a papiruszportal.hu archívumából [2016]
Szerző: szabói
Talán nem túlzás, hogy kiemelt eseményként szerepelt az Opera műsorán Edita Gruberova dalestje. A világhírű szoprán énekesnő sok éve ünnepelt művész, főszerepek garmadát énekelte, hajlékony hangja, éteri magas hangjai sok embert elbűvöl. Január 31-én dalesttel lépett a közönség elé, így dalénekesként is megismerhettük. Műsorán Csajkovszkij-, Rimszkij-Korszakov-, Dvorák-, Richard Strauss- és Mahler-darabok szerepeltek. Az Operaház zsúfolásig megtelt.
Csajkovszkij-dalokkal kezdte koncertjét Gruberova, mindkét miniatűr (Miért? Op. 6. no. 5.; Bölcsődal Op. 16. no. 1.) nagyon csendes, bensőséges. Az énekesnő jól tolmácsolta a dalokat, de érezhető volt, hogy a két mű a ráhangolódást szolgálja, kis intonációs problémákkal szólaltak meg a Csajkovszkij-opuszok. A szöveg és zene nem egészítette ki egymást, Gruberova maradt a piano tartományban. Rimszkij-Korszakovtól is két darabot hallottunk Friss és illatos Op. 43, no 3.; Nem a fentről fújó szelek Op. 43. no 2), melyek már kitárulkozóbbak, de a nagy érzelmeket bemutató művek később kerültek sorra. Dvorák Cigánydalai már egészen más régiót képviseltek, az énekesnő a ciklus hét dalát énekelte, izgalmas karakterekkel, láttatóan. A dinamikai megoldások is jóval tágabbak voltak, minden dal egy-egy ívet alkotott, a levegő érezhetően felforrósodott.
Szünet után két nagyromantikus szerző dalait tolmácsolta a hetvenéves Gruberova, Richard Strauss „virágcsokra”, benne három dallal, és egy dalciklussal – nem csak az énekesnő, de a zeneszerző új oldalát mutatta – tüneményesen rövid dal is szerepelt a négy között. Gruberova hangjához talán nem a Strauss-operák állnak a legközelebb, különös is volt látni a programot. A straussi zenéhez-dalokhoz erőteljesebb, kevésbé hajlékony hangot képzel a hallgató, de Gruberova érzékeny, a finomságokat a végtelenségig kifejező előadása mindenkit meggyőzött arról, hogy e hangi adottsággal sem kell a darabokat mellőzni. A Strauss-féle Leányvirágok ciklus-dalai közül a Repkény nagyon szép, mélabús, a Tavirózsa varázsos, a Búzavirágok üdítően rövid, minden dal egyedi, és úgy is tolmácsolta az énekesnő.
Mahler-dalokkal zárult a koncert hivatalos része, e művek a legösszetettebbek az elhangzottak közül. Gruberova csodás színeket, a dalok belső rezzenéseit tárta elénk, de a humor, a meseszerűség sem hiányzott. Öt zeneszerző sokféle gondolata tárult fel a hivatalos részben, három ráadást kaptunk, egy Mahler-dalt és két Puccini operaáriát.
Peter Valenovic tolmácsolta a zongoraszólamot, a művész rendkívül jól reagált az énekesnő zenei megoldásaira, játékából a pasztell színeket emelem ki, mellyel varázsos, földöntúli atmoszférát is képes volt teremteni, de a forte részeket is az énekesnő hangi adottságaihoz mérte.
Az est felépítését gondosan szerkesztették, minden szempontból – szerzők, a dalok érzelmi töltete, a két ciklus – változatos, mégis egységet alkotó műsort kaptunk. Két téma köré csoportosultak a dalok, a szerelem és a virágok tematikájával, egy-egy más tartalmú dallal lazítva a feszes struktúrát.
Gruberova karrierje nem szokványos, és az sem, hogy a mai napig énekel. Hangján az idő múlása nem hagyott nyomot, az énekesnő teherbírása bámulatos. A dalestet, a két művészt a közönség állva tapsolta.
A művésznő baleset következtében halt meg 2021 őszén (a szerk.)
Comment on “Gruberova, a dalénekes”