Bretz Gábor dalestje
Szerző: Lehotka Ildikó
A daléneklés műfaja a romantikában a polgári, vagy főúri szalonokra korlátozódott, majd átkerült a koncerttermekbe. Valljuk be, hogy nem ez a legtöbb embert vonzó esemény, és viszonylag kevés dalestet tartanak. Egyetlen pillanat alatt kell a művészeknek az atmoszférát megteremteni, úgy, hogy a közönség képes legyen a dalok teljes befogadására.
Bretz Gábor dalestje nagyon várt esemény volt, kiváló műsorral. Az est a Heine-versek a dalirodalomban címet viselte, amelyen a világhírű magyar basszbariton Heinrich Heine költészete által ihletett (Liedekből) dalokból mutatott be egy különleges válogatást, Virág Emese ült a zongoránál. Amit pedig a dalok hátteréről, a költeményekről érdemes tudni, azt Kovács Sándor mondta le, helyenként rendkívül humorosan. Tehát minden szempontból izgalmas és tanulságos utazáson vehetett részt a Müpa Fesztiválszínházában megjelent közönség október 4-én.
A műsor négy zeneszerző dalaiból állt, Schubert Schwanengesang (Hattyúdal, D. 957) – nem a szerző által összeválogatott dalokból álló ciklusából hat művet hallottunk kezdésként. Tulajdonképpen Schubert volt az, aki a dal műfajának létjogosultságát megerősítette, a zongora szólama nála már nem csupán harmóniai támasz. Kevésbé ismertek Hugo Wolf dalai, holott nagyszerűek. Az osztrák zeneszerző az egyik utolsó romantikus dalszerző, közel 300 Liedet komponált. Mindössze hármat énekelt Bretz Gábor, mindenesetre a közönség belepillanthatott, hallhatta a szerző két miniatúráját.
Nem tudom, ki állította össze a koncert anyagát, de remek volt, melyet két dalciklus, -részlet fogott közre. Külön izgalmasnak találtatott A két gránátos című két dal jellemzőit összevetni: Schumann és Wagner elképzelését, zenébe öntését Heine versére. A Schumann-dal nagyon ismert, kedvelt, Wagneréről –nem túlzok talán – még nem halotta közönség. Két mű, két megközelítés, a közös a dalokban a Marseillaise (Rouget de Lisle szövege és zenéje, nem mellesleg 1795. július 14-én lett Franciaország nemzeti himnusza) dallamának idézete.
A szünet után Schumann: A költő szerelme (Dichterliebe, Op 48) dalciklusa szólalt meg. A sorozat Heine 65 költeményéből tartalmaz A 16 dalt, a füzér verseit Schumann a saját igényeihez igazítja, néha frázisokat ismétel, gyakran átfogalmaz egy sort a kívánt érzelmi hatás elérése érdekében.
A zeneszerzők által oly kedvelt Heine-versek sötét, ironikus, mégis végtelenül romantikus tónusai kivételes vokális formát követelnek meg az előadótól. Bretz hangjának dús, sötét, mégis bársonyos tónusa tökéletesen simult a Heine-versek alapkarakteréhez. Különösen megrázó volt a Schumann-dalok tolmácsolása, ahol az énekes nem csupán megszólaltatta a hangjegyeket, hanem szinte prózai mélységgel adta át a szöveget, mindvégig megtartva a dallam belső ívét és tisztaságát. Felragyogtak az inkább sötét tónusú dalok, rendhagyóan szép, varázslatos hangszíneket és precízen kidolgozott, feszültséggel teli pianissimókat kaptunk. A közönség egy rendkívül koncentrált, sallangmentes, mélyen intellektuális előadás részese lehetett.Virág Emese volt az énekes partnere, zongorajátéka jól támasztotta alá Bretz tolmácsolását, de maradt a hallgatóban némi hiányérzet.
A koncert elején Káel Csaba köszöntötte a hétgyermekes művészt egy virágcsokorral, a 2026/27-es évad művészévé választott Bretz Gábort. Október 4-én nem csak ez a dalest volt a Müpában, hanem a Fesztiválzenekar és Gardiner koncertje is.
Művészetek palotája Fesztiválszínház, 2026. október 4.
Schubert
Schwanengesang (Hattyúdal), D. 957
8. Der Atlas (Atlasz)
9. Ihr Bild (Az ő arcképe)
10. Das Fischermädchen (A halászleányka)
11. Die Stadt (A város)
12. Am Meer (A tengernél)
13. Der Doppelgänger (A hasonmás)
Wolf
Mädchen mit dem roten Mündchen (Lányka piros szájacskával)
Du bist wie eine Blume (Mint egy virág, olyan vagy)
Wenn ich in deine Augen seh’ (Ha két szemedbe nézhetek)
Wagner
Die beiden Grenadiere (A két gránátos), WWV 60
Schumann
Die beiden Grenadiere (A két gránátos), op. 49:I
Schumann
Dichterliebe
