Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Dzsessz, dzsessz, dzsessz – csillogó ezüstlemezeken Archívum
  • I. Rákóczi György sárospataki ágyúöntő műhelye
    Az MNM Rákóczi Múzeuma Sárospatakon
    Archívum
  • Dixie-kocsmán túl, Ferencvárosi Fesztiválon innen – Benkó Sándorral egy dzsesszhajón Archívum
  • Karácsony a Warnertől Archívum
  • A föld alatti mennyország – Alexandra: Borpincék Archívum
  • Olvas(s)atok – Švejk, a derék katona, és Hašek, a bohém Archívum
  • Nyelvelek és bogarászok – Mikor ami, mikor amely? Archívum
  • A semmi regénye
    Grendel Lajos: Négy hét az élet
    Archívum

Szimfonikus felfedezések

Posted on 2023.01.13.2023.01.11. By admin Nincs hozzászólás a(z) Szimfonikus felfedezések bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából [2012]

Szerző: szabói

Két kortárs magyar művet is kínált a Savaria Szimfonikus Zenekar február 29-i, Művészetek Palotájában tartott koncertjén, merész vállalkozásnak hatott, ami a közönség becsalogatását illeti. Ráadásul az est második felét Sibelius V. szimfóniája töltötte ki, Sibelius sem tartozik a magyar közönség kedvencei közé, nyelvrokonság ide vagy oda. De volt közönség, méghozzá lelkes.

A nyitányként, inkább helyette szolgáló mű, Tóth Péter Canzoniere című darabja műfaji besorolása igencsak problémás, a szerző az „opera és szimfónia keveredését látja … a zenekari dalban”. Mindkét műfaj jegyeit tekintve rövid a Savaria Zenekar felkérésére írt darab, nem áll kisebb-nagyobb egységekből, a zenekari dal meghatározás viszont illik rá. A szólóénekest, gyermekkórust is felvonultató Canzoniere Petrarca toszkán nyelvű, többségében szonettet tartalmazó, a Laura-szerelemből táplálkozó Daloskönyv című gyűjteményének szövegeire épül. Talán a leghálásabb feladat egy-egy szöveget megzenésíteni, a hallgatónak segít a tartalom, sokkal inkább, mint egy tisztán hangszeres vagy zenekari, abszolút zenébe tartozó műfaji kötöttségű darabot írni. A vokális zene szerepe mintha csökkent volna a mai korban, ennek talán az egyik oka a más kifejezésmódú, könnyen fogyasztható tömegzene térnyerése.
A Canzoniere – mely ősbemutatóként szólalt meg – kellemes hangzású, hasonlóan Tóth Péter többi (kórus)művéhez. A zenekari felrakás helyenként nagyon jó volt, rögtön a nyitó ütemekben, ez a zenei anyag később visszatért. A mű szerkezete megnyugtatóan bontakozott ki a hegedűk által pp induló, egyre sűrűsödő, kicsit barokkos szólamvezetésű dallamtöredékekből a himnikus zárásig. Változatos hangzásban merülhetett el a hallgató, számomra sok volt az áthallás, egyre-másra fel-feltünedeztek olyan dallamcsírák, harmóniai fordulatok, melyeket már hallottam más szerzőknél. A zenekari apparátus viszonylag nagy volt, szép hangszerszólókat hallottunk, a gyermekkórus – tagjai a zenekarban helyezkedtek el – mint mindig, üdeséget hozott. Francesca Provvisionato énekelte a szólót – kifejezetten neki írta a szerző a szólamot –, szépen, de nem kimagaslóan jól.
Az est másik kortárszenei darabja Kocsár Miklós Csellóversenye volt, mely 1994-ben keletkezett Antall József miniszterelnök emlékére. A mű nagyszerű, egyedi, tele csodálatos hangszínekkel, és az érzelmi paletta szinte végtelen a műben. A négytételes darab hallgatása közben sokszor éreztem, hogy Sosztakovics I. csellóversenye lehetett a minta, az orosz szerző darabját nyitó négyhangos motívum karaktere – Kocsárnál szintén négyhangnyi volt a zenei anyag a gyors tételben – a fájdalmas, siratószerű rész, Sosztakovicsnál az orosz, míg Kocsárnál a magyar népi intonáció elsuhanó gondolataival. Mindkét szerző motívumcsírákat fejleszt tovább, a rendkívül izgalmas felfedezés az, hogy mennyire másképp gondolkoznak.
A szólista Rohmann Ditta volt, átéléssel, szépen játszott, a fiatal csellista különösen sokat működik közre kortárs darabok bemutatóján. Csellóhangja gyönyörű, technikai problémáktól mentesen játszik, a karaktereket szinte minden esetben jól adta vissza.

A Savaria Zenekar mindkét darabot úgy tolmácsolta Kocsár Balázs vezényletével, hogy nem sérültek a szerzői elgondolások. Míg Tóth Péter műve esetében a zenekari anyag könnyen megfogható, addig a Kocsár-versenyműben a sokféle érzelmi-hangulati megjelenítés kiaknázása rejtett még lehetőségeket.
Szünet után Sibelius V. szimfóniája szólalt meg, az 1915-ben befejezett, háromtételes mű érdekes, de nem véletlen, hogy nem került be a legtöbbet játszottak közé. A szimfónia rendkívül csúnya rézfúvós gikszerrel indult, sajnos a rezesek csak a mű végére nyújtottak érdemleges teljesítményt. A fafúvósok viszont nagyon szépen játszottak, dinamikai megoldásaik akár a legnagyobb zenekar becsületére válhattak volna (sajnos a II. tételben gyakran hamisan szóltak). A nagyszabású első tétel ellenpontos része pontatlanul szólalt meg, pedig ha valami, akkor egy effajta bonyolult rész igényli a szinte mértani pontosságot, csak akkor lehet megtölteni tartalommal. Szintén megoldatlannak éreztem az orgonapontos részt, szóltak a hangok, de nem történt semmi, előrehaladás végképp nem. Mindenesetre voltak gyönyörű pillanatok is, a zárás, a himnikus hangvétel és a zenekar lelkes játéka. Kocsár Balázs képes volt inspirálni a zenekart, a darabot betéve tudta.

Sokan bírálják a kortárs zenét, annak létét, a Szimfonikus felfedezések (lánykori nevén Szimfonikus körkép) bevallottan megkísérli visszaadni a kortárs zene rangját, megismertetni a közönséget a magyar zenekarokkal. Az elgondolás nagyszerű, az viszont nem, hogy számos zenekar nem kap lehetőséget a bemutatkozásra.

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Január 13.
Next Post: Január 14.

Related Posts

  • Óév, újév, új év Archívum
  • Cselló, cselló, cselló Archívum
  • Tamkó Sirató Károlyt idézve – Tengerecki Pál Archívum
  • A hangos halak jelleme – Durrell hangoskönyvön Archívum
  • Kis nép, kis lélek? – A Crazy Horse Memorial, 1. rész Archívum
  • Romantikus Puccini, romantikus Domingo
    Plácido Domingo Sings Romantic Puccini
    Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár

Legutóbbi bejegyzések

  • Brit-szigetek: Michael Wood sötét középkora
  • Mendelssohn zongorája
  • Február 4.
  • Heti papiruszok (2305)
  • Olvas(s)atok – Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Legutóbbi hozzászólások

  1. Toscanini és a sebesség szerzője Február 1. – papiruszportal.hu
  2. Bartók Béla és József Attila szerzője Heti papiruszok (2305) – papiruszportal.hu
  • Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében. /Fekete István/ Egyéb kategória
  • Állatnevek enciklopédiája Archívum
  • Tiffany és Gallé – A szecesszió üvegművészete Archívum
  • December 16. Naptár
  • Heti papiruszok (2251) Egyéb kategória
  • Vonalak géniusza – Gustave Doré Archívum
  • December 8. Naptár
  • Január 14. Naptár

Copyright © 2022 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme