(a papiruszportal.hu archívumából [2006])
Szerző: Mika Róbert
Nem könnyű és nem is irigylésre méltó egy elsőkönyves írónak, sem egy elsőkönyveseket kiadónak lenni. De van, amikor megéri. Király Ferenc 1973-ban született, így tehetségével, remek ötleteivel nagyon sok örömet szerezhet még olvasóinak. A Csillagok hegyén című kötete mindenképpen erre enged következtetni. A posztmodern, kissé szürrealista útleírás nem csak olvasmányos, hanem szórakoztató.
Jó íróink márpedig vannak! Ötletekkel teli, nagy mesélőkedvű, remek elbeszélők. Tucatjával sorolhatnám azokat az írókat, akik izgalmas, pazar lektűröket, novellákat írnak. De könyvet írni egészen más. És ebben már közel sem állunk olyan jól. Legalább is posztmodern vonalon. Merthogy egy posztmodern műnek is van eleje és vége, még akkor is, ha a mondanivalónak történetfoszlányokból, impressziókból kell összeállniuk. Úgy érzem, hogy posztmodern irodalmunkban ma nagyon kevesen tudják teljesíteni a könyvírás feltételeit. Ha könyvszerű, akkor egysíkú, unalmas, ha izgalmas és szórakoztató, akkor nem áll össze könyvé. Ez utóbbi jellemző Király Ferenc A Csillagok hegyén című regényére még akkor is, ha ezzel a ténnyel tisztában van, sőt ki is karikírozza:
– Nem – Tom ásított. – A nagyjelenet mindig a végén van, de még a zavaros könyvekben is csak egy bizonyos pontig nem lehet érteni semmit. Ez lenne a hegy. Utána meg lassan kiderülne, hogy mi miért van.
– Rendben, de ha ez posztmodern, akkor nem kell semmire tekintettel lennem. Összezavarhatok mindent, ahogy nekem jól esik, és nem vagyok rászorulva arra, hogy megmagyarázzam a hülyeségeimet.
– Akkor az nem posztmodern, hanem lófasz. Én biztos nem olvasnék el egy könyvet, ha tudom, hogy a végén nincs gyilkos, vagy nem oldódnak meg a rejtélyek, és az égvilágon semmi értelme nem volt az egésznek. Csúnyán felidegesíteném magam rajta.
– De az is kell néha. Ha jól van megírva, akkor elszórakoztat az egész légköre, a gondolati ugrások, párhuzamok meg egy csomó minden.
– Kódok – legyintett Tom.
– Igazad lehet – gondolkoztam el. – Legyen akkor a címe A Csillagok hegyén, és az összes posztmodern bekaphatja. (226. oldal)
Mondanom sem kell, hogy a kötet kétharmadánál olvashatjuk ezt a dialógust, amikor éppen azon gondolkodtam, hogy miként fogja a szerző összerakni a történetet. Ravasz, nagyon ravasz húzás. Mert az ember azt hiszi, hogy minden a helyére kerül. Persze, nem!
A könyv fantáziaregény. A főszereplő maga az író, bár ezt a státuszt többször is rátukmálná egyik megálmodott segítőjére. A helyszín valahol Közép-Európa, talán éppen Magyarország, majd észak felé Lengyelország. Az idő a közeli jövő, amikor anarchia, nihili állapotok uralkodnak az egész világon. Cél: magyarázatot kapni az állapotokra, megtalálni az író helyét a világban, de legalább is eljutni Cica Kiskirálykisasszonyhoz.
A ponyvaregényíró bőrébe bújt szerző kis csapatot álmodik maga köré, akik segítik a cél elérésébe. Négy embert, akik szinte semmiben nem hasonlítanak egymásra, más és más a háttér ahonnan jöttek, más és más az elképzelésük a világról. A tudós antropológus (Sir Alex Kowalsky), a névtelen lány, az autószerelő (George) és a tizenhét éves fiú (Tom) csak látszólag alkot egységes csapatot, a narrátori és moderátori szerepkörben tetszelgő írónak kell hosszas noszogatással, rábeszéléssel, vagy éppen mágiával meggyőzni őket merre folyjék a történet tovább. Néha ez nem sikerül…
Király Ferenc kötetének legnagyobb pozitívuma, a már fent említett meseszerű környezet kialakítása. Nagyon jók a dialógusok, amelyek filmszerűvé teszik a történetet, s ezzel izgatva a fantáziánkat végig fenn tud tartani egy bizonyos feszültséget, amely olykor már izgalomig fokozódik. Ugyanakkor, a szereplők érzelmi állapotának változásairól szinte csak itt kaphatunk képet, ami ahhoz kevés, hogy a sablonos, elnagyolt karaktereket igazán „birtokba” vegyük. A mellékszereplők megformálásával nincs gond, a helyén vannak. Kiváló írói ötletekkel, például a tér-idő jól kidolgozott csúsztatásával is találkozhatunk. A környezetleírások többnyire jók, sokszor kiválóak, de néha túlságosan elnagyoltak. A szóhasználat, mondatképzés a mai kornak megfelelő, problémamentes.
Ami a legnagyobb gond, hogy sem a narratív hálóval, sem a szövegszimbólumokkal nem áll össze kompozícióvá a kötet. Ami persze nem azt jelenti, hogy nem szórakoztató, olvasmányos. És különben is, ahogy Szegedy-Maszák Mihály mondja: „A posztmodern regényben nem könnyű történetté összerakni az eseményeket, avagy azt eldönteni, mi is történik «ténylegesen», és mi az emlékkép, álom, képzelgés, hol végződik az elbeszélt, és hol kezdődik az önmagára vonatkozó történetmondás”. Lehet, hogy 20 év múlva kultuszkönyvként nézhetünk a műre, akár Ottlik Géza Iskola a határon című könyvének esetében.
Mindent összevetve kijelenthető, hogy Király Ferenc A Csillagok hegyén című kötete nem marad el nevesebb kortársai alkotásaitól. Sőt…
Király Ferenc: A Csillagok hegyén
Print Café Könyvkiadó, Budapest, 2006-08-31
Felelős szerkesztő: Ádám Andrea
Borító: Király Ferenc
Nyomta: Print Café, valamint a Budai Hi. Top nyomda
Kartonált, 370 oldal
ISBN: 963 219 986 3
A Print Café Könyvkiadó 2006. januárjában alakult. Elsősorban kortárs magyar (és kelet-közép-európai) elsőkönyves szerzőknek kíván publikációs lehetőséget biztosítani. Véleményünk szerint a XXI. században a meg nem értett, és haláluk után sikerre vágyó géniuszok kora lejárt. Aki nem tudj jelen időben hatni, az egyszerű lúzer, a jövő semmit sem tartogat számára.
