a papiruszportal.hu archívumából [2008]
Szerző: terminator
Kállai Jánosról oldalunkon sokat írtunk, néha ódákat zengtünk gitárjátékáról. A szólógitáros sokakat elkápráztatott már zenéjével, mind a Cry Free-ben, mind saját zenekarában, a K3-ban. Mivel jelentős váltás történt életében – nyolc év után kivált a Cry Free Deep Purple Cover Bandből –, ennek okairól, további terveiről kérdeztük. Nem mellesleg az is érdekelt, milyen távlatai vannak egy tehetséges magyar szólógitárosnak, aki hangszere csínját-bínját ismeri, a szűk piac azonban elképzelhető, hogy korlátozza lehetőségeit.
1976. november 14-én születtem Budapesten.
Kapcsolatom a zenével: a „bakelitkorszak”
Már igen fiatalon a rockzene hatása alá kerültem. Ennek két fő oka, hogy édesapám is gitározott, másrészt hatalmas vinil lemezgyűjteménye volt (Black Sabbath, Slade, Bad Company, Nazareth, Deep Purple, AC/DC stb.) Suli után (általános 2. oszt.) amint hazaértem, már dobtam le a táskát és rohantam a „szentély” felé. Kiválasztottam az aznapi bandát, beültem Apu kedvenc foteljába, felvettem a fülhallgatót és elindult a varázslat. A gitározás, ezek után számomra már teljesen egyértelmű volt. Valójában e gyermekkori hatásoknak nagyon sokat köszönhetek.
Suli, versenyek
A gimnáziumot egy alapfokú zeneiskolával karöltve végeztem, amit a Kőbányai Póka Egon zenesuli és tanárképző követett. Számos gitárversenyen és tehetségkutatón indultam, többször is volt szerencsém elnyerni a legjobb gitárosnak járó címet. Egyik ilyen alkalommal a díj mellett az a nagy megtiszteltetés ért, hogy Babos Gyula, a zsűri elnöke felajánlotta, hogy bejárhatok az óráira. Nagyon sok jó tanárom volt, akiknek sokat köszönhetek: Szalai Gábor, id. Tornóczky Ferenc, Maróthy Zoltán, Babos Gyula, László Attila.
Élmények, eredmények
Az eddigi kb. 15 éves pályafutásom során (ami szerintem még azért az elején jár!) volt szerencsém kipróbálni magam különböző zenekarokban, zenei stílusokban: Honey Flak (Satriani-tribute), Voice (Funky), Mother Funker (Pap Gyula ex-Dinamit, Skorpió stb. zenekara; dzsessz, blues, funky), Cry Free Deep Purple Cover Band (rock), K3 (instrumentális metál).
Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy zenélhettem többek közt: Szekeres Tamással, Póka Egonnal, Pap Gyulával. Valamint, hogy találkozhattam: Steve Vaijel, a Deep Purple, a Faith No More, az Animals és a Dream Theater tagjaival. És hogy bemelegítő zenekarként felléphettem e nagy nevek előtt: Nazareth, U.D.O., Ken Hensley (ex-Uriah Heep), Devil’s Slingshot (Tony Macalpine, Virgil Donati, Billy Sheehan), Richie Kotzen.
De amire a legbüszkébb vagyok, az a CLS Records terjesztésében megjelent K3 (Kállai-trió) Under A Spell nagylemezünk, melyen közreműködött a Dream Theater billentyűse, Jordan Rudess.
– Harmonikusnak tűnt a viszonyotok az általam legutóbb látott koncerten is. Mi volt a kiválás oka?
– Nagyon sokan keresnek meg telefonon és tolmácsolják megdöbbenésüket, valamint adják át személyes jókívánságaikat, néhány kedves rajongó még el is pityeregte magát, ez a fajta szeretetkinyilvánítás számomra megdöbbentő, ugyanakkor nagyon kedves volt. A Cry Free mára már országos szinten is jelentős rajongói bázissal rendelkezik, mely szerencsére folyamatosan duzzad. Ennek oka a zenekar Deep Purple iránti tisztelete, értékeik és szinte teljes munkásságuk prezentálása – a Purple-fanok étvágyának csillapítása a Deep Purple távollétében –, melynek köszönhetően az idősebbek számára nosztalgikus élményt okoz, míg az új generáció számára elérhetővé teszi azt a fajta zenét, ami a mai modern rock alapjait jelenti. Szóval visszakanyarodva az „ok” kérdéséhez, emberi problémákról nem beszélhetünk, mert nem volt, valamint zeneiről sem, mert mindannyian nagyszerű zenészek. Nyolc év hosszú idő. Szép volt, jó volt, de részemről eljött a váltás ideje.
– A Purple-tribute nagyon fegyelmezett munkát kívánt, és ennek maradéktalanul eleget is tettél. Sőt, itt-ott ízléses változatokat gyártottál, aminek sokan örültünk. Emlékezetesek maradnak az Atkával (Scholtz Attila) előadott duettjeitek. Nem hiányzik majd a Mélybíbor?
– Minden bulin azokat a dalokat imádtuk és vártuk Atkával, ahol lehetett „rosszalkodni”. Belekezdtünk a szóló-ének válaszolgatásba, és hogy a következő percben mi fog történni, hogy akár két-három másik dalrészletet becsempészünk, vagy mi lesz a lezárás, az ott dőlt el. Na, ezt és a kilométer hosszú szólózást pl. a Child in Time-ban nagyon élveztem. Személy szerint a Purple-őskor zenei szabadságáért voltam totál oda. De mára a Purple is megváltozott, követi a kor igényeit, vannak ugyan szólóblokkok, de a dalokat már nem szedik szét, nem játszanak olyan szabadon a szerkezetekkel. A Cry Free-vel mindig azon dolgoztunk, hogy a közönségünk, rajongóink, valamint magunk számára is érdekessé és változatossá tegyük a programot, hogy ne ugyanazt kapják minden bulin. Számomra és szerintem a közönség számára is az előadó zenei szabadságának megnyilvánulása a legvarázslatosabb dolog, csak épp a megfelelő mértéket kell ismerni. Egy tízperces szóló egy klubban jó, de egy arénában sok lehet – vagy mégse?! 🙂
– Saját bandád, a K3 izgalmas utakon jár. Többször láttalak már titeket, brutális ez az instrumentális zene, trió létetekre kis üresjárat sincs. Az új lemez viszont gyökeresen más, mint az előző. Hogyan kaptátok el ezt a hangzást?
– Az előző anyagunkat (Above The World) hosszas előkészületek előzték meg. Gondolok itt az új koncepció kialakítására, samplerek, űrfeeling stb. Az új album esetében viszont a kép elég gyorsan összeállt. Mélyre hangolt gitárok, száraz, agresszív sound, amit érdekes módon egy Engl Ritchie Blackmore csöves fejből és ládából hoztam ki. Nagyon brutális és nagyon szeretem. Az a baja, hogy (állítólag) nagyon hangos. Erről én nem tudok, de az igaz, hogy falbontáshoz kiváló!
– Nemrég Ritchie Kotzen előzenekara voltatok. Sajnos nem lehettem ott, milyen volt belülről?
– Full telt ház előtt izzítottuk a hangulatot, elég brutális, zúzós setlistet állítottam össze. Stílusban volt különbség, de nagyon jó volt a fogadtatás, tök jól éreztük magunkat. A buli után volt alkalmunk fotózkodni és beszélgetni a csapat tagjaival. Nagyon jó fejek voltak.
– Nagy nevek hívnak előzenekarnak, illetve segítettek be a lemezen. Ezt hogyan értétek el?
– A külföldi „nagy” zenekarok elé csak úgy nem könnyű bekerülni. Mi nagyon szerencsések vagyunk. A Live Sound koncertszervező cégtől kaptuk a felkérést és a lehetőséget, de a buli mindig csak akkor biztos, hogyha a külföldi banda szervezői is rábólintanak, vagyis őnekik sem mindegy, hogy ki játszik előzenekarként a zenekaruk előtt. Egy újabb komoly buli van ismét tárgyalás alatt, de erről majd akkor, ha már tuti.
Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy számomra az eddigi legnagyobb elismerés és megtisztelés, hogy a Dream Theater billentyűse Jordan Rudess vállalta a vendégszereplést a tavaly nyáron megjelent K3 Under A Spell című albumunkon. Itt szeretném még egyszer megköszönni Rajkai Péter billentyűs barátomnak a segítségét, mely nélkül nem jöhetett volna létre a kapcsolat. Péter szintén megtisztelt minket és vendégszerepelt a nagylemezünkön.
– Viszonylag keveset lép fel a K3, mi ennek az oka?
– Eleinte az ok az volt, hogy kosztümös, azaz csuklyás űrszerkóval teátrális egyházi kórus intróval egy kis klub nem volt összeegyeztethető. Viszont a mostani album világa, valamint hogy szakítottunk a samplerek és az űrmetál világával, lehetővé teszi a klubbulizást is.
– Milyen esélyei vannak ma Magyarországon az igényes – játszott – rockzenének, illetve egy (tehetséges) szólógitárosnak? Meg lehet-e élni ebből ma nálunk?
– Miből lehet ma megélni? X. Az ember azt csinálja, amit szeret, és akkor majdnem minden OK. Az esélyeket meg nem szabad latolgatni, mert ha így tesz az ember, akkor legszívesebben azonnal abbahagyna mindent. Szerintem egy a lényeg, bárki bármit csinál, ha hisz benne, akkor azt nem szabad feladni.
– És a lényeg, mik a hosszú távú terveid, Cry Free nélkül, K3-mal, és…?
– Mostanában sok felkérést kapok, lemezes bandák, stúdiómunkák stb., de igazából más zenéjét már nem akarom játszani, mert nem érdekel. A gitároktatást szeretem és továbbra is folytatom. Kicsit több a szabad időm, ezt is ki szeretném használni. Motorozom, van egy szép Hornet CB600F Hondám, ezzel döngetek néha. Talán lesz időm végre letenni a siklóernyős vizsgát is, régi álmom, tervem egy ejtőernyős ugrás.
De első a K3!
