Névnapok: Julianna, Lilla, Dániel, Daniló, Dános, Darrell, Eliána, Éliás, Eliél, Eliot, Elton, Eponin, Filip, Filippa, Fülöp, Illés, Jósiás, Józsiás, Juliána, Julinka, Juliska, Samu, Sámuel, Zámor, Musztafa
Események:
1854 – bemutatják Liszt Ferenc Orpheus című szimfonikus költeményét.
1892 – Jules Massenet Werther című négyfelvonásos operájának premierje Bécsben. ––> A mi Wertherünk
1923 – Howard Carter feltárja Tutanhamon fáraó sírkamráját és megtalálja annak szarkofágját. ––> Az idő rostája
1957 – bemutatják a svéd A hetedik pecsét című filmet Ingmar Bergman rendezésében, Max Von Sydow és Bengt Ekerot főszereplésével.
1962 – bemutatják Darius Milhaud 12. (A vidéki) szimfóniáját.
Ezen a napon született és halt meg Octave Mirbeau (1848-1917) francia újságíró, műkritikus, pamfletszerző, regény- és drámaíró.
Azon kevesek egyike, aki egyszerre volt Európa-szerte híres és népszerű szerző, illetve az irodalmi és művészeti avantgárd megbecsült alakja. Kezdetben a bonapartisták szolgálatában állt újságíró, aki az irodalmi tevékenységét négerként kezdte, vagyis mások neve alatt jelentek meg az általa írt szövegek. Saját neve alatt csak az 1884-1885 után jelentek meg írásai. E pillanattól kezdve a számára fontos erkölcsi és esztétikai értékek mellett állt ki. Anarchistaként és lelkes Dreyfus-pártiként az olyan elkötelezett értelmiségi típusát testesítette meg, aki aktívan részt vállal a köz ügyeiben, de mindezt pártoktól függetlenül teszi, akinek az a feladata, hogy tisztán lásson, és hogy ráirányítsa az emberek figyelmét mindazon dolgokra, amelyekkel nem szívesen néznek szembe. Műkritikusként a szívének kedves alkotókért harcolt : védelmébe vette Auguste Rodint, Claude Monet-t, Camille Pissarrót, Félix Vallottont és Pierre Bonnard-t, felfedezte Vincent van Goghot, Camille Claudelt, Aristide Maillolt és Maurice Utrillót (Egy szobaleány naplója, Egy finom úr története, Kínok kertje).
Meghalt Lajtha László (Leitersdorfer János László, 1892-1963) Kossuth-díjas zeneszerző, népzenekutató, zenepedagógus.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Herzfeld Viktor és Szendy Árpád növendéke volt. Zenei tanulmányait Lipcsében, Genfben, majd több alkalommal Párizsban folytatta. 1913-ban a Budapesti Tudományegyetemen közgazdasági doktorátust szerzett, ugyanez évben a Magyar Nemzeti Múzeum hangszertárának őre lett. Népzenegyűjtő tevékenységét az 1910-es évek elején kezdte meg, együttműködve Bartókkal és Kodállyal. Egy ideig a Néprajzi Múzeum igazgatója is volt. 1919-től a Nemzeti Zenede tanára, 1945-től 1949-ig pedig igazgatója. 1955-ben a Francia Akadémia levelező tagjává választotta, 2001-ben posztumusz Magyar Örökség díjban részesült (A kék kalap, Mártírok siratója, Hol járt a dal?). ––> Lajtha László és a titkos szoba
Ezen a napon született:
Joseph Victor von Scheffel (1826-1886)
német költő. Jogi pályára készült, de emellett filológiával és irodalommal is foglalkozott. 1852-ben elhagyta a jogi pályát és Itáliába utazott, ahol A säkkingeni trombitás című művét írta. Egy darabig Donaueschingenben élt, mint Egon herceg könyvtárnoka.
Nyikolaj Szemjonovics Leszkov (1831-1895)
orosz író. Újságíróként kezdte irodalmi munkásságát. Legismertebb novellája a Kisvárosi Lady Macbeth. Az akkori történelmi helyzetben nagy figyelmet keltett antinihilista regényeivel. Nagy hatással volt rá az ókereszténység és az orosz népi vallásosság is, ami műveiben is markánsan megjelent, de végül elfordult a pravoszláviától (Az elvarázsolt zarándok, Papi gyülekezet, A lepecsételt angyal).
Justh Zsigmond (Neczpáli ~, 1863-1894)
író, drámaíró, saját színházának igazgatója. Érdekes és nem sikertelen kísérlete volt, hogy birtokán parasztszínházat állított fel, melyben a néppel magyar népszínműveket, továbbá klasszikus drámákat, Shakespeare- és Molière-darabokat adatott elő; a betanítást maga vezette (Káprázatok, Művész szerelem, A puszta könyve).
Benkhard Ágost (1882–1961)
festő. 1900–1905 között az Mintarajziskola és Rajztanárképzőben tanult. 1904-ben Olaszországba és Németországba ment tanulmányútra, de Párizsban is járt. 1905-től kiállító művész, 1907-ben részt vett a KÉVE alapításában, később elnökévé is megválasztották. 1920-ban megszervezte a Miskolci művésztelepet, emellett elnöke volt a Miskolci Művészek Társaságának is. A KÉVE-n kívül tagja volt, a Magyar Arcképfestők Társaságának és a Munkácsy-Céhnek is. Főleg nagybányai stílusú, plein air tájképeket, portrékat, életképeket és aktos kompozíciókat festett.
Erdődy Kálmán (1907–1988)
színész, rendező. Tanulmányait az Országos Színészegyesület színiiskolájában kezdte, de nem fejezte be. Több vidéki színházban is fellépett. 1949-től a Gördülő Varietét vezette. A József Attila Színház művésze volt 1956 és 1960 között, majd a Kamara Varietében lépett fel 1964–65-ben, de játszott 1961 és 1966 között a Vidám Színpad, valamint 1965 és 1970 között az Irodalmi Színpadon is.
Ugray György (1908-1971)
szobrász. 1930-ban felvételt nyert az Iparművészeti Iskolába, 1935-ben végzett, s tehetsége folytán azonnal folytathatta tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1940-ben pedig a római Collegium Hungaricum állami csereösztöndíjasaként kijutott Rómába. A római iskola harmadgenerációs alkotójának számított, művészetének középpontjában az emberi alak állt: klasszikus ihletésű, realista szemléletű szobrászatának legfontosabb megvalósult művei a történeti tematikát feldolgozó domborművek. Alkotásainak többsége azonban minta maradt (Szamár gidával, Első anyaság, Óbuda).
Vera-Ellen (1921–1981)
amerikai táncosnő, színésznő. Szólótáncos volt. Fred Astaire, Gene Kelly, Danny Kaye, Donald O’Connor partnereként. 1939-ben debütált a Broadwayon. 1954-ben Crosby és Danny Kaye mellett ő játszotta a női főszerepet a White Christmas című filmben, ami akkor az év legtöbb bevételt hozó filmje volt. A hollywoodi Hírességek Sétányán csillagot kapott.
John Schlesinger (John Richard Schlesinger, 1926-2003)
Oscar-díjas angol filmrendező. 1956 és 1959 között a BBC-nek forgatott dokumentumfilmeket. Első munkája, az Első szerelem Arany Medve-díjat kapott. 1964 és 1966 között a Royal Shakespeare Company és a londoni Aldwych Színház rendezője volt. 1969-ben az Éjféli cowboy volt az első amerikai filmje, ez Oscar-díjban részesült. 1971-ben a Vasárnap, átkozott vasárnap című filmjét Oscar-díjra jelölték. (Maraton életre-halálra, Külön asztalok, Szemet szemért).
Gyólay Viktória (1927-2011)
Jászai Mari-díjas színésznő, a kecskeméti Katona József Színház örökös tagja. A Szegedi Zenekonzervatóriumban végzett 1947-ben. Pályáját a Szegedi Nemzeti Színház operakórusában kezdte. Színészi oklevelét 1952-ben vehette át a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1949-től 1980-ig a kecskeméti Katona József Színház tagja volt. Főleg operettek primadonna szerepeiben lépett fel, de prózai színésznőként is sikeres és népszerű művész volt.
Horváth Sándor (1932–2012)
Jászai Mari-díjas színész, kiváló művész. Főiskolai tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte 1952–1956 között. 1956–57-ben az egri Gárdonyi Géza Színház tagja volt. 1957–1959 között a kaposvári Csiky Gergely Színház színésze. 1963–1967 között a szolnoki Szigligeti Színházban játszott. 1967–1970 között a Veszprémi Petőfi Színház tagja volt, majd a József Attila Színházé. 15 évig a Színész Szakszervezet elnöke volt (Szindbád, A dunai hajós, Redl ezredes).
Jeremy Bulloch (1945-2020)
angol színész. Legismertebb szerepe Boba Fett, az ikonikus fejvadász a Csillagok háborúja eredeti trilógiájából. Emellett számos brit filmben és televíziós sorozatban látható volt, mint A kém, aki szeretett engem, a Ki vagy, doki? vagy a Robin of Sherwood.
Eckhart Tolle (1948)
német születésű kanadai író, spirituális tanító. A most hatalma és az Új Föld című bestsellerek szerzője. 2008-ban a The New York Times egy cikkében a „nemzet legnépszerűbb spirituális tanítójaként” utaltak rá. Könyveiben önmagát megvilágosodott emberként határozza meg, aki megszabadult az egó minden kötöttségétől és kényszerétől.
Iain Banks (1954– 2013)
skót író. Iain M. Banks néven sci-fi tematikájú könyveket írt, míg Iain Banksként egyéb szépirodalmi regényei jelentek meg. 2008-ban a Times a 38. helyre rangsorolta az „50 legnagyobb brit író 1945 óta” című listáján (A játékmester, Holtpont, Hidrogén szonáta).
Saárossy Kinga (1954)
Jászai Mari-díjas színésznő. Középiskolai évei alatt kétszer részesült Kazinczy-díjban. 1972-től a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója, ahol 1976-ban színművész diplomát szerzett. Prózai darabok hősnőinek megszemélyesítése mellett otthonosan mozog a musical és az operett világában is.
LeVar Burton (Levardis Robert Martyn Burton Jr., 1957)
12-szeres Emmy-díj nyertes amerikai színész, rendező, műsorvezető. Leginkább Geordi La Forge szerepéről ismert a Star Trek – Az új nemzedék című sorozatban, illetve Kunta Kinte az ABC Roots (Gyökerek) című minisorozatában.
Christopher Eccleston (1964)
brit színész. Legismertebb alakítása Kilencedik Doktor a Ki vagy, doki? című sorozatban (Elizabeth, Tolvajtempó, Thor: Sötét világ).
Golen Mária (1964)
bábművész, színésznő. Bábszínészképző Tanfolyam elvégzése után bábszínészi diplomáját 1987-ben kapta meg. 1985-től az egri Harlekin Bábszínházban szerepelt. 2011-től a Galagonya Bábszínház utazó társulatának művésze.
Rogier Blokland (1971)
holland származású nyelvész, a finnugrisztika professzora az Uppsalai Egyetemen. Kutatásainak középpontjában a balti-finn, a permi és számi nyelvek állnak. Szakterülete a nyelvi kontaktusok kutatása, valamint a nyelvi dokumentáció.
Sarah Clarke (1972)
amerikai színésznő. Leghíresebb szerepe a 24 című sorozatból Nina Myers, alakításával több díjat is nyert. 2000-ben és 2001-ben több kisebb mellékszerepet is kapott (Célkeresztben, Tizenhárom, Alkonyat).
Ezen a napon halt meg:
Listi László (1628?-1662)
költő. Előszeretettel foglalkozott a tudományokkal, ismerte a görög és római klasszikusokat, a régebbi magyar költőket. Kitűnően ismerte a magyar történelmet, tájékozott volt a kor politikai viszonyaiban is. 1651-ben jelent meg Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című munkája, amely felébresztette becsvágyát. Zrínyi példáját követve „csak mulatságul és idő megcsalásul” hozzáfogott a mohácsi veszedelemről való munkájának megírásához. Verses munkáinak gyűjteményét huszonöt éves korában jelentette meg.
François-Joseph Gossec (1734–1829)
francia zeneszerző, aki főképp operákat, vonósnégyeseket, szimfóniákat és kórusműveket szerzett. Franciaországon kívül kevéssé ismerték, és nagy számú szerzeménye is hamar háttérbe szorult a későbbi nagyobb komponisták munkássága mögött. Ezzel együtt személye és munkássága sok fiatalabb pályatársa számára jelentett inspirációt, és elősegítette a hangszeres zene újraéledését. A magyar közönség előtt legismertebb műve mégis a D-dúr gavotte-ja, amelyet az 1970-es években a Mazsola és Tádé című bábfilmsorozat főcímzenéjének elkészítéséhez használtak fel.
Pierre-Paul Prud’hon (1758–1823)
francia festő. A clunyi apátságban kapott kedvet a festészethez. Egy ideig Párizsban tartózkodott, majd elnyervén a Római Díjat, Olaszországban főleg Leonardo da Vinci és Antonio da Correggio műveit tanulmányozta. 1789-ben visszatért Párizsba, nagy nyomorban, apróságok, címkék stb. rajzolásával tengette életét. 1799-ben már némileg ismertté vált, 1808-tól kezdve pedig a legkedveltebb festők közé küzdötte fel magát. 1816-ban a francia Institute tagja lett. Bájos női képmásokat is festett (Psychét elragadó Zephyr, Venus és Adonis, Mária mennybemenetele).
Ditrói Mór (Himmelstein, 1851–1945)
színész, rendező, színházigazgató. A Vígszínház alapító igazgatója, az Országos Színészegyesület örökös díszelnöke. Ő alakította ki az úgynevezett vígszínházi stílust, kemény rendezői módszerével, melynek lényege: átélésre és őszinteségre törekvő, sallangmentes, tökéletesen összehangolt színészi játék.
Manno Miltiades (1879–1935)
magyar sportember, grafikus, festő- és szobrászművész. A huszadik század első harmadának különös művész-polihisztora. Elhíresült karikatúrái mellett sikeres sportoló is volt (úszott, futott, evezett, atletizált, focizott, kerekezett, síelt). Karikatúrái már az aktív sport-időszaka alatt is elhíresültek. Plakátjai, reklámlapjai a korra jellemző tematikájú, ugyanakkor igényes, jól megkomponált, kifejező, és hatásos, vagyis az utca művészetének remek alkotásai.
Pasteiner Iván (1887-1962)
könyvtáros, a budapesti Egyetemi Könyvtár igazgatója, majd főigazgatója 1926 és 1945 között. Könyvtárigazgatói működése elsősorban a korábbinál nagyobb munkafegyelem megkövetelése és kiváló szervezőtehetsége miatt emlékezetes. Az egyetemi tanács – egyetlen kivétellel – minden kinevezési, építkezési és katalogizálási javaslatát elfogadta. Keveset publikált, néhány tanulmányt és kisebb cikket közölt.
Kazimiera Iłłakowiczówna (1892-1983)
lengyel költő, író, dramaturg, műfordító. 1908-1909 között Oxfordban tanult, majd 1910-től 1914-ig a krakkói Jagelló Egyetem hallgatója volt. Franciául, németül, angolul, oroszul és magyarul is megtanult beszélni. A két világháború közötti korszakban Varsó irodalmi életének fontos alakja volt. 1937. november 21. és december eleje között magyarországi körúton járt. 1939-ben Erdélybe költöztették, Kolozsvárott töltötte a II. világháború éveit. Ekkor fordította lengyel nyelvre Ady Endre és Jékely Zoltán verseit, s Adam Bahdajjal közösen Tamási Áron Ábel a rengetegben című regényét. 1947-ben tért vissza Lengyelországba és Poznańban telepedett le.
Sarlai Imre (1904–1983)
színművész, a Budapesti Katona József Színház alapító tagja, érdemes művész. Már 16 éves korában, Kispesten társulatban szerepelt. Pályáját 1918-ban kezdte mint vándortársulatok kardalosa. 1930-ban az Új Színházhoz szerződött, utána vidéki társulatoknál működött, rendezőként is. 1953-1961 között a marosvásárhelyi színház tagja volt, tanított a helyi Színművészeti Intézetben. 1961-70-ben a debreceni Csokonai Színházban működött, 1965-től nyugdíjasként (Az aranyember, A beszélő köntös, Bűbájosok).
Donáth Ági (1918–2008)
színésznő. Az 1930-as években több filmben is statisztált, illetve fiatal lányokat formált meg. Főszerepet egyszer kapott, Demeter Évát játszotta az 1937-es Tokaji rapszódia című filmben. 1938-ban visszavonult.
Kiss Lajos (1922-2003)
nyelvész, szlavista, az MTA tagja. A 20. századi magyar nyelvtudomány kiemelkedő alakja volt, akinek a magyar és a szláv nyelvek lexikológiai és etimológiai vizsgálata mellett a lexikográfia és a névtan terén végzett munkássága is jelentős, egyebek mellett nevéhez fűződik a mindmáig egyetlen magyar helynévtörténeti szótár összeállítása. Élete utolsó szakaszában nyelvészeti kritikával és a magyar nyelvtudomány történetével egyaránt foglalkozott.
Segesdi György (1931–2021)
kétszeres Munkácsy Mihály-díjas szobrász, érdemes és kiváló művész. 1949 és 1954 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. Eleinte figurális szobrokat készített, majd az 1960-as évektől a lemezplasztikákkal is megpróbálkozott, az 1970-es évektől pedig egyre inkább használta műveiben a plexit. 1976-tól tanított a Magyar Iparművészeti Főiskolán mint a Szilikátipari Tanszék vezetője, 1987-től 1997-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász tanszékének docense volt.
Angela Carter (Angela Olive Stalker, 1940–1992)
angol regényíró, novellaíró, költő és újságíró volt, aki feminista, mágikus realizmusáról és pikareszk műveiről ismert. Legismertebb a The Bloody Chamber (A kínkamra és más történetek) című könyve, amely 1979-ben jelent meg. 2008-ban a The Times Cartert a tizedik helyre sorolta az „50 legnagyobb brit író 1945 óta” listáján.
Bruno Ganz (1941-2019)
svájci színész. Még az érettségi előtt elhatározta, hogy színész lesz. Első filmszerepét tizenkilenc évesen játszotta Az úr a fekete dinnyével című filmben. Számtalan filmszerepének köszönhető, hogy Ganz a 70-es évek közepétől kezdve a szélesebb közönség körében is ismertté vált (A brazíliai fiúk, Berlin felett az ég, A bukás – Hitler utolsó napjai).
Keith Haring (1958-1990)
amerikai pop-art és graffiti művész és társadalmi aktivista. A születésről, a halálról és a háborúról szóló alkotásai nagy hatással voltak az 1980-as évek New York utcai kultúrájára. Képei a 20. század vizuális nyelveként széles körben elismertté váltak. Határozott program mentén építette fel életművét: művészetét elsősorban kommunikációnak tekintette és ennek rendelte alá művészi kifejezésmódját. A reklám- és a szórakoztatóipar korában született, mely saját hatékony jelrendszerével és ikonográfiájával háttérbe szorított az „elit” művészetet (Prophets of Rage, The Red Dog, Altarpiece).
Lorena Rojas (1971-2015)
mexikói színésznő, énekesnő. 16 évesen kezdte művészi pályáját. A motivációt a színészet iránt nővére, Mayra Rojas adta, aki szintén színésznő. Közösen szerepeltek több sorozatban is. Szépségkirálynő-választáson kétszer is megmérettette magát, mindkettőről koronával a fején tért vissza otthonába. 2001-ben kiadta első szólólemezét. Nem csak énekelt és színészkedett, hanem modell is volt. 2013-ban örökbe fogadott egy kislányt, ám 2015. február 16-án elhunyt rákban.
