Névnapok: Gedeon, Bendegúz, Dániel, Daniló, Dános, Ferenc, Gede, Gedő, Gida, Glenn, Hajna, Lajos, Leó, Leon, Lionel, Samu, Sámuel
Események:
354 – II. Constantius (Flavius Julius Constantius) római császár, I. (Nagy) Konstantin fia, nagyszabású ünnepséget (cirkuszt és színházi előadást) tart caesari kinevezésének 30. évfordulója alkalmából, Arles-ban.
1903 – megnyitják az első avagy a régi Erzsébet hidat (Eskü téri híd) Budapesten. A hidat a Genfben merénylet áldozatául esett Erzsébet királynéról nevezték el. Az Erzsébet hidat a második világháború idején, 1945. január 18-án a reggeli órákban robbantotta fel a Pestet kiürítő német haderő.
1919 – Richard Strauss német zeneszerző és Hugo van Hofmannsthal osztrák librettista Az árnyék nélküli asszony (Die Frau ohne Schatten, op. 65) című háromfelvonásos operájának bemutatója a Bécsi Állami Operaházban.
1931 – William Waltons angol zeneszerző Belsazár lakomája (Belshazzar’s Feast) című kantátáját először adják elő a Leeds-i Fesztiválon, Dennis Noble brit baritonnal, a Londoni Szimfonikus Zenekarral és a Leeds-i Fesztiválkórussal, Malcolm Sargent vezényletével.
1938 – Dmitrij Sosztakovics 1. vonósnégyesének bemutatója Leningrádban, a Glazunov Quartet előadásában. A szerző később elmondta, hogy ebben a művében „gyermekkori jeleneteket vizualizált, kissé naiv és a tavaszhoz kötődő derűs hangulatokat”.
1965 – a Yale Egyetem bemutatja a Vinland térképet (Vinland Map), mint Amerika első ismert térképét, amelyet 1440 körül készítettek. 2018-ban számos vizsgálat és sok éves vita után a Yale szakemberei bejelentették, hogy a legújabb tudományos és történelmi kutatások meggyőzően megállapították, hogy ez egy XX. századi hamisítvány.
1967 – Brendan Behan ír író Borstal fiú (Borstal Boy) című önéletrajzi művének adaptációja premierje Frank McMahon feldolgozásában a dublini Abbey Theatre-ben. Az alapművet 1958-ban meg nem határozott okok miatt betiltották Írországban.
1975 – bemutatják Ken Russell szürreális életrajzi zenés vígjátékát, a Lisztomániát, Roger Daltrey főszereplésével, aki a XIX. századi magyar zeneszerzőt Liszt Ferencet játszotta. A film zenéjét Rick Wakeman progresszív rock billentyűs hangszerelte.
1988 – Douglas Adams angol író a Dirk Gently-történetek trilógia második kötetének, A lélek hosszú, sötét teadélutánja (The Long Dark Tea-Time of the Soul) című humoros fantasy-detektív regényének megjelenése az Egyesült Királyságban. Magyarországon 1999-ben jelent meg először.
2002 – Kertész Imre magyar író, holokauszt-túlélő kapja meg az irodalmi Nobel-díjat, önéletrajzi ihletésű, a holokausztról és az önkényuralomról szóló műveiért.
2013 – Alice Munro kanadai írónő kapja az irodalmi Nobel-díjat. A Nobel-díj odaítélésének indoklásában „a kortárs novella mesterének” nevezik.
2019 – a 2018-as irodalmi Nobel-díjat Olga Tokarczuk lengyel író kapta a Svéd Akadémia botránya miatti egyéves késéssel. A 2019 Irodalmi Nobel-díjat az osztrák Peter Handke író kapta.
2023 – Stephen Sondheim és George Furth Vidáman gördülünk tovább (Merrily We Roll Along) című musicaljének bemutatója a New York-i Hudson Theaterben, Jonathan Groff és Daniel Radcliffe főszereplésével (4 Tony-díjat nyer). A darab George S. Kaufman és Moss Hart darabja alapján készült. 1987-ben a Pesti Vigadóban tartották a magyarországi premierjét.

Megszületett Jean-Antoine Watteau (1684–1721) francia festő.
A francia rokokó-festészet egyik jelentős képviselője, fő ihletője a commedia dell’arte, azaz a színházi és az életbeli szerepjátszás. Már korán részletes természettanulmányokat folytatott és nagy figyelemmel vizsgálta a németalföldi mestereket, akik munkásságára később is jelentős hatást gyakoroltak. 1702-ben Párizsba érkezett, eleinte képkereskedőként tartotta fent magát, később elkezdett dekorációfestészetet tanulni. Luxemburgban tanulmányozta Rubens festményeit is, aki különösen színkezelésére volt jelentős hatással (A bohóc, Indulás Cythera szigetéről, Korabeli műkereskedés belülről).
Megszületett Garay János (1812–1853) költő, szerkesztő, akadémikus.1839-ben az MTA levelező tagjai közé választotta, 1842-ben pedig a Kisfaludy Társaság tisztelte meg tagsággal. A költészet iránti vonzalma, már fiatalon megmutatkozott, még pécsi tartózkodása alatt. Sokat olvasott, s legelőször Rajnis magyar Virgilje hatott rá, hexametereket írt és iskolai latin feladatait magyarul is elkészítette. Később főleg Virág Benedek ódáinak befolyása alá került, s inkább a líra felé hajlott. Az 1840-től 1848-ig pezsgő nemzeti élet és a politikai mozgalmak lelkesítő ereje őt is fölvillanyozták, s ekkor írta hazafias „iránykölteményeit”. A szabadságharc után Fóton telepedett le (Árbócz, Bátori Erzsébet, Az Árpádok).
Megszületett Giuseppe Verdi (Giuseppe Fortunino Francesco Verdi, 1813–1901) a 19. század olasz zeneszerzője volt, az opera műfajának kimagasló egyénisége.
Karrierjének kezdetét tulajdonképpen a Nabucco bemutatójától számítják, holott ekkor már két opera megkomponálásán is túl volt. Első alkotói korszaka 1850-ig tartott. Ez idő alatt tizenöt operája került színpadra, ami a teljes életművének több mint a fele. Az életmű második nagy korszaka az 1850-es évtizeddel kezdődött a Rigolettóval, A trubadúrral és a Traviatával, amelyek a mai napig is legnépszerűbb művei, bár a korabeli kritika nem fogadta őket egyhangú elismeréssel, a három mű metodikai gazdagsága és átütőereje, formai és stiláris biztonsága megalapozta Verdi nemzetközi karrierjét. ––> Démon vagy szent?
Meghalt Hunyady Sándor (1890–1942) író, drámaíró.A kortárs kritika és az irodalomtörténet egyöntetűen novellisztikáját tartja életműve legértékesebb vonulatának. Szereplőit előszeretettel választja a kisváros foglalkozásuk vagy gondolkodásmódjuk okán „rétegen kívüli” alakjai közül, akiket ez a jellegzetességük sodor a hétköznapitól elütő élethelyzetekbe. De ugyanez a nézőpont avatja a polgári életforma előítéleteinek, megkövült értékszempontjainak kíméletlen kritikusává is; az ezeknek az előítéleteknek áldozatul eső kisembersorsok ábrázolásában tragikus magaslatokig emelkedik. Novelláinak másik hagyományforrása a mikszáthi anekdotizmus; kedveli az atipikus történeteket, különc szereplőket (A vöröslámpás ház, Havasi levegőn, Aranyifjú).
Meghalt Édith Piaf (Édith Giovanna Gassion, 1915-1963) francia sanzonénekesnő, sanzonszerző, színésznő.Utcai éneklés közben figyeltek fel tehetségére, húszévesen énekelt először színpadon. 1940-ben megismerte Jean Cocteau-t, aki neki írta A közönyös szépfiú című darabját. 1946-ban kezdett igazán ismertté válni nemzetközi szinten, amikor Európa körüli turnéra indult valamennyi nyugati országban. Az 50-es évek közepére Piaf egészsége megrendült, de ő orvosai tiltása ellenére újra és újra színpadra lépett (Non, Je ne regrette rien; La vie en rose; Milord).
Meghalt Orson Welles (1915–1985) Oscar-díjas filmrendező, rádiós, színész, színházi rendező, a XX. század első felének talán legkülönösebb közéleti figurája az Egyesült Államokban.
A köztudatba elsősorban két korszakalkotó alkotása, egy 1938-as, rádión sugárzott felolvasás, majd az 1941-ben forgatott Aranypolgár című film emelte. 1937-ben saját színházat alapított New Yorkban Mercury Theater néven, 1938-tól kollégáival közösen heti rendszerességű műsoridőt kapott a CBS országos rádiófrekvenciáján. Még ugyanazon év utolsó októberi adásának keretében H. G. Wells Világok harca című klasszikus fantasztikus regényéből készült rádiójáték került terítékre – olyan átérzéssel, hogy néhány hallgató komolyan vette (Othello, Casino Royale, A 22-es csapdája).
Ezen a napon született:
Aleksis Kivi (1834-1872)
finn író, a finn dráma és regényírás atyja, a finn nyelvű irodalom egyik megteremtője. Korának meghatározó kulturális áramlata a finn nemzeti ébredés. Barátai a svéd anyanyelvű fiatal fennománok közül kerültek ki, akik kiemelkedő tehetségnek tartották, és anyagilag is segítették. Versei és regényei mellett, 1864-ben jelent meg a finn színházak repertoárján máig rendszeresen szereplő drámái (Hét testvér, A pusztai vargáék, Lea).
Vlagyimir Afanaszjevics Obrucsev (1863-1956)
orosz geológus, földrajztudós, felfedező, író. Egyike volt az orosz tudományos-fantasztikus irodalom első íróinak. Élete folyamán számos intézményben töltött be oktatói, kutatói szerepet. Tapasztalatait számos könyvben és tanulmányban örökítette meg. Kutatásaiért számos kitüntetésben részesült. Utazás Plutóniába című regénye először 1924-ben jelent meg, több kiadást is megért és mind a mai napig népszerű.
Kittenberger Kálmán (1881-1958)
Afrika-kutató, zoológus, tanár, vadász és természettudományi író, a magyar vadászirodalom klasszikusa. 1948-ban a politikai hatalom félreállította, 1956 után rehabilitálták, több könyve és elbeszélése megjelenhetett, de a fő hivatásának tartott munkájához, a Nimród szerkesztőségébe már nem tért vissza. Írásaiban a vadászati szakszempontok mellett különös figyelmet fordított a természeti közeg, az afrikai népek életmódjának, szokásainak és társadalmának részletes ismertetésére. Munkáinak e sajátossága Kittenbergert Afrika tudós kutatóinak sorába emeli (Vadászkalandok Afrikában, Oroszlánkaland Afrikában, Afrikai vadászemlékek).
Han van Meegeren (Henricus Antonius van Meegeren, 1889-1947)
holland festő, a 20. század egyik legsikeresebb képhamisítója. A második világháború alatt módos hollandok, akik meg akarták menteni a holland remekműveket a náciknak való kiárusítástól, felvásárolták hamisítványait. A háború után 1945. május 29-én letartóztatták, mint kollaboránst, mivel a hatóságok azt hitték, ő adta el a holland kulturális kincseket a náciknak. A gyanúsításra végül kifakadt és ezt mondta a rendőrségnek: „Maguk ostobák. Nem adtam el semmiféle műkincset! Ezek az én festményeim!”.
Zsirai Miklós (1892-1955)
Kossuth-díjas nyelvész, akadémikus. Számára természetes volt, hogy a nyelvészet nemcsak a nyelvi kérdések, hanem néprajzi, őstörténeti, vallástörténeti kérdések összessége is. Elsősorban „obi-ugrista” volt, de élete, tevékenysége nem választható el a finnugrisztika egyéb területeitől sem (Finnugor rokonságunk, Osztják hősénekek, Őstörténeti csodabogarak).
Lin Jü-tang (1895-1976)
kínai író, akinek eredeti művei és az általa készített klasszikus kínai szövegfordítások nagyon népszerűek lettek nyugaton. Tanulmányait kínai egyetemen kezdte, majd a Harvard Egyetemet végezte el, a doktori fokozatot Lipcsében szerezte meg. 30 évig élt az Egyesült Államokban (Egy múló pillanat; Mi, kínaiak; Az élet sója).
Helen Hayes (1900-1993)
kétszeres Oscar-díjas amerikai színésznő. Közel 70 éves pályafutása alatt kiérdemelte az „Amerikai Színház First Ladyje” becenevet, és az első 12 ember egyike volt, akik karrierjük során elnyerték az Oscar-, az Emmy- és a Tony-díjat egyaránt. Színpadi karrierje nagyon fiatalon kezdődött, állítása szerint már 5 évesen énekelt, első rövidfilmjébe 10 évesen szerepelt. Hangosfilmes bemutatkozása a Madelon Claudet bűnében történt, amivel rögtön elnyerte az Oscar-díjat a legjobb női főszereplő kategóriában. Ezt olyan sikerfilmek követték, mint az Arrowsmith vagy a Búcsú a fegyverektől Gary Cooper oldalán. Játszott Ingrid Bergman és Yul Brynner oldalán az Anasztáziában, de legnagyobb sikerét az Airport című katasztrófafilmben érte el, melyért másodszor is megkapta az Oscar-díjat, ezúttal legjobb női mellékszereplő kategóriában.
Alberto Giacometti (1901–1966)
svájci születésű szobrász, a nagyközönség számára a „pálcika szobrokról” ismert. 1927-ben kezdte „önálló” művészi életét: saját műtermet nyitott a Rue Hippolyte-Maindronon, ez lett a műterme élete végéig. Lassan túllépett a kubizmuson, kísérletezett, kisméretű szobrokat készített, „haszontalan tákolmányokat” (ő nevezte így), amiket gyakran kis „kalitkába”, keretbe helyezett, majd kidobálta az ablakon. Többször szerepelt szürrealista és dadaista kiállításokon. ––> James Lord: Egy Giacometti portré

Horváth István (1909-1977)
erdélyi magyar költő, regényíró, elbeszélő. Első versei 1937-től jelentek meg a Magyar Népben, költői indulását azonban 1941-től számíthatjuk. A népi irodalom hullámával érkezett paraszttehetség előtt az irodalom rögtön megnyitotta kapuit. 1943 és 1945 között két verseskönyv és egy elbeszélésgyűjtemény tanúskodik arról, hogy nemcsak írói küldetése vált tudatossá, hanem megtalálta a költői önkifejezés személyes formáját is (Magyarózdi toronyaljával, Az én vándorlásom, Nehéz szántás).
Radó György (~ Endre, 1912-1994)
író, műfordító, irodalomtörténész. A Magyar Mickiewicz Társaság tagja volt (A szovjet népek irodalmának magyar bibliográfiája, A Szovjetunió uráli és türk népeinek irodalma Magyarországon, Az én hazám).
Joe Simon (1913-2011)
amerikai képregényíró, rajzoló és szerkesztő, számos jelentős képregény-karakter megteremtésében közreműködött a Képregények Aranykorában (1930-1950). Első szerkesztője volt a Timely Comicsnak, annak a vállalkozásnak, melyből később megszületett a Marvel Comics. Társával, Jack Kirbyvel együtt alkották meg Amerika Kapitányt, a képregényvilág egyik legidőtállóbb szuperhősét.
Thelonious Monk (Thelonious Sphere Monk, 1917-1982)
amerikai jazz-zongorista, zeneszerző. A jazz egyik legmeghatározóbb alakja. Már húszéves kora előtt zenéléssel keresett pénzt, korai stílusa a hard-swinging volt.
James Clavell (Charles Edmund Dumaresq Clavell, 1921-1994)
brit-amerikai író, forgatókönyvíró, rendező, leginkább az ázsiai regénysorozatáról és a belőle készült tévéadaptációkról ismert. 1962-ben adta ki első regényét, az önéletrajzi ihletésű, japán fogolytáborban játszódó Patkánykirályt (A légy, A nagy szökés, A sógun).
Sándor Judit (1923–2008)
Kossuth-, Bartók–Pásztory- és Liszt Ferenc-díjas opera-énekesnő (mezzoszoprán, szoprán), érdemes művész. Az Operaház 1948-ban szerződtette, az első évadban ösztöndíjasként. 1948. november 13-án debütált Mozart Varázsfuvolájának második hölgyeként. Szoprán és mezzoszoprán szerepeket egyaránt énekelt, különösképpen Mozart operáiban. Oratórium- és dalénekesként is nemzetközi hírnevet szerzett.
Harold Pinter (1930–2008)
Irodalmi Nobel-díjas angol drámaíró, költő, forgatókönyvíró, színész, rendező, polgárjogi aktivista. A második világháborút követő drámaíró nemzedék egyik nemzetközileg is legismertebb képviselője. Jelentősebb művei: „A gondnok”, „Az étellift”, „Árulás” és a „Holdfény” című drámák. 1950-ben publikálta első verseit Harold Pinta néven. Első darabját, „A szoba” címűt 1957-ben mindössze négy nap alatt írta, első egész estét betöltő darabja „A születésnap” című dráma volt 1957-ben. Pinter jelentősebb művei gyakran egyetlen erőteljes vizuális képből indulnak ki, a szereplők tetteit a túlélésért vívott harcuk határozza meg (A gondnok, Hazatérők, Holdfény).
Hervay Gizella (1934-1982)
erdélyi költő, író és műfordító. A Forrás első nemzedékével lépett színre. Virág a végtelenben című verseskötete költői érzékenységgel fordul a nők sorsa felé, a kint és bent egyaránt újjáépülő világot akarja megragadni. Életművének lényeges részét alkotja a Kobak könyve. Nem egyszerű meséskönyv ez, hanem egyidejűleg irodalmi-pszichológiai kísérlet, amennyiben egy kisfiú mesél bennük, a szerző csak lejegyzi, esetleg röviden kommentálja az elmondottakat. Román versfordításai is jelentősek (Reggeltől halálig, A mondat folytatása, Életfa).
Dunszt Mária (Dunst, 1936–1994)
opera-énekesnő (szoprán). 1955–1961 között a Zeneakadémia hallgatója volt. 1961–1976 között a Magyar Állami Operaház magánénekesnője volt. 1975-ben autóbalesetet szenvedett, aminek következtében többé nem szerepelhetett színpadon.
Szilágyi István (1938–2024)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas erdélyi magyar író. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja. 1958-tól a kolozsvári egyetem jogi karán tanult, 1963-ban szerzett jogi diplomát. Az Utunk munkatársa, majd 1968–1989 között főszerkesztő-helyettese. 1990-től a Helikon főszerkesztője. Kolozsváron élt és alkotott. 2010-ben a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai közé választotta (Sorskovács, Hollóidő, A hóhér könnyei).
Monori Lili (1945)
Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművész, érdemes művész. Főiskolai tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte 1965–1969 között. A Kilenc hónap film melynek abszolút főszereplője volt, sok elismerést kapott, a szülés ténye az egész világon a női egyenjogúsági mozgalom fontos eseményé vált, az arab világban is elismerték (Eldorádó, Napló apámnak, anyámnak, Sose halunk meg).
Charles Dance (Walter Charles Dance, 1946)
angol színész. Ismertebb alakításai közé tartozik Tywin Lannister a Trónok harca című drámasorozatban, továbbá szerepelt A korona ékköve és A postamester című minisorozatokban, valamint az Aranygyermek, A végső megoldás: Halál, Az utolsó akcióhős, Az ismeretlen Drakula és a Kódjátszma című filmekben. Rendezőként és forgatókönyvíróként 2004-ben debütált a Hölgyek levendulában című filmdrámával.
Nora Roberts (Eleanor Marie Robertson, 1950)
amerikai írónő. Jól ismeri a férfiakat, valósághűen tudja ábrázolni jellemvonásaikat, gondolkodásmódjukat. Karrierjét egy hóviharnak köszönheti, mivel a vihar miatt nem tudott kimozdulni otthonából, hasznosan akarta tölteni az időt, ezért elkezdett történeteket írni. Ehhez az is hozzájárult, hogy egész életében sokat olvasott, és a családja sem idegenkedett az irodalomtól (Bűbájosok; Bukott angyal; Halálos – Eve Dallas sorozat).
Schmidt Mária (Schmidt Mária Erika, 1953)
Széchenyi-díjas történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára. 2018-ban és 2019-ben a Forbes őt választotta a 2. legbefolyásosabb magyar nőnek a közéletben. 2018-ban a leggazdagabb magyar nőként szerepelt a Forbes listáján, míg 2020-ban Magyarország 21. leggazdagabb és 22. legbefolyásosabb személye volt (Diktatúrák ördögszekerén, Politikailag inkorrekt, Új világ született).
Bakai László (1956)
Jászai Mari-díjas színész. 1981–1983 és 1986–1988 között a kecskeméti Katona József Színházban szerepelt. 1983–1986 és 1992–2003 között a Veszprémi Petőfi Színházban játszott. 1988–1991 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színművésze volt. 1997–2001 között a Budapesti Operettszínház tagja volt. 2003 óta a Soproni Petőfi Színház és Miskolci Nemzeti Színház vendégszínésze (Szamba, Üvegtigris, Szerencsés ember).
Niklesz Ildikó (1957)
bábművész, színésznő. 1983-ban végezte el a Bábszínészképző Tanfolyamot. Pécsen, a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán népművelés-történelem szakon 1984-ben kapott diplomát. 1981-től a Pécsi Nemzeti Színház Bóbita Bábszínház társulatában szerepelt. 1984-től az Állami Bábszínház tagja volt. 1986-ban Felszeghy Tiborral megalapította a Fabula Bábszínházat. 2011-től az Ametist Bábszínház utazó társulatának vezetője, bábművésze. Rendezéssel is foglalkozik.
Kiss Ottó (1963)
József Attila-díjas költő, író. Szépirodalmat 1996 óta publikál rendszeresen. Írásait minden jelentősebb hazai folyóirat közölte. Publikált többek között az Alföldben, a Jelenkorban, a Tiszatájban, a Forrásban, a Kortársban, a Holmiban. Több munkáját lefordították németre, angolra, franciára, japánra, szerbre, bolgárra, svédre, horvátra, szlovákra és beás nyelvre. A József Attila Kör tiszteletbeli tagja (Lopott levegő; A nagypapa távcsöve; Ne félj, apa!). ––> Kiss Ottó hétköznapi hősei
Chris Penn (Christopher Shannon „Chris” Penn, 1965-2006)
amerikai színész. Szakmai hírnevét olyan filmekkel alapozta meg, mint a Gumiláb, a Kutyaszorítóban, a Tiszta románc, A temetés, a Csúcsformában vagy a Corky Romano, a kezes farkas. Tizenkét évesen kezdett színészetet tanulni, első filmes szerepét 1979-ben kapta a Charlie and the Talking Buzzard című filmben.
Ezen a napon halt meg:
Johann Heinrich Schulze (1687-1744)
német polihisztor, a fényképezés kémiai alapelvének felfedezője. A hallei egyetemen a teológia mellett biológiát, filozófiát, földrajzot, történelmet, kémiát, régi nyelveket, de főképpen orvostudományt tanult és később olyan szinten művelt, hogy a nagy német polihisztorok egyikének tekintjük. 1721-ben tagja lett a Német Tudományos Akadémiának, 1729-ben a Porosz Tudományos Akadémiának. Tudását világszerte elismerték.
Ugo Foscolo (1778-1827)
itáliai költő, író, leghíresebb munkája a Jacopo Ortis utolsó levelei, melyet 20 éves korában írt. Hírnevét eleven, plasztikus leírásokban gazdag nyelvének is köszönheti, melyet az olasz kritikusok a legelső modern prózának neveztek. Verses művei sorában első helyen A sírok című hosszabb költeménye áll. Kisebb verseinek is a formatökély a fő erénye, bár hangulata is, bizonyos melankolikus szentimentalizmus, vonzóvá teszik. Írt három tragédiát is.
Vlagyimir Vasziljevics Sztaszov (1824-1906)
orosz művészeti és zenekritikus. Talán a legelismertebb orosz kritikus volt élete során. Első diplomáját 1843-ban a jogtudományi egyetemen szerezte. Későbbiekben 1859-ben felvételt nyert a Birodalmi Művészeti Akadémiára. Az Orosz Tudományos Akadémia 1900-ban tiszteletbeli tagjává választotta. Egyes kritikusok állítása szerint Sztaszov szinte „zsarnoki” nézeteivel uralta a 19. századi orosz kultúra formálását. Számos nagy tehetséget fedezett fel és hatása sok művet ihletett. Rengeteg csatát vívott levelezéseiben és cikkekben a sajtó nyilvánossága előtt.
Fehérváry Antal (Kontra, 1825–1901)
színész, színigazgató. Szolnokon szerepelt kardalosként, később népszínmű-énekes, majd komikusként is fellépett. Megpróbálkozott a rendezéssel is. 1865-ben az Erdélyi Országos Nemzeti Színházi Választmány a kolozsvári színház igazgatójává nevezte ki, ahol 1872-ig működött. 1873-ban Aradon lett igazgató. A Budai Színkört is ő igazgatta az 1870-es években.
Végh Dezső (1897-1972)
grafikus, festő. Grafikusként könyvborítók, könyvillusztrációk készítésével foglalkozott, különböző könyvkiadók megbízásából. Nyugdíjba vonulásáig az Állami Bábszínház díszlet- és jelmeztervezője volt, de a Madách Kamara Színház több darabjához is tervezett díszletet. Nyugdíjazása után táblafestéssel is foglalkozott, rendszeresen részt vett a pest megyei képzőművészeti tárlatokon.
Sir Ralph David Richardson (1902–1983)
BAFTA-díjas brit színpadi és filmszínész. Kortársaival, Laurence Olivier-vel, Michael Redgrave-vel és John Gielguddal együtt a XX. századi angol nyelvű karakterszínészet kiemelkedő képviselője; klasszikus szerzők, különösen Shakespeare műveinek ihletett tolmácsolója. Fél évszázadot átfogó színpadi munkássága mellett még kb. 60 mozifilmben is szerepelt, rendezőként és producerként is dolgozott.
Ladomerszky Margit (1904–1979)
színésznő, érdemes művész. 1945 és 1950, valamint 1952 és 1966 között a Nemzeti Színházban játszott. A legnagyobb sikere a George Bernard Shaw: Warrenné mestersége című darabja címszereplőjének alakítása volt; a szerepet 600-szor játszotta el (Havasi napsütés, Budapesti tavasz, Egy erkölcsös éjszaka).
Farkas Ferenc (Galántai, 1905-2000)
kétszeres Kossuth-díjas és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, érdemes és kiváló művész. A zeneszerzői pályáját meghatározó hatások között ott találjuk a magyar népzenei elemeket, a klasszikus hagyományt, az olasz és általában a mediterrán dallamosságot, valamint a tizenkétfokú technikát egyaránt. A zenei élet legkülönbözőbb területein végzett munkáinak köszönhetően egyedülállóan biztos, szuverén kompozíciós technikára tett szert valamennyi műfajban. Tudása, stílusismerete, gazdag invenciója, széles körű műveltsége és humanizmusa a nemzetközileg elismert, jelentős zeneszerzők sorába emelte. Művészete nemcsak a 20. század magyar zenéjében volt meghatározó jellegű, de új perspektívákkal gazdagította azt (A fülemüle, Szigetvár dicsérete, Vidróczki). ––> Boksay János és Farkas Ferenc művei egy-egy cédén
Gyulányi Eugénia (Csapó Eugenia Éva, 1915-2018)
színésznő. 1937-ben végzett a Színművészeti Főiskolán. Ezután egy évig a Nemzeti Színház ösztöndíjasa lett. A Színművészeti Főiskolán végzett 1940-ben. 1951-ben a szolnoki Szigligeti Színház tagja lett. 1952-től a Miskolci Nemzeti Színháznál játszott, majd 1954-től újra Szolnokra szerződött. 1958-tól 1972-ig az Állami Déryné Színház társulatához tartozott, ami után nyugdíjba vonult.
Yul Brynner (Taidje Khan, 1920–1985)
Oscar-díjas orosz-amerikai színész. Legismertebb szerepei a sziámi király alakítása A király és én című Richard Rodgers-musicalben színpadon és a filmvásznon, II. Ramszesz szerepe Cecil B. DeMille 1956-ban készült Tízparancsolat című filmjében, illetve Chris Adamsé A hét mesterlövész című klasszikus westernfilmben. Gazdag, mély hangjáról volt ismert és kopaszra borotvált fejéről. Utóbbira A király és énben játszott szerepéhez volt szüksége, de aztán megőrizte mint „védjegyet”. E szerepe miatt Hollywoodban „a Király” becenéven volt ismert (A Nap királyai; Arnold, a bajkeverő; Feltámad a vadnyugat).
Dame Joan Sutherland (1926-2010)
ausztrál operaénekes, a bel canto operák szoprán szerepeinek egyik legkiemelkedőbb huszadik századi előadója. Rajongói a „A bámulatos” néven emlegették. Operaszínpadon 1952-ben mutatkozott be első ízben: a londoni Covent Gardenben az Első udvarhölgyet énekelte Mozart Varázsfuvolájában. Majd még ez évben elénekelte színpadon első főszerepét is, Verdi Álarcosbáljának Améliáját. Énekhangja páratlanul erőteljes és hihetetlenül terjedelmes, énektechnikája akrobatikusan hajlékony volt. Ezen adottságainak köszönhetően fénykorában vetélytársa nélkül uralkodott a Bellini- és Donizetti-hősnők szerepében.
Fülöp Zsigmond (Fritz, 1935-2014)
Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész. 2000-től haláláig a Pesti Magyar Színház művésze volt. A színház öltözőjén – halálukig – 3 szeretett barátjával, kollégáival osztozhatott: Agárdy Gáborral, Kállai Ferenccel, és Sinkovits Imrével. Forgatott Jancsó Miklóssal, Keleti Mártonnal, Mihályfi Imrével, Fábri Zoltánnal. Szinkronszerepeinek száma 250 körüli, többek között Alain Delonnak, Michael Caine-nek kölcsönözte a hangját (A tizedes meg a többiek, Sellő a pecsétgyűrűn, Szegénylegények).
Ujlaky Károly (1944-2011)
színész. Színészi pályáját 1963-ban kezdte a Veszprémi Petőfi Színházban. 1965-től a győri Kisfaludy Színház, 1968-tól a Szegedi Nemzeti Színház művésze volt. 1973-tól 1994-ig a Budapesti Gyermekszínház, illetve a jogutód Arany János Színház tagja volt (Redl ezredes, Találkozás Vénusszal, Honfoglalás).
Christopher Reeve (Christopher D’Olier Reeve, 1952-2004)
amerikai színész, rendező, producer, író, Hírnevét „Superman” megformálásával szerezte 1978-1987 között. 1995 májusában egy lóversenyen súlyos balesetet szenvedett. Lova a harmadik akadály előtt hirtelen megtorpant, és ledobta magáról a színészt, nyakcsigolyája eltört, nyaktól lefelé teljesen lebénult, élete végéig kerekesszékbe kényszerült (Halálcsapda, Szemenszedett szenzáció, Tengeri farkas).
Kálmán László (1957-2021)
nyelvész, a nyelvtudomány kandidátusa. Az ELTE BTK Elméleti nyelvészet szakcsoportjának docensi kinevezését 1994-ben nyerte el. Részt vállalt a Nemzeti Digitális Archívum munkájában a szemantikai munkacsoportjának tagjaként. Anyanyelvén, a magyaron kívül angol, francia, spanyol, holland, német és orosz nyelven tudott kommunikálni. Számítógépes ismeretei kiterjedtek a Unix és a DOS operációs rendszerekre valamint a Lisp, C, C++, Python programnyelvek, továbbá a HTML és a TeX leírónyelv ismeretére.
Varga Rita (1961-2018)
színésznő, énekesnő, előadóművész. Gyerekszínészként kezdte, különböző irodalmi műsorokban megzenésített verseket énekelt édesanyjával. 1981-től a Rock Színház színésznője volt, 1991-től Salzburgban vendégszerepelt. 1998-tól szabadfoglalkozásúként tevékenykedett.