Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Irodalmi séták Magyarországon – A Dunakanyar környéke Archívum
  • Az éhes város, mely soha jól nem lakhat Archívum
  • Abe Kóbó (1924–1993) Archívum
  • Haydn: A halászlányok (Il pescatrici) Archívum
  • Paradicsom a színpadon és a nézőtéren Archívum
  • Képes világtörténet a Geographia Kiadótól Archívum
  • Két hét egy másik városban: Egy amerikai Rómában Archívum
  • Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” Archívum

Rahmanyinov és Brahms

Posted on 2023.03.28.2023.03.26. By admin Nincs hozzászólás a(z) Rahmanyinov és Brahms bejegyzéshez

Az NFZ évadzáró koncertje

a papiruszportal.hu archívumából [2012]

Szerző: szabói

Szergej Rahmanyinov és Johannes Brahms műveiből állt a Nemzeti Filharmonikusok május 19-i koncertje, a karmester Kocsis Zoltán volt, a szólista Kun Woo Paik, a megbetegedett Borisz Berezovszkij helyett. Nyilvánvaló, hogy Berezovszkij neve húzóerő, és nem csupán a neve, aki ott volt a Müpa-beli zongoraestjén, nem felejti el egyhamar a koncertet.

Igen nehéz olyan zongoristát egyetlen nap alatt találni, aki nemcsak hogy tudja a gyilkos nehézségű Rahmanyinov-zongoraversenyt, de úgy is tolmácsolja, hogy a közönségben ne maradjon hiányérzet a szólistaváltozás miatt.
Kun Woo Paik már játszott a Nemzeti Filharmonikusokkal, akkor is Kocsis Zoltán vezényletével, és akkor is egy Rahmanyinov-koncertet, az elsőt. A III. zongoraversenyt (d-moll, op. 30.) „minden idők legnehezebb billentyűs versenyművének tartják”, – olvasom a szórólapon, de a háromtételes mű hálás a lágyan csorgó dallamokkal, erőteljes fortékkal. Nem csoda, hogy az 1909-es bemutatón is nagy sikert aratott, rövid időn belül többször került a nagyérdemű elé, Mahler vezényletével is.
A szöuli születésű, Párizsban élő Kun Woo Paik nagyon jól játszotta a művet, ami nemrég – szintén Kocsis Zoltán vezényletével – már felhangzott a Nemzeti Hangversenyteremben, de hallhattuk Luganszkij szólójával is, akkor Pletnyov dirigált. Kun Woo Paik nem akart mindenáron uralkodni a zenekar felett, a hangzásarányokat nem fordította meg. Átláttatta a zenei anyag egymásra épülését, a dinamikai íveket nagyon jól mutatta be. Tetszett a vehemensen induló kadencia az első tételben, mely aztán pianóba vezetett nagyszerűen, a III. tétel robbanékony zongoraindítása. Kun Woo Paik zongoratechnikája nem vált öncélúvá, nem a virtuozitás kapta a fő szerepet. Korábbi koncertjén is, és ez alkalommal is a lágyabb részeket találtam jobbnak, nem mintha az erőteljes szakaszok nem lettek volna bombasztikusak.
A zenekari anyagban rejlő és nyilvánvaló szépségeket Kocsis megmutatta, szép hangszerszólókat hallottunk; az első tétel fuvola-, oboa- (sajnos, a második tételben hangos volt), klarinét- és kürtszólója mellett a második tétel panaszos hegedűk által játszott indítása mellett többek között a harmadik tétel fúvósállásait emelném ki. Nagyon tetszett a zenei anyagát tekintve nem túl jelentős, harmadik tételbeli dudabasszusos rész, Kocsis megfogalmazásában nem töltelékanyagként hangzott. Talán a második tételben figyelhettük meg legjobban a szólista és a zenekar hihetetlen összetartását, úgy tűnt, mintha évek óta együtt játszottak volna az előadók.
A zenekar és a zongorista produkciója valóban közös munka volt. Kocsis nagyon figyelt a szólistára, a termet belengte a várakozás, a rokonszenv, vajon sikerül-e olyan produkciót létrehozni egyetlen próbával, ami pótolja Berezovszkij hiányát. Sikerült.
Szünet után Brahms talán legderűsebb szimfóniája szólalt meg, a II., D-dúr hangnemű (op. 73.). Brahms későn kezdett a szimfóniakomponálásba, az elsőt 43 éves korában fejezte be, a második 1877-ben, egy évvel az első befejezése után keletkezett.
Kocsis Zoltán vezényletével a Brahms-szimfónia minden szépsége előtűnt, nem a nehézkes, sűrű hangzású darabot hallottuk, hanem egy szellős, itt-ott mozartian áttetsző részekkel színezettet, egyéni felfogásban. A rendkívül jól összefogott első tétel csellótémája gyönyörű volt, a hegedűk eltolt ritmusa pregnáns, a brácsa szólam most is jól, érzékenyen szólt. A hegedűk és csellók oktáverősített dallama éppen csak színezte az adott részt, nem volt túlhangsúlyozva. A karakterváltások egyetlen pillanat alatt megtörténtek, talán a legkifejezőbb a könyörtelenül előrehaladóból a pasztorálisba hajló rész volt. A fugatós rész pontosan, szinte láttatóan zajlott, majd a rezesek hihetetlen energiával szólaltak meg. A H-dúrban írt második tétel beszédes szünetei, a gyönyörű zárás, a harmadik tétel tündérzenéje, a dallamcsíra szólamokon való átcikázása nagyon tetszett. A záró tétel zizegős kezdéséből tört ki az ujjongó forte, a tétel energikus, lüktető, rugalmas volta tökéletesen érződött.
Kocsis és zenekara fantasztikus szimfónia-interpretációt nyújtott a közönségnek, a könnyedség és a komor hangzás, a karakterek sokfélesége izgalmas egységbe rendeződött, az ováció nem maradt el. A koncert méltó zárása volt a zenekar évadjának.

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Olvas(s)atok – Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio
Next Post: Március 29.

Related Posts

  • Nyugtalan ragyogás: Rudolf, Bruckner, Brahms, Freud, Herzl, Klimt, Schnitzler, Strauss Bécse Archívum
  • Kis nép, kis lélek? – Tahiti Archívum
  • Sebő József: A Bakony-mítosz
    A Bakony a magyar irodalomban
    Archívum
  • Paradicsom a színpadon és a nézőtéren Archívum
  • Norman Mailer Archívum
  • Wilbur Smith és Taita történetei Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Fejtő Ferenc: A magyar tragédia – könyvbemutató a Pallas Páholyban
  • Haydn: A halászlányok (Il pescatrici)
  • Június 2.
  • Újraolvasva – Szabó Magda: Abigél
  • Magasiskola – Jean-Paul Fouchécourt Rameau haute-contre (férfialt)áriákat énekel

Legutóbbi hozzászólások

  1. „Titkos évezredek mélyéről emlékszem reá” szerzője Május 28. – papiruszportal.hu
  2. Ez a vár nem az a vár? o) szerzője Heti papiruszok (2321) – papiruszportal.hu
  3. Ne ess pánikba! – Törülközőnap szerzője Május 25. – papiruszportal.hu
  4. Rammstein – Egy ember ég szerzője Rammstein – tűz alatt – papiruszportal.hu
  5. Richard Wagner – Bayreuth varázslója szerzője Május 22. – papiruszportal.hu
  • Vaszary János gyűjteményes kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában Archívum
  • Gerald Durrell: A részeg erdő – hogy magunk mellé emeljük a föld élőlényeit Archívum
  • Március 6. Naptár
  • Május 14. Naptár
  • December 28. Naptár
  • December 27. Naptár
  • Január 22. Naptár
  • Április 6. Naptár

Copyright © 2003-2022 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme