Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Kortárs zene, mindenkinek: Sári József szerzői lemeze Archívum
  • Magyarország története 1–24. Archívum
  • Egy évforduló ürügyén – Hegedüs Géza: Irodalmi arcképcsarnok Archívum
  • Helloween-parti a tél derekán Archívum
  • Az elfeledett Steffani-opera: Niobe regina di Tebe Archívum
  • Szabadi Vilmos és Homor Zsuzsanna Archívum
  • A Bókember és a jógi Archívum
  • Képzett társítások Harasztÿ Istvánnal és Petőcz Andrással Archívum

Romantika és Luxemburg

Posted on 2023.11.10.2023.11.08. By admin Nincs hozzászólás a(z) Romantika és Luxemburg bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából [2007]

Szerző: szabó i

Az Orchestre Philharmonique de Luxembourg lépett fel október 16-án a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében. Műsoruk izgalmakat is ígért, hiszen Liszt A-dúr zongoraversenyét Jean-Yves Thibaudet játszotta, Sibelius 6. szimfóniáját pedig igencsak ritkán hallani a hangversenytermekben vagy akár a rádióban. Már az is csoda, gondolhatnánk viccesen, hogy egy ilyen kis államnak zenekara van – mint megtudtuk, hat magyar erősíti az együttest, és a távol-keleti zenészek sem hiányoznak, a koncertmestert beleértve –, de ilyen kiváló együttessel sokan nem számoltunk. A terem zsúfolásig megtelt.

Schumann Nyitány, Scherzo és Finálé nyitotta meg a koncertet. A konvencionális tételek szépen sorjáztak, bár a közönség, mint annyiszor, lelkesebb volt a kelleténél: a Nyitány után beletapsoltak. Hiába, sok víznek kell még lefolynia a Dunán, hogy vagy kiválóan ismerjük a felhangzó műve(ke)t, vagy akkor tapsoljunk, ha a karmester megfordul. Mindhárom mű kellemesen szólt, elkapott karakterekkel, nagyon kidolgozott részletekkel. Jóval több inspirációval játszották, mint az átlagos előadásokon hallható, míves, részleteiben és egységében is gondosan felépített darabokat hallottunk. A Nyitány legszebb részei a vonósokon végigfutó motívumismétlések voltak, szép tónussal, gazdag hangzással, a nyitányt kezdő pontatlanságok ellenére. A vonósokat illeti a dicséret a Scherzo kapcsán is, ezerszínű hangzást varázsoltak elő a hangszerekből, a fafúvósok érzékeny, légies játéka, egybeolvadó hangszínük elbűvölt. A Scherzo befejezése a bőgők pizzicatójával elhussant a levegőbe. Nem erőltették túl a Finálé ünnepélyességét, a kiemelt hangok következetesen végigvonultak a zeneileg jól felépített tételen.
Liszt A-dúr zongoraversenye a nagy kedvencek közé tartozik: áradó zene, hatásos zongorapasszázsok, érzelmek burjánzása teszi vonzóvá a koncertet közönségnek, zenekarnak, szólistának, karmesternek egyaránt. A közönség megtapsolta – a szólista helyett – a karmesteri pulpitust megigazító férfit, de sebaj. Jean-Yves Thibaudet nemcsak a felszínes csillogást, hanem a mélyebb réteget is megmutatta szólójával. A 46 éves, rokonszenves zongorista fantasztikus elánnal játszotta a harsányabb részeket, tökéletes technikával, a csendes dallamok is meghitten szóltak. Ez az előadás nem a magamutogatást, kellemkedést, negédeskedést (kislány a zongoránál), férfiúi erőt, zseniális technikát hangsúlyozta, hanem a zongoraverseny erényeit, kevéssé ismert, sőt félreismert, tölteléknek tartott részleteit. Vérbő, szenvedélyes-gyengéd előadást kaptunk, rég hallottam ennyire jól felépítve, megtervezve, mégis lélekkel eljátszva a versenyművet. A csellószólók, a vonósok, fúvósok és a zongora tökéletesen reagáltak egymásra, Thibaudet végig figyelte a karmesteri jelzéseket. Ráadásként egy Chopin-nocturne-t játszott.
Szünet után Brahms Haydn-variációit játszotta a luxemburgi zenekar. Az agyoncsépelt (eredetileg két zongorára komponált) mű eljátszását egyedül a koncert időtartama indokolta, helyette nem ártott volna egy másik stíluskorszakból keresni valamit, hiszen a műsor csak romantikus darabokat tartalmazott. A szép, gazdag hangzású témabemutató után a második variáció lötyögött, később a brácsák siciliano ritmusú kísérete egészen kivételes volt. A szordinált vonósok hangásához képest a fúvósok szinte harsogtak, a záró variációban a csellók és bőgők szétmentek a karmester kevéssé irányított taktusai miatt. Egészében azonban kellemes előadást kaptunk, változatos hangszínekkel, stílus- és karaktervariációk felsorakoztatásával.
Kétségkívül Sibelius 6. szimfóniája tartogatta az est különlegességét. A szimfóniát 1923-ban fejezte be a finn zeneszerző. Bár hangneme d-moll, a dór megnevezés lenne a helyes. Még abban az évben bemutatta a Helsinki Zenekar, a szerző vezényletével. A hét közül ez a legkevésbé ismert Sibelius-szimfónia. Gerald Abraham ezért egyenesen Hamupipőkének nevezi, Sibeliust magát az első hó illatára emlékezteti. „Szenvedély és mánia teljesen alapvető a műben, de ez elrejtve, a zene mélyén van.” Igazat kell adnunk Sibeliusnak, hiszen a műről egyetlen meghallgatás után nem lehet ítéletet mondani. A négy tétel szinte azonos zenei jegyeket vonultat föl, a vonósszekcióra, legfőképpen a hegedűkre támaszkodik. Különleges hatása volt az első tételben (Allegro molto moderato) az első és második hegedűk dallamátvételének, némi kísérletező kedvet éreztem a zeneszerzőtől, a hangzáskép teljesen egyedi: jeges szépség, hó, északi módon tolmácsolt érzelmek. A második, Allegretto moderato tétel zizegett, zsongott, derengett, szintén a vonósokon, a hanghatás itt is káprázatos volt. A harmadik tétel (Poco vivace) a karmester, Emmanuel Krivine megkoreografált mozdulatairól szólt leginkább, a zenét ugrásokkal, katona-karmesteri mozdulatokkal irányította, erre szükség is volt a vészesen közel lévő kakofónia miatt, amit végül sikerült elkerülni. Az utolsó, Allegro molto tétel archaizáló részeivel, érzékeny fafúvós megszólalásaival hatott a közönségre. A mű rendkívül szokatlan módon csendes, a lezárás sem bővelkedett bombasztikus elemekben, mint a Finlandia vagy a Karélia-szvit estében. Érdemes lenne valamelyik hazai zenekarnak is műsorra tűznie a szimfóniát. Kicsit enyhítette a Sibelius-mű hatását a ráadás. Jó zenekart hallottunk precíz karmesteri irányítás alatt, egy rendkívüli zongoraművésszel.

Orchestre Philharmonique de Luxembourg

2007. október 16., 19.30
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Schumann: Nyitány, Scherzo és Finálé, op. 52.
Liszt: II. (A-dúr) zongoraverseny
Brahms: Variációk egy Haydn-témára
Sibelius: VI. (d-moll) szimfónia, op. 104.

Közreműködött: Jean-Yves Thibaudet – zongora
Vezényelt: Emmanuel Krivine

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Neil Gaiman
Next Post: November 11.

Related Posts

  • Ritka ajándék Archívum
  • Fujarával, sztrapacskával Archívum
  • Királylányok könyve Archívum
  • Balla D. Károly: Magyarul beszélő magyarok Archívum
  • Mentés másként Archívum
  • Országház – nemzeti jelképünk Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Idomeneo, Mozart és a stílus
  • Joyce és Bryn
  • Mária és Erzsébet, Erzsébet és Mária
  • Don Carlos és a lépcsők
  • Ínyenc szendvics

Legutóbbi hozzászólások

  1. A mi lányunk szerzője News
  2. A ló és a láda esete szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  3. Te Deumok, versenyművek szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  4. Rosszfiútól rosszfiúig szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  5. Két mű, két világ szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  • Nyilván tartottak – Szőnyei Tamás könyve titkos szolgákról, megfigyeltekről Archívum
  • Klasszikus nagyvárosi olvasóregény Archívum
  • Beethoven, nyáron Archívum
  • A barokk operák hangulatának újrateremtője: Philippe Jaroussky Archívum
  • Egy különleges hang Archívum
  • Brahms háromszor – a Nemzeti Filharmonikusokkal Archívum
  • Dvořák: VII., d-moll szimfónia Archívum
  • „Mi az, hogy autista?” Archívum

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme