Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Bernstein-művek Archívum
  • A herme(neu)tikus költő Archívum
  • A nagy gőtekeresés Archívum
  • Jégre, Wittek! Archívum
  • A tigris meg a szelíd őz Archívum
  • Amerikai zenehíd – Juhász Előddel Archívum
  • Világok találkozása: Savall, Figueras, Hesperion XXI Archívum
  • Degas-tól Picassóig Archívum

Szerencsés tévedés

Posted on 2023.02.07.2023.02.05. By admin Nincs hozzászólás a(z) Szerencsés tévedés bejegyzéshez

Rossini: L’inganno felice

a papiruszportal.hu archívumából [2010]

Szerző: szabói

Rossini, a dallamokban gazdag, sziporkázó könnyedségben egyedülálló, szellemességben felülmúlhatatlan zeneszerző, az ínyencségek szakértője húszéves korára már a harmadik operáját írta meg. A Pesarói hattyú kora egyik legtermékenyebb komponistája volt, harminckilenc operájával, egyéb műveivel a háta mögött korán abbahagyta a komponálást, a konyhaművészet termékeinek és örömeinek élt. Operái új utat nyitottak a zenetörténetben, elsőként hangszerelte vonósokra a recitativók kíséretét a csembaló és cselló helyett, és ő volt szintén az első, aki kiírta a díszítéseket az énekesek szólamában.

A már említett invenciózus dallamok mintha ömlenének belőle, meg is jegyeztem „Adjanak egy bevásárlólistát, és én megzenésítem”. Sokaknak nagyon tetszett Rossini varázslatos zenei világa, Berlioz azonban nem rejtette véka alá véleményét: cinikusnak tartotta a dallamokat, a zárlati fordulatok ismételgetését unta, nem tetszettek neki a crescendók, a nagydob végtelen dübörgései. De azt elismerte, hogy A sevillai borbély kitűnően hangszerelt opera.
Berlioz kitörését olvasva el kell ismerni, hogy tényleg bőségesen ellátja Rossini műveit nagydobütésekkel, nemek ez nem tűnt föl. Abban is igaza van Berlioznak, hogy ismételget Rossini, és nem csak a zárlatokat. Nem szégyellt egyes részeket, nyitányt is átemelni egyik művéből a másikban, áriákat minimális változtatással új környezetbe tenni. Korai operája, a Szerencsés tévedés (más fordításokban Szerencsés becsapás, Szerencsés félreértés) már tipikusan a Rossini-világ terméke, a hangzatok, az olvadékony, de sokszor humoros dallam, a közvetlen hangütés, a zeneileg is vérbő karakterek az érett vígoperaszerzőt mutatja (két korábbi operáját még nem hallottam). Humoros a tizedik jelenet schuberti induló-idézete (ha az létezett előbb).
A Szerencsés tévedést 1812. január 8-án mutatták be nagy sikerrel Velencében, a librettó Giuseppe Maria Foppa munkája, mely Giuseppe Palomba Paisiello 1798-as zenéjéhez írt azonos című műve nyomán készült. A tizenhat jelenetből álló, egyfelvonásos opera műfaját tekintve farsa per musica. A szerepek a megszokott hangfajok szerint oszlanak meg, Isabella, az egyetlen női szereplő szoprán, férje, Bertrando herceg tenor, a kisebb szerepek közül Ormondo, a herceg bizalmasa, és Batone, Ormondo bizalmasa bariton (vagy basszus), Tarabotto, a bányaigazgató basszus. Úgy tartják, ha egyetlen Rossini-vígoperát ismer az ember, ismeri az összeset, a szerző stílusa természetesen eltéveszthetetlen. Az azonban biztos, hogy rengeteg későbbi ária egy-egy ütemére, motívumára ismerhet a hallgató. Ez az opera is, mint a későbbiek, virtuóz hangszerszólókat tartalmaznak, és rengeteg lehetőséget a humorra, a zenei megformálásra, a roppant virtuóz technika bemutatására.
Bertrando herceg szerepében a nagyszerű Raúl Giménez énekel, nagyszerűen, hozza a szerelmes férfit, hangja rendkívül flexibilis, a futamok peregnek, pontosak. Giménez imponáló biztonsággal énekel, a magas tartományban is kiegyenlített hangot hallunk. Az énekes fantasztikus minden szempontból, komédiázik, élvezi a szerepét. Isabella, a feleség szerepében Annick Massist halljuk, a karcsú hangú szopránt, aki szintén nagyszerű, csodálatos futamokkal, rendkívüli érzelmi töltettel énekel, a lassú áriája is érzékenyen formált. Ormondo szerepében Lorenzo Regazzo énekel, a többiekhez hasonlóan nagyon nívósan Batone pedig Rodney Gilfry, aki az ötödik jelenetben két oktáv három hangnyi terjedelemben énekel, kiegyensúlyozottak a magas és mély hangok, a virtuozitására sincs miért rosszat mondani. Tarabottót Pietro Spagnoli énekli, szintén fantasztikusan. Nagyszerű a Batonéval énekelt duettjük, a hadarások tökéletesek.
A nyolcadik jelenet tercettje (Isabella, Bertrando, Tarabotto) valami fantasztikus, egyesülnek az erők, a tudás, az egymásra figyelés, semelyikük nem akarja túlharsogni, leénekelni a másikat. A zárójelenet önmagában is megállja a helyét, mind az öt énekes fokozatosan készíti elő a lezárást.
A Le Concert des Tuileries együttesét Mark Minkowski vezényli, olyan hihetetlen zenei megoldásokkal, hogy az ember nem győz csodálkozni; a sinfonia, a finálé egészen aprólékosan megvalósított felépítése, Bernardo első áriájában a mozgékony fuvolaszóló, az oboa karcsú dallamai nagyon jók.
A partitúra – gondolom, nem forog közkézen, jóval könnyebben elintézhették volna az előadást, kevesebb erőfeszítéssel. És ha belegondolunk, hogy élő felvételt hallunk, a szánk tátva marad, hogy létezik ilyen előadás, mely nemcsak szórakoztató, de zeneileg az egyik legigényesebb operafelvétel, ami létezik.

Gioacchino Rossini (1792–1868)
L’Inganno Felice

Duca Bertrando – Raúl Giménez (tenor)
Isabella – Annick Massis (szoprán)
Ormondo – Lorenzo Regazzo (bariton)
Batone – Rodney Gilfry (bariton)
Tarabotto – Pietro Spagnoli (basszus)
Le Concert des Tuileries
Vezényel: Mark Minkowski

78:11

Warner Erato, 2564 68148-4

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Február 7.
Next Post: A Földközi-tenger – a nyugati civilizáció bölcsője

Related Posts

  • Nádas Péter: Saját halál – saját előadásban Archívum
  • Mahler, az igazi Archívum
  • Latin foci Archívum
  • Kronogrammák nyomában Archívum
  • Kis nép, kis lélek? – Halász Péter: A moldvai csángó magyarok hiedelmei Archívum
  • Rammstein – tűz alatt Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Bereczki Bálint: A mese
  • Komédia, filmopera
  • November 30.
  • Opera, moziban
  • Egy kaptafára

Legutóbbi hozzászólások

  1. Irodalmi Nobel-díjasok – Theodor Mommsen szerzője November 30. – papiruszportal.hu
  2. Monteverdi, az újító – Madrigals Book 6 szerzője November 29. – papiruszportal.hu
  3. Somlyó György (1920–2006) halálára szerzője November 28. – papiruszportal.hu
  4. Egy élet az operaszínpadon – Portré Melis Györgyről szerzője November 27. – papiruszportal.hu
  5. „Galambok hangatlan csókja” szerzője November 26. – papiruszportal.hu
  • Humperdinck, Richard Strauss és Mahler a Művészetek Palotájában Archívum
  • A ceglédiből szegedivé lett író: Tömörkény István Archívum
  • Wagner, Wagner – a Művészetek Palotájában Archívum
  • Mikrocsodák tömkelege – az ember néha belül ír Archívum
  • A barokk operák hangulatának újrateremtője: Philippe Jaroussky Archívum
  • Felipe Fernández-Armesto: A középkor történeteAlternatív világtörténet Archívum
  • Augusztus 12. Naptár
  • Georg Friedrich Händel Archívum

Copyright © 2003-2022 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme