Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Bölcsességek kútfeje – Szádi: Rózsáskert Archívum
  • Képes világtörténet a Geographia Kiadótól Archívum
  • Írók, reszkessetek! – Heller csapdahelyzetei Archívum
  • Csalog Gábor Szkrjabin- és Kurtág-lemeze Archívum
  • Heti papiruszok (2318) Egyéb kategória
  • Fesztiválzenekar nagyban és kicsiben Archívum
  • Lully és a szerelem, operában elmesélve: Armida Archívum
  • Jolsvai András: Az ember játszik Archívum

Csapó, Szőllősy, Beethoven – Csalog

Posted on 2023.06.28.2023.06.27. By admin Nincs hozzászólás a(z) Csapó, Szőllősy, Beethoven – Csalog bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából [2016]

Szerző: szabói

Csalog Gábor új lemeze két kortárs magyar szerző darabjával párosítja Beethoven két utolsó zongoraszonátáját. Csalogtól nem szokatlan az első látásra meghökkentő műsorválasztása, de sosem kétséges, mit miért párosít a művész koncertjei lemezei anyagához. A BMC kiadványán Szőllősy András és Csapó Gyula zongoraművei adják a bevezetést a két Beethoven-opuszhoz, nagyon találóan. Arra is választ kapunk, hogy milyen volt a zene pillanatnyi állapota a VIII. században, és milyen a XX. század végén, a XXI. század első évében, hova fejlődött, mennyit változott a zongorára írt zene.

Különös hangulat hatja át Szőllősy András Paessaggio con morti című 1987-es darabját, nagyon érdekes mű nyitja a lemezt. Szőllősy kompozíciója számos karakterrel bír, a zenei szövet változatos, több tételre elegendő. Hogy mégis az egytételes formát választotta a szerző, az talán azért van, mert a kortárs zenében csak kevés nagyszabású darabnak lenne közönsége, ha bemutatnák. A szerző egyetlen egységbe komponálta a szerteágazó elemeket, de nem érezzük, hogy sérülne a mű teljessége, hogy tarka a darab. Szőllősy nagyszerű atmoszférát teremt, a darabot nyitó pasztellszínekkel, máskor vad, szinte eszelős vágásokat, félelmet kifejező zenei anyagot hallunk, a műben rejlik a régi korok zenéjére való utalás, a koráldallam. A műtől annak sem kell elzárkóznia, aki a kortárs zenében nem járatos.
Csapó Gyula címadásai gyakran figyelemfelhívóak, az Egyenes labirintus is folytatja e sort. A mű 2001-ben keletkezett, némi repetitív zenei vonást is vélünk felfedezni, de egy modern kori zenélő doboz hangzásának érzete is felvetődik a hallgatóban. Máskor mintha a ma divatos meditáló zenét hallanánk, de éppen ezek az apró változások adják meg a darab különlegességét. Nem lehet nem odafigyelni az apró változásokra, egy-egy hang megjelenésére, ritmikai sűrűsödésre.

Beethoven utolsó három zongoraszonátája a műfaj egyik csúcspontja, a középsőt tekintik a központi darabnak. Beethoven e műveivel kitágította a műfaji határokat, új dimenziót adott mind a zongora hangzásának, mind a formai keretnek. A zongoristák ezért is érzik kihívásnak e szonátákat, hiszen a zenei megvalósítás nem könnyű, a három szonáta utalásait is ismerni kell, nem lehet romantikus elemekkel átszőni a művet, hiszen akkor sérül a darab. A szabályos formát felváltja a rögtönzésszerű zenei anyag, a tételek építőkövei nem szabályosak.

Beethoven Op. 110-es, Asz-dúr szonátájának nyitó tételét Csalog úgy játssza, hogy a dinamikai tartomány legszélesebb skáláját bejárja. Gyönyörű a témabemutatás, a művész nem távolságtartóan játssza a dallamot, hanem bensőségesen – ilyenkor érzi a hallgató, hogy a mű lélegzik, zeneszerző és előadó egymásra talál. A nem csak beethoveni mércével mérve rövid középső tétel szintén a karakterek különbsége miatt izgalmas, Csalog képes az Allegro moltóba feszültséget vinni, váratlan pillanatokat teremteni. A gyönyörűséges, több szakaszból álló záró tétel nyitó ütemei talán nem fejezik ki az időtlenséget, később viszont lélegzetelállító pillanatokat hallunk. A fúga gyengéden indul, Csalog folyamatosan erősíti a hangerőt, helyenként orgonaszerűen szól a zongora. A másik fúgaszakasz szinte sürgetővé válik, hihetetlen fokozást hallunk, a tétel zárása hihetetlenül jó. Nagyon szép színekkel tolmácsolja Csalog a tételt, az elvágyódás, melankólia, mely atmoszférát többször érinti a tétel, az éppen csak derülő zene szinte láttató, a szakaszhatárok érzékelhetőek, de nem szakítják meg a két szélső tétel zenei anyagának egységét.

Az Op. 111-es szonáta (c-moll) kéttételes, a nyitó tétel fantáziaszerű, a gyors szakasz könnyen transzformálható témája Csalog játékában mindig más arcát mutatja, hol hősi, súlyos, hol vidám, a fúga nagyon jól kidolgozott. A lágy részek olvadékonyak, szépek, az ellentétes karaktereket jól kiemeli Csalog. Az Arietta egyszerű, de gyönyörűségesen dallama szépen szólal meg, az időtlenséget azonban nem érzem. A hét variáció sorozata nagyszerű ívet képez a művész előadásában, itt is képes megteremteni a feszültséget, a várakozást a fordulatok előtt. A trillás variációkban nem gondoljuk, hogy sok lenne, vagy hosszadalmas a díszítés, nem üres fecsegésként szólalnak meg a trillák. A drámai, gyorsabb, erőteljesebb szakaszokat Csaloghoz közelebb állónak érzem a Beethoven-szonátákban, de egy nagyon átgondolt, szép előadást hallunk.

Három koncert felvételeiből áll össze a lemez anyaga, benne két zenei stílussal – kétféle hallgatóság kedvére tett a kiadó. Csalog a kortárs zenében nagyon járatos, koncertjei nem egyszer rendhagyóak, de nem „szakosodott kizárólag a modern zenére, ezt a lemez is bizonyítja.

BMC CD 224

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Csácsumi, csőváz, Csókolom, pókmajom!
Next Post: Június 29.

Related Posts

  • Robert D. Hare: Kímélet nélkül Archívum
  • Sztravinszkij és a fekete zongora Archívum
  • „Az a fontos, hogy terjesszük a zűrzavart, nem pedig az, hogy kiküszöböljük.” Archívum
  • Perényi Miklós Schumann-nal Archívum
  • Kis nép, kis lélek? – Húsvét-sziget II. (Kőkolosszusok) Archívum
  • Régi magyar szólások és közmondások Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • A zene gyönyörűsége
  • Mentés másként
  • Szeptember 25.
  • Végh, Camerata Salzburg, Schubert
  • „Még eszem is van”

Legutóbbi hozzászólások

  1. Pygma-Lyon szerzője Szeptember 25. – papiruszportal.hu
  2. Tersánszky Józsi Jenő: Két zöld ász szerzője Szeptember 24. – papiruszportal.hu
  3. Pelléas és Mélisande szerzője A szavakon túl – papiruszportal.hu
  4. Benedek Marcell szerzője Szeptember 22. – papiruszportal.hu
  5. Szereti ön Széchenyit? szerzője Szeptember 21. – papiruszportal.hu
  • Dzsesztetés – „ő el tudja játszani az Ornithologyt” Archívum
  • Stille Nacht! – a legismertebb karácsonyi ének története Archívum
  • Minden dolgok kezdete Archívum
  • Január 16. Naptár
  • Metálmatuzsálemek kihívása Archívum
  • Május 1. Naptár
  • Február 11. Naptár
  • Április 27. Naptár

Copyright © 2003-2022 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme