Névnapok: Helén, Lívia, Alán, Alen, Beatrix, Bocsárd, Buzád, Buzát, Celesztina, Dominik, Domokos, Domonkos, Domos, Hella, Ilma, Krizanta, Liviána, Livianna, Trixi
Megszületett Zichy Mihály (Zicsi és zajki Zichy Mihály József Imre, 1827–1906) festőművész, grafikus, az illusztrálás és a magyar romantikus festészet kiemelkedő alakja és úttörője.
A cárok udvari festője, húszéves korától – néhány éves párizsi és rövid hazai megszakítással – haláláig, negyvenkilenc évig dolgozott Oroszországban. Zichy Mihályt „nemzeti festőjükként” tisztelik a grúzok, mivel ő illusztrálta Sota Rusztaveli középkori művét, a grúz nemzeti eposznak tekintett (Autodafé, Ádám és Éva, A rombolás géniuszának diadala). ––> Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem”
Meghalt Leonard Bernstein (1908–1990) amerikai zeneszerző, karmester, zongoraművész.
Korának igazi sztárkarmestere volt. Több világ körüli turnét tett zenekarával, bevezette a nyilvános főpróbákat, illetve bevezette azt a szokást, hogy a hangversenyek előtt bevezető előadásokat tart. Zenei tanulmányait Bostonban kezdte, majd a Harvardon folytatta. Az 1940-es évek elején alkalmi munkákból élt, majd 1943-ban a New York-i Filharmonikusok asszisztens karmestere lett. Még az év novemberében a megbetegedett Bruno Waltert helyettesítette a zenekar egyik koncertjén. A próbák nélkül vezényelt este meghozta számára az igazi hírnevet. Ettől kezdve karrierje elkezdett felfelé ívelni. Élete utolsó húsz évében sokat koncertezett a világ körül. A hetvenes években egyetemi előadásokat tartott a Harvardon, karmesterkurzust vezetett Bécsben, és megírta legtöbbet vitatott Mise című művét (West Side Story, Chichesteri zsoltárok, Három tánc A városban című musicalhez). ––> Bernstein-művek
Megszületett Roger Moore (Sir Roger George Moore, 1927-2017) angol színész, producer.
Legismertebb szerepei: James Bond, Simon Templar, Lord Brett Sinclair. Karrierje kezdetén dolgozott grafikusként, fotómodellként, filmstatisztaként. Cambridge-ben kezdte színész pályáját. 1945-ben a tisztiiskola elvégzése után a Szórakoztató Szolgálat színésze lett. 1952-től Hollywoodban filmezett. 1956-tól a BBC tévésztárja. Leghíresebb szerepei: az 1958-as Ivanhoe című tévésorozat, Az Angyal kalandjai sorozat címszereplője, mint Simon Templar, a Minden lében két kanálban Lord Brett Sinclair szerepe (Tony Curtis partnereként). Hét alkalommal alakította James Bondot. 1991-től a UNICEF jószolgálati nagykövete volt, 1999-ben az angol királynő lovaggá ütötte. Utoljára 2016-ban szerepelt a filmvásznon: egy rövid epizódszerepben tűnt fel a magyar-angol koprodukcióban készült Jutalomjáték című filmben (Ivanhoe, Műgyűjtők és kalandorok előnyben, A tengeri farkasok). ––> Nemzetközi jószolgálati nagykövetek a Müpában
Ezen a napon született:
Schickedanz Albert (1846-1915)
műépítész, festő, az eklektikus építészet jeles képviselője, a Millenniumi emlékmű, a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum tervezője.
Lillian Gish (1893-1993)
amerikai film-, színpadi és televíziós színésznő, a némafilm egyik híres színésznője. 1971-ben életművéért Oscar-díjat kapott, 1984-ben pedig az Amerikai Filmintézet Életműdíjat vehette át (Egy nemzet születése, Párbaj a napon, Bálnák augusztusban).
E. E. Cummings (Edward Estlin Cummings, 1894–1962)
amerikai költő, festő és szerző. Munkássága a modernista szabad formájú költészethez kapcsolódik. Műveinek nagy része u.n. szabadvers, a szöveg általában csupa kisbetűvel írva. Műveiben a mondatok általában nem követik az angol nyelvtan szabályait, illetve gyakoriak a szándékos elírások. Több összetett szót is kitalált. Legtöbb verse szatirikus jellegű, ugyanakkor a romantika témája is fontos szerepet játszik műveiben. Gyerekkönyveket is írt.
Hannah Arendt (1906-1975)
német zsidó származású újságírónő, írónő, filozófus, politológus. A huszadik század egyik legnagyobb hatású gondolkodója, a totalitárius rendszerek kutatója. Éleslátással, kívülállóként figyelte korszakának eseményeit, témái a politikai erőszak eredete, a gonoszság felfoghatatlansága, a politikai üldözöttek és menekültek emberi jogai, a munka értelme (A totalitarizmus gyökerei, Múlt és jövő között, Fogódzó nélkül).
Ács József (1914-1990)
festőművész, műkritikus. Tanulmányait a belgrádi Királyi Művészeti Iskola pedagógia szakán végezte, majd a belgrádi Képzőművészeti Akadémia tanulója 1941 áprilisáig. 1956-tól 1980-ig a Magyar Szó képzőművészeti kritikusa, a lap állandó rovata, a Képzőművészeti Iskola az ő nevéhez fűződik. 1952-ben megalapította az 1. jugoszláv művésztelepet Zentán. Művészetének fejlődési szakaszon keresztülmentek a posztimpresszionizmuson, a szocialista realizmuson, az expresszionizmuson, a szürrealizmuson.
Babus Jolán (1917-1967)
tanár, néprajzkutató. A debreceni egyetemen ismerkedett meg a néprajztudománnyal. Bekapcsolódott a Néprajzi Múzeum gyűjtőhálózatába, majd önálló gyűjtőmunkába kezdett. Kutatásai során a beregi nép életét, munkáját és népművészetét vizsgálta (Nádvágás és tetőfedés a Bereg megyei Lónyán, A lónyai vizek néprajza, Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról).
Bródy Vera (1924-2021)
Jászai Mari-díjas báb- és díszlettervező. Jellegzetes, szeretetreméltó bábfigurái azonnal a gyerekek kedvencei lettek. Ő alkotta meg a többek közt a Mazsola bábfigurát, a Fából faragott királyfit, és Misi Mókus-t is.
Kispéter András (1925)
irodalomtörténész, kritikus. Szakterülete a 19. század végi és 20. század eleji magyar irodalom története és az irodalmi szecesszió stílustörténeti elemzése. Életművének kiemelkedő jelentőségű területe Ady Endre munkásságának kutatása, műveinek kritikai kiadása, emellett behatóan foglalkozott Gárdonyi Géza, Tömörkény István és Juhász Gyula munkásságával.
Ébert Tibor (1926-2015)
szlovákiai magyar író, költő, kritikus, esztéta, zeneművész. 1945-ben Budapestre menekült. 1945 és 1952 között a Zeneakadémia növendéke volt. 1944–1954 között jogot és filozófiát tanult. 1949–1957 között a Rádiózenekar tagja volt. 1957-től 30 éven át a Magyar Állami Hangversenyzenekar tagja volt. 1980 óta a Francia–Magyar Társaság tiszteletbeli tagja. 1985-ben a József Attila Színház művészeti lektora volt (Etűdök, Kérdezd meg az esőt, Kamaramuzsika).
Galambos Lajos (1929–1986)
József Attila-díjas író, dramaturg, forgatókönyvíró. Valójában az 1960-as években indult irodalmi pályája. Erősen tapad a magyar irodalom népies hagyományaihoz; a paraszti világ felbomlásáról romantikus nagyításokkal, naturalisztikus nyersességgel fest képet, a hősök megszállottságának naiv, tiszta, hitét kiemelve (Hét márványplakett, Utas a Göncöl szekerén, Megszállottak).
Nyerges Ferenc (1929)
színész. A Színház- és Filmművészeti Főiskola távoktatási tagozatán 1956-ben kapott színészi diplomát. 1953-tól a kecskeméti Katona József Színházban indult pályája. 1957-től az Állami Déryné Színház társulatának tagja volt. 1971-től szabadfoglalkozású színészként dolgozott.
Wolf Vostell (1932–1998)
német képzőművész, festő, szobrász. A huszadik század második felében különféle képzőművészeti műfajok és technikák, mint az installáció, videoinstalláció, video art, happening, fluxus, dekollázs úttörői közé tartozott.
Végh Antal (1933–2000)
író, szociográfus. Szülőföldjének hagyományait és szokásait néprajzi hitelességgel örökítette meg. A paraszti életforma változásairól adott realista képet. Szociológiai érzékenysége rámenős kíváncsisággal párosult. Keményen figyelmeztetett némely vidékek, illetve társadalmi rétegek elmaradottságára, az átalakuló falu gondjaira. 1974-ben jelent meg talán legnagyobb vitát kiváltó, az egész magyar közvéleményt megmozgató szociografikus esszéje, a Miért beteg a magyar futball? (Északi utakon, Nincs béke az almafák alatt, Vadrózsa).
Sir Cliff Richard (Harry Rodger Webb, 1940)
brit énekes. A brit zenei élet meghatározó tagja volt az 1950-es évek végétől a ’60-as évek elejéig. Csaknem ötven éve aktív, több slágerlistás kislemeze van és tartja a rekordját, mint egyetlen angol énekes, aki a kislemezeit az aktív évtizedei alatt készítette. A weboldala szerint több mint 250 millió lemezt adott el. Támogatója a Könnycsepp Alapítványnak, akik olyan gyermekek foglalkoznak, akik az éhhalál küszöbén állnak. Kb. 25 kórházat működtet a koncertek bevételéből (Living Doll, Bachelor Boy, We Don’t Talk Anymore).
Nádas Péter (1942)
Kossuth- és József Attila-díjas író, drámaíró. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, 2000 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 1969-től szabadfoglalkozású író. 1974-ben a Humboldt Egyetemen volt ösztöndíjas, itt a századforduló történetével foglalkozó előadásokat hallgatott elsősorban. 1974–1979 között a Gyermekünk című pedagógiai folyóirat olvasószerkesztője volt (Talált cetli és más elegyes írások, Párhuzamos történetek, A szabadság tréningjei).
T. Ágoston László (1942-2017)
író, újságíró volt, a Krúdy Gyula Irodalmi Kör alapító tagja, írószövetségi tag, számos könyv szerzője. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kutatója. Többszörösen elismert novellista. Munkássága egyik csúcspontja A két Lenkey című történelmi regénye, amely az 1848/49-es szabadságharcban Lengyelországból a forradalom megsegítésére hazajövő Lenkey-huszárok történetét meséli el (Hol lakik az Isten?, Bumeráng, Pacsirta a diófán).
Udo Kier (Udo Kierspe, 1944)
német színész, aki elsősorban horror szerepléseiről ismert. Hosszú filmes pályafutása során olyan rendezőkkel dolgozhatott együtt, mint Lars von Trier, Gus Van Sant, Werner Herzog, Walerian Borowczyk, Kleber Mendonça Filho, Dario Argento, Charles Matton, Paul Morrissey, valamint Nemes Gyula, Jancsó Miklós és Bódy Gábor (Frankenstein, Nárcisz és Psyché, Armageddon).
Ablonczy László (1945)
József Attila-díjas irodalom- és színházi kritikus, színigazgató, újságíró. 1989–1995 között a Tiszatáj szerkesztőjeként dolgozott. 1991–1999 között a Nemzeti Színház igazgatója. 1999–2005 között Párizsban élt. 2001–2003 között a Reformátusok Lapja munkatársa. 2005-ben nyugdíjba vonult (Nemzeti a magasban, Jelentés a völgyből, Régimódi színháztörténet ÁVH-s iratokkal…).
Zelnik István (1950)
gyűjtő, múzeumalapító. Saját állítása szerint 14 éves korában kezdte a műgyűjtést. Zelnik az Andrássy úton, a korábbi Rausch-villában 2011-ben megnyitott Aranymúzeumban helyezte el műtárgyai egy részét, amely 2014-ben bezárt. Létrehozott egy kutatóintézetet is, ám a Magyar Délkelet-ázsiai Kutatóintézet utóbb szintén megszűnt. Legfőbb célkitűzése volt, hogy a Seuso-kincseket visszajuttassa Magyarországra.
Csoma Judit (1952)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1975-ben végzett a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán. 1975-től öt évig a nagyváradi Állami Színház magyar társulatának tagja volt. 1981-1988 között a debreceni Csokonai Színház színművésze volt. 1988-1992 között a Miskolci Nemzeti Színházban lépett fel. 2001-2003 között a Bárka Színházban játszott, 2003 és 2009 között a Nemzeti Színház sokat foglalkoztatott művésze volt (Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, Anyád! A szúnyogok, A fény ösvényei).
Mihályi Gábor (1958)
Kossuth- és Harangozó Gyula-díjas táncművész, koreográfus, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok társulatának örökös tagja. 1992-ben szerezte első diplomáját a Magyar Táncművészeti Főiskola néptánc-pedagógus szakán, majd 2007-ben ugyanott koreográfusként diplomázott. 1982-től az Állami Népi Együttes tagja, 1982-1995 között szólistája. 1995-1997 között megbízott művészeti vezetője. 1998-2001 között karigazgató, 2002-2006 között művészeti vezető. 2016-tól együttesvezető.
Henn László András (1959)
festőművész, grafikus. Sokat tanulmányozta a mozgókép és a művészi pillanatkép kompozíciós különbségeit kapcsolatait, mely nyomon követhetőek képein is. Munkáiban keresi a mai és az archaikus kultúra kapcsolódási pontjait, jelképeit, jelen és múlt egységét (Rítus, Élüszion, A virrasztó).
Földesi Margit (1961-2016)
történész, újságíró. Fő kutatási témája a 20. századi magyar és egyetemes történelem, azon belül Magyarország 1945 és 1949 közötti története volt. Tudományos művei mellett számos jelentős ismeretterjesztő munkát jelentetett meg, és televíziós műsorok szerkesztője és műsorvezetője volt.
Müller Júlia (1964)
színésznő, szabadfoglalkozású művésznő. 1983 és 1986 között a Nemzeti Színház Stúdiójának, majd 1988-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskolának volt a hallgatója. 1989-től a Szegedi Nemzeti Színház színésznője volt, 2003-tól 2005-ig a Miskolci Nemzeti Színházban szerepelt (Székács a köbön, Egérút, És a nyolcadik napon).
Péterfy Bori (Péterfy Borbála, 1969)
énekesnő, színésznő. Az Amorf Ördögök zenekar tagja annak 2006-os feloszlásáig. Korábban a Krétakör Színháznak, majd a Nemzeti Színház társulatának volt tagja. 2008. augusztus 20-án a Nemzeti Színház színművészeként a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést kapta (Gengszterfilm, Nexxt, Határon túl).
Ezen a napon halt meg:
Antonio Cesti (1623-1669)
itáliai barokk zeneszerző, énekes és komponista, a kora barokk opera egyik legnagyobb mestere. Zenei tehetsége hamar megmutatkozott, gyermekkorában a város katedrálisának kórusában énekelt. Sikerült megoldania zene és dráma egységesítésének problémáját. Az elbeszéléseket, a szereplők összeütközéseit recitativóban oldotta meg, míg az érzelmek, eszmék és komikus részek kifejező eszközei az áriák és az együttesek lettek. Leginkább a hősi opera típusát kedvelte. Szerette a monumentális díszleteket, a nagy színpadi gépezet megmozgatását kívánó librettókat. Műveiben különféle hagyományok olvadtak össze. A velencei és a római iskola sajátosságai mellett megjelenek művészetében a francia opera jellegzetességei is, elsősorban a balett (Orontea, Il pomo d’oro, Bella Clori).
Erkel Sándor (1846–1900)
zeneszerző, karmester, az Operaház igazgatója volt. A zenei életben pályáját a Nemzeti Színház zenekarában kezdi ütősként. Később már karvezető és korrepetitor, majd a társulat vezető karmestere lett. Zeneszerzőként viszonylag kevés művet hagyott hátra, zenekari és kórusműveket (Uvertür, Dalünnep), Csobánc című operáját 1865. dec. 13-án mutatták be.
Stetka Gyula (1855-1925)
festőművész. Egyházi tárgyú kompozíciókat, arcképeket és zsánerképeket festett a müncheni akadémizmus stílusában. Művészetére nagymértékben hatott Benczúr Gyula munkássága (Mindszentek előtt, Bajor parasztasszony, Krisztus a keresztfán).
Thury Zsuzsa (1901–1989)
József Attila-díjas író. 1945-ig legtöbb regénye irodalmi sorozatokban jelentek meg, a kritika figyelemre méltónak találta elbeszélő modorát, az elmélyült lélektani ábrázolást. 1945 után megjelent regényeit, ifjúsági regényeit önéletrajzi motívumok szövik át (Rigó utca 20–22, Ördögtánc, Az öreg hölgy történetei).
Marcel Aymé (1902-1967)
francia író, drámaíró, novellista. Népszerű, sok nyelvre lefordított meseregények és -novellák, valójában fantasztikus, szürreális, filozofikus művek szerzője. Pályája elején – a két világháború között – a francia falu világát fogalmazta meg eredeti, humoros írásaiban (A zöld kanca, Nem ér a nevem, A faljáró).
Bing Crosby (1903–1977)
Oscar-díjas amerikai színész, énekes. Védjegye jellegzetes basszusbariton hangja volt, ami a 20. század egyik legkeresettebb előadójává tette. Több mint fél milliárd lemeze került forgalomba. 1945-ben Oscar-díjat nyert legjobb férfi főszereplő kategóriában. A magam útját járomban alakításának köszönhetően, ahol a fiatal, ambiciózus katolikus papot formálta meg. Minden idők harmadik legnépszerűbb filmcsillagjának számít (A magam útját járom, Szent Mary harangjai, A vidéki lány).
Errol Flynn (Errol Leslie Thomson Flynn, 1909–1959)
ausztrál-amerikai színész, a 20. század egyik legnagyobb hatású filmszínésze. Nem csak a filmvásznon játszott úgynevezett „szájhős” karaktereket, magánélete legalább annyira eseménydús volt, mint a filmbeli karaktereké: hírhedt volt ivászatairól, nőügyeiről és többször keveredett összetűzésbe a törvénnyel is (Blood kapitány, Hét tenger ördöge, Az utolsó emberig).
Emil Gilelsz (1916-1985)
ukrán zongoraművész. Szvjatoszlav Richter mellett a legismertebb szovjet zongorista. Elismerést aratott kiváló játéktechnikájával, fegyelmezett előadásmódjával, gazdag és csiszolt tónusával. Széles körben elfogadott vélemény szerint a 20. század egyik legnagyobb zongoraművésze.
Joó László (1918-2012)
színész, rendező, színházigazgató, dramaturg, lektor. Kertésznek tanult, de a színház is vonzotta. Az Országos Magyar Színművészeti Akadémián 1943-ban kapott színészi diplomát. A háború után, 1945-ben a debreceni Csokonai Színházban kezdte színészi pályáját. 1946-tól már Budapesten a Művész Színház, 1947-től 1949-ig a Belvárosi Színház tagja, 1961-től a Madách Színház színművésze volt. Több száz verset tudott fejből, melyek közül 2011-ben 54-et rögzítettek és dvd formátumban kiadtak. Epizodistaként számos filmben szerepelt (Simon Menyhért születése, Beszterce ostroma, Sorstalanság).
Ranódy László (1919-1983)
Kossuth-díjas filmrendező, főiskolai tanár, forgatókönyvíró, díszlettervező, kiváló művész. Tanulmányait 1942-ben fejezte be, s 1943-ban a Hunnia Filmgyárhoz került rendezőként. 1948-ban a Nemzeti Filmgyártó Vállalat osztályvezetője lett, később a Magyar Filmgyártó Vállalat rendezője. A Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára volt 1948 és 1954 között (Ludas Matyi, Hintónjáró szerelem, Aranysárkány).
Fats Domino (Antoine Dominique Domino, 1928-2017)
amerikai énekes, zongorista és dalszerző. Jellegzetes hangjával és zongorajátékával jelentősen hozzájárult a rhythm and blues és a rock and roll jellegzetes hangzásához. Tízéves korában kezdett zenélni. Már Elvis Presley, Chuck Berry, Little Richard és Jerry Lee Lewis előtt színpadon volt. Lemezeiből több mint 100 millió példányt adtak el, a toplistákra száznál több dala került.
Huszárik Zoltán (1931–1981)
posztumusz Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, dramaturg, grafikus. Részt vett a városligeti Vajdahunyad várának restaurálásában, illetve közreműködött több rajzfilm elkészítésében. 1961-ben szerzett filmrendezői diplomát, első alkotásai rövidfilmek voltak. Huszárik Zoltán műveiben gyakran és nyomatékosan megjelenik az elmúlás gondolata, a halál. Asszociációkra építve vált ki erős érzelmi hatást a nézőben. Képi kultúráját, grafikus művészetét színház- és filmdíszlettervezőként is alkalmazta saját filmjeiben és könyvek illusztrátoraként is. Néha kisebb szerepeket vállalt egy-egy játékfilmben (Szindbád, Csontváry, Holnap lesz fácán).
Robbie Coltrane (Anthony Robert McMillan, 1950-2022)
skót származású színész, humorista és író (Apócák a pácban, Aranyszem, Harry Potter filmek).
Események:
1883 – Megnyílik Szeged első állandó színháza.
1888 – Louis Le Prince leforgatja az első mozifilmet (Roundhay Garden Scene).
1911 – Budapesten bejegyzik az első magyar filmvállalatot, a Hunnia Filmgyárat.
1917 – Megnyílik a Ma című folyóirat első kiállítása, Mattis Teutsch János képeinek gyűjteményével.
1926 – megjelent Alan Alexander Milne regényének a Micimackónak az első kiadása.
