Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Elisabeth Schwarzkopf emlékére Archívum
  • A szerelem ünnepe az éjszaka csendjében Archívum
  • Omega 50 Archívum
  • Mendelssohn zongorája Archívum
  • Elektra Archívum
  • Nagypénteki varázs: Parsifal Archívum
  • „Az én Mózesem (…) egyáltalán nem emberi” Archívum
  • Komorna apolgatna Archívum

Beethoven D-dúrban

Posted on 2023.03.26.2024.03.27. By admin 1 hozzászólás a(z) Beethoven D-dúrban bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából [2010]

Szerző: szabói

A Nemzeti Filharmonikusok idei első martonvásári koncertjét július 17-én hallhatta a nagyszámú közönség. A nyári zenei kínálat egyik legszínvonalasabb eseménye most is rengeteg embert vonzott a gyönyörű parkba, a forró idő ellenére. Ismét kellemes sétával, többé-kevésbé árnyékban jutott el a közönség az alkalmi széksorokhoz, idén a szúnyogok jóval merészebb számban vettek részt az élményben. Bár a nézőtérre már kevesebb szúnyog jutott el, a gyönyörű óriás fák alatt rajokban szálltak, ez szerencsére nem vette el a kedvünket a koncerttől.

A műsor első darabja Beethoven különös-különleges műve volt, az Op. 61/a jelzésű kompozíció a gyönyörű hegedűverseny zongoraváltozata. Az 1806-ban íródott D-dúr hegedűverseny (Op. 61.) a maga korában nem igazán kápráztatta el a közönséget, talán ezért is érezte úgy Beethoven, hogy eleget tesz az akkor igen neves zeneszerző-zongorista, Muzio Clementi kérésének, és átdolgozza zongorára is a hegedűszólót. Beethoven a nyomtatásban (1808) megjelenő hegedűverziót – nászajándék gyanánt – Stephan von Breuningnak, a zongorás változatot pedig feleségének, Julie von Breuningnak ajánlotta.
Szabolcsi Bence megállapítása szerint a Hegedűverseny egyedülálló a beethoveni oeuvre-ben. A szinte túlcsorduló dallamok már-már a romantikát előlegezik mind dallamvilágában, mind a monumentális nyitó tétel felépítése miatt. Nem véletlen tehát, hogy a romantikus korszak hegedűversenyei ezt a mintát követik.

A zongoraváltozat – a Hegedűverseny ismeretében – igen furcsa, a két szólóhangszer egészen más hangszíne, a hegedű döntően egyszólamú játékmódja helyett az akkordikus kíséretet is feltételezi. Mivel az eredeti mű a hegedű sajátos játékmódjára épül, a dallamok, passzázsok hangszerszerűek, ezt igen nehéz, hacsaknem lehetetlen zongorára átírni. A zongoraszóló teljes egészében átveszi a hegedűre írt szólamot, azonban nagyon furcsa, hogy például a mű első tételének zenekari bevezetése után a zongora oktávelőkés beúszása, majd a triolás szakasz is – néhány funkciós akkordtámaszt kivéve – egyetlen szólamban szól. Kissé sovány a hangzás, akkor is, ha a dallam oktáverősítéssel dúsított.

A későbbiekben az Alberti-basszus vagy a triolás alsó szólam is furcsa volt, néha zongoraetűd-jellegűnek tűnt a mű. A legfurcsább azonban a kadencia volt: hol romantikus, hol barokkos hangzással találkozhattunk, itt is az etűdjelleg dominált. A timpani (tematikusnak szánt) ütései a szóló alatt szintén nem a mindennapi zeneszerzői gyakorlatot mutatták. A következő tételekre egy kicsit megbarátkozhatott az ember a hangzással, de valljuk be, a Hegedűversennyel nem említhető egy napon a D-dúr zongoraverseny. Nem is tolonganak az előadók eljátszani a művet.

A szólista a fiatal Borbély László volt, aki igyekezett minél többet kihozni a darabból, érzékeny tolmácsolása rámutatott a versenymű érzéki szépségeire. Reméljük, hogy többször halljuk a fiatal művészt.

Beethoven II., D-dúr szimfóniája a szerző második szerzői estjén hangzott fel először, 1903-ban. A mű duzzad az életerőtől, annak ellenére, hogy Beethoven már megírta a kétségbeeséséről tanúskodó Heiligenstadti Testamentumot. Beethoven II, Op. 36-os darabjából ugyanolyan ifjonti hév sugárzik, mint Schubert első három szimfóniájából, egyik szerzőre sem volt máskor jellemző ez a fajta világlátás.

A hagyományosan négytételes szimfónia előadása nagyszerű volt, az apró pontatlanságok ellenére. Különösen szépen szóltak a nyitó tétel imponáló lassú bevezetése után a főtéma csellódallama, a hegedűk triolái a visszatérés előtt rendkívül jó karakterrel hangzottak el. A Larghetto táncos megoldásai egyediek voltak, a Scherzo kecses dallamvezetése, a hangszercsoportok közti párbeszéd nagyon tetszett. Beethoven ebben a szimfóniájában használta először a Scherzo megjelölést, a záró tétel főtémájának lekerekítése azonban még magán viseli a haydnos-mozarti hatást. A szimfónia tolmácsolása során a hangsúlyoknak igen nagy szerepe volt, az Allegro moltóban tetőzött a fantasztikusan kiemelt, de sosem túlzásban vitt, hangerőben is változatos kiemelés, talán a mollos szakaszban volt a legizgalmasabb. Bár Beethoven nem kért accelerandót a tétel záró részében, indokolt volt Kocsis értelmezése, ahogy ezt megszokhattuk.

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar nagyszerűen játszotta a szimfóniát, a Zongoraverseny három nehezen emészthető pillanata (az első tételben kétszer mentek szét, majd a timpani ütései a kadenciánál) bármikor előfordulhat, bárkivel.

MTA Mezőgazdasági Kutatóintézet Parkja, Martonvásár, 2010. július 17.

A sorozat harmadik, utolsó koncertje:

  1. július 31., szombat (esőnap: augusztus 1.)

Hármas verseny C-dúr, op. 56.
C-dúr mise, op. 86.

Közreműködik
Baráti Kristóf – hegedű
Fenyő László – cselló
Hernádi Ákos – zongora
Fodor Beatrix – szoprán
Meláth Andrea – alt
Brickner Szabolcs – tenor
Bretz Gábor – basszus
a Nemzeti Énekkar (karigazgató Antal Mátyás)
Vezényel: Antal Mátyás

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Kallós Zoltán moldvai gyűjtése: Uram, irgalmazz nékünk
Next Post: Heti papiruszok (2312)

Related Posts

  • A disszonancia, avagy társunk: az önigazolás Archívum
  • a–ZWD – a megszakítástól a zimbabwei dollárig Archívum
  • Abe Kóbó (1924–1993) Archívum
  • Pygma-Lyon Archívum
  • „Ennek az operának a főszereplője tényleg az opera” Archívum
  • A modernségen át Archívum

Comment (1) on “Beethoven D-dúrban”

  1. Visszajelzés: December 16. – papiruszportal.hu

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Idomeneo, Mozart és a stílus
  • Joyce és Bryn
  • Mária és Erzsébet, Erzsébet és Mária
  • Don Carlos és a lépcsők
  • Ínyenc szendvics

Legutóbbi hozzászólások

  1. Rosszfiútól rosszfiúig szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  2. Két mű, két világ szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  3. Ludwig Múzeum: Maurer Dóra – Szűkített életmű szerzője Június 11. – papiruszportal.hu
  4. A legnagyobb komédiás – Richard Pryor szerzője Június 11. – papiruszportal.hu
  5. Csillogó Kolonits szerzője Mária és Erzsébet, Erzsébet és Mária – papiruszportal.hu
  • Bartók Béla és József Attila Archívum
  • A kis túlélő – Anthony Horowitz: Kígyófej Archívum
  • Prága, a száz torony városa 4. Archívum
  • A Mesemondó – Benedek Elek Archívum
  • Az idő rostája Archívum
  • Október 9. Naptár
  • Lina és Liszt – Liszt Ferenc utolsó napjai Archívum
  • Apák és fiúk – a végzet megszakítása (S. J. emlékére) Papiruszportal

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme