Névnapok: Fábián, Eutim, Fabiána, Fabó, Özséb, Sebastian, Sebestyén, Sebő, Sebők, Sedékiás, Szebasztian, Tímea
Megszületett Madách Imre (1823–1864) költő, író, ügyvéd, politikus, a Kisfaludy Társaság rendes tagja, akadémikus.
A magyar irodalom és drámaköltészet kiemelkedő alakja. Korának klasszikus és modern irodalmát is jól ismerte. Első drámai művét még 16 éves korában írta meg. Fő műve Az ember tragédiája, a magyar drámairodalom egyik legismertebb darabja, számos nyelvre lefordították, színpadi változatát Magyarországon és külföldön is rendszeresen műsorra tűzik. Verseket egész élete folyamán írt, de életében nem jelent meg több verseskötete mint az 1840-ben kiadott Lantvirágok kötete (Csák végnapjai, Vadrózsák, Mózes).
Meghalt Deák-Ébner Lajos (1850-1934) festőművész.
Tanulmányait Münchenben és Párizsban végezte. Itt ismerkedett meg a francia festészettel, aminek hatására Barbizonba költözött. Megismerkedett Paál Lászlóval és Munkácsy Mihállyal, akiknek stílusa meghatározó lett később művészetében. 1874-től több évig a Szolnoki Művésztelep rendszeres lakója, alkotója volt, részt vett a telep megalakításában is. 1890-ben Lotz Károllyal közösen megfestik a Tihanyi apátság freskóit. 1895-1899 közt a Műcsarnok falképeit festette meg. Festészetére jellemző a realisztikus ábrázolásmód, ami főleg a Szolnokon festett képein lelhető fel. A paraszti élet hiteles ábrázolója volt (Hazatérő aratók, Hajóvontatók, Hazatérés a tanyáról).
Megszületett Sík Sándor (1889–1963) Kossuth-díjas költő, irodalomtörténész, akadémikus, a 20. század jelentős magyar lírikusa.
Fiatalkorától fogva foglalkozott az irodalom szinte minden ágával. Már a gimnáziumban feltűnt költői tehetségével, később írt irodalomtörténeti és esztétikai értekezéseket, kritikákat és színműveket. Mivel mindkét ágon zsidó származású volt, így az 1939-es második zsidótörvény hatálya alá tartozott, csak ún. „mentesítettként” élte túl a vészkorszakot. Mélyen felháborította, hogy az állam kíván illetéktelenként identitásáról dönteni. A háború után reményekkel tekintett a demokratikus átalakulásra, de hamar világossá vált számára azonban, hogy a demokratikus kísérlet nem járhat sikerrel. 1946-ban tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. Kutatási területe: a barokk korszak irodalma, az újabb irodalom, esztétika, verstan. (Szembe a Nappal, Hét szép história, Az olvasás tudománya).
Megszületett Federico Fellini (1920-1993) Oscar-díjas olasz filmrendező.
A II. világháború után az olasz filmművészetben kibontakozott egy új irányzat, a neorealizmus. Ezen az úton elindulva találta meg Fellini saját, senkivel össze nem téveszthető stílusát: a szánalom, a megértés, az együttérzés még neorealista, a költői emelkedettség, a groteszk humor, a miszticizmus azonban már egy másik út. Filmjeiben a valóság, az emlékek és az álmok sajátos módon olvadnak eggyé. Művei az emberi kiszolgáltatottságot, képmutatást, ostobaságot és kisszerűséget szeretetteli, gyakran harsány humorral jelenítik meg. Talán nincs is még egy olyan rendező a filmvilágban, akinek alkotásai annyi személyes élményből és emlékből épülnének fel, mint Fellinié (Élet csodája, Országúton, Amarcord).
Megszületett Fischer Iván (1951) Kossuth-díjas karmester, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója, Budapest díszpolgára, a brit Királyi Zeneakadémia tiszteletbeli tagja.
Zongorázni, majd hegedülni, később csellót és zeneszerzést tanult Budapesten. Bécsben karmesteri diplomát szerzett. 1976-ban a BBC szimfonikus zenekarait vezényelte, 1980-tól a Londoni Szimfonikus Zenekar karmestere lett. 1983-ban visszatért Magyarországra, rövidesen – Kocsis Zoltánnal karöltve – megalapította a Budapesti Fesztiválzenekart. Számos reformot vezetett be az együttes irányításában, felkészítésében. Számos új koncertformát valósított meg, ami a közönség utánpótlását, nevelését hivatottak segíteni. Az utóbbi években zeneszerzéssel is foglalkozik, műveit Magyarországon kívül a világ számos országában bemutatták.
Ezen a napon született:
Vajda Péter (1808-1846)
költő, drámaíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja. Sokat írt, és sokfélét, ami csak zavarta írói egyéniségének kiforrását. Írt társadalmi, bölcsészeti, nyelvészeti, történelmi és természettudományi dolgozatokat s ezek mellett költeményeket versben és prózában, anélkül, hogy a tudós és a költő tisztán elkülönült volna benne egymástól. De rajongó lendülete és panteisztikus természetérzése, élénk és ragyogó szemlélete új hangot olvasztott a magyar költészetbe s kivált szépprózánkba, melyet ritmikailag is hangzatosabbá, kifejezésekben költőibbé törekedett alakítani, gyakran merész újításokkal is.
Johannes Vilhelm Jensen (1873–1950)
irodalmi Nobel-díjas dán író. Otthonról alig tudták támogatni, ezért kalandregényeket írt, hogy lendítsen anyagi helyzetén. 1896 és 1903 között különféle lapok tudósítójaként járta a világot. Paraszttárgyú elbeszéléseiben földijeinek szívós életakaratát és ősi hagyományait dicsérte. Tanulmányaiban a darwini tanokat a társadalomra vetítve, azt bizonygatta, hogy a történelemben a létért való küzdelem, az erősebbik fennmaradásának törvénye érvényesül (A király bukása, A hosszú utazás, A világ fénye).
Gábor Andor (1884-1953)
Kossuth-díjas regényíró, költő, humorista, publicista, dalszövegíró. 1903-ban a Kisfaludy Társaság pályázatára lefordította Frédéric Mistral Mireio című eposzát, majd a Roland-éneket. Az 1910-es években felkapott kabarészerző lett. Emellett sikereket ért el vígjátékaival, szatirikus regényeivel és versesköteteivel is. A Tanácsköztársaság után börtönbe került, innen néhány hét múlva kiszabadult és Bécsbe emigrált. 1950–1953 között főszerkesztője volt a Ludas Matyi című szatirikus hetilapnak (Pesti sirámok, Az én hazám, Szokj le róla!).
Gyergyai Albert (Schlesinger, 1893-1981)
irodalomtörténész, egyetemi tanár, író, műfordító. Az első világháború kitörésekor egy atlanti-óceáni szigetre internálták, majd betegsége miatt engedélyezték, hogy 1917-ben Svájcba távozzon. 1919-ben hazajött, a budai Kossuth Lajos Kereskedelmi Iskolában közel 20 évig volt tanár. Az Új Idők közölte első novelláját 1909-ben, melyet gimnazistaként írt, majd a Nyugat 1920-ban közölte első tanulmányát. 13 könyvet írt, 50 műfordításkötete és 36 általa szerkesztett antológia jelent meg (Mit olvassunk?, Francia irodalom, Ősz és tél között).
Leviczky Andor (1902-1978)
bábszínész, színész, érdemes művész. Pályáját, mint színész és rendező kezdte, számos vidéki színház tagjaként zenés és prózai szerepekben, bonvivánok és fiatal hősök megformálójaként, egyaránt szép sikereket aratott. 1951-ben az Állami Bábszínházhoz szerződött, melynek haláláig tagja maradt.
Ayn Rand (1905-1982)
oroszországi származású amerikai regényírónő és filozófus. A második világháború utáni években jelentős befolyása volt mind a konzervatív, mind a liberális amerikai társadalmi rétegek gondolkodására. Hírnevét regényei és filozófiai szisztémája alapozta meg; az általa kifejlesztett filozófia az objektivizmus egyik ága. Első komoly könyvsikere Az ősforrás volt, 1943-ban, egy romantikus és egyúttal filozofikus regény. Az írónő hét évig dolgozott rajta, Legismertebb munkáját, az 1100 oldalas Veszett világ című regényét 1957-ben adták ki.
Bálint György (1906-1995)
színész, rendező, színházigazgató. 1927-ben végzett az Országos Színészegyesület színiiskolájában. 1935-től 1938-ig a Belvárosi Színházban játszott. A háború után 1946–48-ban a Madách Színház színész–rendezője, Hont Ferenc távozása után főrendezője lett. 1949–51-ben az Ifjúsági és a Vidám Színházban dolgozott és tanított a Színművészeti Főiskolán. 1951-ben a Szegedi Nemzeti Színház igazgatójává nevezték ki (A tanú, Aranyborjú, Kék Duna keringő).
Tardos Tibor (1918-2004)
József Attila-díjas író, műfordító, forgatókönyvíró, újságíró. 1938-ban Párizsba menekült, és két évig térképészetet tanult. 1941–1944 között részt vett a francia ellenállásban. 1945-től a La Presse, a Nouvelle és a Fraternité munkatársa volt. 1947-ben hazatért Magyarországra, a Szabad Nep és a Szabad Ifjúság munkatársa lett. Írásai közismertek lettek. 1956-ban részt vett a Petőfi Kör munkájában, ezért 1957-ben másfél évig börtönbe zárták. 1963-ban visszatért Franciaországba, és Párizsban telepedett le, menedékjogot kért a francia kormánytól (Nourri, blanchi; Tücsök; Igor hazatér).
DeForest Kelley (Jackson DeForest Kelley, 1920-1999)
amerikai színész, leghíresebb szerepe Leonard McCoy hajóorvos a Star Trek című sikeres sorozatban és az azt követő hat filmben. Élete hátralévő részében nem is szerepelt túl sok más filmben.
Galgóczy Imre (1920-2005)
színész, szinkronszínész. A II. világháborúban Szentendrén esett fogságba és a hírhedt temesvári fogolytáborba került. Hullottak mellette az emberek és tömegsírokba temették őket. A táborszínház segített elviselni a rettenetes élményeket. Nagy szerencsével egy év után hazakerült. A Falurádió műsorának állandó szereplője lett. Az 56-os forradalom után sokakhoz hasonlóan utcára került, és annak is örülhetett, hogy egy Pest környéki színtársulattal járhatta a vidéket. Az idő múlásával enyhült a szigor, sok színészhez hasonlóan ismét játszhatott a fővárosban. Hosszú pályája során számos paraszthőst formált meg hitelesen.
Majláth Júlia (1921-1976)
zenepedagógus, zeneszerző, sok közismert táncdal szerzője. Eredetileg zongoraművésznek tanult, később zeneszerzést. A könnyűzene felé vette az irányt. Az évek során több száz, nagy sikerű slágert írt, több fiatal énekest indított el pályáján. A táncdalfesztiválok népszerű szerzője volt, 1967-ben nagydíjas lett a Rövid az élet és a Nem várok holnapig című számaival (Azt a rózsaszín szegfűt, Szeretném bejárni a földet, Amikor virágba borultak az almafák).
Egon Bondy (Zbyněk Fišer, 1930-2007)
cseh író, költő, filozófus, a prágai underground meghatározó alakja. Az 1940-es évek végén egy szürrealista csoportban volt aktív. Az ötvenes évektől a csehszlovák titkosszolgálat ügynöke lett, rendszeresen jelentett társairól. 1957-től 1961-ig a prágai Károly Egyetemen tanult filozófiát és pszichológiát. Az 1960-as évektől kezdve vesz részt a prágai underground tevékenységében, szövegeket ír a The Plastic People of the Universe számára. Nonkonformizmusa miatt konfliktusba került a kommunista Csehszlovákia vezetésével, művei csak szamizdat révén terjedhettek.
Balassa Sándor (1935-2021)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, érdemes és kiváló művész. A Bartók Béla Konzervatóriumban karvezetést tanult, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzést. 1964-től a Magyar Rádió munkatársa lett, ahol 1980-ig a zenei főosztályon dolgozott zenei rendezőként. 1981-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszékén tanított (Nyári intermezzo, Téli kantáta, Földindulás).
Ujlaki Dénes (1945)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. Ujlaki Dénesnek hányattatott gyermekkora volt, igazán tele nehézségekkel. Édesanyja arisztokrata származású, édesapja pedig katolikus újságnál dolgozott, és emiatt a családot kitelepítették a Hortobágyra és hónapokig tehénistállóban laktak. A színész 14 éves volt, amikor két év börtönre ítélték, miután az iskolából elvitték az AVO-sok. A budapesti Nemzeti Színház stúdióját 1969-ben végezte el, majd a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. 1981-től a budapesti Nemzeti Színház tagja lett. 1982-ben alapító tagként csatlakozott a Katona József Színházhoz. Jellegzetes hangja számos filmben és rajzfilmben hallható szinkronként (Égigérő fű, Dögkeselyű, De kik azok a Lumnitzer nővérek?).
Lehoczki Károly (1957-2012)
zenész, dobos és karikaturista. A Jeep, a Kontroll Csoport, a Balkán Tourist, az Új Nem, később a Kistehén Tánczenekar egykori dobosa. 1996–1999 között az Új Ludas Matyi élclap művészeti szerkesztője.
Zámbó Jimmy (Zámbó Imre, 1958-2001)
kétszeres EMeRTon-díjas énekes. A magyar popszakma egyik legsikeresebb magyar énekese. Rajongói „király”-ként tisztelték. Legnagyobb hatást a görög énekes, Demis Roussos gyakorolt rá, akinek stílusa érződik Jimmy dalain. 1991-ben megjelent első albuma Csak egy vallomás címmel, majd nem sokkal ezután négy és fél oktávos hangterjedelmének és csodálatos előadásmódjának köszönhetően a közönség elnevezte őt Király-nak, majd a Magneoton kiadó feltette a lemezborítón az i-re a koronát (Valahol bús dal szól, Nézz le rám, Csak a jók mennek el).
Kovács Marianna (1960)
Aase-díj bábszínész, tanár. Elvégezte az Állami Bábszínház Felsőfokú Bábszínészképzőjét, majd Bábszínész Továbbképző Stúdióját. 1981-től az Állami Bábszínház, majd jogutódja, a Budapest Bábszínház művésze. Színészi munkája mellett 1997-től tanít művészeti szakmai tárgyakat és drámapedagógiát. Sokoldalú művész, naiva és hősnő mellett a „boszorkány” szerepkörben és karakterszerepekben is játszik.
Csomor Csilla (1966)
színésznő. Már gyerekkorában balettozott, táncolt, énekelt, festett, furulyázott, és verset szavalt. Számos szavalóversenyt nyert, minden idejét a Jászfényszaru Amatőr Színjátszó Csoport tagjaként töltötte. 1988-ban Kerényi Imre osztályában végezte el a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, utána a győri Kisfaludy Színházhoz szegődött, majd 1992-től a Nemzeti Színház, 2000-től pedig a Pesti Magyar Színház tagja lett. Az évek során számos prózai, zenés, és egyszemélyes darabban játszott. 1998-ban megkapta a Barátok közt című magyar filmsorozat egyik főszerepét.
Dániel Gábor (1968)
színész, opera- és operetténekes. A Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán 1993-ban diplomázott. A Fővárosi Operettszínház szerződtette. 1999-től a Magyar Állami Operaházban, 2005-től a Budapesti Operettszínházban lép fel. Tenorista, bonviván szerepkörben opera- és operettgálák gyakori szereplője.
Orosz Dénes (1977)
filmrendező, forgatókönyvíró, író. Szociálpedagógusi diplomát szerzett, majd felvették a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol forgatókönyvíró szakon végzett. Egyetemi évei alatt filmkritikusként tevékenykedett (Poligamy, Kútfejek, Seveled).
Ezen a napon született és halt meg:
S. Nagy István (1934-2015)
dalszerző, EMeRTon-díjas dalszövegíró. Hat évtizedes pályafutása során Magyarország egyik legtermékenyebb dalszerzőjévé vált (Kell, hogy várj – Neoton; Elmegyek – Máté Péter; Csavard fel a szőnyeget – Hungária).
Ezen a napon halt meg:
Christoph Martin Wieland (1733-1813)
költő és író, a német felvilágosodás és rokokó kiemelkedő személyisége. 1753 és 1758 között több vallásos költemény született, majd egy újabb fordulat után sikerült túllépnie önmagán, a túlcsorduló lelki rajongáson, a ledér már szinte sikamlós költemények helyett teljesen új hangon szólalt meg. Szellemes, vicces, ironikusan elegáns stílusú költeményei a német rokokó irodalom legkiemelkedőbb alkotásai (Keresztény érzékenységei, Téli rege, Az abderiták).
Jean-François Millet (1814–1875)
francia festőművész, a 19. századi realizmus nagy mestere. A barbizoni iskola csoportjában ő az emberfestő, aki a 19. századi hagyományos francia paraszti élet mindennapjainak megörökítője. Elkapta még a nagy változások előtti pillanatokat, nagyra becsülték ezért művész utódai. Saját tájképfestészetével is új szemléletet adott, mindig úgy fessen a művész, hogy lássa azokat az embereket, akik a tájhoz tartoznak, vagy nézik azt a tájat. Millet számára a szépen megművelt föld éppen olyan megnyugtató és derűs látvány volt, mint a vadon nőtt erdő, mező, virág vagy a tenger (Magvető, Kalászszedők, Tavasz).
John Ruskin (1819-1900)
angol művészeti író, festő és esztéta. A modern kortárs művészek pártfogója. Pályája első szakaszán kora modern festőiről írt többkötetes tanulmányaiban az akadémikus felfogással szemben az új művészeti irányok mellett tört lándzsát. Támogatta a preraffaeliták és a modern iparművészek törekvéseit. Kiállt a régi értékek megőrzése mellett, a középkori kézművesség visszaállítását, művészi ipari műhelyek szervezését propagálta.
Johnny Weissmuller (Weissmüller János, 1904-1984)
erdélyi német származású amerikai olimpiai bajnok úszó, filmszínész, Tarzan alakítója. Húszévesen a párizsi nyári olimpián három aranyérmet szerzett úszásban, négy évvel később további két aranyérmet szerzett. 1922–1928 között 67 világrekordot állított fel. Hamarosan Hollywood sztárja lett mint Tarzan megszemélyesítője. Inkább úszónak és nem színésznek tartotta magát, 11 ember életét sikerült megmentenie. Életében 1948-ban zárult le a Tarzan-korszak.
Barbara Stanwyck (1907-1990)
Golden Globe-díjas és háromszoros Emmy-díjas amerikai színésznő. Négyszer jelölték Oscar-díjra, végül 1982-ben munkásságát életműdíjjal jutalmazták. Az Amerikai Filmintézet Minden idők legjobb színészei listáján a 11. helyezést érte el. Stanwyck Hollywood aranykorának színészei mellett újraértelmezte a női szereplők funkcióját. Az eddigi boldog háziasszonyok és engedelmes szeretők korán felülemelkedve Stanwyck megcsillantotta az értelmet, hirtelen a nőknek is lettek saját vágyaik, ötleteik, inspirációik – vagy hátsó gondolataik (Mexikó rózsája, Gyilkos vagyok, A cirkusznak mennie kell).
Beke György (Faragó György, Bárdócz Gergely, 1927-2007)
erdélyi magyar József Attila-díjas író, újságíró, műfordító. A magyar nyelv és irodalom szakot a kolozsvári egyetemen végezte. 1947-ben a sepsiszentgyörgyi Népi Egység szerkesztőségében dolgozott, 1948-tól a Romániai Magyar Szó, illetve Előre belső munkatársa 1974-ig. 1989-től Budapesten élt, az áttelepülése utáni években többek között az Élet és Irodalomban publikált. Legszorgalmasabb terepjáró írónk, aki a valóság sokoldalú riporteri feltárása mellett élményanyagának regényes feldolgozására is törekedett (Feketeügy, Csángó krónika, Éjszakai biciklisták).
Audrey Hepburn (1929-1993)
Oscar-díjas flamand származású angol színésznő. A világraszóló filmes karrier után a UNICEF utazó nagyköveti feladata töltötte ki az életét. 1945-ben, a háború után, Amszterdamba költözött családjával és balettet tanult. 1948-ban a Londonba költöztek, ahol beiratkozott a Rambert balettiskolába, a neves Marie Ramberthez. Mivel alig volt pénzük, és édesanyja nehezen tudta eltartani, próbált pénzt szerezni, hogy fizetni tudják szerény albérletüket. Tánckari balerina volt a színpadon, musicalekben kapott táncos szerepeket, emellett modellkedett is, valamint kisebb szerepeket játszott néhány filmben. Első főszerepe Amerikában Ann hercegnő volt a Római vakációban Gregory Peck oldalán. A filmért megkapta a legjobb női főszerepért járó Oscar-díjat. Egyik leghíresebb filmje az 1961-es Álom luxuskivitelben, valamint az 1964-es My Fair Lady, melyben Eliza Doolittle szerepét alakította (Háború és béke; Egy apáca története; Várj, míg sötét lesz).
Claudio Abbado (1933-2014)
olasz karmester, zongoraművész. Tanulmányait a Milánói Konzervatóriumban és a Bécsi Zeneakadémián végezte. Nemzetközi ismertségre akkor tett szert, amikor 1963-ban megnyerte a Dimitri Mitropulosz emlékére rendezett karmesterversenyt. 1968-tól 1986-ig a Milánói Scala karmestere, 1971-től pedig művészeti igazgatója volt. Budapesten is sok emlékezetes koncertet dirigált.
Andy Vajna (Vajna András György, 1944-2019)
hollywoodi producer, az etyeki Korda Filmstúdió társtulajdonosa, 2010-ig az InterCom Zrt. elnöke. 2011 januárjától haláláig a filmipar megújításáért felelős kormánybiztos tisztségét töltötte be, feladata „a magyar film megőrzésére, fejlesztésére, állami támogatására és az ezzel kapcsolatos kormányzati tevékenység összehangolására irányuló stratégia kidolgozása” volt. 1956-ban a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével egyedül menekült el Magyarországról. Magyarságát őrizve kapcsolatot tartott a hazai filmélet szereplőivel (Rambo; Terminátor; Szabadság, szerelem).
Michael Lee Aday (Meat Loaf, 1947–2022)
amerikai rockénekes és színész. A Bat Out of Hell (1977) című lemezéből több mint 43 millió példányt adták el és harminc évvel később is évi 200 000 kelt el belőle. Kilenc évig szerepelt a toplistákon, így minden idők egyik legnagyobb példányszámban eladott lemeze. Több mint ötven filmben és televíziós műsorban szerepelt (The Rocky Horror Picture Show, Az óriás, Harcosok klubja).
Események:
1929 – Megjelenik az első szabadban forgatott, hangos mozifilm, az In Old Arizona.
1941 – Bartók VI. vonósnégyesének premierje (New York City, Town Hall).
