent meg Budapesten, Az én parasztjaim címmel (Muzsikáló legény leányokkal, Táj a lenyugvó nap fényében, Krisztus temetése).
Meghalt Básti Lajos (Berger, 1911–1977) Kossuth-díjas színész, kiváló művész, főiskolai tanár, őt tartják a 20. 
század egyik legszebben beszélő magyar színészének.
1935-ben szerzett diplomát a Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián. Ezután Bárdos Artúr Belvárosi Színházában kezdte pályafutását, 1937-ben szerződött a Vígszínházba, ahol a második és a harmadik zsidótörvény miatt 1939–40-ben már alig kapott szerepet, 1942-től a háború végéig nem szerepelhetett színpadon. 1945 után a Nemzeti Színház meghatározó művésze. A különösen szép orgánumú Básti fiatalkorában énekes-bonviván szerepekben is bemutatkozott. Később egyik legjelentékenyebb szerepe lett a My Fair Lady musicalben Higgins tanár. Kiváló versmondó volt, különösen Arany János balladáival aratott sikert, de a Nagyidai cigányok rádiós változatának narrátoraként is emlékezeteset alkotott. Több verslemeze jelent meg (Beszterce ostroma, Egy magyar nábob, Abigél).
Megszületett Marilyn Monroe (1926-1962) Golden Globe-díjas amerikai színésznő, fotómodell és énekesnő, az 
1950-es évek egyik legismertebb szexszimbóluma.
Színésznőként körülbelül egy évtizedig volt aktív, ezalatt filmjeiből kétszázmillió dolláros bevétel folyt be. A mai napig a popkultúra egyik legismertebb, ikonikus egyénisége. A második világháború idején gyári munkásnőként készültek róla az első professzionális fotók, és ekkor kezdődött fotómodell pályafutása. Pin-up girlként vált híressé, és így kapta első mellékszerepeit. 1951-től már fontosabb szerepeket is kapott, elsősorban vígjátékokban. 1953-ra filmjei a legjövedelmezőbb hollywoodi alkotások közé tartoztak, így főszerepeket is kapott, igaz ezek megalapozták „buta szöszi” imázsát. Hamarosan megunta beskatulyázását és hamarosan újabb megállapodást kötött a Fox filmstúdióval. 1959-ben a Van, aki forrón szereti vígjátékban nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb színésznőnek járó Golden Globe-díjat. Magánéletében számos problémával küzdött, 1962-ben, 36 éves korában halt meg szándékos barbiturát-túladagolás következtében (A szerelem bolondja, Niagara, Hogyan fogjunk milliomost?).
Ezen a napon született:
Zsámboky János (Johannes Sambucus, 1531-1584)
történetíró, orvos, polihisztor, Rudolf magyar király udvari orvosa. A humanista levélírás jeles képviselője, nevezetes emblémáskönyv szerzője. Az, hogy 26 éves korában a Bolognai Egyetem tanára volt, nem mindennapi képességének tanúbizonysága. Korának egyik jeles könyvgyűjtője volt, több ezer könyvet és kéziratot számláló könyvtára a korabeli Európa egyik legnagyobb magánkönyvtára volt. Kiadta antik szerzők műveit éppúgy mint Janus Pannonius verseit vagy Werbőczy István Tripartitumát. Mint latinul verselő költőt is számon tartjuk, de legnagyobb sikerét kétségtelenül a számos kiadást megért emblémagyűjteményével aratta.
Friedrich August Schulze (Friedrich Laun, 1770-1849)
német író. 1797–1800 között Lipcsében tanulmányokat folytatott. Összes művei előszóval Tiecktől jelentek meg hat kötetben, 1837-ben jelentek meg emlékiratai (Riesenstein kastély, Furcsa házasság, A herceg szeretője).
Ferdinand Raimund (1790-1836)
osztrák színész, színházi rendező, színigazgató és színműíró. Tündérjátékainak alapja a bécsi népi humor, de ezt a nyersanyagot formájában is, tartalmában is megnemesítette: humora egyesül borongós komolysággal, szelíd társadalomkritikával, elsősorban a bécsi színházi közönség számára érthető utalásokkal.
Prielle Kornélia (Prielle Antónia, 1826-1906)
színésznő, a Nemzeti Színház örökös tagja. Prielle Kornélia kedve a színészethez a máramarosszigeti úri műkedvelők előadásain ébredt föl, majd kezébe kapván Jósikának Adorjánok és Jenők című drámáját, azt nagy buzgalommal tanulgatta és próbálgatta. Tizenöt éves korában, 1841. június 10-én lépett először színpadra Szatmáron. Marosvásárhelyt ismerkedett meg Dérynével, aki nagy szeretettel foglalkozott vele, buzgón oktatgatta és kitől saját megemlékezése szerint is sokat tanult.
Paul Landowski (1875-1961)
lengyel-francia szobrász. Ötvenöt éves pályafutása során több, mint 35 emlékművet készített Párizsban és tucatnyit más helyen. Legismertebb műve a Brazíliában, Rio de Janeiróban felállított A Megváltó Krisztus szobra című alkotás, amelyet Heitor da Silva Costa brazil építésszel és Gheorghe Leonida román szobrásszal együttműködve készített. Ő tervezte a Krisztus-fejet és a kezeket, és a megbízása alapján Leonida faragta ki a fejet (A Reformáció nemzetközi emlékműve, Az ökölvívó, Szent Genovéva szobra). ––> Kolosszus hadművelet
Czigány Dezső (1883–1937)
festőművész. A 20. század elején a modern stílusirányokkal megismerkedve kialakította egyéni stílusát, mélyre hangolt színű arcképeket, aktokat, csendéleteket festett kötött, a formát hangsúlyozó előadásban. Budapesten, majd Münchenben és a nagybányai művésztelepen tanult. 1905-ben Párizsban a Julian Akadémiára járt. Az évtized második felében a magyar Vadak stílusában festett portréival hívta fel magára a figyelmet. A kecskeméti művésztelep létrejöttekor Nagybánya helyett Kecskemétet részesítette előnyben. Az első világháború után Franciaországban élt (Műtermi csendélet, Gyermektemetés, Tájkép).
Hámos György (Holländer Hugó György, 1910-1976)
elbeszélő, forgatókönyvíró, műkritikus, újságíró, humorista. 1932-től a Pester Lloyd újságírója volt. 1933-tól 1942-ig az Új Idők segédszerkesztője volt. A második világháború alatt munkaszolgálatos volt. 1945–1951 között a Budapesti Rendőr-főkapitányság alezredese, majd ezredese volt. 1955–1956 között az Irodalmi Újság, 1958-tól pedig a Filmvilág szerkesztőjeként dolgozott. 1957–1968 között öt film forgatókönyvét írta meg. 1964-től az Élet és Irodalom tévékritikusa volt. Napilapokban, irodalmi lapokban megjelent humoreszkjei széles körben népszerűek voltak. Ironikus jegyzeteivel rendszeresen szerepelt a rádió műsorában. (Mici néni két élete, Írásból felmentve, Alfa Rómeo és Júlia).
Sőtér István (1913–1988)
Kossuth- és József Attila-díjas író, irodalomtörténész, akadémikus. Tudományos munkái mellett az 1974-ben indított Literatura című irodalomelméleti folyóirat első szerkesztőjeként is működött, 1960–1969 között a Magyar PEN Club elnöke. Írói és tudósi pályája párhuzamosan alakult, bár 1949–1960 között szépíróként egyetlen torzótól eltekintve a hallgatást vállalta (Bűnbeesés, A magyar irodalom története, Világos után).
Bajthay Gabriella (1917-?)
színésznő. Magánszíniiskolában folytatott tanulmányokat. 1943-tól a Kolozsvári Nemzeti Színházban kezdte színészi pályáját. 1944-től a Szegedi Nemzeti Színházban játszott, 1954-től a Békés Megyei Jókai Színházhoz szerződött. 1957-től a kecskeméti Katona József Színház színésznője volt. 1959-től az egri Gárdonyi Géza Színház tagja volt. Szerepformálását a könnyedség és a kifinomult előadásmód jellemezte. Operettek primadonna- és szubrett szerepeiben aratta legnagyobb sikereit, de énekelt operákban is, és prózai szerepeket is játszott.
Gálcsiki János (1926-1984)
színész, szinkronszínész. 1948-tól az Ifjúsági Színház tagja. 1957-től 1960-ig a Fővárosi Operettszínház, 1960-tól a Vidám Színpad művésze. Szerepeit igényesen megformáló, közvetlen hangvételű színész volt. Sokat foglalkoztatta a rádió, később az induló televízió is. Rádiójáték és rádió operettek mellett több korabeli nagy sláger előadója is volt (Különös házasság, Irány Mexikó!, Fuss, hogy utolérjenek!).
Vasadi Péter (1926-2017)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, esszéíró, irodalomkritikus, műfordító. 1967-től az Új Ember és a Vigilia című keresztény lapok munkatársa lett, közben 1970-ben elvégezte a MÚOSZ újságíróiskolát. Hiteles, elvont tárgyiasság versalkotói módszerét alkalmazza, transzcendens ihletésű verseiben és prózájában az irgalom, a szeretet, az emberség kapaszkodóit kutatja (Ének a szomjúságról, A zendülés vízszaga, Csönd születik).
Bekim Fehmiu (1936–2010)
albán nemzetiségű jugoszláv színész. Pályáját a pristinai Területi Színházban kezdte, majd a belgrádi Színművészeti Főiskolán 1960-ban szerzett diplomát, s a Jugoszláv Drámai Színház szerződtette tagja sorába 1967-ig. 1957-től filmezett, az 1960-as évek derekán került az élvonalba. Első amerikai filmje az 1970-es Szerencsevadászok volt. Igazi hősi alkat, magával ragadó erejű jellemábrázoló volt (Találkoztam boldog cigányokkal is, Odissea, A gyermek, akit Jézusnak hívtak).
Kézdi-Kovács Zsolt (1936-2014)
Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró. 1956–1960 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakos hallgatója volt. 1964–1989 között a Mafilm asszisztense, majd rendezője. 1975–1977 között a Balázs Béla Stúdió vezetőségi tagja volt. Figyelemreméltó játékfilmalkotói erényekről tett tanúságot, kitűnt modern felfogású, hangulatteremtő ereje.
Colleen McCullough (1937–2015)
ausztrál írónő. Egyik leghíresebb regénye az 1977-ben kiadott Tövismadarak, magyarul 1990-ben jelent meg. A New York-i Tudományos Akadémia tagja volt (Róma első embere, Caesar asszonyai, Keserédes).
Morgan Freeman (1937)
Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színész. Ismertségre az 1990-es években tett szert, miután több hollywoodi sikerfilmben is feltűnt. Az amerikai média egy szappanopera és egy gyermekműsor révén ismerte meg. Az 1980-as évek közepétől jelentős mellékszereplőként tűnt fel számos mozifilmben, aminek köszönhetően a bölcs és atyai szerepek megformálójaként lett ismert. Clint Eastwood Millió dolláros bébi című filmjének mellékszereplőjeként nyerte el a régóta érlelődő Oscar-díjat 2005-ben. Egyedi orgánumának köszönhetően gyakran vállal narrátori feladatokat. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Robin Hood, a tolvajok fejedelme; RED; Támadás a Fehér Ház ellen).
René Auberjonois (1940-2019)
amerikai színész, szinkronszínész és rendező. Legismertebb szerepe Odo a Star Trekben (Bigyó felügyelő, Sötét zsaruk, Cserecsapat).
Benkő Péter (1947)
kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész, a Turay Ida Színház örökös tagja. Főiskolai tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte 1965–1969 között, eközben kapta első filmes főszerepét (A koppányi aga testamentuma). 1969–1973 között a József Attila Színház színésze, 1971–1993 között a Thália, illetve az Arizona Színház tagja volt. 1993–1998 között szabadfoglalkozású művész, 1999–2013 között a Soproni Petőfi Színház vendégművésze volt. 2013 óta a Turay Ida Színház vendégművésze (Fekete macska, Csupajóvár, Diplomatavadász).
Jonathan Pryce (1947)
walesi születésű angol színész. Az 1970-es években Pryce a Royal Shakespeare Companyvel lépett fel. Miután 1983-ban eljátszotta a Martin Luther, Heretic tévéfilm címszerepét és feltűnt az Ian McEwan forgatókönyvéből készült The Ploughman’s Lunchban, Pryce megkapta Sam Lowry szerepét Terry Gilliam 1985-ös filmjében, a Brazilban. 1995-ben elnyerte a legjobb színésznek járó díjat a Cannes-i filmfesztiválon, Lytton Strachey megformálásáért A festőnő szerelmei című filmben (A holnap markában, Ronin, A Karib-tenger kalózai filmek).
Tóth József (1955)
Jászai Mari-díjas színész. A 25. Színház Stúdiójában végzett színészként 1977-ben. 1981-től a Győri Kisfaludy Színházban szerepelt. 1983-tól a szolnoki Szigligeti Színház tagja. 1991-től a Budapesti Kamarában és a Katona József Színházban játszott. Alapító tagja a Bárka Színháznak. 2001 óta a Kolibri Színház és Pintér Béla társulatának tagja. Rendezéssel is foglalkozik (Mint oldott kéve, Kontroll, Állítsátok meg Terézanyut!).
Teri Polo (Elizabeth Polo, 1969)
amerikai színésznő. Gyermekkorában már balettozott, és 17 éves korában New Yorkba költözött, ott modellkedett, majd reklámfilmekben szerepelt. Pályája először a tánc köré koncentrálódott. Később a filmezés körében tűnt fel (A vér kötelez, Apádra ütök, Galaktikus támadás).
Sághy Tamás (1972)
színész. 1992-ben a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház stúdiójában végzett. 1993-1996 között a kecskeméti Katona József Színház, majd 1996-tól a József Attila Színház tagja volt. Később szabadúszóként dolgozott, majd 2012-től a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja lett..
Botos Éva (1974)
színész, énekesnő, rendező. 1994-1998 között végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakát. 1992-től volt az Arany János Színház stúdiósa, 1994-től pedig tagja. 2010-ig az Új Színház tagja, majd szabadúszó volt. 2006-ban Horgas Ádámmal alapította meg a ShakuEcho együttest. Zenéjük filmek főcím- és betétdalaként is hallható. 2013-2016 között a Centrál Színház művésze. Első önálló rendezését 2014-ben mutatták be. 2016-tól ismét szabadúszó (9 és ½ randi, Intim fejlövés, Open Grave).
Ezen a napon halt meg:
Sir David Wilkie (1785-1841)
skót festő- és képzőművész. 4 éves korában az edinburghi iparművészeti iskola növendéke, majd John Graham történeti festő tanítványa lett. Hazatérve falujába, első képével, az Országos vásárral annyi pénzt szerzett, hogy 1805-ben Londonba költözhetett. Párizsi utazása alatt megismerkedett a nagy holland zsánerfestők műveivel és az ő hatásuk alatt festette meg leghíresebb műveit (A szembekötősdi, Szegény emberek lakodalma, Az egyetlen leány).
Hriszto Botev (1848-1876)
bolgár költő, újságíró, forradalmár, a „bolgárok Petőfije”. Első verse 1867-ben jelent meg. Nyílt és bátor hangja váratlanul csendült fel a bolgár lírában. Az áprilisi felkelés (1876) kitörése után csapatával Gyurgyevóban elfoglalta a Radetzky osztrák gőzöst, hogy azzal Bulgáriába hajózzanak. Katonáival a Balkán-hegység felé tartottak, miközben kegyetlen csatákat vívtak a török katonasággal. A Vracsa környéki harcokban esett el. Mindössze huszonhét verset írt, de költészetének erkölcsi ereje, eszmei értéke és művészi hitele a legnagyobb bolgár költők közé emeli. A verseiben szorosan összefonódik a realizmus és a romantika, lírája sokat merít a bolgár népköltészet hagyományaiból (Kenyér vagy golyó, Búcsú, Az én imádságom).
Martin Andersen Nexø (1869-1954)
dán író. Rövid ideig munkásként dolgozott, majd népfőiskolára járt és újságíróként kezdett dolgozni. Eleinte a századvégi pesszimizmus jegyében alkotott, ám nézőpontja fokozatosan kifelé fordult, majd a szociáldemokrata mozgalomhoz csatlakozott. Ettől kezdve legtöbb regénye valamiféle társadalmi feszültséget hordozott magában. 1940-ben Dánia náci megszállás alá került, Nexøt pedig 1941-ben kommunista meggyőződése miatt bebörtönözték. Szabadulása után a semleges Svédországba ment, onnan pedig a Szovjetunióba távozott. A második világháború után az akkor NDK-beli Drezdába költözött. Életében nemzetközi elismertségnek örvendett, különösen a kelet-európai országokban, egészen a szocialista rendszerek összeomlásáig (Hódító Pelle; Elveszett nemzedék; Ditte, az ember lánya).
Helen Keller (1880-1958)
amerikai író, előadó. Ő volt az első siket és vak diák, aki főiskolai diplomát szerzett. Termékeny író volt, sokat utazott, és hirdette háborúellenes nézeteit. Kiállt a női egyenjogúság, a munkásosztály jogai és a szocializmus mellett. 1999-ben felkerült a Gallup által létrehozott „A 20. század legkedveltebb alakjai” című listára. Az Alabama állambeli Sheffieldben róla neveztek el egy kórházat.
Vladislav Vančura (1891-1942)
a 20. század egyik kiemelkedő cseh írója, filmrendező, forgatókönyvíró, Festőnek készült, de orvosként diplomázott. 1920-tól a Devĕtsil nevű avantgárd művészeti csoport első elnöke volt. 1923-ban jelent meg első elbeszéléskötete. Publikált folyóiratokban és írt színműveket. A 30-as években filmrendezéssel is foglalkozott. 1936-ban a Cseh Filmtársaság elnöke lett. Részt vett a cseh ellenállási mozgalomban, a Gestapo elfogta és kivégezték (Szökés Budára, Három folyó, Bocska és gazdája).
Leslie Howard (Leslie Howard Steiner, 1893-1943)
magyar származású angol színész, filmrendező. A Magyarországról Angliába a 19. század végén kivándorolt Steiner házaspár már Londonban született gyermeke. Mérsékelt színészi tehetsége ellenére, bizonyára elegáns megjelenésének és a Dulwich College-ban felszedett úri angol kiejtésének köszönhetően egyre jelentősebb szerepeket kapott. 1920-ban Amerikába költözött, és a Broadway-n angol gentleman-szerepkörben sikeresen szerepelt társasági komédiákban. Amint kitört a második világháború, visszatért Európába. Rendszeresen fellépett az angol katonáknak adott harctéri színelőadásokon (Elfújta a szél, Berkeley Square, Modern Pimpernel).
Anna Seghers (Reiling, 1900-1983)
német írónő. Történelmet, művészettörténetet és sinológiát tanult, 1922-ben doktorált. A nácik 1933-ban letartóztatták, de el tudott menekülni Franciaországba. Itt született számos híres regénye, a két világháború közötti időszak német viszonyairól, a nemzetiszocializmussal szembeni ellenállásról. Itt írta meg világhírű regényét is A hetedik kereszt, amely 1942-ben jelent meg angolul. Az Egyesült Államokban még a regény megjelenésének évében megfilmesítették (A vonal, Tranzit, Átkelés).
Ödön von Horváth (Edmund Josef von Horváth, 1901–1938)
osztrák-magyar író, drámaíró, költő. Házitanító is oktatta a magyar nyelvre. 1913-ban követte apját Münchenbe, ekkor tanult meg németül is. 1923 után már íróként dolgozott Berlinben és a bajorországi Murnau am Staffelsee-ben. Az 1933 és 1938 között zajló náci megtorlások hatására 1938 márciusában Bécsből – Budapesten és Fiumén keresztül – Párizsba emigrált. Darabjait a bécsi színház hagyományainak követőjeként írta. Radikális szociálkritikát gyakorolt, és főleg a nők mint áldozatok szerepe tartozott fő témái közé. Kései regényeiben a fasizmus témáját dolgozta fel (Az örök kispolgár, Mesél a bécsi erdő, Istentelen ifjúság).
Sándor Frigyes (1905–1979)
hegedűművész, karmester, pedagógus. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán tanult. 1926-tól a Budapesti Ének- és Zenekar-egyesületben hangversenymestere, 1933-tól segédkarmestere volt. Az 1930-as évek közepén már elismert karmester volt, számos együttest dirigált. Főleg a barokk zene, Haydn és Mozart, valamint a 20. század magyar zeneműveinek bemutatását szorgalmazta. Bartók Béla 1939 nyarán írott vonószenekari Divertimentóját Magyarországon elsőként adta elő. 1958 és 1975 között a budapesti Zeneművészeti Főiskolán tanított.
Tankred Dorst (1925-2017)
német író, drámaíró (Klara anyja, Merlin avagy a puszta ország, A stettini utazás).
Mucsi Sándor (1926-2006)
színművész, magánénekes (tenor). Hatvanegy évet töltött a pályán, ezalatt számos vidéki teátrumban játszott, majd három évtizeden át a Fővárosi Operettszínház tagja volt. Pályafutása alatt végigénekelte a klasszikus tenorbonviván-szerepek teljes sorát (Virágvasárnap, Szamba, Koldusdiák).
Berkes Péter (1931–2022)
író, forgatókönyvíró. Nevét elsősorban a fiatalok számára írt szépirodalmi művei és a Bölcs Bagoly sorozatban megjelenő ismeretterjesztő kiadványok tették híressé. Számos katonatémájú elbeszéléskötetet adott közre. Több ifjúsági regényéből filmsorozat készült (Az öreg bánya titka, Utánam, srácok!, Bezzeg a Töhötöm, S.O.S. Szobafogság!).
Heim András (1946-2020)
erdélyi képzőművész. 1968–1974 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 1997-től a Korunk Galéria kiállításainak szakavatott szervezője. 1990-től 2006-os nyugdíjazásáig a Korunk folyóirat műszaki szerkesztője. Grafikái geometrikus szerkesztésű művek. 1999-ben megjelent 1999-be jelent meg Építem a rendet című esszékötete, amelyet saját grafikáival illusztrált. Ez a könyv hű tükre művészi krédójának.
