Octavia E. Butler: Rokonság
Szerző: Somogyi Gyula
Férfiasan bevallom: A sci-fi műfaja sohasem vonzott, nem érdekelt, ebből következően tökéletesen tudatlan vagyok a tárgyban. Sem az intergalaktikus utazások, sem a messzi jövőben játszódó történetek sem vonzanak, ami az időutazásokra is érvényes. Így aztán szögre kellett akasztanom az előítéleteimet, amikor kiderült, a sci-fi műfajába tartozó könyvvel van dolgom. De valóban a tudományos-fantasztikus irodalomhoz sorolható a Rokonság? Az tény, hogy a könyv az egyes szám első személyű elbeszélőnek a regény keletkezésénél 160-140 évvel korábbi időutazásairól szól. Ugyanakkor semmilyen magyarázat sincs arra, miért találja magát hirtelen egy 20. századi fekete bőrű nő a 19. század első negyedében, amikor a még igencsak fiatal Amerikai Egyesült Államok egy részében teljesen elfogadott intézmény volt az Afrikából erőszakkal behurcolt rabszolgák kényszermunkáján alapuló ültetvényes gazdálkodás. Főhősnőnk, az emancipált, iskolázott, ráadásul Kevinnel, egy fehér férfival házasságban élő Dana, a legelső mondatban elárulja, élete hátralévő részére súlyosan megrokkant. Hamarosan visszatekintés formájában az 1810-es években találjuk magunkat, a 20. századi Kaliforniából a 19. század eleji Marylandbe visszaugorva. A megmagyarázhatatlan időutazásnak egyetlen célja van: Megmenteni a veszélybe került Rufus életét, aki az időutazás kezdetén még kisfiú, egy átlagos rabszolgatartó ültetvényes egyetlen törvényes gyermeke. Dana hamarosan rájön, hogy egyik ősének gyermekkorába csöppent vissza, miközben csak az időutazás döbbenti rá: Fehér őse is van. Akármilyen felvilágosodott ember Dana, sokk éri. A könyv nagy erénye, hogy érzelgősség nélkül szól a rabszolgaság borzalmairól, amelyek közül a kegyetlen fenyítések mellett az a szenvtelenség a leginkább vérlázító, amellyel az ültetvényesek adják-veszik a négereket, az utóbbiak családjait szétszakítva. Ráadásul a szexrabszolgaság itt szó szerint értendő: Az ültetvényes együttlétre kényszeríti azt a nőt, akit kiszemel, majd ha megunja, továbbadja a munkafelügyelőnek, az ilyen módon fogant gyermekeit nem tekinti a sajátjának, hanem eladható árucikknek. Rufus apja, Tom Weylin mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül válik meg a rabszolganők által szült leszármazottaitól.
Dana többször járja meg visszaugorva az időben Marylandet. Csakhamar rájön, hogy akkor indul vissza az időben, amikor Rufus életét veszély fenyegeti, a 20. századba pedig úgy tud előre ugrani, ha ő maga van életveszélyben. Ezzel elérkeztünk az időutazásos elbeszélések fő bökkenőjéhez: Esetünkben elősegíti-e a múltba ugrás Dana ősanyja, Hagar világra jöttét? Márpedig Dana Hagarig tudja visszavezetni a családfáját, és csak annyit tud, hogy Hagar anyját Alice Green-akárminek hívták. Minden más a múlt homályába vész. A 19. századba visszakerült Dana érthető okokból, hiszen abban a világban ő beszélő ingóságnál nem egyéb, kizárólag Hagar születését akarja kivárni. Közben kiderül, hogy a 20. században nem egészen egy hónap telik el legelső és utolsó időutazása között, miközben a leghosszabb múltbeli tartózkodása öt évig tart. Az utóbbin Kevin is részt vesz, személyesen megtapasztalva, milyen kivételezett helyzetben is volt a múltban, pusztán a bőre színe miatt.
A regény első kiadása óta több mint 4 évtized telt el. A fő történet jelképes módon az Egyesült Államok 200. születésnapján, 1976. július 4-én ér véget, amikor a hatalmas ország nagy csinnadrattával ünnepelte saját magát. 1976 választási év is volt, az egyetlen nem választott elnök, Gerald Ford vereségével és az előző évek botrányaira adott ellenreakcióként a washingtoni politikai boszorkánykonyhán kívülről, ráadásul a hajdan keményen fajüldöző államnak számító Georgiából érkező Jimmy Carter győzelmével. A nemrégen 100 éves korában elhunyt elnök működésében sok kifogásolni való akadt ugyan, de emberi tisztességével és puritán életvitelével messze kiemelkedett mind elődei, mind sajnos utódai közül. Vitathatatlan érdeme, hogy déliként tudta, a feketék társadalmi integrációja elodázhatatlan, és jelképes személyi döntéseivel igyekezett példát mutatni. Meg kell állapítanunk, hogy az azóta bekövetkezett változások nem segítették előre a faji feszültségek csillapodását, egyáltalán az értelmes párbeszédet. Dana emancipált nő, de nem (szélsőséges) feminista; szembenéz a múlttal, de bizony a kellemetlen jelennel is. Napjainkban a politikailag korrekt beszéd és a woke ideológia gyakorlatilag megakadályoznák a könyv megjelenését, hiszen az előbbi tabuként tekint jó néhány szó, első sorban a természetesen súlyosan megalázó ’nigger’ szó használatára. Azonban akár tetszik, akár nem, a múltban a rabszolgatartók, de fehérek tömegei is így emlegették az Afrikából behurcoltakat és leszármazottaikat. A történet nagy érdeme, hogy Dana és Kevin kapcsolatának bemutatásával példát mutat: A közös hivatás felülírja a faji különbségeket és előítéleteket, amelyek lebontásából mindkét félnek ki kell vennie a maga részét. Arról is érdemes szót ejteni, hogyan viszonyulnak a regény 19. századi szereplői a rabszolgasághoz. Tom Weylin durva és brutális alak ugyan, ám messze nem a Tamás bátya kunyhója Simon Legree-je. Margaret, a felesége mélységesen megveti ugyan a feketéket, de később az őt érő traumák hatására némileg pozitívabban viszonyul hozzájuk. Rufus esetében minőségi változás következik be: ő valóban szerelmes Dana ősanyjába, Alice-be, akire nem szexobjektumként tekint, figyelmen kívül hagyva Alice érzéseit, amivel mozgásba hozza az eseményeket, mivel abban a korban elképzelhetetlen volt a vegyes házasság, és a szabadnak született, de a rabszolgaságba visszazuhant Alice különben is fekete férfit szeret. Figyelemre méltó több fekete szereplő jellemrajza is: Akad közülük, aki megváltoztathatatlan adottságként tekint saját mivoltára, és bántalmazás nélkül akarja tengetni napjait, míg a Danához közelebb állók szökni próbálnak, de legalábbis kiemelkedni tudatlanságban tartott sorstársaik közül. Hősnőnk időutazásának végkifejlete pedig visszavezet minden ilyen irodalmi mű fő kérdéséhez: Meg lehet-e változtatni utólag a történteket, itt egy család ködös múltját? Egyáltalán mi is esett meg a Weylin-ültetvényen? Dana 1977-ben közvetetten ugyan, de választ kap rá, miközben elszenvedett súlyos sérülése örökre emlékezteti a múltba tett átruccanásaira.
Az olvasó akkor is meggyőződhet a mindvégig lebilincselően izgalmas mű irodalmi értékéről, ha a magyar kiadásban akadnak nehezebben értelmezhető fordítói megoldások.
Octavia E. Butler: Rokonság
Fordító: Kleinheincz Csilla
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés éve: 2024
