Nézzük meg az épületegyüttes megvalósításának érdekes történetét dióhéjban.
Szerző: Mika Róbert
Hiába van egy épület jól megtervezve, hiába álmodják bele a kor technikáját, hiába a praktikus a terek kialakítása… hiába csodálatosak ezek a műtárgyak, az emberi hiba, gyarlóság vagy éppen a pénztelenség, esetleg az idő hiánya romba dönthet minden szépséges alkotást…
„– Hallod? – állt meg Bütyök. – Ez valami bolthajtás. Talán pince van alatta…
– Lehet, de ne ugrálj rajta. Majd szépen letisztítjuk előbb.
– Tutajoskám, ezen nyugodtan ugrálhatsz! Az öregek tudtak építkezni. Olyan, mint a vas. Ide nézz!
Bütyök két lábbal ugrott fel a levegőbe, hogy a bolthajtás erősségét bebizonyítsa…” /Fekete István: Tüskevár/
A következményt mindannyian ismerjük… de mi történt az 1991-ben műemlékké nyilvánított Vajdahunyadvárral?
A Városliget e patinás épületegyüttese három részből áll: a román, a gótikus és a reneszánsz-barokk szárnyból.
Zichy Jenő, az Országos Ipartestület elnöke a honfoglalás millenniumára nagyszabású kiállítást tervezett az országos ünnepség keretein belül. Az elképzelés 1893-ban fogant, és iparunk és mezőgazdaságunk bemutatkozása is szerepet kapott benne. Csakhogy a rendezvényig mindössze három év állt rendelkezésre. Az előzetes tervek alig három hónap alatt készültek el. A tizenegy lehetséges megoldásból hármat fogadtak el. A végleges tervek közül, melyet az év végéig kellett benyújtaniuk a résztvevőknek, végül is Alpár Ignác elképzelését tartották kivitelezhetőnek. Azaz mégsem, hiszen a döntnökök igen pesszimistán álltak a tervekhez: ha meg is valósítható a kivitelezés, szerintük erősen kétséges, hogy az egyveleg valóban műremeke lesz-e Budapestnek. Ennek ellenére kiadták a kivitelezés megtervezéséhez az engedélyt, így Alpár Ignác nekiláthatott. Itt említenénk meg, hogy a korban általános volt az a szokás, hogy maga a tervező vállalta az építmény kivitelezését is.
Az építkezés 1894 nyarán kezdődhetett meg és 1895 végére át is adták az épületet a kiállítóknak, hogy 1896. május 2-án az uralkodó jelenlétében megnyithassák. Az október 31-én bezáruló kiállítás után az épületet kívül-belül tatarozták és a mezőgazdasági múzeum kapta meg.
Ám ez az idilli állapot mindössze pár évig tartott. Először a gótikus, majd a reneszánsz szárny rogyott, repedezett meg. A nyilvánvaló alapozási hibák miatt 1899-ben az egész épületegyüttest le kellett bontani. Azonban az egyveleg-épület oly kedveltté vált e rövid időn belül, hogy ismét Alpár Ignác építhette fel az „új” építményt is. A terveken nem sok módosítást hajtott végre, mindössze a középső részen történt némi változás. No, és valószínű, hogy a kivitelezésnél jobban odafigyeltek az alapokra, hiszen 1907, az újbóli megnyitás óta áll a Vajdahunyadvára.
Comment on “Ez a vár nem az a vár? o)”