Tutanhamon kincse a VAM Design Centerben
a papiruszportal.hu archívumából [2010]
Szerző: PP
2009. október 24-étől 2010. április 25-éig látható a VAM Design Centerben a Tutanhamon kincse című kiállítás; mintegy 3000 négyzetméteren „a Tutanhamon-sír három kamrájának és több mint 1000 tárgyának a világon egyedülálló, életnagyságú másolata”. Aki ellátogat a kiállításra, képet kaphat arról, mi tárulhatott Howard Carter szemébe 1922. november 26-án. És sok másról is.
Ókori Egyiptom: homok, óra, idő, rosta
Az ókori egyiptomi kultúra iránti imádatom nem új keletű. Bizonyosan szerepet játszott kialakulásában Carter és Tutanhamon, Ráth-Véghtől A fáraó átka, a Boles³aw Prus-regény, A fáraó és a belőle készült 1966-os lengyel, Jerzy Kawalerowicz-film, bibliai történetek, meg a szkarabeusz, a piramisok, Giza, Karnak, Luxor stb. Lehetünk így vele néhány millióan. A csillogáson túl azonban ma már sokkal jobban érdekel a háttér. Néhány éve a nem ezért Alexandra nevű kiadónál megjelent T. G. H. James-album, A nagy fáraók kapcsán merengtünk el mulandóságon, népszerűségen, történelmi nagyságon, hiszen az egymás mellé állított valóban Nagy (II.) Ramszesz híre-neve ha nem is törpül el, de elmarad a 19 évesen – mint nemrég óta tudjuk, maláriában – elhalt, jelentéktelen uralkodóé, Tutanhamoné mellett. Ezt igazolta a magyar nyelvű elérések száma is az internetes keresőn: 2006. februárban 13 700–12 500 Tutanhamon javára, mára 68 600–10 200 a különbség, nyilván ebben a megugrásban a több hónapja tartó kiállítás is szerepet játszik. Egyetlenegy, noha többévi feltárást követő szerencsés ásatás, egy kitartó szponzor (Lord Carnarvon) és egy teljesen fel nem tört sír elég volt ahhoz, hogy az idő rostája örökre megőrizze Tutanhamon nevét, míg például a jóval jelentősebb, a kiállítás egyik filmjén is idézett Amenhotepekről az átlagember nem sokat tud. Így múlik el és marad meg a világ dicsősége.
Tutanhamon kincse
1922. július 4. „Lepecsételt ajtó… tehát csakugyan igaz volt… Ez az a pillanat, amely minden régészt megborzongat. Carter megvizsgálta a pecséteket. A királyok temetkezési helyének, a halottak városának pecsétjei voltak. Tehát legalábbis egy igen magas személyiség pihenhetett idelenn. Miután a munkáskunyhók a XX. dinasztia ideje óta elzárták a lejáratot, a sírt azóta nem fosztogathatta senki!” (Ceram: A régészet regénye. Háttér, Budapest [é. n.], 145–146.)
A VAM Design Center föld feletti részét már többször bejártuk, azonban a föld színe alá még nem ereszkedtünk a Király utcában, nomen est amon, most itt volt az ideje, hiszen a Tutanhamon-sírt és a tárgyakat a földszint alatt mutatják be. A nálunk még nem igazán megszokott audioguide tárlatvezetés igen praktikus, talán először a Szépművészeti Sigismundus – Luxemburgi Zsigmond-kiállításán debütált nálunk, mindenesetre a jelenleg is futó Földi paradicsom című tárlaton az MNG-ben is alkalmazzák. Számos előnye van, nem kell hallgatni mások locsifecsizését, nagyobb koncentrációt biztosít, többször vissza lehet térni a manuálisan irányított szöveggel a tárlókhoz. A 23 számozott állomás a látogató által kezelten többször is bejárható. De hátránya például, hogy a két film megnézése után a nagy attrakcióhoz, a sírkamrához érve az automatikusan elinduló szöveg nem a film után érkezve többször már nem hallható. Kár.
„Tutanhamon sírjának három kamráját a kincsekkel egyetemben az eredeti állapotnak megfelelően, életnagyságban rekonstruálták, hogy ezáltal a látogató valósághű benyomást nyerhessen azon ajándékok lenyűgöző gazdagságáról, amelyek a királyt voltak hivatottak szolgálni a túlvilágon tett mágikus utazása során. A legjobb egyiptomi kézművesek készítették el több mint 1000 fontos lelet élethű reprodukcióját, a hagyományos eljárások és a modern gyártási módszerek együttes alkalmazásával” – olvasható a kiállítás honlapján.
Abban is igazat adhatunk az ismertető összeállítójának, hogy „a kiállításon bemutatott sírbeli kamrák és kincsek ennyire teljes készlete a világon sehol sem látható – még Egyiptomban sem. Tutanhamon eredeti sírját ugyanis a Királyok Völgyében már szinte teljesen kiürítették. A kincsek legnagyobb része üveg és védőzár mögött, vitrinekben található a kairói Egyiptomi Múzeumban. A sír eredeti állapotának megfelelő térérzet csak a »Tutanhamon – sírja és kincsei« kiállításon tapasztalható meg.” Az ókori Egyiptom, a kincsek, a régészet, a képzőművészet szerelmesei – vagy akár szimplán a hétköznapi történelem iránt érdeklődők is – két-három órát lazán eltölthetnek a hatalmas alapterületen, látványosságban nincs hány, valószínűleg a vizuálisan fogékonyabbaknak ha eddig nem, itt bevésődik több információ, ismeret a korról, a birodalomról vagy magáról Tutanhamonról. Az pedig nem a kiállítók hibája, hogy a kísérőszöveg némely megállapítása időközben aktualitását veszíti – hát igen, az idő rostája és DNS-kutatás…
Mutasd a DNS-ed, megmondom, ki vagy!
Az egyiptomi, Tutanhamont és családját érintő DNS-kutatások ha nem is gőzerővel, de folynak, így egyre többet tudhatunk meg az uralkodóról és rokonairól. Például az egyik tárló királyi használati eszközeinek kísérőszövegében olvasható, hogy Tutanhamonnak nagyon sok botja maradt fenn, s különösen (betegesen!) vonzódhatott a botokhoz. Ennek prózai oka volt:
„Tutanhamon a köztudatban fenséges uralkodóként él, a valóságban azonban a törékeny fiatalember számtalan fejlődési rendellenességben szenvedett: farkastorka volt, dongalába miatt bottal járt, és egyéb betegségek is gyötörték. Mindeddig rejtély volt, mi okozta a fáraó korai halálát több mint háromezer évvel ezelőtt, ám a legújabb vizsgálat szerint megvan az ok: a legyengült szervezetű fiút maláriával kombinált csontkór vitte a sírba. Mi több: hála a géntechnikának, alighanem megfejtették az ifjú uralkodó családi kapcsolatainak titkait is.”
A legújabb genomikai hírek szerint nem Nofertiti (Nofretéte) volt az anyja, hanem a nagynénje:
„»Arra számítottunk, hogy Ehnaton lehet az apa, viszont az nagy meglepetés volt, hogy KV35YL, Ehnaton testvére volt Tutanhamon anyja« – fogalmaz Havvász [Záhi Havvász, az egyiptomi Legfelsőbb Régészeti Tanács igazgatója]. Vagyis Tutanhamon egy vérfertőzés gyümölcse, és ennek fényében nem meglepő, hogy sokat betegeskedő gyerek volt fejlődési rendellenességekkel (többek között farkastorokkal), aki korán, 19 évesen meghalt.”
Még mondja azt valaki, hogy nem érdekes a történelem.
Comments on “Az idő rostája”