Tudományos játék a legédesebb és a titokzatos hattyúval
a papiruszportal.hu archívumából [2008]
Szerző: a helyiség kalapácsa
Dan Brown könyve, A Da Vinci-kód megmutatta, hogy igenis lehet világsikert arató krimit írni a kultúrtörténetet felhasználva is. Az efféle intellektuális játékok éppoly izgalmasak lehetnek, mint egy üldözéses-megtalálós vagy sejtelmes-kirakós történet, ahol a gyilkos személyére csak az utolsó oldalakon derül fény. Jennifer Lee Carrell irodalomtudós első könyvében arra vetemedett, hogy tudományos érdeklődési köréből kiindulva egy Shakespeare-titokról írjon fikciós regényt, shakespare-i alapokból, támaválasztással.
Színház az egész
A frissen magyarra fordított könyv bestsellergyanús, minden megvan hozzá, ami azzá teheti. Bár nem egy messzi-messzi galaxisban játszódik, régi korból indul, egy 17. század eleji „Előjátékkal” kezdődik, 1613. június 29-én leég a londoni Globe: „a VIII. Henrik-darabban eldördülő ágyúlövésnek köszönhetően kigyulladt. Az épület a náddal bevont tető miatt pillanatok alatt a tűz martalékává vált” – olvashatjuk a világhálón. A szereplők legtöbbünk számára ismeretlenek, a titokról, ki gyújtotta föl, nem hull le a lepel. Néhány oldallal később kezdődik a valódi „Első felvonás”, 2004. június 29-ét írunk, egy Shakespeare-kutató a Globe-ban egy előadás próbafolyamatának kellős közepén felkeresi egykori beosztottját, tudóstársát, az épp Shakespeare-t (Hamlet) rendező Kate-et, hogy átadjon neki egy szelencét („Ha kinyitod, követned kell, bárhová is vezet!”), mely titkokra deríthet fényt az avoni hattyúval kapcsolatban. A Globe újra a tűz martalékává válik, a dobozkát átadó pedig tűszúrás áldozata lesz, amivel kezdetét veszi a ködös Shakespeare-életrajz és -darabok imitációja. A professzortól nem barátságban elváló Kate az első sokk után arra gondol, hogy Rosalind Howard azért kereshette föl, mert saját kutatási területe, a Shakespeare körül kialakult okkultizmus – amelyből disszertációját készítette – lehet a kulcs a rejtély megfejtéséhez.
Segítségére siet(né)nek többen is, de eleinte csak kettejük baráti közeledését fogadja el: egy sirré nemesedett kiváló Shakespeare-színészét és egy testőrét, aki a meggyilkolt professzor unokaöccsének adja ki magát. A gyilkosság szálait felderíteni igyekvő Sinclair nyomozónak azonban nem árulja el a dobozka átadását. Úgy dönt, bármilyen veszélyes legyen is, maga fejti meg a rejtélyt. Hamarosan kiderül, hogy a hajsza és közben a rengeteg kioltott vér egy elveszett Shakespeare-darabért folyik, címe: Cardenio.
Jennifer Lee Carrellnek könnyű dolga van, mondhatnánk, mindent tud Shakespeare-ről, amit 2007-ben tudni lehetett. A fülszövegben olvassuk, hogy angol és amerikai irodalomból szerzett nagydoktori fokozatot a Harvard Egyetemen, s angol irodalomból az Oxfordon és a Stanfordon is lediplomázott. Három díjat is kapott a Harvardon a felsőoktatásban elért eredményeiért. Ráadásul ugyanitt részt vett a Történelem és Irodalom Programban, és Shakespeare-t rendezett a Hyperion Színtársulatnak. (Nem nehéz észrevenni, hogy élete kitűnő Kate-alapanyag.) Kajánul megjegyezhetjük, sokat tud. És ez így is van: átruccanunk Amerikába, Spanyolországba, majd vissza a ködös Albionba, ahol létező és kitalált Shakespeare- és shakespeare-i helyszínek (például egy föld alatti, berendezett helsingőri udvar egy Shakespeare-ért rajongó milliomos farmján, aki történetesen Rosalind Howard rokona) közt izzik a történet. Kate és segítői, a színész és a testőr egyre közelebb kerülnek a megfejtéshez, de titokzatos és shakespeare-i utalásokkal terhelt gyilkosságokon keresztül visz az út a Cardenióhoz. 16. és 17. századi „közjátékok” szakítják-zavarják meg a 21. századi cselekményt, egy láncszemmel mindig közelebb (vagy távolabb?) juttatva az olvasót a megfejtéshez. Szórványosa felbukkannak Shakespeare-idézetek, hiszen a szonettektől kezdve A windsori víg nőkön keresztül A viharig nagyon sok szállóigének, híres sornak szerepe lesz a történetben (veretes magyar fordításaikat a szerkesztő Vörösmartytól, Tóth Árpádtól, Babitstól, Szabó Lőrinctől stb. kölcsönözte). A frusztrált, irodalomstúdiumai eredményességében teljességgel megingatott olvasó pedig nem is sejti, Carrell hol vágja át, mi az igaz, mi a titok és mi a talmi a történetben.
A cselekmény gyilkos tempóban pörög: autós üldözés, méreg, erőszaktevés kísérlete, jezsuita kapcsolat, kabbalisztikus számok, titkosírás, sőt az elmúlt századok Shakespeare-kutatóinak munkássága és elképzelhető ál-Shakespeare-ek (egészen Francis Baconig) élete is felsejlik. Közben kiderül a barátról, hogy ellenség, egy másikról, hogy ellenség, de mégsem az, az ellenségről pedig… Izgalmas krimibe és történelmi-irodalmi játékba csöppentünk, amelyben Kate egyre közelebb jut a megoldáshoz, mi viszont egyre inkább elveszítjük a valóság fonalát.
Carrell játszik a történettel és velünk, de ez ínyünkre van. Ez az első nem tudományos munkája, így érthető, hogy kicsit túl sok mindent próbált belegyömöszölni a történetbe, néhol túl van írva. Nem mentes itt-ott a hatásvadászattól sem (a sötétben suhogó penge többször visszatérő motívum, vagy a bombasztikus alcím stb.), de kifejezetten az érdemei közé sorolható a témaválasztás, hiszen a Shakespeare-rel barátságban lévő olvasó is meghökken, mennyi mindent nem tud műveiről és magáról a korról, nem utolsósorban a drámaíróról, noha igen kevés tény maradt fenn életútjáról. Szerencsére a szerző nem hagy homályban, s a könyv végén szétválasztja a valót a fikciótól. Kellemes olvasmány és érdekes irodalmi-történelmi utazás a Shakespeare-titok.
Fülszöveg
A Globe épp színpadra készül állítani a Hamletet, amikor a rendező és Shakespeare-kutató Kate Stanley különc mestere egy rejtélyes dobozkával állít be, amely állítása szerint páratlan felfedezéshez vezet. Mielőtt Kate mentora többet is elárulhatna, a sötét titkokkal teli múlt megismétli önmagát: a Globe leég, és romjai között egy halottra bukkannak, aki éppen úgy gyilkoltak meg, mint Hamlet atyját. Miután felnyitja a dobozt, Kate ráakad a shakespeare-i kirakójáték legelső darabjára, és kezdetét veszi a kincsvadászat, amely Angliából Spanyolországon át egészen Amerikáig vezet.
Jennifer Lee Carrell: A Shakespeare-titok
Egy modern sorozatgyilkos az ősi titkot akarja
Alexandra, Pécs, 2008
Kötött, 430 oldal, 3499 forint
Fordította: Babits Péter
Felelős szerkesztő: Keresztesi József
Borító: Müller Péter
ISBN: 9633690154
Comment on “Jennifer Lee Carrell: A Shakespeare-titok”