Dr. Garamvölgyi László: Hogyan halt meg József Attila?
(a papiruszportal.hu archívumából [2011])
Szerző: Stanczik Edina
Kell egy kis perverzió ahhoz, hogy József Attila halálát ennyi év után elővegyük, s nem is akárhogyan, hanem kriminológiai, kriminalisztikai szempontból. Sok-sok év távlatából, élő szemtanúk nélkül, csupán a ránk maradt dokumentumok alapján rekonstruálni egy nap eseménysorozatát igen nagy kihívás. Főleg, ha azt szeretnénk bizonyítani, hogy baleset történt, nem pedig öngyilkosság.
Garamvölgyi László neve ismerős lehet nekünk a televízióból; ő volt az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivője sokáig, aztán – 19 évi kommunikációs munka után – kinevezését indokolás nélkül visszavonták. Ettől függetlenül nem hinném, hogy kétségbe esett, egyrészt, mert „parkolópályás” állást azért kapott, másrészt, rendőrségi-sajtós tevékenységéhez kapcsolódóan igen sokrétű tevékenységet folytat; blogot vezet, forgatókönyvet ír és kutat, sokat publikál.
A költőzseni haláláról szóló könyvében tételesen végigveszi a költő gyermekkorától kezdve az estelegesen traumatizáló eseményeket. Gyermekkor, kamaszkor, felnőttkor, míg végül el nem érkezünk az utolsó naphoz. Az olvasó már-már úgy érzi, hogy itt aztán a „józsefattilaságban” Ádámtól-Évától indulunk. Ráadásul nem is egy irodalomtörténész, hanem egy rendőr idegenvezetésével araszolunk, és az egésznek a kriminalisztikához az égvilágon semmi köze, ám a könyv vége felé lassan összeáll a kép, hogy miért is kellett mindezekről beszélni.
Halkan jegyzem meg, hogy az irományra igencsak ráfért volna a lektorálás, mivel hemzsegnek benne a stiláris, nyelvhelyességi és központozási hibák, annak ellenére, hogy többször is kiadták, ráadásul „javítva”! Hiába, az élő szó más, mint az írás… (Emlékszünk arra a televízióbeli elszólásra, igaz, a krimijeiről volt szó, hogy nem szokta még egyszer átnézni a szövegeket, hiszen azok „készen vannak”. Semmilyen kézirat nincs „kész” az egyszeri megírással – a szerk.)
Az utolsó nap eseményeinek rekonstruálásában elsősorban a ránk maradt dokumentumok; táviratok, jelentések, jegyzőkönyvek, halottvizsgálati bizonyítvány és a testvérek visszaemlékezései adtak támpontot. Igaz, csak bizonytalan támpontot, ugyanis számos helyen találunk az események leírásában ellentmondást. Ám épp ez indította el ennek a könyvnek a születését. Akkor hogy is történt valójában? A testvérek emlékeznek rosszul, vagy a dokumentáció nem pontos? Merthogy a korabeli lapok hitelességére nem lehet sokat adni, az bizonyos. Futótűz módjára vették át egymástól az elferdített, hiányos, bulvárosított híreket.
A farbával csak a könyv végén áll elő; 1995-ben a balatonszárszói helyi televízió interjút rögzített az utolsó élő szemtanúval, Budavári Jánossal, aki úgy nyilatkozik, hogy József Attila átbújt a leeresztett sorompó alatt, és a két tehervagon között akart átmenni, amikor a mozgásban lévő szerelvény halálra gázolta.
Garamvölgyi a baleset változatát egyébként többek között azzal is magyarázza, hogy az öngyilkosság nem tipikus módon történt volna, ugyanis az életuntak a nyílt vasúti pályán a vonat elé vetik magukat, nem pedig a még álló kocsik közé másznak. Ezenkívül a költő életében akkor éppen pozitív események sora következett, így oka sem lett volna az öngyilkosságra, hiszen terveket szőtt, bizakodó volt és tevékeny, kiegyensúlyozott. Búcsúlevelet sem hagyott…
Ám a legtöbbet a halottkém jelentése bizonyít, ami ott áll a papíron feketén-fehéren; részletesen taglalja, hogy a halotton hol, milyen sérülések találhatók. Ez alapján, valamint a korabeli tehervagonok szerkezetét vizsgálva pontosan leírható az eset forgatókönyve. És lassan az ellentmondások miértjei is kirajzolódnak…
Fülszöveg
„»Tiszta szívvel« állíthatom, hogy József Attila nem követett el öngyilkosságot, hanem baleset áldozata lett! Ennek alátámasztására nemcsak az irodalomtörténet minden kritériumának megfelelő bizonyítékokat sorakoztatok fel, hanem perrendszerűen is igazolom állításaimat.
Tárgyi érveim eddig is voltak, most azonban végre előkerült és a kötetben megszólal az egykori szemtanú…”
Dr. Garamvölgyi László: Hogyan halt meg József Attila?
Pallas-Antikvárium Kiadó, Budapest
Kötött, A5, 210×148 mm, 230 oldal
ISBN: 9639117471
