Névnapok: Ibolya, Ulrik, Albert, Afrodité, Arabella, Donát, Donatella, Emiliána, Hilária, Kajetán, Kötöny, Uránia, Vénusz
Események:
1420 – Filippo Brunelleschi reneszánsz építész tervei alapján megkezdődik a Firenzei dóm (Cattedrale di Santa Maria del Fiore) kupolájának építése. Átmérője 45 méter, magassága 91 méter, a tetejét 463 lépcsőt megmászva lehet elérni.
1606 – valószínű, hogy William Shakespeare Macbeth című tragédiáját ezen a napon adták elő először a Hampton Court Palace nagytermében, I. Jakab brit (és skót) uralkodó előtt. A Shakespeare-tragédiák utolsó darabjának – ami egyben a legrövidebb is – előadásáról egy 1611-ben született írásos feljegyzés ad hírt.
1934 – John M. Woolsey bíró kimondta, az amerikai fellebbviteli bíróság pedig helybenhagyta az Egyesült Államok kontra One Book Called Ulysses ügyben, hogy a könyv nem obszcén, így nem kell betiltani James Joyce vitatott regényét.
1940 – az 1856-os brit-guyanai egycentes magenta 45000 dollárért cserélt gazdát. A világ legdrágább bélyegritkasága 8,3 millió dollárt (2,5 milliárd forint) ért 2021-ben.
1944 – a Harvard Egyetemen, az Egyesült Államok Haditengerészete részére üzembehelyezett, az IBM által megálmodott és megalkotott Harvard Mark I (Automatic Sequence Controlled Calculator) hivatalos átadása.
1947 – a Kon-Tiki (az inka Napisten, Virakocsa nevének egy régi formája) tutaj közel 8000 km-t megtéve, 101 napos utazás után megérkezik a polinéziai Raroia korallszigetre (Tuamotu-szigetek, Francia Polinézia), mellyel Thor Heyerdahl és legénysége bebizonyította, hogy az ókorban mai szemmel primitívnek tekintett eszközökkel is lehetséges volt átkelni a Csendes-óceánon.
Megszületett Bibó István (1911–1979) posztumusz Széchenyi-díjas író, könyvtáros, politikus, jogász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, politikai fogoly.
Nemzetközileg kimagasló, hazai viszonylatban pedig a 20. században a legnagyobb demokrata politikai gondolkodó, 1956-ban a Harmadik Nagy Imre-kormány – a szovjet megszállás után helyén kitartó, s a megszállás ellen tiltakozó – államminisztere. 1929-től a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen tanult, ahol 1933-ban államtudományi, 1934-ben jogtudományi diplomát szerzett. 1957 elején írta Magyarország és a világhelyzet című tanulmányát. 1957. május 23-án Bibó Istvánt és Göncz Árpádot letartóztatták, állítólag személyesen Dzsaváharlál Nehru indiai miniszterelnök közbenjárására álltak el a halálbüntetéstől. A Kádár-rendszerrel szemben csöndes és határozott távolságot tartott, feddhetetlen erkölcsössége és tudományos teljesítménye által az ellenzéki értelmiség példaképévé vált. Nyugdíjas éveiben fordított, munkáit rendezte, kisebb műveket publikált (A magyar demokrácia válsága, Nyilatkozat 1956. november 4-én, A magyar forradalomról).
Megszületett Bella István (1940–2006) Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, a Magyar Művészeti Akadémia és a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.
1961–62-ben Bokodon az erőmű kultúrosaként dolgozott, majd 1964-ben az ELTE Bölcsészkarán végzett, magyar–könyvtár szakon. Egyre közelebb került az irodalmi élethez, az 1960-as évek közepén része volt a Tiszta szívvel című antológia megszületésében. Verseit az Új Írás és a Napjaink közölte. Első verseskötete, a Szaggatott világ 1966-ban jelent meg. 1968–69-ben Lengyelországban volt ösztöndíjas. Itt szerzett lengyel nyelvtudását ottani művek fordításában hasznosította. Az 1970-es évek közepéig költészetében a dalforma az uralkodó, később töredezettebb, kihagyásos szerkezetek jelentek meg nála. Kedvelte az archaizmusokat, a folklórt, a szójátékokat, a rokonértelmű szavakat. Aktív tagja volt a finnugor költők nemzetközi társaságának. Költészetében különösen fontos a népköltészeti hagyomány, az archaikus nyelv valamint a modern, huszadik századi irányzatok együttes hatása (Igék és igák, Arccal a földnek, Mintha tükrök között beszélnék).
Meghalt Cseh Tamás (1943–2009) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, énekes, színész, előadóművész, rajztanár.
Érettségi ajándékként nagyszüleitől egy gitárt kapott. 1970-ben találkozott Bereményi Gézával, akivel már egy napi ismeretség után elkezdtek dalokat szerezni. Az első két dal megszületése után összeköltöztek Cseh lakásába, ahol aztán százával írták a közös dalokat. 1975 telén ismerkedett meg Másik Jánossal, akivel először egy operát akartak írni. Az ötletet végül Bereményi javaslatára megváltoztatták, egyfajta zenei levelet szándékoztak készíteni. Ebből először önálló est, majd nagylemez született Levél nővéremnek címmel. A nyolcvanas években csatlakozott az éppen megalakuló Katona József Színházhoz. A nyolcvanas évek végén dalainak szövegét Csengey Dénes írta, az együttműködésnek végül az író politikai szerepvállalása vetett véget. 2008-ban jelent meg utolsó, Fel nagy örömre című karácsonyi lemeze (Levél nővéremnek, Műcsarnok, A véletlen szavai). ––> „Az énekest az ég madarainak kellene etetni” – Cseh Tamás
Ezen a napon született:
Georg Stiernhielm (1598-1672)
svéd író, barokk költő, jogász, nyelvész, matematikus és birodalmi antikvárius. Leghíresebb munkája a Herkules című, hexameteres vers. A mű tökéletes példája a reneszánsz klasszicizmusnak, mely egy a humanizmus szellemével átitatott erényről és a becsületről szóló prédikáció. Foglalkozott nyelvészeti, történeti és filozófiai kérdésekkel is. Költészetének elismeréseként a „svéd költészet atyjának” nevezik.
Emil Nolde (Hans Emil Hansen, 1867–1956)
német festő és grafikus, az északi expresszionizmus képviselője. Művészetének középpontjában a tájfestés állt. Paraszti sorból származott, magányos, állandó viharok és tenger fenyegette tájon nőtt fel. A természetben látható formák életre keltek képzeletében és gyakran változtak fantomokká, groteszk démonokká. Szabadon használta az eszközöket (Borongós tájkép, Csendélet táncosokkal, Találkozás a tengerparton).
Joachim Ringelnatz (Hans Gustav Bötticher, 1883-1934)
német író, kabarettista és festő, humoros költeményeivel lett híres. 1911-ben publikált először. 1920-ban jelent meg verseskötete A matróz és tornaversek. A háború utáni Weimari Köztársaság számos színpadán fellépett. 1933-ban a nácik hatalomra kerülése után azonnal megtiltották fellépéseit. Legtöbb festménye a mágikus realizmus és a verizmus jegyében készült, de a háborúban a legtöbb elkallódott vagy megsemmisült.
Szalmás Piroska (Fischer Antalné, 1898-1941)
zeneszerző, kórusvezető, zenepedagógus. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán szerzett zongoratanári oklevelet. 1930-ban Népdalkórus néven szervezte meg a későbbi Szalmás-kórus néven ismertté vált ifjúmunkáskórust. A rendőrség felfigyelt tevékenységére, a kórust több ízben betiltották, ő maga rendőri megfigyelés alatt állt. Az énekkar műsorán munkásdalok, népdalok szerepeltek amelyeket az ő feldolgozásában adtak elő. Elsőként zenésített meg József Attila-verseket. 43 évesen ragadta el a halál.
Kalmár Rozália (1902-1988)
színésznő. Színésznőként Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában végzett. Rövid ideig tartó színészi pályáját 1921-ben a Renaissance Színházban kezdte, 1923-tól egyik alapító tagja volt a Terézkörúti Színpadnak. 1924-ben Feleségül ment Rátkai Mártonhoz és visszavonult a színpadtól.
Lengyel Dénes (1910–1987)
író, irodalomtörténész, pedagógus. 1952 és 1961 között a Központi Pedagógiai Továbbképző Intézet magyar tanszékének vezetőjeként is dolgozott, majd 1970-es nyugdíjazásáig a Petőfi Irodalmi Múzeum helyettes igazgatói tisztségét töltötte be. Pedagógiai tárgyú írásaiban többek közt az irodalomtanítás módszertani kérdéseivel foglalkozott. Életének nagy munkájaként állította össze, a mai napig sikeresnek számító művét, a Régi Magyar Mondák című könyvet (Irodalmi kirándulások, Új élet hajnalán, Ókori bölcsek nyomában).
Lucien Hervé (Elkán László, 1910-2007)
magyar származású, Franciaországban élt fotográfus. Érettségi után Bécsbe utazott, és beiratkozott a bécsi közgazdasági egyetemre, de óráit nem látogatta, helyette rajzolt és udvarolt, az egyetemet sosem fejezte be. Építészeti témájú képei az 1980-as évektől kezdve hozták meg neki a sikert. 1991-ben a második világháború során kifejtett ellenállási tevékenységéért megkapta a Francia Becsületrendet.
Beamter Jenő („Bubi”, 1912-1984)
dzsesszmuzsikus, zeneszerző, vibrafon- és xilofonművész, a magyar szvingzene egyik legendás figurája volt. Játszott szinte az összes mulatóban, és szinte mindenkivel. A Magyar Rádióban tizenöt éven át szinte minden vasárnap élő adásban muzsikált Tabányival. A Magyar Rádió sok felvételét őrzi.
Csenki Imre (1912-1998)
Kossuth-díjas zeneszerző, karnagy, zenepedagógus, kiváló művész. 1935 és 1937 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola középiskolai énektanárképző szakának növendéke volt, majd 1942-től ugyanott a tanítóképző intézet zenetanárképző szakán is tanult. 1942 és 1944 között a debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar karmestereként dolgozott. Alapító karnagya volt a Magyar Állami Népi Együttes énekkarának, amelynek élén 1950-től 1972-ig karnagyként és művészeti vezetőként tevékenykedett. 1964 és 1966 között között vezette a Magyar Rádió énekkarát is. Népzenekutatóként a magyarországi cigányok között végzett zenei gyűjtéseket.
Radnai György (1920–1977)
Kossuth-díjas operaénekes (bariton), érdemes és kiváló művész. Szabadidejében egy amatőr színjátszó csoport tagja volt. A második világháborúban fogságba esett, majd 1947-es hazatérése után kezdett énekelni tanulni. 1947-ben a Genfi Nemzetközi Zenei Versenyen második díjat nyert. Tanulmányait 1948-ban fejezte be és az Operaházhoz szerződött, melynek haláláig magánénekese maradt. Sokszor szerepelt külföldön, több lemeze jelent meg.
Vekerdi József (1927-2015)
nyelvész, 2002-ben a magyarországi cigány szubkultúra, valamint a szanszkrit nyelv és irodalom kutatásában, fordításában és közkinccsé tételében végzett egyedülálló munkásságáért Széchenyi-díjat kapott.
Bánky Róbert (Buchstabler, 1930-1991)
színész, bábszínész, rendező. A színészakadémián elvégzett egy év után nem sokkal bevonult katonának, orosz hadifogságba esett, s itt magyar színtársulatot szervezett. A háború után 1922 és 1925 között a Belvárosi Színházban, 1927–1932-ig Pécsre, 1932–1933-ban Kecskemétre szerződött. Ezután a Magyar Komédia Kamaraszínház vezetője lett 1933–1939-ig. 1945-ben az Igazoló Bizottság a Horthy-korszakban betöltött vezető beosztása miatt, s a szélsőjobboldaliság vádjával Bánkyt „örökre” eltiltotta a pályáról. Majd mégis igazolták, de állást sokáig nem kapott (Lelki klinika, Elkésett levél, Pista tekintetes Úr).
Veljo Tormis (1930-2017)
észt zeneszerző. 1956-ban a Moszkvai Konzervatóriumban diplomázott. Kezdetben szimfonikus zenéket szerzett és operát is írt. Majd a régi észt és finn zene kezdte érdekelni és zeneszerző munkája középpontjába a kórusművek kerültek (Luigelend, Észt balladák, Incantatio maris aestuosi).
Simó Sándor (1934-2001)
Balázs Béla-díjas filmrendező, író, forgatókönyvíró és producer, a Filmművészeti Szövetség főtitkára. A Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendezői szakát 1964-ben fejezte be. 1964–1970 között a Mafilm rendezőasszisztense volt. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán is oktatott 1964–1974 között. 1970–1977 között a Mafilm rendezője volt. 1977–1988 között stúdióvezető-helyettes volt. 1987-től a Hunnia Filmstúdió vezetője, a rendszerváltás után – haláláig – igazgatója volt. Mozifilmjei mellett televíziós filmeket és műsorokat is rendezett (Szemüvegesek, Viadukt, Moszkva tér).
Soós Edit (Sturcz, 1934-2008)
színésznő. 1952–1956 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. Pályáját a Madách Színházban kezdte. 1956–1957 között a Miskolci Nemzeti Színházban játszott. 1957–1960 között a Nemzeti Színház színésznője volt. 1960–1962 között a debreceni Csokonai Színházban lépett fel. 1962-től öt évig a Jókai Színházban volt látható. 1967–1971 között a Mikroszkóp Színpad tagja volt. 1971-től a miskolci és a debreceni színház tagja, a Thália Színházban és a Mafilm társulatában játszott (Mese a 12 találatról, 141 perc a befejezetlen mondatból, Szőke kóla).
Domonkos István (Diósi Illés, 1940)
József Attila-díjas író, költő. A szabadkai tanítóképzőben tanult és az 1960-as években Tolnai Ottóval és másokkal együtt a vajdasági magyar irodalom kiemelkedő műhelye, az akkor induló Új Symposion köréhez tartozott. Irodalmi tevékenysége mellett az Újvidéki Rádió dzsessz-zenésze volt. Legjelentősebb művének Kormányeltörésben című versét tartják, amelyet elemzői a huszadik századi magyar költészet legfontosabb alkotásai közé sorolnak (Rátka, Tessék engem megdicsérni, Allegro bajbajó).
John Glover (John Soursby Glover Jr., 1944)
amerikai színész. Legismertebb a Smallville című sorozatból, mint Lionel Luthor. Pályája során a színészkedés összes formájában bizonyított. Játszott mozi- és tv-filmben, valamint színházban. Rengeteg ismert filmben és sorozatban láthattuk már őt (Smallville, Annie Hall, Szellemes karácsony).
Péli Tamás (1948-1994)
roma származású magyar festőművész, politikus. Apja ötvösmesterként dolgozott, ékszereket, láncokat, érméket készített. Képzőművészeti tanulmányait a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában és a Holland Királyi Képzőművészeti Akadémia murális szakán végezte. Diplomamunkája, amely az amszterdami kultúrcentrum román kori kápolnájában található, az Amszterdam Város tanácsa által meghirdetett képzőművészeti pályázaton első díjat kapott. Legjelentősebb monumentális munkája a Holland Képzőművészeti Akadémia falát díszítő pannó, mely közel 50 négyzetméter nagyságú.
Simon Éva (1950)
színésznő, énekesnő. Színésznőként 1972-től játszott – többnyire főszerepeket – az ország különböző vidéki és budapesti színházaiban. 1974-től kezdett el a színházi előadások mellett énekesnőként is fellépni. 987-től több, mint két évtizeden át külföldön turnézott, mint énekesnő.
Balog Judit (1953)
színésznő. Pályáját 1974-ben kezdte a 25. Színháznál. 1977 és 1981 között a Népszínház, illetve Józsefvárosi Színház tagja volt. 1981-ben a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, majd 1982–1984-ben a győri Kisfaludy Színház, 1984–1986-ban a Miskolci Nemzeti Színház, 1986-tól 1989-ig a szolnoki Szigligeti Színházban lépett fel. 1989-ben visszatért a győri Kisfaludy Színházhoz.
Füsti Molnár Éva (Tóth, 1953)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1977–1980 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1980–1982 között, illetve 1985 óta a Pécsi Nemzeti Színház tagja. 1982–1985 között a Rock Színházban lépett fel. 1985–1999 között a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában színészetet oktatott. 1995-ben megalapította a Füsti-Molnár Színi Stúdiót (Képviselő úr, Rafinált bűnösök, Ámbár tanár úr).
Vlagyimir Georgijevics Szorokin (1955)
orosz író, drámaíró, illusztrátor, a kortárs posztmodern irodalom nemzetközileg elismert alkotója. még a 70-es években csatlakozott a szoc-art mozgalomhoz. A szoc-art elnevezést a szocialista realizmus és a pop-art szavak összevonásából képezték az orosz underground művészei. Fontos, hogy Szorokin az írás mellett folyamatosan festőként, grafikusként is tevékenykedik aktívan részt vesz a moszkvai művészi életben (Kékháj, 23 000, Manaraga).
Bruce Dickinson (1958)
brit énekes, dalszerző és zenei producer, aki az Iron Maiden nevű brit heavy metal együttes frontembereként vált világszerte ismertté. Első szólóalbumát (Tattooed Millionaire) még az Iron Maiden tagjaként jelentette meg 1990-ben, majd 1993-ban kilépett a zenekarból, hogy szólópályáját egyengesse (Balls to Picasso, The Chemical Wedding, Tyranny of Souls).
David Duchovny (1960)
amerikai színész, forgatókönyvíró, rendező, producer, regényíró és énekes-dalszerző. Legismertebb alakítása az FBI-ügynök Fox Mulder az X-akták című sci-fi-sorozatban, illetve az író Hank Moody a Kaliforgia című drámasorozatban. Mindkét szereppel Golden Globe-díjakat, illetve egyéb jelöléseket szerzett (Chaplin, Istent játszva, Aquarius).
Harold Perrineau (1963)
amerikai színész. Legismertebb szerepei közé tartozik Link a Mátrix filmekben (Füst, A vadon foglyai, 28 héttel később).
Csapó Virág (1968)
színésznő. 1987-ben debütált színpadon az Arany János Színházban. 1988-ban szerepelt először filmben, amely a Törvény szövedéke volt. 1989 és 1993 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1993-tól a kaposvári Csiky Gergely Színház társulatához szerződött. 2014-től a Kecskeméti Katona József Színház művésze (Szamba, Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, Világjobbítók).
Hans Matheson (1975)
skót színész. Első igazi debütálása az 1997-es Mojo című filmben volt. A film után változatosan jelent meg filmekben és tévé sorozatokban. 2009-ben szerepelt a nagy sikerű Guy Ritchie által rendezett Sherlock Holmes című filmben.
Charlize Theron (1975)
Oscar- és Dolden Globe-díjas dél-afrikai színésznő. Viszonylag gyorsan ívelt felfelé karrierje, egyre jelentősebb hollywoodi filmekben játszott, az 1990-es évek második felében már komoly kasszasikerekben is. 2003-ban ráosztották a sorozatgyilkos Aileen Wuornos szerepét A rém című filmben, amiért Oscart és Golden Globe-díjat kapott. A Kőkemény Minnesota című filmben Josey Aimes szerepéért ismét jelölték Oscarra és Golden Globe-ra is, de végül egyiket sem nyerte meg (Árvák hercege, Az olasz meló, Elah völgyében).
Ezen a napon halt meg:
Laáb Mátyás (1746-1823)
horvát író, fordító. Első nyomtatott művét 1814-ben írta, egy horvát nyelvű kis katekizmust, amely egy korábbi mű átdolgozása volt. Laáb a nyugat-magyarországi horvátok irodalmi nyelvének megreformálásán gondolkodott, ezért a vulkapordányi plébánossal, Mikács Jánossal dolgozott közösen, aki felügyelte a helyi horvát szakrális könyvek kiadását. Már a kis katekizmus megírása előtt előállt fő művével az Újszövetséggel, amit éveken keresztül fordíthatott.
Gerenday Antal (1818–1887)
szobrász. Az 1850-es évek elején már virágzó díszítőszobrászati és kőfaragóműhelye és sírkőtelepe volt Budapesten. műhelyéből került ki a magyar művelődés számos kiemelkedő egyéniségének síremléke a Kerepesi temetőben. Figurális emlékszobrokat is készített historizáló stílusban.
Alfredo Catalani (1854-1893)
olasz romantikus operaszerző. Eltérően a legtöbb olasz komponistától, nem zárkózott el a német zenei hagyományoktól. Ő a legismertebb olasz zeneszerző, aki a wagneri zenedráma módszereit megpróbálta beolvasztani művészetébe. A zenetörténészek mai megítélése szerint muzsikája alapos szakmai felkészültségről tesz tanúbizonyságot, a wagneri vonások elsősorban a hangszerelésben mutathatóak ki. Operái mellett a zeneszerző egy misét és néhány zenekari művet is komponált (La falce, Loreley, La Wally).
Riedl Frigyes (1856-1921)
irodalomtudós, akadémikus, a modern irodalomtörténet első jelentős magyar képviselője. Előadásaiban a magyar irodalom teljes történetét tárgyalta. Szemináriumain – elsőként a magyar egyetemi oktatásban – személyes, baráti hang honosodott meg, így tudta közel hozni tanítványai számára a múlt irodalmi értékeit (A magyar hunmondák, Magyarok Rómában, A magyar dráma története).
Rabindranath Tagore (1861–1941)
Nobel-díjas indiai költő, író, zeneszerző, festő, polihisztor, aki életművével átformálta az indiai régió irodalmát és zenéjét. Ő volt az első nem európai irodalmi Nobel-díjas, 1913-ban kapta meg az elismerést. Költészetében spiritualitás és vibrálás érezhető. Személyisége és idegenszerű ruházata profetikus hírnevet szerzett számára a nyugati világban is. Stílusa, az elegáns próza és a mágikus költészet keveréke még ma is nagyrészt ismeretlen hazáján kívül (Gítándzsali, Női arc, Utolsó akkord).
Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkij (1863-1938)
szovjet-orosz színész, rendező, iskolateremtő színészpedagógus. munkásságának újító jellege kétségtelen. Megközelítésmódjának dogmatikus alkalmazása, vagy éppen félremagyarázása ugyanakkor legalább ilyen nagy hatással volt a huszadik század színházművészetére. Írásait halála után azonban a Szovjetunióban az állami színészképző intézmények hivatalos tananyagának rangjára emelték, mellyel ugyanakkor meg is szüntették a valaha újítónak, dinamikusnak számító elvek szerves továbbfejlődésének lehetőségét (Egy színész felkészül…, Színészetika, A színész munkája).
Alekszandr Blok (Alekszandr Alekszandrovics Blok, 1880-1921)
orosz költő és drámaíró, az orosz szimbolizmus egyik meghatározó alakja. Első versét ötévesen írta, először 1903-ban publikált. Korai verseit házassága ihlette, stílusára, egyéniségére Puskin költészete és Vlagyimir Szolovjov filozófiája volt hatással. A forradalmi események lírájára is hatással voltak. A misztikus szerelmes versek helyét a városi lét kérdései, a forradalmi események és azok hatásai vették át (A tizenkettő, Hóálarc, A cári hatalom végnapjai).
Agustín Barrios (1885-1944)
guaraní származású paraguayi gitárművész és zeneszerző. A 20. század első felének legnagyobb hatású gitáros zeneszerzői közé tartozott. 13 éves korában felfigyelt tehetségére Gustavo Sosa Escalada gitárművész, akinek 1898-tól tanítványa lett, és aki klasszikus gitározásra tanította. Az ő irányítása alatt kezdte tanulmányozni a kor és a múlt leghíresebb gitárosainak, gitáros szerzőinek zenéjét. Művei sokféle forrásból táplálkoznak ás bár a 20. században élte élete javát, művészete leginkább a 19. századi romantikához köthető.
Oliver Hardy (1892-1957)
amerikai színész, komikus. Leginkább a Stan Laurellel alkotott klasszikus páros, a Stan és Pan tagjaként ismert. Már kiskorában tehetségesen énekelt, később a jogi pályát adta fel a filmszínházért. Bár már 1921-ben együtt játszott Stan Laurellel a Lucky Dog című filmben, klasszikussá váló párosukat csak később ötölte ki Hal Roach producer. Az 1932-ben készült Zenedoboz (The Music Box) című filmes alakításáért, amelyben Laurellel egy zongorát próbál felcipelni egy lépcsőn, Oscar-díjat kapott. Utolsó közös filmje Laurellel az 1950-ben készült Utópia című film volt.
Királyhegyi Pál (Paul King, 1900–1981)
író, újságíró, humorista, forgatókönyvíró. Kálnay Ferenccel szerkesztette a Diákhumor című hetilapot, amelyet a tanári kar a tanárokat ért kritikák miatt hamarosan betiltott. Beállt a Vörös Hadseregbe, azonban harcolni már nem volt lehetősége. Horthy Budapestre való bevonulása után nem kívánt Magyarországon maradni, így elhatározta, hogy az Amerikai Egyesült Államokba emigrál. Alkalmi munkákból élt. Statisztált Hollywoodban, majd forgatókönyveket írt. 1931-ben tért haza, 1944-ben deportálták Auschwitzba (Az ígéretek földje, Nem fér a bőrébe, Felfelé a lejtőn).
Kozma József (Joseph Kosma, 1905–1969)
zeneszerző, filmzeneszerző, karnagy, a francia sanzon megújító mestere. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, zeneszerzés és karmester szakon végzett. 1933-ban a nácik hatalomra kerülése miatt Párizsba menekült. Leghíresebb szerzeménye Marcel Carné Az éjszaka kapui című filmjében felcsendült Hulló levelek. A filmzenéken kívül írt balettzenét, baletteket és pantomimeket Marcel Marceau-nak (Párizs lámpafénynél, A zöld kesztyű, Fájdalom nélkül).
Iván Szilárd (1912–1988)
Munkácsy-díjas festőművész, grafikus, főiskolai tanár, tagja volt a Kilencek nevű képzőművész csoportnak. Az Iparművészeti Főiskola grafikaszakos hallgatója volt egy éven át, majd szabadiskolákban képezte magát. 1930-ban a Képzőművészeti Főiskolára került, 1937-ben szerzett diplomát. Ösztöndíjasként 1935 – 1936-ban Rómában, majd 1940 és 1944 között Nagybányán dolgozott. Tárlatokon 1930-tól szerepelt. A második világháború után több nagyszabású állami megrendelést kapott muráliákra. 1969 és 1980 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt.
Reigl Judit (Némedy, 1923-2020)
franciaországi Kossuth-díjas festőművész. Felsőfokú tanulmányokat a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán (1941–45) folytatott. A festészet szabad művelése céljából „disszidált”, mert itthon politikusok portréinak megfestésére kapott megrendelést. 1954 óta kiállítóművész Franciaországban. Magyarországon a 2000-es évek közepétől kezdődtek műveinek bemutatói. Művészetének korai szakaszát a szürrealizmus jegyei jellemezték, majd útja a lírai absztrakció felé vitte. A gesztusokkal a mozgást, a lebegést, a feszültséget, a folyamatok változását, a létezés ritmusát és gyökereit egyaránt képes megmutatni lenyűgöző hatalmas vásznain.
Rosario Castellanos (1925-1974)
mexikói írónő és költő, Az 1950-es generáció költőivel és íróival együtt az elmúlt évszázad legfontosabb irodalmi alakjainak egyike. Egész életében szóvá tette a nők háttérbe szorultságát a kulturális életben. Bár fiatalon elhunyt, a mexikói irodalmi életben máig vitatott személyiség.
Cristina Deutekom (1931-2014)
holland szoprán opera-énekesnő, hangját drámai koloratúraként lehetne legjobban jellemezni, bár a lirico spinto hihetetlen koloratúra technikával talán pontosabb kifejezés volna. Művészkorszaka szinten minden kimagasló tenorjával énekelt együtt.
Ruth Gassmann (1935–2020)
német színésznő. Az 1960-as évek végén a szexuális felvilágosítást segítő nyugatnémet Helga-filmek főszereplőjeként vált ismertté.
William Friedkin (1935-2023)
Oscar-díjas amerikai filmrendező, forgatókönyvíró és filmproducer. 1957-től rendezőként dolgozott, 1965-ben Hollywoodba költözött. 1966-tól játékfilmeket készített. 1967-ben rendezte első filmjét. Első nagy sikere az 1971-es Francia kapcsolat volt, amellyel meg is nyerte a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat (Az ördögűző, A boszorkánymester, Tizenkét dühös ember).
Prágai Tamás (1968–2015)
József Attila-díjas író, költő, szerkesztő, irodalomtörténész. Az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán magyar-angol tanári szakon 1991-ben, majd a Pécsi Tudományegyetem magyar szakán 1998-ban szerzett diplomát. 2003-ban a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj támogatásával poétikaelméleti tanulmányokat folytatott a Torontói Egyetemen. Több irodalmi lap szerkesztője és munkatársa volt. Szürreális hangvételű kisprózáiban főképpen „a” várost, Budapestet, peremhelyzetben lévő karaktereket, az ismeretlen művészvilágot jelenítette meg. Költészetét minimalizmus és nyelvi intenzitás jellemezte.