Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Ory grófja és a meghiúsult szerelem Archívum
  • Mendelssohn és az oratórium Archívum
  • Crux gloriosa Archívum
  • V-re hulló krizantémok Archívum
  • Ezra Weiss: Get Happy és Jude Johnstone: Blue Light Archívum
  • …vagy amit akartok Archívum
  • Joe az arénában, kezében a fegyverrel Archívum
  • Variációk csellóra Archívum

A Művészetek Palotája lánya a Puccini-év végén

Posted on 2023.11.16.2024.09.17. By admin 1 hozzászólás a(z) A Művészetek Palotája lánya a Puccini-év végén bejegyzéshez

Puccini: A Nyugat lánya

a papiruszportal.hu archívumából [2008]

Szerző: Lehotka Ildikó

Az 1910 decemberében New Yorkban parádés szereposztással, Carusóval, Emmy Destinn-nel, Toscanini vezényletével bemutatott háromfelvonásos Puccini-opera nem tartozik az itthon leggyakrabban előadottak közé. A Nyugat lánya (La fanciulla del West) pedig különleges helyszínen, érdekes szereplőkkel játszódik, az aranyláz idején, Kaliforniában. Van itt kocsma (A polkához, vajon hogy kerül Amerikába a polka?), őserdő, van két indián, kisbabával, vannak aranyásók, kártyaparti csalással, seriff, vándor énekmondó, levélhordó.

Van főszereplő is, Minnie, a fiatal lány, az egyetlen fehér bőrű nő közel s távol, van messziről jött ember, Dick Johnson, aki másodállásban rabló, alias Ramerrez, persze nem önszántából, hanem családi örökség miatt, derül majd ki a második felvonásból. A couleur locale-t Billy Jackrabbit, az indián és felesége, a Minnie szolgálólányaként dolgozó, fiatal édesanya, Wowkle szolgáltatja.
A szövegkönyv alapján, melyet – egyetlen librettójaként – Civinini és Zangarini írt, a történet megfilmesítésért kiált, a sok szereplő, az öntudatos nő, a szerelmi szál, a mindennapos vagy épp varázslatos helyszín miatt. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben december 15-én felhangzó koncertszerű előadáson semmilyen díszlet, jelmez nem volt, három nagy kivetítőn lehetett az énekeseket, rezdülésüket nézni, a figyelem középpontjába így a zene került. És persze nem kell azon vitatkozni, hogy milyen a rendezés, elég-e a félig szcenírozás, miért nem rohant az egyik, és miért rohant a másik szereplő. Egy kevésbé izgalmas (unalmas) előadásnak nem tesz jót a koncertszerű előadás, de a nézők-hallgatók egy átlagosnál jobbat nézhettek-hallhattak.
Minnie szerepét Olga Romanko énekelte. Az öntudatos Minnie még arra is képes, van ereje, hogy a családjuktól távol, sok esetben primitív körülmények között élő férfiaknak a Biblia fejezeteiből olvasson. Mindegyik férfi titkon szerelmes bele, ezt Romanko előadásából és metakommunikációjából el is hisszük. Romanko ingázott a védtelen és a majdhogynem nagyvilági nő kifejezési eszközei között, néha kislányosra vette a figurát. Nem maradt hatás nélkül a szolgálólányával, vagy inkább majdnem-barátnőjével való párbeszéd, az aranyásók csak Minnie miatt bocsátják meg a halálra ítélt Ramerrez bűneit, így a pár elindulhat az új élet felé. A második felvonás szerelmi jelenete hiteles volt, a pókerparti más hőfokban is csúcsot döntött. Romanko a színpadon, jelmezben valószínűleg meggyőzőbb lett volna, hiszen egy csinos, hús-vér, érzésekkel teli énekes. Hangja még szépen szól, bár a mély hangok nem igazán hallhatóak. Mikor nem énekelt, el volt foglalva ajkai csücsörítésével, hasonlót egy volt manökentől láthatunk, nem élt igazán a zenében, csak saját szólamára koncentrált. Az első felvonásban kevéssé, a másik kettőben megmutatkozott érzelmi volumene, sötétebb hangja drámai hősnőt ígért. A színpadi allűrök sorozata viszont soknak tűnt (tánc, ez volt az egyetlen színpadszerű jelenet, kimaradhatott volna).
Alexandru Agache hangja szép, kifejező, a szerep nem igazán hálás. ő kevés színpadi kifejezőeszközzel élt, hangjával annál többet mondott. Egy nagyobb ívű áriája van, a Minnie, dalla mia casa son partitóban élvezhettük a nemes hangot, a művészi megjelenítést. A seriff, Rance szerepében méltó énekest hallottunk, mely a pókercsatában csúcsosodott ki.
Ramerrez/Dick Johnson szerepében a koreai Lee Yeong-Won énekelt. Üzembiztosan, szép hangon, a kifejezőkészség minimalizálásával. Hamis hang nem akadt, sem megcsuklás, erre mondják, hogy korrekt előadás. Éppen csak a szíve nem volt benne. Néha ugyan egy-egy pillanatra felforrósította a levegőt (szerelmi kettős, majd a Ch’ella mi creda libero e lontano), de csak egy pillanatra, pedig a többiek igen jól készítették elő az érzelmi íveket.
Palerdi András Ashbyje nagyszerű volt. A hang telt dús, sötét, ha megszólalt, rá kellett figyelni. Szappanos Tibor az első jelenettől kezdve vitte előre a művet, Lehőcz Andrea Wowkle rövid szerepét szépen tolmácsolta.
A kisebb szerepekben is a leggondosabb formálást tapasztalhattuk, tele élettel, a pár szavas mondatok gördülékenyen követték egymást.
A szép dallamok ebben az operában is jelen vannak, igazi ária azonban nem sok. A zenekari anyag dús, sok hangutánzással, kissé szájbarágóan (szamárordítás, posta érkezése, lovaglás, hóvihar, havazás stb.), Puccininál talán nincs is még egy olyan opera, ahol a zenekar ennyire hangsúlyosan jelenik meg. A zene a belső történéseket ábrázolja, a legkisebb szerep is nagyon kidolgozott. A zenekar szinte átveszi az irányítást, a három felvonás zenei anyaga gyökeresen különbözik. Az első mozgalmassága a sok szereplő miatt, a második a bensőséges szerelmi jelenet miatt válik érdekessé, a felvonást a seriff megjelenése dúsítja, a harmadik ismét pillanatonként változik, a befejezés tartalmát tekintve szokatlan. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar rendkívül plasztikusan játszott, vitték előre az előadást, kidolgozott szólamokat, egymásra épülő dallamokat, dallamtöredékeket játszottak. Kétségkívül a zenekar nyújtotta az est legteljesebb, legszebb pillanatait, az összefüggéseket kitűnően mutatták be Carlo Montanaro vezényletével. A Nemzeti Énekkar férfikórusának szereplése is az előadás javára vált.
Most is olvashattuk a magyar szöveget a három nagy kivetítő fölött. Ez alkalommal rengeteg hibát vehettünk észre, úgy, hogy nem a szövegolvasás volt a legfontosabb.
A Puccini-év végét a Művészetek Palotája és a megjelentek méltó módon ünnepelték. Átlagon felüli előadással, ritkán hallható operával.

Művészetek Palotája, 2008. december 15.

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: November 16.
Next Post: Légtornász örvénylő mélységek felett

Related Posts

  • Palya Bea elfoglalta és elsüllyesztette a Bárkát Archívum
  • Herbert George Wells Archívum
  • Egy modern eposz Archívum
  • Kurtág György 90 Archívum
  • Tündérrigólányi világlátás Archívum
  • Zenei kirándulás Vácott Lehotka Gábor vezetésével Archívum

Comment (1) on “A Művészetek Palotája lánya a Puccini-év végén”

  1. Visszajelzés: Szeptember 16. – papiruszportal.hu

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Idomeneo, Mozart és a stílus
  • Joyce és Bryn
  • Mária és Erzsébet, Erzsébet és Mária
  • Don Carlos és a lépcsők
  • Ínyenc szendvics

Legutóbbi hozzászólások

  1. Rosszfiútól rosszfiúig szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  2. Két mű, két világ szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  3. Ludwig Múzeum: Maurer Dóra – Szűkített életmű szerzője Június 11. – papiruszportal.hu
  4. A legnagyobb komédiás – Richard Pryor szerzője Június 11. – papiruszportal.hu
  5. Csillogó Kolonits szerzője Mária és Erzsébet, Erzsébet és Mária – papiruszportal.hu
  • Március 1. Naptár
  • Kütyüországban, Furaváron: Tatu és Patu fura masinái Archívum
  • Néhány tétova szó a tétova szóról Archívum
  • A Bartók-trilógia I. része Archívum
  • Olvas(s)atok – Sławomir Mrożek: Tangó Archívum
  • November 1. Naptár
  • December 16. Naptár
  • Tiszta szívvel Archívum

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme