Névnapok: Bódog, Ámon, Ámos, Edömér, Félix, Gotfrid, Hilár, Hilárion, Hiláriusz, Ilárion, Larion, Laurent, Malakiás, Oresztész, Orion, Uriás, Uriel, Uros, Vidor
Események:
1690 – a németországi Nürnbergben elkészült a legelső klarinét (Johann Christoph Denner).
1900 – Rómában bemutatják Giacomo Puccini háromfelvonásos operáját, a Toscát. ––> Tosca, szerelem
1973 – Elvis Presley Aloha Hawaii koncertjét élőben közvetítik műholdon keresztül, és ezzel rekordot dönt, mint a televízió történetének legnézettebb egyéni előadóművész általi adása.
Meghalt Francesco Cavalli (Francesco Caletti Bruni, 1602-1676) velencei barokk zeneszerző, a velencei operaiskola Claudio Monteverdi mellett legkiemelkedőbb alakja.
Első operája a Le nozza di Teti e di Peleo a legrégebbi fennmaradt velencei opera. A római opera mintáját követi, bővelkedik rövidebb hangszeres részekben, kórusokban és együttesekben, amelyek a cselekmény menetébe illeszkednek. A zenekar és a kórus létszáma Monteverdihez képest lecsökkent operáiban, ennek okai elsősorban a szűk anyagi lehetőségekben keresendők. Kezei alatt az opera énekhangra és a basso continuóra korlátozódik, a kórus csak közbeszúrva kap helyet. L’Ercole amante című darabjában stílusát megpróbálja a francia opera stílusához igazítani. A darab jó lehetőséget nyújt tömegjelenetekre, pompára, hatalmas színpadi gépezet működtetésére. A műben számos önálló zenekari rész található. Cavalli operái mellett írt egyházzenei műveket, miséket, kantátákat, zsoltár és himnusz megzenésítéseket is. Nyugaton több operáját is elővették az elmúlt években (Heléna elrablása, Herkules, Nagy Pompeius).
Meghalt gróf Zichy Géza (1849-1924) író, drámaíró, színműíró, zeneszerző, félkarú zongoraművész, belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, főrendiházi tag.
A főrangúak között kevés olyan kivételes egyéniség ismert, aki a művészetek terén oly áldásos és termékeny működést fejtett ki, mint gróf Zichy Géza. A hazai kultúra fejlődését tartotta szem előtt, mecenatúrájával a magyar tehetség támogatását és kibontakozását segítette elő. Minden saját művészeti tevékenységéből szerzett jövedelmét visszafordította a hazai kultúra javára. Támogatásaival, ösztöndíjaival, jótékonysági adományaival kimagaslóan képviselte a nemességet a magyar kulturális életben. A zongorabalkéz virtuozitásának a megteremtője lett Európa-szerte, ezzel kapcsolatos szakírásai egyedülállóak. Több alkalommal is együtt koncertezett Liszt Ferenccel, európai hangversenykörútjainak egy-egy állomáshelyén. Írt számos operát, zenekari és zongoraművet, táncjátékot, etűdöket, de költeményei kapcsán is nevezetes, valamint vígjátékíróként is debütált 1898-ban, amikor is a Tízparancsolat című művét műsorra tűzte a budai Aréna (A vár története, Roland mester, A leányvári boszorkány).
Meghalt Humphrey Bogart (Humphrey de Forest Bogart, 1899–1957) Oscar-díjas amerikai színész.
Védjegye volt a nyers, cinikus és szűkszavú stílus, modora és tehetsége Hollywood aranykorának legnépszerűbb férfisztárjává avatta. Legismertebb szerepe Rick Blaine volt a Casablanca című filmben. Művészi karrierje 1920-ban kezdődött, amikor Alice Brady színésznő felfedezte tehetségét. Első szerepében, japán pincérként még csak a családját és a barátait kápráztatta el, a kritikusok egyelőre nem figyeltek fel rá. Számos színpadi- és filmszerep után 1934-ben jött el az áttörés, amikor Arthur Hopkins rendező-producer az Elvarázsolt erdő című filmjéhez szerződtette Duke Mantee, a szökött gyilkos szerepére. Évekkel később rátalált A máltai sólyom főszerepe. A magándetektív Sam Spade megformálása, mely a rafináltság, sárm és becsületesség izgalmas keverékét eredményezte, lenyűgözte a nézőket. Ezzel egy időben zajlott a Casablanca című háborús románc szereplőválogatása, melynek során Bogart mellé a fiatal svéd szépséget, Ingrid Bergmant választották ki. Végül olyan alkotás született, amelyet ma is minden idők legjobb filmjei között jegyeznek. A Casablancát 1943 januárjában mutatták be és óriási kasszasikert hozott, a szakmai elismerés sem maradt el (Szahara, A Sierra Madre kincse, Zendülés a Caine hadihajón).
Megszületett (Nagybarcsai) Barcsay Jenő (1900-1988) Kossuth-díjas festő, grafikus, művészpedagógus, tanár.
Apja katonatisztet akart belőle faragni, de ő maga inkább zenésznek készült, zongoraleckéket vett. Festőtehetségét Gulyás Károly tanár fedezte föl, aki Soófalvy Illyés Sándorhoz ajánlotta be. A jómódú erdélyi úr vállalta budapesti taníttatásának költségeit, ám csak egy éven át tudta támogatni. 1919-ben beiratkozott a tanügyi reformokat megélő Képzőművészeti Főiskolára, 1924-ben végzett. Festészetének korai szakaszát a fény-árnyék hatásokra épülő komor ábrázolásmód jellemzi. Párizsi és itáliai tapasztalatai azután teljesen alakították látásmódját, s ettől kezdve expresszionista stílusban festett. Később számos képét megsemmisítette. A festészet mellett grafikái és mozaikjai is igen jelentősek (Dombos táj házzal, Kékablakos ház, Szentendrei táj).
Ezen a napon született:
Ludwig von Köchel (1800-1877)
osztrák jogász, zenetörténész és természettudós, a Köchel-jegyzék megalkotója. 1850-ben császári-királyi tanügyi tanácsossá és Felső-Ausztria gimnáziumi szakfelügyelőjévé nevezték ki, de két év múlva lemondott salzburgi állásáról. Már ott tanulmányozta Wolfgang Amadeus Mozart életművét. 1862-ben kiadta első jegyzékét, amelyben a Mozart-zeneművek keletkezési sorrendjükben növekvő számozást kaptak.
Vlagyimir Vasziljevics Sztaszov (1824-1906)
orosz művészeti és zenekritikus. Talán a legelismertebb orosz kritikus volt élete során. Első diplomáját 1843-ban a jogtudományi egyetemen szerezte. Későbbiekben 1859-ben felvételt nyert a Birodalmi Művészeti Akadémiára. Az Orosz Tudományos Akadémia 1900-ban tiszteletbeli tagjává választotta. Egyes kritikusok állítása szerint Sztaszov szinte „zsarnoki” nézeteivel uralta a 19. századi orosz kultúra formálását. Számos nagy tehetséget fedezett fel és hatása sok művet ihletett. Rengeteg csatát vívott levelezéseiben és cikkekben a sajtó nyilvánossága előtt.
Berthe Morisot (Berthe Marie Pauline Morisot, 1841–1895)
francia impresszionista festőnő. Párizsban Jean-Baptiste Camille Corot festő irányítása mellett tanulta a professzionális festést, mestere nagy hatással volt munkáira. Közben megismerkedett Édouard Manet-val. egyéni stílusa az 1870-es évek végén alakult ki. Nem alkalmazta képein a színfoltok módszeres felbontását, műveinek egyediségét a könnyedén odavetett, kötetlen irányú széles ecsetvonások adják. Ezzel a módszerrel festett bensőséges hangulatú enteriőröket vagy plein air jeleneteket.
Albert Schweitzer („Nagy Fehér Varázsló”, 1875-1965)
elzászi német teológus, lelkész, filozófus, orgonaművész, tanár, orvos, Nobel-békedíjas. A Pál apostol misztikája, az Indiai gondolkodók világszemlélete, és az Élet tisztelete című könyveivel vált világszerte ismertté az 1930-as években. Véleménye szerint az élet és a szeretet ugyanazon az alapelven nyugszik: tisztelet az élet minden megnyilvánulása iránt és személyes szellemi kapcsolat a világmindenséggel. Ennek megfelelően, az etika abban áll, hogy minden egyes élőlénynek az élni akarását ugyanolyan tisztelettel kell fogadni, mint a sajátunkat.
Dénes Zsófia (Deutsch Zsófia Stefánia Mária, 1885–1987)
József Attila-díjas író, újságíró. A Budapesti Tudományegyetemen folytatott irodalmi és művészettörténeti tanulmányokat. Ady Endre egykori menyasszonya, majd barátja és életének krónikása. 1918-ban Szabó Ervin által bekapcsolódott a forradalmi propagandamunkába a Vörös Ujság szerkesztőjeként. 1919-ben a Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált. 1937-től írásaiból élt, amelynek élményanyaga Adyhoz fűződő kapcsolata volt (Akkor a hársak épp szerettek…, Szivárvány Pesttől Párizsig, Ami a százból kimaradt).
John Dos Passos (1896-1970)
portugál származású amerikai író, képzőművész (Nagyváros, New York regénye, Három katona).
Bihari József (1901-1981)
kétszeres Kossuth-díjas színész, érdemes és kiváló művész. Az Országos Színészegyesület Színészképző Iskoláját 1928-ban végezte el, és az Országos Művész Színház tagjává vált. A társulat Szentiványi Béla irányításával irodalmi értékű műveket mutatott be a vidéki közönségnek. 1935-ben a Vígszínház szerződtette, majd 1945-ben átszerződött a Nemzeti Színházba, és itt is fejezte be karrierjét. Egyszerű, megfontolt alakítások, belső szenvedélyek hiteles, művészi megjelenítése volt rá jellemző. Ironikus, fanyar humorú művész volt, aki szülőhazájából tiszta, szép és ízes beszédet hozott magával, ennek előnyeit a színpadon is képes volt érvényesíteni (Az aranyember, Különös házasság, Szarvassá vált fiúk).
Sándor Kálmán (1903–1962)
Kossuth- és József Attila-díjas író, újságíró. Regényeiben, novelláiban, publicisztikájában a polgári társadalom ellen lázad, a Horthy-rendszer indulatos leleplezésére vállalkozik. Korábbi műveiben az életből mindjobban kiszoruló kisember sorsával foglalkozik; hősei munkanélküliek, ágyrajárók, kétes és lecsúszott egzisztenciák; színhelyei albérletek, fővárosi udvarok, mocskos kórtermek. Történetei naturalisztikus tárgyiassággal vagy groteszk fintorokkal előadott emberi tragédiák (Kórház az őserdőben, A neandervölgyi főkönyvelő).
Misima Jukio (Kimitaké Hiraoka, 1925-1970)
japán próza- és drámaíró, költő, aki rituális öngyilkosságot, szeppukut követett el. Háromszor jelölték a Nobel-díjra. Az egyik legjelentősebb 20. századi japán író, avantgárd életművében a modern és hagyományos esztétikát ötvözte, kulturális határokat törve át, fő témáiul a homoszexualitást, a halált és a politikai változást választva (Egy maszk vallomásai, Véres naplemente, Hullámok sűrűjében).
P. Debrenti Piroska (1926-2016)
Kazinczy-díjas magyar bemondó, előadóművész. 1953 és 1984 között a Magyar Rádió bemondója volt és még további húsz éven át dolgozott helyettesként főként a Bartók Rádióban.
Varga Marianna (1926-2017)
néprajzkutató, muzeológus. A Magyar Néprajzi Társaság tagja 1951-ben lett. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat alapító tagja. A magyar népviselettel, népművészettel, hímzett, szövött textilekkel és népi iparművészettel kapcsolatos tanulmányai tudományos és népszerűsítő kiadványokban jelentek meg. 1959 és 1982 között 28 kötetet szerkesztett, cikkeinek, tanulmányainak száma ezen időszak alatt 130-on felül volt (Palóc hímzések, Magyar népviseletek régen és ma, Mezőkövesdi matyó hímzések).
Caterina Valente (1931)
francia énekesnő, gitáros, táncosnő, színésznő. Apja egy varietében tangóharmonikázott, míg anyja a világ egyik legjobb női zenebohóca volt. Ötévesen korában már színpadon volt. Pályája során mintegy 1500 dalt adott elő, összesen 13 nyelven. Az 1960-as években a legnépszerűbb táncdalénekesnő volt Németországban.
Rockenbauer Pál (1933-1987)
természetjáró, világutazó, televíziós szerkesztő, a magyar televíziós természetfilmezés egyik megteremtője. Legtöbben országjáró kéktúrafilmjeiről, a tévében többször is vetített Másfélmillió lépés Magyarországon, illetve …és még egymillió lépés című sorozatairól ismerik (Amiről a térkép mesél, Magyarország kisvasútjai, Magyar tájak).
Keczer András (1937)
jogász, színész, színházigazgató, a Békés Megyei Jókai Színház igazgatója. 1955-től dolgozott a színházművészet területén, színházszervezőként, majd később színházvezetőként. Színészként kisebb szerepeket is játszott Békéscsabán. Jogi diplomáját a szegedi József Attila Tudományegyetem Jogtudományi Karán szerezte 1970-ben. 1988-ban szerezte második diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházelméleti szakán. 1964-től kezdve 15 éven át tevékenykedett a Gyulai Várszínházban is. Írással is foglalkozik.
Faye Dunaway (Dorothy Faye Dunaway, 1941)
Oscar-díjas amerikai színésznő. Tizenéves korában szépségversenyt nyert, és a filmesek is felfigyeltek rá: az 1950-es évek végén már szerepajánlatot kapott. Első mozifilmje 1967-ben a Happening volt, amellyel nem keltett különösebb figyelmet. A Hálózat című dráma gátlástalan, érzelemszegény tévés vezetőjének megformálásáért Oscar-díjat kapott. Van egy csillaga a hollywoodi sétányon, a 7021 Hollywood Boulevard címen (Bonnie és Clyde, Kínai negyed, A bűn állomásai).
Szakács Eszter (1942-2014)
Jászai Mari-díjas színésznő. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1966-ban végzett, majd számos vidéki színház tagja volt. 1973–1979 között a kecskeméti Katona József Színház, 1977-ben a Mafilm, 1980–1985 között a Népszínház, 1985–1988 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, 1988-ban ismét a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 1989-től szabadfoglalkozású színésznő, 2001-ig ismét a Veszprémi Petőfi Színház tagja volt. Szerepelt filmen és több tévéjátékban is. Jellegzetes vörös hajzuhataga, mély zengő hangja, királynői termete a tragikus sorsú szerepekre predesztinálta (Egy magyar nábob, Szerelem, Apám néhány boldog éve).
Mariss Jansons (Mariss Ivars Georgs Jansons, 1943–2019)
lett karmester. Szülei zenészek voltak, apja a Rigai Operaház karmestere, anyja az opera vezető énekese volt. Először az apjától kezdett hegedűt tanulni, majd Riga legjobb zeneiskolájában tanult tovább. 14 éves korában a leningrádi Rimszkij-Korszakov Zeneakadémián karmesteri tanulmányokba kezdett. 1973-ban kinevezték a Leningrádi Filharmonikusok társkarmesterévé, majd 1985-ben első karmesterévé. A Bécsi Filharmonikusok háromszor is, 2006-ban, 2012-ben és 2016-ban hívták meg hagyományos újévi koncertjükre. Nemzedéke egyik legkiválóbb zenészének ismerte el a szakma, a 21. század elejétől gyakran a legnagyobb élő karmesternek nevezték.
Nagy Feró (1946)
Kossuth-díjas énekes, színész, dalszövegíró, a Beatrice és az Ős-Bikini frontembere, „a nemzet csótánya”. A hatvanas évektől kezdve énekel, zenél rock és punk zenekarokban, a magyar új hullám egyik vezéregyénisége. 1970-ben alapított meg a Beatrice zenekart Csuka Mónikával közösen, ez az együttes volt akkor az ország egyetlen női beatzenekara. 1978-ban Feró újra alakította az immáron rockzenét játszó Beatricét, aminek a frontembere lett. Útlevelét hamarosan bevonták, a rendszer pedig igyekezett ellehetetleníteni az együttest. 1987-ben alakította újra a Beatrice zenekart, amely ezután már mint sikeres együttes több slágerlistás dalt is magáénak tudhatott (Igazságot Magyarországnak!, Pappa Pia, Azok a boldog szép napok).
Carl Weathers (1948)
amerikai színész, televíziós rendező és producer, valamint visszavonult profi amerikaifutball-játékos. Sportolóként már vállalt statisztaszerepeket, majd elsőként két blaxploitation-filmben tűnt fel fontosabb szereplőként az 1970-es évek első felében. A hírnevet az 1976-ban bemutatott Rocky című film Apollo Creedje hozta el számára (Vadászat életre-halálra; Ragadozó; Jackson, a vadállat).
Lawrence Kasdan (1949)
amerikai filmrendező, forgatókönyvíró. 1975-1977 között Los Angelesben reklámszövegíróként dolgozott. 1977-1980 között szabadúszó forgatókönyvíró volt. 1980 óta a Los Angeles-i Motion Picture igazgatója. 1981-ben debütált rendezőként A test melege című filmmel (Csillagok háborúja V-VII, Az elveszett frigyláda fosztogatói, Wyatt Earp).
Cselényi Nóra (1956)
Jászai Mari-díjas jelmeztervező, színésznő, a kaposvári Csiky Gergely Színház örökös tagja. 1974-ben zeneművészeti konzervatóriumot végzett. 1973-1975 között a Manézs Színház tagja volt. 1975-től a kaposvári Csiky Gergely Színházban dolgozott. 1991-től kizárólag jelmeztervezéssel foglalkozik több színházban is.
Gazdag László (1959)
bábművész, színész. A Bábszínészképző Tanfolyamot 1983-ban végezte el. Bábszínészként pályáját az Állami Bábszínházban kezdte. Megalakulásától, 1992-től a Kolibri Színház társulatának művésze.
Steven Soderbergh (Steven Andrew Soderbergh, 1963)
Oscar-díjas amerikai filmrendező, producer, színész és forgatókönyvíró. 1978-ban készítette el első rövidfilmjét. Első nagy munkája az 1986-os Yes 9012 Live volt. 1989-ben a Szex, hazugság, videó című filmje Arany Pálma-díjat nyert. Hollywoodban szabadúszó szerkesztő (Traffic, Erin Brockovich – Zűrös természet, Solaris).
Emily Watson (Emily Margaret Watson, 1967)
BAFTA-díjas angol színésznő, a Brit Birodalom Rendjének tisztje (OBE). Gyakran tévesztik össze a nevét Emma Watsonnal a hasonló hangzása miatt. 1996-ban tört be a köztudatba a Hullámtörés című filmjével, amivel Oscar-díjra is jelölték, a cannes-i filmfesztiválon pedig olyan nagy sikert aratott, hogy állva tapsolták. Két évvel később ismét Oscarra jelölték a Hilary és Jackie-ben nyújtott alakításáért (Equilibrium, Anna Karenina, A könyvtolvaj).
LL Cool J (James Todd Smith, 1968)
kétszeres Grammy-díjas amerikai rapper, színész. Művészneve a „Ladies Love Cool James” rövidítése. 16 éves volt amikor első – „I Need a Beat” című – kislemeze több mint 100 000 példányban kelt el. Első nagylemeze 1985-ben jelent meg „Radio” címmel. Több tévésorozatban is szerepelt. Saját ruhamárkája is van. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Jobb ma egy zsaru, mint holnap kettő; NCIS LA; Edison).
Jason Bateman (1969)
amerikai színész. Golden Globe-díjas amerikai színész, Justine Bateman színésznő öccse. Karrierjét tiniszínészként kezdte, majd olyan filmekben is szerepelt, mint A királyság, a Juno, a Hancock, Egek ura és a Förtelmes főnökök, valamint annak folytatása (Trópusi vihar, Hancock, Starsky és Hutch).
Melkvi Bea (1975)
színésznő. 1994–1996 között a Miskolci Nemzeti Színház stúdiósa és rendezőasszisztense, 1996–2000 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója. 2000-től a Pécsi Nemzeti Színház, majd a szolnoki Szigligeti Színház, 2006–2009 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt.
Ezen a napon halt meg:
Jean Auguste Dominique Ingres (1780–1867)
francia klasszicista festő és grafikus, rendkívül sokoldalú festő volt: festett ókori, vallásos, történeti, allegorikus tárgyú képeket, arcképeket és aktokat. Legkitűnőbb művei közé tartoznak arcképei (Madame de Duvaucey, A forrás, Napóleon a császári trónon).
(Agyagfalvi) Udvarhelyi Miklós (1792–1864)
színész, színházigazgató, rendező, énekes, önéletrajzíró. 1808-ban beállott a debreceni társulathoz és így lett belőle az egyház papja helyett Thália papja, szülei nagy szomorúságára. 1810-ben lépett először színpadra. 815-ben Pestre ment, 1827-ben három évre a kolozsvári színház országos igazgatója lett, s mint ilyen megszervezte az első magyar operatársulatot, s Ruzsitska József katonakarmesterrel megíratta az első magyar operát, a Béla futását. Társulatával bejárta Magyarország déli részét.
(Nagyajtai) Kovács István (1799-1872)
történész, jogász, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Az Erdélyi Fejedelemség és a székelység múltjára vonatkozó források részletes, rendszeres és forráskritikai szempontokat érvényesítő feltárása, illetve közreadása terén úttörő munkásságot fejtett ki. Történeti cikkei a közreműködésével szerkesztett Nemzeti Társalkodó és Erdélyi Híradó folyóiratokban jelentek meg. Az 1850-es évek elején sokat tett az erdélyi levéltárügy fejlesztéséért, irányítása alatt mérték fel és rendezték az erdélyi vármegyei és városi levéltárak törvénykezési anyagát.
(Péterfalvi) Szathmáry Károly (1831–1891)
író, tanár. A Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság tagja. Az 1848-1849. évi forradalomban és szabadságharcban több csatában küzdött, mint honvédfőhadnagy, a bukás után börtönbüntetést kapott. 1858-ban beutazta Nyugat-Európát. Mint szépirodalmi író a maga korában egyike volt a legtermékenyebbeknek. Kevés kivétellel minden szépirodalmi lap, album, folyóirat, évkönyv, gyűjteményes munka és nagy naptár hozott tőle írásokat (Georgia utolsó királynője, Az emberi művelődés története, A kiengesztelt átok).
Lewis Carroll (Charles Lutwidge Dodgson, 1832-1898)
angol író, matematikus, fényképész. Matematikusként csaknem harminc évig tanított Oxfordban. Két könyvet írt logikai játékokról. Legismertebb írásai a gyermekirodalom klasszikusai: Alice Csodaországban, Alice Tükörországban, valamint olyan versek, mint a Snarkvadászat és a Gruffacsór.
Kemechey Jenő (1862-1905)
író, újságíró, a Petőfi Társaság tagja. Előbb báró Sennyey Pál főrendiházi elnök magántitkára lett, később ügyvédjelölt volt, azután a Heves- és Zemplén megyei közigazgatásban tisztviselőként dolgozott. Onnan Szegedre ment, 1891-től a Szeged és Vidéke munkatársa, szerkesztője, 1894 júliusától a Budapesti Hírlap belső munkatársaként, a lap országgyűlési tudósítójaként működött (Magyar gentry-történetek, Magyarország nagyasszonyai, Az emigráns).
Gubányi Károly (1867-1935)
vasútmérnök, földrajzi utazó, író. tanulmányait a Budapesti Műegyetemen végezte, ahol 1890-ben szerzett oklevelet. Néhány évig idehaza dolgozott vasútépítéseken, majd 1896-ban, Lóczy Lajos biztatására Mandzsúriába utazott. Részt vett a Mandzsu-vasút építésében, ezt követően pedig Vlagyivosztok kikötőjének építkezésénél vállalt munkát. Élete során számos helyen, több kontinensen is jelentős földtani vizsgálatokat folytatott. Több útirajza, műszaki, gazdasági és gazdaságpolitikai tárgyú tanulmánya jelent meg. Szépirodalommal is foglalkozott, több elbeszélésgyűjteménye is megjelent (Öt év Mandzsuországban, Itthon és a nagyvilágban, Tengerentúli történetek).
Anaïs Nin (1903-1977)
kubai származású, franciaországi születésű amerikai írónő. Nevét elsősorban erotikus témájú, illetve ilyen töltetű írásai tették közismertté – nem sok nő akadt előtte a világirodalomban, aki hozzá hasonló nyíltsággal írt volna ilyen témákról –, de ismert volt szexuális szabadosságáról is, melynek eredményeként korának számos írójával és más művészével került a barátinál közelebb viszonyba (Vénusz deltája, Kém a szerelem házában, Üvegharang alatt).
Beamter Jenő („Bubi”, 1912-1984)
dzsesszmuzsikus, zeneszerző, vibrafon- és xilofonművész, a magyar szvingzene egyik legendás figurája volt. Játszott szinte az összes mulatóban, és szinte mindenkivel. A Magyar Rádióban tizenöt éven át szinte minden vasárnap élő adásban muzsikált Tabányival. A Magyar Rádió sok felvételét őrzi.
Sándor Károly (1915-1960)
karikaturista, grafikus. Nyomdászként dolgozott, közben esti rajziskolában Fónyi Géza, Vaszary János és Bortnyik Sándor tanítványa volt. A Ludas Matyi alapító tagja és belső munkatársa volt. Karikatúra rögtönzéseivel műfajt teremtett. Grafikusként több gyermekkönyvet is illusztrált. Plakáttervezőként is ismert és népszerű volt.
Peter Finch (Frederick George Peter Ingle Finch, 1916-1977)
angol felmenőkkel rendelkező ausztrál színész. Az első ember, aki posztumusz Oscar-díjat kapott a legjobb férfi főszereplő kategóriában. Egy színpadi előadása során Laurence Olivier színész fedezte fel, majd rávette, hogy Londonba költözzön. Több rangos filmes elismerést is kapott, többek között Oscar-díjat, Golden Globe-díjat és Bafta-díjat is (Hálózat; Egy apáca története; Vasárnap, átkozott vasárnap).
Karl Bednarik (1915-2001)
osztrák képzőművész, költő, író, társadalomkritikai elkötelezettségű regények és esszék szerzője. Első jelentős festészeti kiállítása 1946-ban volt, a képzőművészet terén nemcsak festett, hanem épületeket is díszített. Írással is foglalkozott, írásaiban az ausztrofasizmus és a német nemzetiszocializmus ellen egyaránt küzdött, főleg kora társadalmi kérdései foglalkoztatták. Az üzleties életet, s a művészet iránti igényesség hiányát is nehezményezte. Magyar nyelvre nem fordították le írásait.
Major Ida (1920–2005)
színésznő, énekesnő, bábművész, előadóművész. 1929 és 1931 között Lakner Bácsi Gyermekszínházának tagja volt. Színi tanulmányokat Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában folytatott. 1935-ben a Király Színház szerződtette. 1945–től a Pódium Kabaréban, 1948-tól a Modern Színházban is szerepelt. 1951–től az Állami Bábszínház tagja volt.
Shelley Winters (Shirley Schrift, 1920-2006)
kétszeres Oscar-díjas amerikai színésznő. Részt vett Charles Laughton Shakespeare iskolájában és dolgozott az Actors Studionál is diákként és tanárként egyaránt. Első filmje az 1943-ban bemutatott What a Woman! volt, ami után több kisebb szerep következett. A figyelmet George Cukor Kettős élet (1947) című drámájával sikerült felhívnia magára Ronald Colman partnereként. Karrierje gyorsan felfele kezdett ívelni. A ’60-as években kétszer is elnyerte az Oscar-díjat „legjobb női mellékszereplő” kategóriában: Anna Frank naplója és a Fekete-fehér (Egy hely a nap alatt, A Poseidon katasztrófa, Lolita).
Donna Reed (Donna Belle Mullenger), 1921–1986)
Oscar-díjas amerikai színésznő. A nagynénje tanácsára Los Angelesbe költözött, ahol elkezdte a főiskolát. A tanulmányai mellett különböző színházi produkciókban lépett fel, de nem tervezte, hogy színésznő lesz. Miután több filmstúdió is próbafelvételre hívta, végül aláírt a Metro-Goldwyn-Mayerhez Előnyös külseje és kedves megjelenése miatt a második világháború alatt népszerű címlaplánnyá vált a katonák körében. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Az élet csodaszép, Most és mindörökké, Váltságdíj).
Juan Gelman (1930-2014)
Cervantes-díjas argentin költő, író, nyelvész. 1956-tól haláláig több mint húsz verseskötetét adták ki. 2007-ben megkapta a spanyol irodalom legjelentősebb díját, a Cervantes-díjat. Műveiben az életet ünnepelte, de társadalmi és politikai természetű kommentárok is szerepelnek műveiben, melyek hazájának politikájáról alkotott fájdalmas tapasztalatait tükrözik. Egyes költeményei magyarul is megjelentek folyóiratokban és antológiákban a 60-as évek végétől, sőt József Attiláról és Jiří Wolkerről Barátok címen verset is írt.
Inna Mihajlovna Csurikova (1943-2023)
orosz színésznő. Még a színiiskola elvégzése előtt több filmben epizódszerepet kapott. Első filmfőszerepével későbbi férje (Gleb Panfilov) filmjében, A tűzön nincs átkelés, hazájában és külföldön egyaránt átütő sikert aratott. Első közös filmjüktől kezdve férje alkotótársa, részben valószínűleg ihletője is, filmjeinek állandó szereplője, főszereplője lett (Harctéri regény, Égető Eszter, A pokol tornáca).
Alan Rickman (1946-2016)
Golden Globe- és BAFTA-díjas angol színész. Első híresebb szerepe a Drágán add az életed gonosz szereplőjének a megformálása volt. Ő Perselus Piton megformálója a Harry Potter filmekben, valamint a nottinghami bíró a Robin Hood – A tolvajok fejedelme című filmben. Nemcsak színészként volt elismert, hanem a képzésben is prominens szerepet vállalt: 2003-tól a Royal Academy of Dramatic Art alelnöke volt (Dogma, Igazából szerelem, Galaxis útikalauz stopposoknak).
Szecskó Péter (1950–2021)
grafikusművész, illusztrátor, festő. Édesapjának köszönhetően már gyermekfejjel lehetősége nyílt a nagy kortárs művészek világát megismernie. Könyvillusztrálással 1974 óta foglalkozott, több mint félszáz könyve jelent meg, rajzai többször szerepeltek könyvfesztiválokon. Alapítója a Magyar Illusztrátorok Társaságának.
Andrassew Iván (1952-2015)
Táncsics Mihály-díjas újságíró, író. Autodidakta módon tanult, számos egyetemi és főiskolai előadást hallgatott. 1978-ban elvégezte a MÚOSZ Újságíró Iskoláját külpolitika szakon, majd tanulmányait a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem szociológia–filozófia karán fejezte be 1982-ben. Írni az esztergomi ferences gimnáziumban kezdett. 1989-től a Mai Nap, majd a Népszabadság, a Hócipő főmunkatársa, a Színes Vasárnap, a Népszava főmunkatársa majd publicisztika rovatvezetője és 1999-ben az iNteRNeTTo főszerkesztője. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Szépírók Társasága tagja volt (Csapdalakó, Peremkirályság Ne vígy minket a kísértésbe).
